Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-06-14 / 24. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Az oláh csoda, pár nappal azután, hogy megtörtént, már megszűnt csoda lenni. Utóvégre mi is volna annál természetesebb, minthogy az, akit apja után megillet a királykodás, legmodernebb szállító eszközön hazaérkezve, ténylegesen átveszi az uralkodói hatalmat s hogy mindenek most már neki hódolnak s nem kisded gyermekének, aki királyság helyett megelégszik a nagyvojvodasággal s nem a regenseknek, akik, úgylátszik, eddig sem verbum regensek, inkább pictus masculusok voltak? Az, hogy közben törvényeket kell hatályon kivül helyezni, törvényt arról, hogy a trónörökös örökre száműzve van az oláh királyság területéről, törvényt arról, hogy el van választva feleségétől, ezek oly csekélységek, melyeken egy hivatása magaslatán álló nemzetgyűlés igazán könnyen és minden lelkiismeretfurdalás nélkül túlteheti magát. A király meghalt, ez már régen volt, de ime máról holnapra meghalt a törvény is, éljen a király! Senki a nemzetgyűlés szuverén jogát meg nem támadhatja s mint nem tette akkor, mikor letronizált, nem teszi ma sem, amikor feltronizál. Kívülről ebbe senki beleszólani nem akar, mert nem is törődik vele. Végre is az, hogy a dinasztiának következő, vagy utána következő tagja ül-e a trónra, az teljesen közömbös a többi államok szempontjából. Azaz, hogy várjunk egy kicsit. Egy állam mégis, mintha különösebb érdeklődéssel kisérné ennek az oláh király-filmnek a lepergését. Hogy ez az állam Magyarország, azt a fővárosi sajtó öles és tüntető rokonszenvet eláruló közleményei alapján mindenki tudja. A rokonszenv okát magyarázzák abból az időből, amikor a mai király még nem volt száműzött, még apja is élt s amikor jobb érzést látszott tanúsítani a letiport magyarság iránt, mint apja brutális eszközökkel dolgozó kormánya. Emberileg ez nagyon szép, ám tévedés volna ebből messzemenő következtetéseket levonni. Trónbeszédjében máris kizárólag a két ország agrárérdekeinek közösségét emlegeti s ezen a réven kíván velünk valamiféle kapcsolatot teremteni. Ám emlegetett volna bármit: saját példája mutatja leginkább, hogy ma az államok sorsát már nem az uralkodók, hanem az államférfiak intézik. A Mussolinik megtarthatnak uralkodó családokat, a Maniauk visszahozhatják őket, de az irányítást mindig ők, illetve az fogja a kezében tartani, aki a tényleges polgári és katonai hatalommal rendelkezik s aki főkép azoknak a néptömegeknek bázisán áll, melyek nélkül valódi polgári és valódi katonai hatalom sem képzelhető. Valamit, valami jót tehát csak akkor jelentene számunkra az oláh trónváltozás, ha az oláh vezéreknél is felülkerekedett volna a józan belátás és eljöhető közös veszedelmek ellen lemondás és áldozatok árán is készek lennének velünk közös plattformon békére lépni. De vájjon képzelhető-e ez?! Az általános pénztelenségben, mely egyeseket, vállalatokat, intézményeket egyaránt sujt és megbénít, a vezető szerepet — sajnos — nálunk a város tartja. Közjövedelmei oly mértékben nem folynak be, hogy függőkölcsöneit immár 380.000 P-re volt kénytelen felszaporítani, hogy folyó kiadásait fedezni képes legyen. Ebből az összegből az utolsó 100.000 P-s részletet a képviselőtestület legutóbbi közgyűlésén szavazta meg s bár elismerjük, hogy kényszerhelyzetében mást nem tehetett, mégis helyén valónak tartottuk volna, ha ezen az ügyön nem oly könnyedén siklott volna át s különösen ha egy mozzanatot méltatott volna figyelmére, amit ha egyébért nem, a jövőre szolgáló tanulságként szükségeseknek tartottunk e helyen feljegyezni. Ez a mozzanat pedig a következő: A város idei közjövedelmei közül a folyó évben jóformán teljesen hiányzik a vizdíjjövedelem, ami tudvalevőleg igen hatalmas összeget tesz ki. Hiányzik pedig azért, mert a vízdíjnak 1929-től érvényesnek hitt lényegesen felemelt összegben való bekasszál ását a város kénytelen volt felfüggeszteni, mivel a vizdíjszabályzat még nem nyert felsőbb hatósági jóváhagyást. Hogy történhetett mégis, hogy 1929-ben ezen új szabályzat alapján hajtották be a vízdíjat? Úgy, hogy a városi hatóság a szabályzatot érvényesnek hitte, pedig tudnia kellett volna, hogy egy büntető szankciókkal felruházott városi szabályrendelet felsőbb jóváhagyás nélkül végre nem hajtható. Ma már nagyban hajszoltatik ez a felsőbb jóváhagyás, de ha ki is jön végre, Május 27-én délelőtt 9 órakor az adorjánházai gyülekezet éneklése közben indult el dr. Antal Géza püspök további útjára, Csöglére. A község határán Rápolthy László lelkész köszöntötte hosszabb beszéddel. Horváth Etel virágcsokrot nyújtott át neki. Kedves jelenet játszódott le a parochia folyosóján, hol a lelkész leánya: Györgyike, a család nevében üdvözölte a főpásztort. Istentisztelet végeztével Barcza Lajos a presbitérium, ifj. Molnár Imre a somlóvecsei leányegyház, Nagy Gyula a tanítói kar, Kakas József dabronyi lelkész az ev. egyház, Makay Károly körjegyző a tűzoltóság stb., Bretter Rezső gyógyszerész az izr. hitközség nevében vezettek tisztelgő küldöttséget a püspök elé. Dr. Bereczk Gyula felsőiszkázi plébános a lelkészlakon szívből jövő szavakkal köszöntötte a felekezeti béke apostolát, a nemzeti egység hivatott harcosát, dr. Antal Géza püspököt, kinek tiszteletére a lelkészlakon ebéd volt. Délután fél 3 órakor ért a püspök Nagypiritre, ahol Jakab Áron esperes üdvözölte a templom előtt felállított díszkapunál. A püspök fogadására megjelent Magyar Károly földbirtokos, nyug. főispán, Csorba Géza tb. főbiró. Istentisztelet után a templomban történt a külPÁPÁI ÁLTALÁNOS BANK RT. FŐ-TÉR. Takarékbetétek elfogadása a legmagasabb kamatozással. Önsegélyző X. évtársulat julius 1-i kezdettel, hetenként 1 P, csak 3 évre, legolcsóbb kölcsönök. Valuta-devisa vétele és eladása a legelőnyösebben. Bővebb felvilágosítást szívesen ad az Igazgatóság. ^mmmmmmmBsammmmBmmmmammB®*' visszaható erővel nem birhat, 1929-re, 1930-ra már csak a régi — jelentékenyen alacsonyabb skálájú — szabályzat alapján szedhető vizdíj, akik tehát 1929-ben a felemeltet befizették, már 1930-at is messze túlfizették, úgy hogy a város ezen a réven érzékeny károsodást szenved, amit majd utólag legfeljebb pótadóval orvosolhat. Ez az »utólag« azonban semmiesetre sem a normális rend, a normális rend az lett volna, ha jóvánemhagyott vízdíj-szabályzatnak megfelelő összegeket nem állítottak volna be a költségvetésbe, hanem igenis kellő időben gondoskodtak volna a szabályzat elintézéséről, addig pedig más forrást jelöltek volna ki a hiány fedezetére. Hogy ki követte el a hibát, azt nem kutatjuk, de hogy a hiba tényleg megtörtént, az bizonyos. A jövőben mindenesetre több óvatossággal kell kezelni az ilyen ügyeket, a paragrafusoknak alaposabban utána kell nézni s akkor a háztartás vitelében nem áll be zavar s a folyó kölcsönök további felduzzasztása feleslegessé válik. (IV.) döttségek fogadása. .Különösen nagyhatású volt Magyar Károly beszéde s a püspöknek erre adott válasza. Este 60 terítékű bankett volt, melyen a falu gazdái is résztvettek. Május 28-án a nagyszerűen összetanult fegyelmezett nagypiriti banderisták kisérték el a püspököt Somlóvecsére, amelynek határában Bódogh Tamás főjegyző fogadta a főpásztort. A tanítói lak előtt Rápolthy László csöglei lelkész mondott beszédet. A püspök prédikációja után, a templomban fogadta a küldöttségeket. Somogyi Károly somlószőllősi ev. lelkész az ev. egyház, Sós Anna róm. kath. tanítónő a róm. katholikus hivek, Ferenczi Gizella ev. tanítónő az evangélikus nőegylet nevében köszöntötte a magas vendéget. A- körút következő állomása Noszlop volt. A község határában Csorba Géza tb. főbiró autón várta a püspököt. 20 tagból álló lovasbanderium vezette a menetet. A község szélén Sebestyén Sándor főjegyző, a ref. lelkészlaknál Németh József lelkész mondott beszédet. A községben élők szép összetartásáról tett bizonyságot, hogy a róm. katholikus templom harangjai is zúgtak a bevonuláskor. Az üdvözlések során Gvardián József plébános a róm. kath. hitközség, Zsigmond Gyula tanító a tantestület, Pap Sándor biró az elöljáróság nevében beszélt. Tisztelgésre jött el Prager Imre földbirtokos is. A lelkészlakon elfogyasztott ünnepi ebéd alatt dr. Jókay-Ihász Miklós egyházmegyei gondnok, Medgyasszay Vince egyházmegyei főjegyző, Gvardián József plébános és Sebestyén Sándor főjegyző beszélt. A püspök prédikációja után presbiteri gyűlés volt, majd Szikra János, a róm. kath. iskolaszék elnöke búcsúzott a főpásztortól. Devecser határában meglepetésszerüleg a devecseri reformátusok küldöttsége állította meg a püspököt, Erdős László főállatorvos vezetésével. Devecserben a meglepetés még fokozódott, mert a programmban itt semmi sem volt jelezve és a lelkes, meleg, nagyszabású fogadtatás bizonyította, mily széles körök szeretik és becsülik dr. Antal Gézát a vallási béke és az ország érdekében kifejtett működéséért. A tisztelgések a kaszinó nagytermében történtek, amely teljesen megtelt érdeklődő közönséggel. KereszDr. Antal Géza dunántúli református püspök egyházlátogatása a pápai református egyházmegyében. MEGNYÍLT AZ USZODA!