Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-05-17 / 20. szám

Szerkesztőség : Liget-utca 6. szára. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. ]\1 A háborús mentalitás egyik legsajnálatosabb terméke volt a vizium. Az államok elzárkóztak az idegen állampolgárok beutazása elől s a nemzetközi érintkezésnek sokféle akadályt gördítettek az útjába. Az egyik jjlyen akadály a vizium. Nem elég, hogy megkövetelték a legszigorúbban az útlevél felmutatását, még a tetejébe úgynevezett vizumot is követeltek, vagyis az útlevelek láttamozását az illető államok követségei részéről. Mennyi utánjárás, szekatúra, időpocsékolás és költség volt szükséges, amig a szerencsétlen utas végül eljutott odáig, hogy felülhetett a vonatra, amelylyel külföldre óhajtott utazni. Pedig a nemzetközi utasforgalom e megnehezítése voltaképen kárára szolgált minden országnak egyaránt, mert hiszen az idegenforgalmat nehezítette meg a határállomásokon való felesleges ellenőrzés. A vízumkényszer ekként nálunk is csak úgy mint egyebütt csökkentette az idegenforgalmat és -ezzel ártalmára vált a közgazdasági érdeknek, amely azt követelné meg, hogy mentől több idegen jöjjön egy-egy országba, létesítsen ott üzleti kapcsolatot és költse el a pénzét. Most végre úgy látszik ráeszméltek egynémely országokban arra, hogy a vízumkényszer előírásával saját maguk alatt vágták a fát. Több mint tiz esztendő kellett ahhoz, hogy az egymásra féltékeny, az egymással gyűlölködő államok belássák, hogy a beutazás megnehezítése önmaguknak árt. Viszont a magyar állam hiába óhajtott már régen szakítani a vízumkényszerrel, ha a szomszédos államok erre nem voltak kaphatók. Az pedig lehetetlen volt, hogy mi vizűm nélkül eresszük be az idegeneket, ha az illetőknek az állama megkövetelte a magyar alattvalóktól a vizumot. Most végre sikerült Ausztriával és Németországgal megegyezésre jutnunk arra nézve, hogy ők nem követelnek a magyar állampolgároktól a beutazás alkalmával ilyen vizumot; ezzel adva volt annak a lehetősége, hogy viszont mi is beeresszük vizűm nélkül az osztrák és a, német alattvalókat. Erre vonatkozólag a szóbanforgó országok kormányai egyezményt kötöttek a magyar kormánnyal, amelynek folyományaképen a magyar kormány most rendeletet bocsátott ki az Ausztriába és Németországba irányuló vízumkényszer törléséről. Olaszország már huzamos ideje törölte a vizumot és minden állam polgárát beeresztette a maga területére anélkül, hogy az illetők útleveleinek az olasz követségek által történt láttamozását megkövetelte volna. Csak jogos és természetes tehát, hogy végre a magyar kormány is eláll attól, hogy az olasz állampolgároktól Magyarországra való beutazás alkalmával magyar vizumot kérjen. Olaszországba, Németországba és Ausztriába tehát május hó 15-től kezdve a magyar állampolgár vizűm nélkül utazhatik, amennyiben szabályszerű magyar útlevéllel van ellátva, és ugyanígy ezeknek az országoknak az állampolgárai Magyarországba is diplomáciai láttamozás nélkül utazhatnak be. A vizumnélküli utazás előnyei a vízumkényszerrel szemben egészen szembeszökőek. Minden magyar ember, aki megszerezte az útlevelet, mostantól fogva ebbe a három országba az utóbbiak vizuma nélkül utazhatik. És megfordítva az olasz, a német és az osztrák utas beléphet Magyarország területére anélkül, hogy ehhez a római, bécsi, berlini magyar követség vízumára szüksége volna. Eltekintve attól, hogy a vízumkényszer eltörlése az ezen országokba utazni szándékozó magyarokat sok utánjárástól kiméli meg, a hazai idegenforgalom emelkedését várhatjuk most már a megnevezett országokból, ami hazánk gazdasági érdekeit fogja szolgálni és felvirágoztatni, nem szólva arról az erkölcsi haszonról, amely, abból áll elő, hogy az idegenek inépünket, kultúránkat és mai helyzetünket minél többen és minél alaposabban megismerhetik. A városi hirdetés-ügy. Egyszer már irtunk róla. Elmondottuk, hogy a hirdetési ügy, amelyet a város házilag kezel, lehetetlen állapotban van. Össze-vissza 17 hirdető-oszlop áll a város különböző részein, amelyek közül egyiket-másikat, pl. a fő-téri Hangya-Szövetkezet előtt állót, anynyira megviselte az idő vasfoga, hogy egy szép napon ledől, s esetleg valakit agyoncsap. A 17 oszlop a reklám céljaira mindinkább kevésnek bizonyul, annyival is inkább, mert magánosok, akik eddig szemet húnytak afelett, hogy házaik falait teleragasszák plakátokkal, lassanként valamennyien megtiltják ezt, teljes joggal, mert ha a város a plakatirozás után illetéket szed, nem kívánhatja másoktól, hogy házuk falait minden ellenszolgáltatás nélkül falragaszokkal elcsúfítsák. Helyszűke miatt akárhányszor megtörténik aztán az, hogy a terminushoz kötött plakátokat idő előtt beragasztják, aminek következményekép a hirdetésre megbízást adó fél feljelentésére a plakátot kiragasztó szegény embert megbüntetik, jóllehet, valójában nem ő a hibás, hanem a város, amely szűkkeblüségével megakadályozza, hogy a beszedett illetékek ellenértékeképen a plakatirozás a rendelő kívánsága és utasításai értelmében annak rendje, módja szerint megtörténhessék. Könnyen megeshetik azonban, hogy nem a kiragasztást végzőt, hanem magát a várost teszik felelőssé és bírságolják a vállalt kötelezettség hiányos teljesítéséért. Feltétlenül gondoskodni kell tehát a hirdetési objektumok szaporításáról, amire azonban azt hozzák fel, hogy nincs reá pénz. Ha nincs, akkor miért nem foglalkozik a város komolyan a hirdetési ügy bérbeadásával. Tudtunkkal egy évvel ezelőtt erre vonatkozólag megbízható reklámvállalattól a város igen előnyös ajánlatot kapott. Felajánlottak a mostani 6—700 pengős évi hirdetési bevétellel szemben majd 100o/o-kal többet, 1200 pengőt, s kötelezte magát a vállalat, hogy 10.000 pengős befektetéssel a város különböző részein a szemnek is tetszetős hirdetési objektumokat állít fel, amelyek a 15 éves szerződés esetleges meg nem újításakor díjtalanul a város tulajdonába mennek át. Annyira elő volt készítve már az ügy, hogy az ősszel a közgyűlés napirendjére is kitűzték, — miért, miért nem azonban a napirendről levették, s azóta ott pihennek az akták valahol elintézetlenül a városi bürokrácia útvesztőjében. Választani kell tehát, még pedig minél gyorsabban, két lehetőség között. Vagy a város a saját rezsijében állíttasson fel megfelelő számban hirdetési oszlopokat, vagy pedig barátkozzék meg a reá sokkal előnyösebb, sokkal jövödelmezőbb bérbeadás gondolatával. A pénzügyi bizottság új előadója egyik céljául a város jövödelmeinek szaporítását tűzte ki. E kérdést tehát neki is szives figyelmébe ajánljuk. N. P. A szeníferesicrendiek jubileuma. A hitélet terén áldásos tevékenységet kifejtő helybeli szentferencrendiek e hó 8—11-én ünnepelték a rendház 250. és a rend Pápán való megtelepedésének 450. évfordulóját. A főünnepet megelőző háromnapos ájtatosságon Németh József apátplébános, dr. Bárdos József nagy te vei i ciszt.-rendi r. lelkész és Niszler Teodóz bencésgimn. igazgató mondottak a lelkeket égbeemelő szentbeszédeket a templomot minden egyes alkalommal zsúfolásig megtöltő hivek előtt. Vasárnap délelőtt Jándi Bernardin celldömölki apát nagymisét pontifikált, mely alatt Jarisch karmester vezetésével a szombathelyi »Haladás« dalárda egyházi énekeket adott elő. Mise után a bencés reálgimnázium dísztermében ünnepi matiné volt, amelyet ugyancsak a »Haladás« nyitott meg. Megnyitó-beszédet dr. Tenzlinger József polgármester mondott, rámutatván arra, hogy a jubiláló rend az évszázadok folyamán összeforrott Pápa városával örömben, bánatban. Az ünnepi beszédet az ekesszavú szónok: dr. Magyarász Ferenc bakonykoppányi ciszt. plébános tartotta, fennen szárnyaló szavakkal méltatván a rend érdemeit. A matinén a »Haladás«-on kivül közreműködött Németh Döme bencés tanár, aki K. Pikéthy Tibor váci karnagy zongorakisérete mellett Hándel-Hiubay Larghettóját játszotta hegedűn brilliáns technikával, mély érzéssel. Délben a zárda látta Vendégül az ünnepély szereplőit, amelyen felköszöntőket mondottak P. Weisz Richárd házfőnök, Jándi Bernardin, dr. Tenzlinger József, Szentgyörgyi Ignác esperes, dr. Havas Imre Máv. titkár és P. Vinkovits Viktor tartományi főnök. Délután 4 órakor hálaadó istentisztelet volt Szentgyörgyi Ignác szentbeszédével. A jubiláris ünnepélyeket este 6 órakor templomi hangverseny zárta be. Közreműködtek benne a Haladás-zenekar, K. Pikéthy Tibor, Doxberger Lajos salzburgi zenetanár és Hallatlail m Balog Jenő divatáru-üzletében ^^^ Pápa, Kossuth Lajos utca 17. ^^^ női-és férfiszövetek, szőnyeg, függöny, ágyterítő, damasf, vászonáru, selymek, műselymck és mosóanyagok, női kabátok, úri ingek stb. cikkekben. olcsóság