Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-05-10 / 19. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szára. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13, szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Végre megismerheti az ország a három havi nehéz küzdelem után megkötött párisi egyezmények szövegét abból a törvényjavaslatból, amelyet Bethlen István miniszterelnök az egyezmények becikkelyezése tárgyában a képviselőház elé terjesztett. Az elért eredmények mérlegelésénél szem előtt kell tartani az erőviszonyokat és a kényszerhelyzetet, amelyet a trianoni békediktátum teremtett Magyarország részére. Minden négyszögöl földterületért, minden újabb pengőnyi járandóságunkért hatalmas és SZÍVÓS küzdelmet kellett megvívnunk. És ha a párisi egyezmények végeredményben nagy javulást és könnyebbséget hoznak azzal az állapottal szemben, amely a megegyezés előtt állott fenn, ez a javulás csak a kormány SZÍVÓS kitartásának köszönhető. Röviden összefoglalva a párisi megegyezés eredményeit, a mérleg a következőképen fest: A trianoni békeszerződés értelmében sok milliárd jóvátétel, valamint különböző címeken további sokszázmillió teher szakadt volna a nyakunkba. Mindaddig, amig a jóvátételi bizottság ezeket a milliárdos összegeket rajtunk be nem hajtotta, Magyarország összes állami bevételei zálogul szolgáltak volna ezekre a fizetségekre. Ezzel szemben a párisi egyezmények szerint Magyarország a szanálási kölcsön alkalmával már vállalt kétszázmillió aranykorona jóvátételen felül egyéb címeken évi 13 és félmillió aranykorona részlettörlesztést vállalt 1947-től 1966-ig, ami mai tőkeértékben 80 millió aranykoronának felel meg. De ezzel azután teljesen és végképen megszabadultunk a békeszerződés összes terheitől. Viszont sikerült a párisi egyezményekben kiverekedni, hogy a jóvátételi és egyéb címeken a külföldnek fizetendő összegből a magyar nemzetvagyon részére 340 millió aranykorona megtérül, holott az egyezmény nélkül az utódállamok sohasem tettek volna eleget annak a kötelességüknek, hogy a magyar állampolgárok elvett vagyonáért kártalanítást fizessenek. Az ország ma már pontosan tudja, hogy az elkobzott földbirtokokért és egyéb magyar vagyonokért mennyi kártérítést kapnak a magyar állampolgárok. De ezenkívül a jövőre nézve biztosította a magyar kormány, hogy esetleges elkobzások ellenében megkárosított polgárai a döntőbíróságok ítélkezését vehetik igénybe. Végeredményben az egyezmény viszszaállítja Magyarország pénzügyi szuverenitását, ami lehetővé teszi, hogy az állam ismét kölcsönt vehessen igénybe. Ezt az államkölcsönt 500 millió összegben rövid idő alatt meg is kapjuk s a kormány megindíthatja a gazdasági életet megtermékenyítő nagy beruházási munkákat. A párisi megegyezés nélkül erre Isten tudja mikor kerülhetett volna csak a sor. Az eddigi bizonytalanság helyébe most már szerződésileg megállapított bizonyosság lép. Ez a legnagyobb haszna a megegyezésnek. Városfejlesztés és a gazdasági válság. Aki nyitott szemmel jár az országban, minden célzatos híresztelés ellenére kénytelen megállapítani, hogy a háborúiutáni időkben a magyar városok nemcsak derekasan kivették részüket az újjáépítés munkájából, de a legtöbb esetben erejüket is meghaladó áldozatkészséggel még nagyobb mértékben haladtak a fejlődés útján, mint a béke boldog napjaiban. Emiatt számtalanszor érte a pazárlás vádja is a városokat. A magyar városok azonban emelt fővel néznek szembe ezzel a váddal, mert tudják, hogy a fejlődésben nincs megállás, csak haladás vagy visszafejlődés és így nemzeti és gazdasági szempontból, de az egyes városok polgárságának szempontjából is a fejlődés üteme nem állítható meg a visszafejlődés veszélye nélkül. Ez a helyzet. Ennek ellenére eljutottunk oda, hogy a magyar városok folyó évi költségvetésében nincs pénz városfejlesztésre, sőt a legtöbb város nagyon meg volna elégedve, ha rendes bevételi forrásokból fedezni tudná az igazgatási és fenntartási szükségleteket}. Hogy miként jutottunk ide, annak a taglalása politikai térre vezetne. így csak annak megállapítására szorítkozom, hogy tény az, hogy van világgazdasági válság, amelynek hullámai elől kitérni nem lehetett, de tény az isy hogy ezen a világgazdasági válságon felül van még egy külön magyar gazdasági válság is, amelynek elhárítása körül nem mindenki tette meg száz százalékban a kötelességét. Ennek ellenére állítom és vallom, hogy a magyar városoknak még a mai viszonyok; mellett is meg kell találni az utat a városfejlesztési tervek további lebonyolítására. És állítom, hogy ezt az utat meg is lehet találni. Minden városban össze kell fogni a közgazdasági tényezőknek, a nagyobb ipari és kereskedelmi vállalatoknak, a bankoknak, hogy létrehozzanak egy olyan részvénytársaságot, — nevezzük ezt városfejlesztő részvénytársaságnak, — amely a város támogatása mellett tovább folytatja a városfejlesztés munkáját. Ha azután egy ilyen vállalkozás megalakul, minden városban újabb kölcsön felvétele és a közterhek emelése nélkül meg lehet valósítani olyan terveket, amelyek beletartoznak a városfejlesztés programmjába és amelyekkel a város ipara és kereskedelme foglalkoztatható annyira, hogy megvárhatjuk a gazdasági válság felhőinek eloszlását. Ezek a tervek helyi viszonyok szerint változnak és így csak néhányat sorolok fel: 1. Állandó kiállítási csarnok, ahol a helyi ipar reprezentatív készítményei a város és a környék népének állandóan rendelkezésére állanak. 2. Vigadó. (Hangversenyterem, színház és mozgószinház céljaira.) 3. Közúti vasút a határ és vidék bekapcsolására. 4. Modern szálloda, étterem, kávéház és külön táncterem. 5. Vízvezeték, illetve annak fejlesztése. 6. Csatornázás létesítése. 7. Kirándulóhelyek kiképzése és azokban megfelelő nyári vendéglők felállítása. 8. Az egyes vidékek speciális termékeinek feldolgozására alkalmas ipartelepek létesítése. Mindezeknek a terveknek megvalósítását az egyes városok a mai gazdasági viszonyok mellett csak annyiban támogathatják, hogy az esetleg rendelkezésre álló telkeket ingyenesen átengedik és ahol erre mód és lehetőség van, kizárólagossági jogot biztosítanak meghatározott időtartamra az új vállalkozás részére. Ott, ahol az anyagi helyzet valamivel jobb, legsürgősebben lebonyolítandó problémák az útkérdés rendezése és megfelelő közegészségügyi intézmények megteremtése. Az útkérdés keretében feltétlenül megoldandó a belvárosban aszfalt gyalogjárdák Jétesítése, az összes belterületi utcák fedőanyaggal való burkolása és a külterületi utaknak olyan állapotba való hozása, hogy azokon az autóközlekedés is lehetséges legyen. Közegészségügyi téren egy megfelelő közkórház, az anya- és csecsemővédelem intézményének biztosítása, a tüdőbeteggondozás intézményének megteremtése jelzik a kor kívánalmait. K. Pedagógiai szeminárium. A pápai járás tanítósága részére május hó 5-én rendezte a kir. tanfelügyelőség a második pedagógiai szemináriumot. Az áll. tanítóképző tornaterme ezúttal is zsúfolásig megtelt tanítókkal és a nevelési problémák iránt érdeklődő vendégekkel. Megjelentek a szemináriumon Szokolszky Rezső kir. tanfelügyelő, a város képviseletében dr. Hermann László főjegyző és dr. Kiss Kálmán aljegyző. A ref. egyház részéről Ólé Sándor lelkész, az ág. hitv. ev. egyház képviseletében Schöck Gyula lelkész, a bencésgimnáziumból dr. Niszler Teodóz igazgató, továbbá a theológiai akadémia I. éves növendékei dr. Trócsányi Dezső tanár vezetésével, a róm. kath. tanítónőképző V. éves növendékei a kedvesnővérek vezetésével, a ref. nőnevelőintézetből Czucza Emma, az áll. tanítóképzőV. éves növendékei, a pápai járás tanítósága teljes számban és Szarka Lajos igazgató, mint házigazda. Szokolszky Rezső tanfelügyelő lelkes beszédben mutatott rá a tanító nemzetnevelői munkásságára és az új tanterv nagy erkölcsnevelői értékére. Ezután következett Gergely Ferenc gyak. iskolai tanító mintatanítása. Az I. osztályban tartott beszéd- és értelemgyakorlati tanítást Manciék galambjáról. Gergely ezúttal is csillogtatta nagy tanítói művészetét és nagy virtuozitással mutatta be a beszédgyakorlatoknak az új tanterv szellemében való feldolgozását. Farkas Géza nagygyimóti tanító az V— VI. osztállyal rajztanítást mutatott be a diszítőtervezésről. A nagy szaktudásra valló tanítást igen tanulságos és élvezetes magyarázatokkal kisérte. Bemutatva röviden a földrajzi-rajz, a játékos-rajz és az illusztratív-rajztanítás legújabb módszereit. A harmadik mintatanítást Páhány János dákai tanító tartotta. Petőfi Honfidal c. költeményét tárgyalta az V—VI. osztályban. Hallatlűíl • Balog Jenő divatáru-üzletében ^^^ Pápa, Kossuth Lajos utca 17. ^^^ I női- és férfiszővetek, szőnyeg, függöny, ágyterítő, damast, vászonáru, selymek, műselymek és mosóanyagok, női kabátok, űri ingek stb. cikkekben. olcsóság