Pápai Hírlap – XXVII. évfolyam – 1930.

1930-04-26 / 17. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131- szára. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Egy emberöltő előtt volt először aktuális a szinház problémája, egy emberöltő előtt, mikor a város a Széchenyi-teret a református egyháznak templomépítés céljára átadta, illetve a megfelelő területet neki eladta. Egy emberöltő óta, amikor a szinház elhelyezésének kérdése először szóba került, a viszonyok lényegesen megváltoztak. Megváltoztak és pedig nemcsak az anyagi lehetőségek szempontjából. Az általunk akkor legjobbnak itélt s ma is legjobbnÉ< tartott hely: a Woitaház a Jókai-utcán, minthogy a rendelkezésre álló szomszédos fundusra kétemeletes bérpalota ' épült, magában csekély s minthogy mélysége egyáltalán nincs, még akkor is csekély színházépítés céljaira, ha frontját a megnyitandó új utcán az irgalmaskórház oldalszárnyával szemben képzelnők. A városmajorról is sok szó esett már akkor, de természetesen mindenki ügy képzelte, hogy mire építkezésre kerül a sor, addigra már a Majorutca viskói lebontva, nyílegyenes fasoros utca vezethet a város szélén bár, de szabadon* szépen felépülő szinházpalotához. Ma ilyen nagyszabású utcarendezésről még álmodni sem lehet, hisz félméteres beljebbtolások érdekében is csatákat kell vivni, olykor veszteni is az építészeti bizottságban. A színházépítéssel kapcsolatban városrendezést végrehajtani —• akár (ha volna egyáltalán mód rá) a Woitafiundúson is, akár, ha az uradalom kapható volna nagyszabású együttes vállalkozásra, a Griff helyén — csak az esetben lehetne, ha pontos számítás kimutatná az ilyen terv rentabilitását vagyis azt, hogy nekünk a szinház telkéért nem kell nagy pénzeket adni. Elég nekünk magának a színháznak megépítése, a telekköltséget lehetőleg meg kell takarítanunk. Ez történnék például abban az esetben, ha a Tüzesmalom előtti — már-már egészen feltöltött helyet — választanok, ahol a most kialakuló környezet igen szép városképpel kecsegtetne. Hasonló, vagy tán még tágasabb ingyentelket lehetne tán másutt is találni, de aránylag központiabbat alig. A kérdés — minthogy a református egyház a közel jövőben kérni fogja a Széchenyi-tér átengedését — a legnagyobb mértékben aktuálissá vált s ezért legfőbb ideje, hogy a hatóság is előálljon a maga, hihetőleg már régen kialakult tervével és javaslatával. Ismét látható, a párizsi huza-vona ékesen példázza, mit jelent az, ha egyenlőrangú, egyenlőjogu felek ülnek le a tárgyaló asztalhoz. Nincsen a világnak az a praktikája, amit ilyenkor nem lehetne elővenni, ezer mód és lehetőség kínálkozik arra, hogy a legigazságosabb álláspont jogosságát kétségbevonják, a legjobb szándékot elgáncsolják s újból meg újból felborítsák azt, amit egyszer elvileg elhatároztak. Mivelhogy más az elv és más a gyakorlat — s mivelhogy Páris nem Hága s itt az ismerős lepénzelt sajtóberkek árnyaiban könnyebb hencegni, bátrabban lehet csürni-csavarni az igazságot, mint amott a semleges légkörben. Hát bizony bebizonyosodik ezúttal is, hogy a nagy fene egyenlőségnek mekkorák a hátrányai, milyen nehéz ennek a jegyében valamit elintézni. Tudom irigységgel gondolnak vissza tisztelt ellenfeleink ama 10 év előtti boldog időre, amikor sokkal egyszerűbben lehetett elintézni mindent: egyet hazudott az egyik s már övé volt Erdély, nekifohászkodott a másik egy még nagyobb hazugságra s már ölébe hullott a Felvidék Csallóközzel meg a fél Dunával együtt, a harmadiknak még szólania se kellett s máris övé volt a préda. Bizony-bizony ez sokkalta könnyebb mesterség volt, aminthogy mindenkor is könnyebb diktálni, mint tárgyalni. És ha ma ők visszasóhajtják azt a tiz év előtti időt, mi sem resteljük megvallani, hogy túl minden paragrafusul agyarázgatáson, szőrszálhasogatáson, alkudozáson, bennünket is a nagy diktálás vágya tölt el. Pokolba az egyenlőséggel, igazságunkat így soha megkapni nem fogjuk. Nem még ilyen kicsinyekben sem, mint a 250. §, hát még ama nagyobbakban, amitől egy nemzet élete vagy halála függ. Tudjuk, hogy amig ez a nagy vágy testet fog ölteni, idegeink felőrlődnek, tán nemzedékek is sirba hanyatlanak, de hitünket ez nem öli meg, minden egyenlőségi komédián túl várjuk s ha mi nem, de utódaink meg fogják érni majd a nagy leszámolást. Gyermeknap. Az Országos Stefánia-Szövetség helybeli Anya- és Csecsemővédő-Intézetének intéző-bizottsága hangtalan működési teréről minden évben egyszer kilép a nagy nyilvánosság elé a belügyminiszter által engedélyezett gyűjtési napon. Ebben az évben a megszokott egyszerű gyűjtésen kivül nagy gyermekünnepélyt is rendez a bizottság pünkösd első napján a Mészáros Károly-ligeti sporttelepen. Ha végiglapozzuk a helybeli védőintézet mult évi jelentését, a legnagyobb elismeréssel kell tekintenünk erre a gyermekmentő intézményre, melynek jelentőségét mindjobban felismeri a pápai közönség is, reméljük, hogy az úttörés nehéz munkáján túl is vagyunk már. Hogy csák egy példát említsek, a csecsemők halálozási százalékát, az intézet felállítása előtti 20—22 százalékról sikerült 15.9 százalékra leszállítani. Tehát minden száz újonnan született közül 6—7 csecsemővel többet ment meg az intézet az elpusztulástól, ami ma, mikor a születések száma anynyira megcsappant, igen nagy jelentőségű. Bár még mindig messze maradunk ezzel a számmal is a nyugati államoktól, mert hiszen az igen kulturált Svédországban a halálozási százalék 4—5 között mozog. Magyarországon még a közelmúltban is nagyon szomorú képet mutatott a statisztika. Átlag minden negyedik percben meghalt egy 1 éves korig élő kisgyermek. Gondoljunk el egy képet. Magyarország nyolc millió lakosa egy óriási nagy városban lakik. Kezünkben tartjuk az órát. Minden negyedik percben kinyilik egy kapu s egy kis koporsó, meg egy gyászoló anya indul a temető felé. Milyen meg nem szűnő, soha végét nem látható menet ez éjjel és nappal egyformán, minden negyedik percben, évtizedről-évtizedre. Minden negyedik percben egy kis gyermeklélek száll vissza az örökkévalóságba, aki jött Isten csudálatos intézkedéséből küldetéssel, nagy lehetőségekkel, de gyönge kis testét elhervasztotta a földi élet sok nyomorúsága: a tudatlanság, a bűn átka, a szeretetlenség. S az elröppent kis életek után tehetetlen gyötrő fájdalomban vergődik a sok millió anyai sziv. Ennél szomorúbb képet nem is lehetne festeni. Ennek a képnek az eltüntetése a célja a mi védőintézetünknek. Hogy mennyire fontos az intézet látogatása a kisgyermekes anyák részéről, bizonyítja az a tény, hogy a védő-intézetet látogató kisgyermekek közül csak 7.5 százalék halt meg. Az intézet gondozásba vett az elmúlt évben 805 anyát, 552 csecsemőt és 986 kisgyermeket 1—3 éves korig. Azonban a rendszeres látogatók száma még mindig nem üti meg a kivánt mértéket, mert az 552 csecsemő közül csak 120 látogatta rendszeresen az intézetet. Pedig a látogatás nem betegséget jelent, hanem a csecsemő fejlődésének az ellenőrzését. Igen nagy teljesítmény volt a védőnők munkája, amennyiben 8721 látogatást tettek egy év alatt. Áldásos intézménye a vándorláda és csecsemő vándorkelengye. Az előbbit a szegénysorsú szülőnők, az utóbbit ugyancsak a csecsemőik részére veszik igénybe. A vándorláda az anyának szükséges fehérneműt és ágyhuzatokat tartalmazza, a csecsemőkelengye pedig 36 darabból álló, egy évig használható gyermekruha. Ezenkívül évközben és karácsonykor is nagymennyiségű ajándékruhát oszt szét. Mindezt az intéző-bizottság abból a pénzből fedezi, amit a gyűjtési napon szed be. Bár sokan elkerülik a gyűjtő urnákat s inkább az út kövezetére mennek le, minthogy pár fillért a perselybe dobjanak, azért még mindig volt a nemesszivü adakozóktól annyi bevétel, hogy évről-évre fedezni tudta a bizottság a legszükségesebb beruházásokat. Pedig még itt nem szűnik meg az intézet jótékonysága, hiszen oszt ki ingyen tejet, táplisztet, élelmiszert, szappant, pénzsegélyt stb. Amellett eljár hatósági ügyben, foglalkozást keres és elhelyez csecsemős anyákat, csecsemőket. Ingyen orvosi tanáccsal szolgál az intézet két lelkes orvosa. Ismeretterjesztő előadásokat rendez havonta. Mindennek ellenében egyetlen óhaja és öröme, ha megértést és jóakaratot tapasztal. Pongrácz Józsefné. Hallatlan • Balog Jenő divatáru-üzletében : Pápa, Kossuth Lajos utca 17. ^^^^ a| pcnc^ff n női- és férfiszövetek, szőnyeg, függöny, ágyterítő, damast, vászonáru, selymek, UivOUüU^ műselymek és mosóanyagok, női kabátok, ári ingek stb. cikkekben.