Pápai Hírlap – XXVI. évfolyam – 1929.

1929-03-30 / 13. szám

m. EG JELEN 1 JH. MINDEN SZOMBATO N . Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Szerette a népet s ámbár rangja, vagyona, szellemi ereje magasan felébe emelték, mégis szinte együtt élt vele, átérezte búját-bánatát, olykor-olykor örömét, az a tiszteletreméltó agg főúri matróna, aki immár megtért halhatatlan apjához, a vértanú-miniszterelnökhöz az örökkévalóságba. Szerette a népet, mert érezte, hogy mint bármely hatalmas törzsű és sudarú fa gyökere csak a földben van, akképen minden nagyságot, pompát, hatalmat azok keze munkája hozza létre, akik a földet művelik évszázadok óta s akiknek izzadsága bérén szökken kalászba a búza. És szerette a népet azért is, mert érezte, látta, hogy azt a nemzeti gondolatot, melyet a fajtájabeíiek közül aránylag csak oly kevesen tudnak megérteni, tán helyzetéből folyólag, de veleszületett történeti ösztönénél fogva is, ez a nép tartja fenn s érleli lelke melegével. Dúlhatott önkény, jöhetett kiegyezés, hangozhattak százszor is mézes-mázos szavak, ez a nép nem feledte 48-at, nem annak hőseit, ez a nép hálás szeretete egész melegével csak a népfelszabadító hősöket, a mari ír Batthyányiakat ölelte magához. Ez a nép mindig tudta és Az örökéletű szeretet. Húsvétot ünnepel ismét a keresztyén világ. Harsonaszó zeng végig a földön, az élet diadalmasan vonul be a természetbe és az emberi szívekbe. Nincsen halál, nincsen végpusztúlás; csak téli álmot aludt a természet, de nem halt meg; csak álom az élettevékenység időleges pihenése, de nem kihalása annak, ami életre hivatott. Nem az él, ami az Élet forrásától botor önállósági vágyában eltávolodik, hanem ami begyökerezik az Élet örök talajába; azt ki nem tépheti onnan sem a gyűlölet vihara, sem a szenvedések aszálya nem száríthatja ki. Ez a húsvéti vigasztalás. Ám az a sírbolt, amelyből dicsőségesen kiszállott a Megváltó, az emberi szív sötét mélységeire emlékeztet. Ott vigyorog kaján torzképpel a gyűlölet, amely megölte a Szentet és követ hengerített sírjára. Húsvétot Nagypéntek előzte meg. Hű képe ez a mindennapi életnek, amelyben ádáz küzdelmet vív egymással a szeretet és a gyűlölet, az Isten és az ember. Széttekintek az emberek között és mit látok? Egy nyugvópontra nem találó hajszát az élvezetek után, soha meg nem pihenő versengést, egymásra acsarkodást, bestiális önzésből fakadó őrületes harcot, amelyben sebeket osztunk és sebeket kapunk és a viaskodásban kifáradtak pihenése nem több mint fegyverszünet, egy újabb harcra felkészülés, de nem békesség. Adhatunk bármi nevet ennek a harcnak, tompítsuk le bár az élét azzal, hogy elnevezzük gazdasági versenynek, jogos önérvényesülésnek, vagy bárminek, a lényege mégis az a gyűlölet, amellyel nekitámad annak, aki útjában áll és veszélyezteti az érdekét. Akár győz, akár alúlra kerül, mindenképen csak a gyűlölet marad meg továbbra; ha győz, féltékenyen őrzi zsákmányát; ha alulra került, a bosszú vágya égeti. Mindentudja, hogy akik az ő legjobbjait, a Batthyányiakat és Damjanichokat vérpadra vitték, azok neki igazi jóakarói nem lehetnek és nem is lesznek soha. Ó mily jól eshetett a Nagyasszonynak, akitől kilenc éves korában magasztos szavakkal búcsúzott a vérpadra induló apa, hogy látta, tapasztalta itt a nép körében azt a nem muló szeretetet, mellyel ez ma is ápolja 48/49 és hőseinek emlékét és nem feledi soha, hogy kik voltak ezeknek hóhérai, kik voltak készek — akár csak legutóbb — saját leendő uralkodója, Ferenc Ferdinánd is, hogy épp úgy, mint 49-ben, eltapossák e nemzetet s felosszák az országot. A végzet úgy rendelkezett, hogy ezt a felosztást ezúttal nem saját uralkodónk, de idegen ellenség végezze el s a tragikus gyászban, mi e miatt utolsó éveit beárnyolta, vigasztaló sugárként ismét csak a népbe vetett bizalma ragyogott be. A becsületes, dolgos, vitéz magyar népre gondolva, végperceiben is megmaradt szilárd hite, hogy ha ez a nép ismét egyszer a vértanú Batthyányiak lobogója alá sorakozik, akkor újra visszaszerezheti régi dicsőségében régi hazáját. Volgá • • . Volga képen megöli az élet örömét a gyűlölet. Nagypéntekké változtatja az életet. Nézem a nemzetek életét és mély búsulás fog el. Nincs a világon nép, amely ne szenvedne a gyűlölet életsorvasztó hatása alatt. Irigyeli még a napfényt is egyik a másiktól. Ezt mindenki tudja a másikról, a szomjédjáról s ez a tudat csak nyugtalanítja és szabad fejlődésében hátráltatja. Mi más lenne a világ, ha ki lehetne küszöbölni a nemzetek egymás közötti viszonyából a gyűlöletet! Csak Nagypénteket ünnepelhetnek, mert annak gyászos életét élik a nemzetek mindaddig, amig gyűlölnek. Húsvétjuk csak akkor jön el, amikor talán rémséges katasztrófák után, egész kulturák elpusztulása árán meggyőződnek a szeretet értékéről s merészkednek kilépni a sírból, ahova a gyűlölet temette, hogy szerethessenek. Merész, isteni lendület kell ahhoz, hogy elmozdítsuk a követ, amelyet a gyűlölet gördített életörömünk és életteljességünk sirjára, de mindenkinek tisztán kell látnia, hogy e nélkül a lendület nélkül soha sem lesz szeretet és tartós béke a világon. Különösen szól ez te hozzád, magyar nemzetem. Ilyen részekre tagolt, széttépett társadalom, mint a mienk, ahol a gazdasági helyzet, a politika, a foglalkozás, a vallási meggyőződés olyan mély árkot ás magyar és magyar közé, amely társadalom csupán a Nagypéntek sötét gyászát ismeri, az ilyen nemzeti élet különösen rá van utalva, hogy megtanulja betegségének forrását a gyűlölségben szemlélni és felriadni a való látására. Más nemzetek talán tékozolhatják fölöslegesnek jelentkező erejüket gyűlölet szítására, nekik az nem annyira életbevágó bűn, de tenéked, magyar, sírodat áshatja, ha nem kapsz észbe idejekorán és fecséreled erődet testvérgyűlöletre, amikor körülted mindenütt lángol a gyűlölet és bármerre tekintesz, mindenfelől életedre törő gyilkos szándékot ZORO és fflUBU tapasztalhatsz. Keresztedtől ugyan meg nem szabadulhatsz, hiszen keresztviselés nélkül nincs fejlődés, de ha sirba temeted gyűlölködő természetedet, a szeretet ledönti a sírodra tett követ s kilépsz diadalmas életre, egészséges lesz beteg tested, hogy erőtől duzzadtan indulj tovább történelmi utadon. És ne félj. Nagypéntekre Húsvét következik. így rendelte ezt az az Isten, akinek pillantása átméri a háborgó oceánokat és keze egységbe kapcsolja a szétágazó nemzet-útakat. Ott van felírva ez az igazság a Jézus megnyílt sirjára. Tanúid meg ebből az isteni tényből, hogy a szeretet hatalmasabb, mint a gyűlölet. A gyűlölet csak ölni, pusztítani tud, csak nagypénteki borzalmakat teremt, csak széttépi a kötelékeket, amelyek szent szövetségbe egymáshoz fűznek. Építeni, életet adni, széttört kapcsokat ismét egybeforrasztani, halottat feltámasztani csupán a szeretet tud. A gyűlölet a Sátán eszköze, a szeretet Isten ereje, amellyel életet szül. Erősebb Isten a Sátánnál, hatalmasabb az élet a halálnál. A szeretet örök, a gyűlölet maga is pusztulásra van rendelve. Feltámadott az Úr! Feltámad az igazság és örökké él a szeretet. Rácz Kálmán. ZSEBÓRA ÉS A CSILLAGOK. Az öreg gazda nyergeli fiát, Hogy így, hogy úgy, butább lett a világ. Hiába falja Föl mindazt, mit rejt könyveknek kazalja, Mit sem tanul az áltató lapokról. Nem tud olvasni már a csillagokból. Mikor etetni vagy itatni kell, Az éjt órával mércsikéli fel. Sőt már zsebóra Percszámja után megy Böskéhez egy szóra. S ki szabja meg a csók hosszát? Egy árva, Ketyegő szerszám suta masinája. Elrugaszkodott, vaksi nemzedék! Árpád órája tudod mi volt? Az ég. Az égi tárgyak. A kerek égbolt volt azon a számlap, A Göncöl rúdja meg a mutatója, Csillag ragyogta, hány lehet az óra. A csillag útját fenn az ég falán Ismerte ő is, az a barna lány. Csak arra nézett, Találkozóról soha le nem késett. S ha csillagfényt elföldte a felhő, Nem lett más baj, csak egy órából kettő. E gyatra sarj, ha szive fölhevül, Szeretni sem tud érckerék nekül. Ugy hisz a gépben 1 Pedig oly csalfa, talmi és törékeny. De örökösök fenn a csillagórák, Isten feszíti azoknak rugóját. Maday Gyula. Ingyen kapja a függönyéhez a tervet, ha ehhez a függönyanyagot Gofflieb Jenöné kézimunkaüzleté* ben veszi, hol a legjobb minőségű grenadinok, tussorok és divatos csipkék állandóan kaphatók. Pola Negri—Lukács Pál