Pápai Hírlap – XXVI. évfolyam – 1929.

1929-03-23 / 12. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Tiz év eltelt azóta s ma csak mint egy rossz álomra emlékezünk vissza rá. Rettenetes álom, melyből kínosan s csak négy és fél hónap után tudtunk felébredni, intő álom, örök mementó, hogy nemzeti lelkiismeretünknek soha és semmi körülmények között nem szabad többé elaludnia. Mert a baj, a szégyen, a romlás ezért szakadt úgy ránk, mert akiknek őrt kellett volna állniok, elhagyták a vártát, mert fásultság, közöny, kétségbeesés bénította meg az őrködésre és tettre hivatottakat. Tiz év telt el azóta, elültek a rémségek, lecsillapult már régen a konvulzió is, melyben visszahatásképen vonaglott aztán a nemzet teste, ma már ez a test újra erős, újra munkaképes, újra minden sejtje, minden idegszála teljesíti hivatását, nincs helye ma már rekriminációnak, tetemrehivásnak, semmi egyébre nem szabad gondolni ma másra, csak hogy többé nem szabad elaludni! Éberen, mindig ébren kell lenni ennek a nemzetnek s nem bizakodva el a jóban, nem rettenve a rossztól, csüggedetlenül, éles szemmel csak azt a célt nézni, melytől távolabb vetett ugyan ama gonosz tiz év előtti álom, de amelyet azért el fogunk érni egész bizonyosan. Eí — ha valóban nem alszunk el többé soha! A Szent Benedek-rend 1400 esztendős jubileumi ünnepei. — 1929 március 17—21. — A pápai bencés székház lés gimnázium — mint a Rend többi székházai is — azon a héten, melyen a nagy alapító névünnepe van, méltó kegyelettel ülte meg a Rend-alapítás és Regula-kiadás 1400. évfordulóját. A jubiláris ünnepből együttérző lélekkel vette ki részét városunknak a Rend működése iránt hálás elismeréssel adózó közönsége. Az ünnep vasárnap reggel diákmisével kezdődött, mely után a misét mondó Csóthi Géza apát megáldotta a gimnázium előcsarnokában elhelyezett Szent Benedek-képet, Boksay Endre rajztanár kiválóan sikerült alkotását. A Szent Benedek-rend 1400 éves fennállásának emlékére rendezett ünnepségek során vasárnap délelőtt a színházban matiné volt, melynek kiemelkedő pontját Csóti Géza murakereszturi apát nagyszabású ünnepi beszéde képezte, amelyben az illusztris szónok élénk színekkel, történelmi alátámasztásokkal ecsetelte azt a nagy hatást, amelyet a Szent Benedek-rend már a honfoglalás előtti időktől kezdve napjainkig a magyar kulturára gyakorolt. A rend a magyar szent koronát hozó Astrik apáttól kezdve egész sorát adta azoknak a kiváló férfiaknak, akik irodalmi, tudományos működésükkel és hazafiúi erényeikkel arany betűkkel irták fel nevüket a magyar történelem lapjaira. Templomi csendben hallgatott beszéde végén a szónok Isten gazdag áldását kérte a rend további munkásságára. Lenes László, Kneisz Mihály gimn. tanulók sikerült szavalatokkal, az ifjúsági ének- és zenekar külön-külön és együttesen ének- és zeneszámokkal működtek közre, olyan művészi tökéllyel, amely szinte elbűvölte a közönséget. Németh Döme és Muzsik Jakab ének-, illetőleg zenekarvezetők, a színházat zsúfolásig megtöltő közönség hálás elismerését érdemelték ki. Hétfőn este 6 órakor dr. Rott Nándor megyéspüspök Veni Sanctet tartott, mely után dr. Brisits Frigyes ciszterci tanár tartott gyönyörű szentbeszédet, Szent Benedekben az utolsó rómait és első európait méltatván. Másnap délelőtt ugyancsak dr. Rott püspök főpapi misét pontifikált, este pedig litániát tartott, melynek végeztével dr. Rády Sebestyén kanonok a Szent Benedek által alkotott regula szellemét méltatta. Másnap, 20-án délelőtt ismét Rott püspök pontifikált szentmisét, mikor is a bencés énekkar ismert tudásával Schubert ünnepi miséjét énekelte. Ugyanezen napon este 6 órakor dr. Hanauer Á. István váci megyéspüspök mondott szentbeszédet Szent Benedek működéséről és nagy vonásokban mesterien vázolta áldásos működését. Másnap, csütörtökön ugyanő főpapi misét pontifikált. Szentmise végeztével tisztelgő küldöttségben jelentek meg dr. Niszler Teodoz igazgató előtt a város tanácsa a polgármester, a bencés diákegyesület Szeleczky Gyula ügyvéd, a helybeli kath. hitközség Németh József plébános, a ref. gimnázium Faragó János főigazgató, az Emericana Illés Vidor prior, a kath. tanítóság Grátzer János igazgató vezetésével. Délben a székházban bankett volt, melyen az első felköszöntőt dr. Hanauer püspök mondta a Rendre, melyet dr. Tenzlinger József polgármester a város, dr. Magyarász plébános a zirci apát nevében üdvözöltek. Az öt napig tartó jubiláris ünnepségek csütörtökön este a színházban tartott előadással végződtek, amelynek szereplői a reálgimnázium kisebb-nagyobb tanulói voltak. Valóban szép este volt. Lelkünket a föld porából eszményi régiókba emelte. A kereszténység első századaiban, amikor még halomszámra öldösik Krisztus igaz tanításának követőit, a romlott, bűnöktől szennyezett Rómában megjelenik egy tiszta lelkű, nemes elhatározásokkal telített ijfú, s fogadalmat tesz, hogy pusztuló hazáját s a vesztébe rohanó emberiséget igyekszik megmenteni, jobbá tenni. Hogy szent missziójára a világ zajától nem zavarva, kellőleg előkészülhessen, mint egykoron Keresztelő Szent János, elvonult a magányba, a subiacói barlangba s innen hívták el egy meghasonlott kolostor élére, amely

1lyel azután megkezdődött az ő gyönyörű pályafutása. Ez az Istentől kiválasztott ifjú Benedictinus volt, a későbbi Benedek apát, a Szent Benedek-rend megalapítója, »A jó Isten buzája«, ahogy az avatott tollal megirt darabban a szerző elnevezte. Az ifjúság a darabot lelkes ambícióval, teljes illúziót keltő en adta elő. A főbb szereplők: Pödör László, Szeleczky József, Tóth Béla, Kettner Béla, Kummer István, Scholcz Frigyes, Fekete Imre, Hermann Sándor, Varga Endre, Handl Elemér stb., stb., egyként reá szolgáltak a legteljesebb elismerésre. De mégis külön ki kell emelnünk közülük a Benedictinust megszemélyesítő Kneisz Mihályt, aki nagy szerepének gondos betanulásával, a szent férfiúhoz méltó tiszteletet keltő • játékával mély hatást gyakorolt az áhítatosan figyelő közönségre. A jelmezek korhűek voltak, a rendezés, dekoráció mintaszerű. Előadás előtt a kis Karner Imre 111.-ikos prológust mondott bátran, ügyesen. A bencés zenekar bevezetőleg és szünetek alatt Muzsik Jakab karmester vezetésével nagy tetszés mellett játszott a darabhoz stílusosan illeszkedő zeneszámokat. A nagy és intelligens közönség meleg tapsaival halmozta el a derék szereplőket. r Olé Sándor lelkészi beiktatása. — 1929 március 17. — A pápai református gyülekezet új lelkészét, Ölé Sándort mult vasárnap iktatták be ünnepélyesen lelkészi állásába. Az új lelkészt, aki eddig Mórott végzett áldásos lelkipásztori munkát s akit onnan nemcsak híveinek, de az egész városkának osztatlan tisztelete és szeretete kisért el hozzánk, hasonló belsőséges érzés fogadta nálunk is s fényes sikerű bemutatkozása csak fokozta azt a nagy várakozást, melyet ritka képességei alapján pápai működéséhez fűznek. Az új lelkészt érkezése alkalmából szombaton délután a presbitérium és a hivek nagy serege élén dr. Csehszombathy László főgondnok üdvözölte a pályaudvaron, a leányegylet tagjai pedig virágcsokorral kedveskedtek neki. A beiktató ünnep másnap délelőtt 10 órakor volt a református templomiban, melyet ez alkalomra a gyülekezet és a küldöttségek tagjai, színültig megtöltöttek. A gyülekezeti ének elhangzása után az Ür asztala elé léptek dr. Antal Géza püspök, Jakab Áron esperes és a beiktatandó lelkész. Az esperes lélekből fakadt, áhítatos könyörgést mondott, mely után a püspök beiktató beszéde következett. Mélységes eszmékben gazdagon rajzolta meg ebben annak a nevelői munkának képét, melyet az új lelkésznek végeznie kell. Gyönyörű beszédéből kicsendült a volt professzor szeretete a nagyrahivatott tanítvány iránt és a gyülekezet bizalma is, mely páratlan egyértelműséggel hivta meg őt nagyérdemű és feledhetlen elődje örökébe. Gazdag és tartalmas útravaló volt ez annak a lelkésztársnak, ki püspöke oldalán lesz hivatott a gyülekezet lelki gondozását végezni. A gyülekezeti énekkar szép éneke után az új lelkész a szószékre ment fel, hogy megtartsa első prédikációját. Bár Ólé Sándor nem először hirdette ugyané helyről az Isten igéjét s megválasztatásában feltétlenül egyik fontos tényező volt kiváló szónoki tehetsége, mindazáltal még soha oly magával ragadó erővel nem beszélt, mint beiktatása alkalmával. Prédikációja, melyben papi működése középpontjába azt állította, hogy prédikálni fogja Krisztust, a megfeszítettet, hogy ezzel gazdagítsa, erősítse, éltesse a lelkeket, tartalmában, felépítésében, gondolatainak szépségében egyaránt az egyházi beszéd remeke volt, melynek hatását a zengő orgánum, az előadás művészete s mindenek felett a meggyőződés heve fokozta és teljessé tette. Befejezésül meghatottan aposztrofálta azokat a tényezőket, elsősorban püspökét, kiknek elvégzendő munkájában támogatását kéri. A beszédhez kapcsolódó magas szárnyalású fohász után a beiktató ünnep a Himnusz éneklésével véget ért s a közönség lelkileg gazdagodva, gyülekezeti ének hangjai közben szétoszlott. Miután a püspök elnöklésével megtartott presbiteri gyűlésen a megtörtént beiktatást jegyzőkönyvbe vették, az új lelkész a főiskolán tisztelgő küldöttségeket fogadott. Tisztelegtek előtte az egyházak küldöttségei, Pápa város és az állami közhivatalok dr. Tenzlinger József polgármester, a katonaság Vitéz Solymossy János alezredes,az evangélikus egyházmegye Pócza Ferenc esperes-helyettes, a róm. kath. hitközség Németh József plébános, az evangélikus egyház Schöck Gyula lelkész, az izraelita hitközség Breuer Lázár hitközségi elnök, a főiskola Tóth Lajos igazgató, a nőnevelő-intézet dr. Kőrös Endre főigazgató, az állami tanítóképző Szarka Lajos igazgató,