Pápai Hírlap – XXVI. évfolyam – 1929.

1929-02-16 / 7. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám Laptulajúonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Képzeletünkben kiint járván Rákosi jenő friss hóval belepett sírjánál, mig könny fátyolozza szemünket minden földinek s minden nagynak pusztulása miatt, aggódó, remegő lélekkel keresünk a kérdésre feleletei: ha Neki magának távoznia is kellett a minden élők útján, élnek-e, fennmaradnak-e, győznek-e eszméi, melyekért három emberöltőn át utolsó lehelteiéig lelkesedett és dolgozott ? Hiszen azt a soviniszta irányt, mely mindenkit magyarrá akart tenni, kiket e Kárpáfokkoszoruzía föld keblére ölelt, újabban sokan helytelenítik. A D. K. E. propagandája helyébe a Bleyerek a Kulturbundokét akarják ideplántálni. Hiszen azt a felfogást, amely örömmel ismer el mindenkit magyarnak, aki büszke arra, hogy magyarrá lehet és — akárcsak Ő, ki szintén beköltözőitek sarja volt — élete egyetlen céljának tudja az erről való bizonyságtételt, mintha ezt a felfogást e mai kor sutbadobni akarná s önmagának ártó szükkebíüséggel az előkelőbbnek tartott exkluzivitás álláspontjára helyezkedik. Hiszen végezetül az a revízió, melyért lehanyatló napja minden sugarát áldozta, melyért úgy fáradt és annyit íeít, hogy náláná! senki többet, annyira a kétes jövő távolában látszik lebegni, hogy másokat, kishitüeket szinte már sorvaszt a kétség, mig ismét másokat megaszal vagy hizlal a közöny? Minden, minden, ami rajongásának tárgya, akarásának célja, álmának áitna volt, egyrészt oly túlhaladottnak, másrészt olyan elérhetetlennek látszik! Borongó érzés, fájó szorongás, szakadj le a szívről! Nem a ma sivárságát kel! szemlélni, a történelmek folyását kell megfigyelni! Hányszor semmisültek meg hősi küzdelmek, hányszor buktak el nagy eszmék, hogy aztán idők múltával újból győzelmes erővel feltámadjanak! Hány nemzeti nagyunk ette a száműzetés keserű kenyerét és pusztult el idegenben; nevüket törvény bélyegezte meg, emléküket kiirtani akarta erőszak, önkény és uíóbb mégis ők diadalmaskodtak, mert az erkölcsi erő, az igazság az ő oldalukon volt. Nem, nem, soha nem szabad elcsüggedni! Az a nemzet, melynek géniusza egy Rákosi Jenőben öltött testet, nem veszhet, nem pusztulhat el soha. Egybeforrva azokban az eszmékben, melyekért a múltban lelkesedett, haladva az úton, mi a történelem folyamán legjobbnak bizonyult, megvalósítja még egyszer mindazt, amiért az a nagy fia is küzdött, ki átíépve a halhatatlanság kapuját, megtért immáron dicsőségben a magyar nemzeti Pantheonba. Petrovich Szvetiszláv SO o ... Ha meleg szobában ülsz, gondolj rájuk, az ő fűtetlen kályhájukra. Ha terített asztalnál ülsz, gondolj egy pillanatra rájuk, akiknek az asztala ürességtől ásít. ... Gondolj a szegénységre, amely hideg vackán meztelen, rongyokban gubbaszt, az öklét rágja, és a pokoli hidegben pokoli tüzeket érez kigyúlni arra a kérdésre, hogy miért kell ennek így lennie. így ír Milotay István a Magyarság szerdai számában egy rövid cikkben, amely a hírek élére szorult, pedig vezércikk is lehetne, ha írója azokat a gondolatokat fűzi tovább, amiket a fennebbi sorokban felvetett. Milotayt azonban a lírai hév és az ellenzéki lapszerkesztő tüze elragadja, s a szibériai hideg igazi áldozataitól hamar azokra tér, akik szintén sokat szenvednek a hidegtől, de mégis munkában állnak, ha nem egészen méltányosan fizetett munkában is. A rendőr, a mozdonyvezető, a portás, a csendőr, akiket Milotay felsorol, mind sokat szenved a hidegtől, de munkája végeztével terített asztalhoz ül, ha szerény is az a teríték, s be tudja fűteni a szobáját, legalább annyira, hogy a dermesztő hideget elűzi. »Gondolj ezekre — mondja Milotay irása végső bekezdésében — ha hivatalnok... ha politikus ... ha bankdirektor... költő ... király vagy«, »... ha politikus vagy, foglald be őket a szivedbe... ha bankdirektor vagy, gondolj rájuk és úgy szedj kamatokat tőlük, hogy az ő kimeríthetetlen erkölcsi tőkéjükkel vissza ne élj. ... Ha iró vagy, gondolj rá, hogy nekik is juttass napfényt, meleget, igaz szivet és szép illúziókat.« A fűtetlen kályhákra, az üres asztalokra, a hideg vackokra és a rongyokra végül is elfelejt őmaga is gondolni. Megvallom, restelkedve vallom meg, hogy jómagam is csak gondolok rájuk, már hetek óta. De mióta megtudtuk, mi a 30 fokos hideg, szinte szüntelen rájuk gondolok. Pedig mit ér, ha csak gondolok rájuk? Mit ér, ha nem cselekszem? Felhozom mentségemre, azért is mert sok más ember is rá fog talán ismerni az ő magamentésére, hogy 3—4 hét óta mindennap azzal vigasztaltam magam, holnapra már megenyhülhet az idő s akkor minden másként lesz. A hideg pedig nem enyhült meg, hanem fokozódott. A hó elborított mindent, s azok, akik máskor gallyszedésből innenonnan egy kis tüzelőhöz jutottak, most otthon kuporognak, ki sem mozdulnak hideg szobájukból, hiszen úgy sem találnának semmit. Mit cselekedjünk? Mert cselekednünk kell, hiszen attól, hogy gondolunk rájuk, a fázóknak nem lesz melegük. Tűzifa egyelőre volna; a kerítésemen túl az Esterházy-féle fatelepen legalább száz vagon fa várja a vevőket. Azonnali segélyakciót kell indítanunk. Polgári társadalmunk, bármily nehéz is a gazdasági helyzet, nem annyira szegény, hogy az éhező és fázó emberek rettentő szenvedésén ne tudna valamennyire enyhíteni. Ha azt mondod rá, »magam is nehéz helyzetben vagyok«, a königsbergi bölcs szavaival felelek: »Megteheted, mert meg kell tenned!« Azzal se áltasd tovább magad, hogy a meleg Adria-depresszió már a fejünk felett van 1—2000 méter magasságban, s esetleg pár nap múlva nem leszünk Szibériában. Ha meg is jön a langyosabb adriai levegő, a nap melegét hóhegyeink elolvasztása fogja igénybe venni. Még sokáig hideg, locs-pocs, sár lesz, járványok jöhetnek, s ezek nem fognak megállni esetleg a te fűtött szobád ajtaja előtt sem. Jótékony nőegyleteink ismerik a maguk legszegényebbjeit, a segélypénzek kiosztását szívesen elvállalják. De előbb adakozzatok, pápai polgárok! Lapunk nyugtázza a hozzáérkező adományokat, s mihelyt lesz mit szétosztani — reméljük 1—2 nap múlva már — a pénzt arányosan elosztja a jótékonyság gyakorlói között, akik kiszolgáltatják a néhány napra szóló fautalványokat. Ha tovább is szükség lesz a segélyakcióra, meg lehetne a házankénti gyűjtéssel próbálkozni; a levélhordók, vagy erősebb diákok széjjelhordanák a nőegyletek gyüjtőiveit. Az adakozást 10 pengővel megkezdem. Dr. Trócsányi Dezső. mégss A LEMOBBAK !* A „Jókai=mozgó" e heti műsorai egytől-egyig kimondott világattrakciók! Február 19-SO. Dolores Del Rio Február 1—Február S3-^4. Petrovich Szvetiszláv OJg-£SL Csebova A TÁK€0§NO. A PAIlSIá. 3 nngy név — .3 világattrakció! "Váltsa meg- előre jegyét e fllmeseményekhez !