Pápai Hírlap – XXVI. évfolyam – 1929.

1929-12-21 / 51. szám

HA szép kézimunkát, Jó harisnyát, elegáns nyakkendőt, divatos csipkét, olcsó esernyőt, érdekes játékot stb. óhajt venni, úgij 3fi. Steril £ipót cégnél mindent megtalálhat. JCisérje figyelemmel kirakatainkat, mert áraink olcsók, áruink jók! Karlovitz Adolf választási elnök ejtette meg, aki mellett jegyző gyanánt dr. Tomor Dezső v. aljegyző fungált. Ugyancsak a választás elnöke hirdette ki este 7 órakor az összes küldöttségek, valamint a megjelent érdeklődőknek a választások végleges eredményét, köszönetét nyilvánitva a küldöitségeknek fáradságos munkájukért és elismerését a választóközönségnek mintaszerű viselkedéséért. A búvár. — Schiller balladája. — Fordította: Körös Endre. »Ki mer, lovag, apród, bárki akad, Lebukni e mélybe alá? Belédobom ezt az aranypoharat, — A sötétlő örvény már befalá; Aki felmutatja újra kezében, Az megtarthatja tulajdonaképen.« így szól a király meredély magasán, Mely a végtelen árra kinyúl S lehajítja serlegét azután, Hol lenn a Charybdis vad dühe dúl. »Ki szánja magát rá, kérdezem ismét, Hogy a tengernek megjárja a mélyét?« S lovag, apród, mind, aki állta körül, Meghallja, de egy se felel, Tekintetük a bősz árra röpül És serleg után nem vágy a kebel. És szól a király már harmadik ízben: »Hát bátor a tettre senki nincsen?« S míg csügged, hallgat az udvari nép, íme bátran és szelíden Az apródsorbul egy ifjú kilép, Ledobja övét, köpenyét iziben S valamennyi férfi meg asszony a körben A nagyszerű ifjúra néz lebűvölten. S amint a szikla szélire ment És onnan a mélybe tekint, A vizet, mit a tölcsér elnyele lent, Most bőgve visszahozta megint S mint távoli mennydörgés, ha morajlik, A sötétségből pezsegve kizajlik. És zúgva zajong és forrva sziszeg, Mint tűzzel víz ha vegyül, Fel az égre lövell a habtömeg S ár-árra özönlik végtelenül S nem szűnik, apad, mit mély öle felver, Tengert akar így megszülni a tenger. De végre haragja csillapodék 'S a fehér tajtból feketén Tátongva lenyúlik egy hasadék, Talán egyenest a pokolba mén És síklik alá a forgatag árja, Hullámait a tölcsér öle várja. S az ifjú hamar, új zajlat előtt Istennek ajánlja magát S hallhatni sikoltást, szertekelőt S már kapja, csapja a forgatag át, Titokzatos örvény torka bezárul, Tán hír se leszen több az ifjú buvárrul. S elnéníiul az örvény, hallgat a zaj, Csak a mélység zúg siketen És szájrul szájra száll a sóhaj: »Hős ifjú, szerencse kísérleteden!« És zúg siketen, zúg mind siketebben S remegve, szorongva várnak a csendben. S ha saját koronád szórnád le oda, Hogy hozzam vissza neked S legyek érte király, fejemen korona, Szivemet hiába kecsegteted, — Mit rejtnek üvöltve pokolbeli mélyek, Nem mondja el élve emberi lélek. Hej, mennyi hajó, nagy útra kelő, Zuhant le az örvény forgatagán S nem vergődött a sirbul elő Csak árboca, talpa roncsa talán — És mintha vihar kél, egyre jobban Erősbül a hang a tompa morajban. És zúgva zajong és forrva sziszeg, Mint tűzzel víz ha vegyül, Föl az égre lövell a habtömeg, Ár árra özönlik végtelenül S mint távoli mennydörgés, ha morajlik, A sötétségből bömbölve kizajlik. És nézd! A komor víz áradatát Mi ragyogja be, hattyufehér? Már látni a kart, már látni nyakát, Hatalmasan úszik és közel ér. S valóban ez ő, örvendetes épen, S magasra emelve pohár a kezében. És szívta a léget, szívta soká, Üdvözli az égi napot; Ujjongva, zsibongva harsogá Száz ajk: »Ime él! Nem pusztula ott! Örvénylő sírüregéből a vésznek Megmentve van élte a drága merésznek!« S már jő ünneplő nép közepett, Leborul fejedelme elé, Átnyújtja térden a serleget S a király int bájos lánya felé, Lángborral a serleget ez teleönti, Az ifjú pediglen urára köszönti: »Hosszú legyen élted! öröm van, ahol Szívhatni a fényt, a leget, De alant a borzalom honol S ne kisértse meg ember az isteneket S ne kívánja látni, ne sohse, a kába, Mit ég kegye burkol az éj iszonyába. Leránta az ár villámsebesen, De sziklaodú kapuján Másik szilaj ár ront szembe velem S most két vad erő kap testem után És mint a csigát forgatja kegyetlen, — Szédít az iram, nem állhatok ellen. S kihez ajkam felfohászkodott, Mikoron rémíte a vég, Isten mutatott egy sziklafokot, Azt tnegragadám és mentve valék S ott csüng a pohár, tartván korai ága, Máskép feneketlen lesz örök ágya. Mert hegymélységre terjede lent Biborárnyban még a homály S bár alszik a fülnek örökkön a csend, Azt nézni a szemnek borzadály, Amint sárkányok és szalamandrák A pokolnak szörnyű ölét kavarták. A világhírű reedes-flenz szeméin- és f^nraam és a M. kir. áll. Vas-. Acél- te 6é»gyárafc által gyár t • 11 teherautók, auliiiusszok és autók vezérképviselete és eiail á«i köxpoey*! MERCEDES- BENZ AUTOMOBIL L-T. Budapest, IV., VsT ol mrnun ML Feketén nyüzsög itt, gomolyog, kavarog, Száz rémes utálat-alak: A tüskés rája, medúza s a pók, Polipok, pörölyök meg tőkehalak S ádáz fogait fenyegetve kínálja Az iszonyú cápa, a víz hiénája. S ott csüngtem ijesztő, zord egyedül, Hol ember nincs ki segél, Álcák seregétől vére körül, Egyedül magam, kiben érzelem él, A puszta magányban, a hangtalan éjben, A szörnyetegek bús tömkelegében. S borzadva hiszem, hogy most közeleg, Száz íze mozog egyszerre felém, Az ijedség tébolyként lepe meg, A korai ágát eleresztem én, Bősz dühvel az örvény elkapa rögtön, De sodra magasba vet, s ez leve üdvöm.« A királyt csodálat fogja el, Ezt mondja: »Tiéd a pohár! S tetézem a díjjat e szép gyűrűvel, Ragyog ékköve, mint a napsugár, Ha újra leszállsz elmondani nékem, Mi van ott lenn még a legalja fenéken«. Elborzad a lányka kivánatán S gyöngéd szava így esedez: »Kegyetlen a játék, hagyd el, atyám! Megtette, amit más senki se tesz! S ha semmikép nincs nyugtod a vágytul, • Az apródon lovagok tegyenek túl!<< Poharát felkapja a fejdelem, Örvénybe hajítja bele: »S ha előteremted ezt újra nekem, Te léssz lovagimnak elseje És még ma öleljed drága arádul, Ki most könyörög szíve szánalomábul«. És égi erő szikrája kigyúl Az ifjú szemén, hevíti a cél És látja a szépet, amint kipirul, Amint halaványul és elalél S az édes bért elérni remélve, Életre-halálra leugrik a mélybe. Csak megjön a zajlat újra megint, Dörejét is hallani már, Szeretőn, epedőn a lány letekint, Csak omlik, elömlik szerte az ár, Felzúg a magasba meg újra aláfut, — De egy sem hozza vissza az ifjút. RAI flíl °'

c

s® karácsonyi vására! LFimiiVf vJI Számolva a rossz gazdasági viszonyokkal, a raktáron levő összes m> árukat a mai naptól tetemes árleszállítással vásárolhatja. Kérem kirakataim megtekinteni!