Pápai Hírlap – XXVI. évfolyam – 1929.

1929-10-12 / 41. szám

Csipkék, szalagok és rövidáruk kaphatók Raidl Ferencnél Pápa, Kossuth Lajos-utca 6. Telefon: 174. Legnagyobb választékban női és férfi fehér­nemüek, harisnyák, keztyük, ernyők, botok, li a 1 j) o , sapkák, nyakkendők, ridikülök és bőröndök, stb. i »i kereskedők, építési vállalkozók stbbi jelentek meg a faluban, abban a reményben, hogy vállalkozáshoz juthatnak, s az újjáépítés mun­kájából üzletileg kivehetik a részüket. Csa­lódtak. A »Teksén« ma még annyira ráfekszik a katasztrófa rémsége a lelkekre, hogy egy­előre azt sem tudják, mitévők legyenek. Hova, kihez forduljak útbaigazításért, felvilágosításért? — teszem fel magamnak a kérdést, amikor beérek a faluba. A véletlen aztán segítségemre jött, összetalálkoztam a község derék körorvosával, dr. Vadász Géza úrral, aki a legnagyobb előzékenységgel adta meg a kért felvilágosításokat. Hogyan keletkezett a tüz? Ez volt az ielső kérdésem. Amire a kö­vetkező választ kaptam: Vasárnap délután 3/ 43 órakor, amikor még a templomban a li­tánia állt, végigsüvöltött a falun a vészkiáltás: »Tüz van, tüz van!« Ekkor már a »Teksén« magasra csapkodtak fel a szalmakazal lángjai, amelynek a tövében két buta kis fiu: a 9 éves Gábriel Ernő és a 6 éves Gábriel Jóska; krumplit akartak sütni. Az égő gyújtó kiesett az időáebbik kezéből, ráhullott a kazalra, amely a dühöngő széltől táplálva pillanatok alatt lobogó lánggal égett. Mire a kisebbik fiu értesítésére a házbeliek a kertbe rohantak, ekkorra már a kazal eloltásáról szó sem lehe­tett. Sőt a veres kakas, repülve a sebesen vág­tató szél szárnyain, pillanatok alatt megtele­pedett a szomszédos házak szalmatetőin, paj­táin, a kertek kazlain, úgy hogy az utca két sora csakhamar lángokban állott. Tűzoltók ro­hantak a veszedelembe jutott község segítsé­gére mindenfelől, Bakonytamásiról, Románd­ról, Péterdről, Ravazdról, Gyirótról, Szent­lászlóról, Varsányról, Fenyőfőről, Szűcsről, Koppányból, Ugodról, Csótról, Vanyoláról, Ságról, Szentivánról, Lovászpatonáról, Nagy­és Kisdémről, Bébről; Szőllősy Sándor al­parancsnok vezénylete mellett egy motorossal megjelentek a pápai tűzoltók is, ám munkáju­kat igen megnehezítette a szélvihar és a víz­hiány, mert hisz a sekély falusi kutak nem ad­tak elegendő vizet. Szerencse, hogy a község szélén patak folyik el, amely — ha távolabbról is kellett hordani — fennakadás nélkül szol­gáltatott vizet. A tüz erejéről fogalmat al­kothatunk abból, hogy egy új cséplőgép, ame­lyet egy égő ház udvarából hevenyében az utca közepére vontattak ki, az utca két házso­rának összeölelkező lángtengerében porrá égett, s csak összegörbült vasrészei maradtak meg. Tizenöt-husz méter magas akácfák a ker­tekben, az utcasorokon úgy égtek, mintha szu­rokkal kenték volna be őket, s most csonkjaik megszenesedve meredeznek az ég felé. Tízenkilenc lakóház, s vagy kétszer­annyi melléképület: istálló, pajta stb. lett a lángok martalékává. Ezenkívül rengeteg takarmány, széna, szalma, gabona, élelmiszer, koszorúba fonott csöves kukorica stb. pusztult el. A szár­nyasok ezrével égtek benn a tűzben, de a vészes elem áldozata lett néhány számos jószág — marha és sertés is. Séta a romok között. A továbbiakban a doktor úr kalauzolása mellett sétára indultunk az üszkös romok kö­zött. Megdöbbentő látvány tárult szemeink elé. Ahova a vészes elem eljutott, ott épen nem hagyott semmit sem. Csak a puszta falak meredeznek az ég felé, más egyéb minden hamuvá, pernyévé lett. A károsultak ott jár­kálnak a romok között, mereven bámulnak maguk elé, valami megmagyarázhatatlan kö­zömbösség ült az arcukra. Mintha csak azt mondanák, nekünk már minden mindegy! A legtöbbje szegény zsellér ember, aki a mai nehéz viszonyok között egyébként is alig ten­gette életét. Hat-hét ház teljesen beégett. Legsiral­masabb állapotot Németh János 13-gyerekes családapánál találtunk, akinek a szó teljes ér­telmében csak a rajtavalója maradt meg. Mi­kor látogatást tettünk nála, a szobában vas­villával kotorászott a romok között. »Mit ke­res ott János bácsi ?« — kérdé résztvevően az orvos. »Itt kell lenni valahol két ezüst pengőmnek, — mondá — azokat keresem, mert hát Ugodba kellene utaznom és egy fillérem sincs«. Az orvos a tárcájához nyúlt s öt pengőt adott át neki, amit az könnyes szemekkel köszönt meg. (Ezt a sokgyerekes derék családapát külön is a v segíteni kész emberek és a hatóság pártfogásába ajánljuk.) Egy másik helyen levélíráson találtuk az el­pusztult ház őszbecsavarodott gazdáját. »'Volt-e a ház biztosítva ?« — kérdezem. »Volt kérem, de a biztosítás még a tavasszal lejárt s nem újítottam meg. Most a lányomnak írok Ame­rikába, majd talán az segít rajtam« — felelte rezignáltán. Gold Jenő cipésznek a beégett házban nemcsak az összes szerszámja elpusz­tult, de "oda égett az a több, mint kétezer pengő értékű bőranyagja is, amelyet előtte való napokban szerzett be téli lábbeli-rendelé­sekhez. De hasonló szomorú a tapasztalat a leégett házak között mindenfelé. Térdig érő rom a konyhákban, a szobákban, összeégett konyhai berendezések, edények, bútorok,, ágy­nemüek között botorkálunk; valami különös égettszag teszi kellemetlenné a levegőt. Soká lesz, amig a romokon új élet ébred. A segítség. Vigasztaló csak az, hogy a szerencsétlen­séget szenvedettek nincsenek egészen magukra hagyatva. Gróf Jankovich Bésán Endre, a ke­rület országgyűlési képviselője, másnap meg­jelent feleségével a veszedelem színhelyén, s ígéretet tett, hogy a károsult gazdákat ta­karmánnyal — szénával és szalmával — fogja támogatni. Gróf Esterházy Tamás uradalma épületfát ajánlott fel a károsultak részére; Nágel Jenő ottani téglagyáros pedig kijelen­tette, hogy téglát önköltségi áron fog az újra­épülök rendelkezésére bocsátani. A község mó­dosabb lakosai élelmiszerekkel segélyezik a betevő falat nélkül maradtakat. Stenger Gyula esperes-plebános szintén buzgó támogatója a károsultak ügyének. De meg kell mozdulnia a társadalomnak, a hatóságoknak is, hogy a hajlék nélkül maradt családok sokasága még a tél beköszönte előtt fedél alá juthasson. A károsultak. A károsultak névsorát sikerült egészében megszereznünk. Itt adjuk: Bábits Ferencné, id. Takács József, Waldinger Jakab, Németh János, Gold Jenő, Levitus Izidor, Szommer János, Horváth Kálmán, Kiss Kálmán, özv. Forsthoffer Miklósné, Samu Ferenc, Szabó Lajos, özv. Polgárné örökösei, Unger András, Klesitz József, Holler Vendel, Tékán József, Gróf Ferenc és Gulitz György. A kár legalább Mm I ÍI Él 1 NEIKL-kávé. II. keverék tejeskávénak való, erő­teljes izü keverék . . */ 4 kg. 2'50 P III. keverék általánosan kedvelt Brazilkeverék . . . V 4 kg. 210 P IV. keverék konzum keverék . . 74 kg-1*90 P V. keverék i/ 4 kg. 1"60P Fióküzlet: Pápa Kossuth-u. 20. Telefon 82. Szőrmékben dús választék SPIELMANN MANÓ szücsmesternél Pápa, Kossuth Lajos utca 5. Ugyanitt kaphatók a világhírű Hückel­gyár nyúlszőr kalapjai is. is félmillió pengőre becsülhető, amiből biz­tosításból csak egy kis rész térül meg. Elismerés. A rendfenntartásnál, a megmaradt cse­kély holmi megőrzésénél, mert hisz akadtak hiénák, akik a tönkrement emberek cók­mókját a nagy zűrzavarban megdézsmálni akarták, a lovászpatonai csendőrörs és annak vezetője dicséretes buzgalmat fejtett ki. Ugyan­csak újságírói kötelességünk külön is meg­emlékezni a pápateszériek népszerű körorvo­sáról, dr. Vadász Géza úrról, aki életét koc­kára téve mindenütt ott volt, ahol legnagyobb volt a veszedelem; intézkedett, tanácsokat osz­togatott s maga is mentett, ami menthető volt, — közben pedig segítséget nyújtott az égési sebesüléseket szenvedetteknek. De elismerést érdemel a környék tűzoltósága is, amely em­berbaráti feladatának teljes tudatában sietett a bajba jutottak segítségére, s hűségesen ki­tartott a másnap délelőtti órákig, amig a tüzet sikerült teljesen lokalizálni. N. P. ÚJDONSÁGOK. — Városi alkalmazottak bünpöre. A veszprémi kir. törvényszék itélő tanácsa f. hó 7. és 8. napjain kiszállt városunkba, hogy a beidézett tanuk nagy számára való tekintettel helyben .tartson végtárgyalást a különböző hi­vatali visszaélésekkel vádolt Pelczmann Árpád segédvégrehajtó és Gram Ferenc városi adó­végrehajtó bűnügyében. A végtárgyalást elnök­ként maga a kir. törvényszék elnöke, dr. Csa­jághy Károly kúriai biró vezette, a tanács tagjai dr. Korinszky Győző és dr. Bock Pál törvény­széki birák, jegyzője dr. Kiss László voltak. A közvádat dr. Toldy Lajos kir. ügyész vitte, a vádlottak közül Pelczmannt dr. Miklós Géza, Gramot dr. Fehér Dezső helybeli ügyvédek védték. Az első napon reggeltől késő estig tar­tott a vádlottak s a beidézett tanuk kihallgatása. Kedden voltak a vád- és védbeszédek, melyek elhangzása után déli 12 órakor a városháza nagytermét egészen megtöltő érdeklődők jelen­létében hirdette ki a törvényszék ítéletét, mely­ben Pelczmann Árpádot bűnösnek mondván ki különböző folytatólagosan elkövetett sikkasz­tások bűntettében, őt két évi fegyházra és öt évi hivatalvesztésre, Gram Ferencet ugyancsak sikkasztásokért és bűnpártolásért egy év és hat hónapi börtönre és öt évi hivatalvesztésre Ítélte. Az előbbinél hét, utóbbinál öt hónapot a vizs­gálati fogsággal kitöltöttnek vett a bíróság és kötelezte őket az okozott s még nem fedezett károk és a felmerült bünügyi költségek meg­térítésére. Az ítéletet egy és fél óráig tartó meg­okolással kisérte az elnök. A megokolás szerint bebizonyítottnak vette a bíróság Pelczmann be­ismerő vallomásából, valamint az elhangzott tanúvallomásokból, hogy Pelczmann a közlegelő­váltságból beszedett 615 P-t, a közmunkaváltság cimén 1518 P-t, különböző ügyfelektől levente­birság, adóhátralék stb. cimen beszedett kise bb­nagyobb összegeket magának megtartotta. Gram­nál tagadása ellenére bebizonyítottnak vette, hogy a közlegelői pénzeken Pelczmannal osz­tozott, egy munkásbiztosítói hátralékos összeget magának megtartott, a Polgári Kör pénzéből, mint a kör pénztárnoka 325 P-t eltulajdonított és kezére járt Pelczmannak, hogy egy illeték elsikkasztásának leplezésére hamis zálogolási jegyzőkönyv állíttasék ki. A bíróság Pelczman­nál enyhítő körülménynek vette beismerését, nagy családját, valamint a szakértőként al­kalmazott Jeszenszky Antal vármegyei szám­vevőségi főtanácsos szakvéleménye alapján megállapított azon körülményt, hogy az ellen­őrzés abszolúte és teljesen hiányzott, Gram­nál enyhítő körülménynek vette, hogy ré­gebbi hivatali működése kifogástalan volt, to­vábbá a károk megtérítését és nagy családját, valamint, hogy hivatali működésében nem állott megfelelő ellenőrzés alatt, de sulyósbító körül­ménynek számította azt, hogy nemcsak elmu­lasztotta mint hivatali főnök az ellenőrzést, Ha has isz< s ham: ango Básty Elvállc mabb munkc árban, Gyerm megfel

Next

/
Thumbnails
Contents