Pápai Hírlap – XXVI. évfolyam – 1929.

1929-05-18 / 20. szám

Csipkék, szalagok és rövidáruk kapható k Raidl Ferencnél Pápa, Kossuth Lajos-utca 6. Telefon: 174. Legnagyobb választékban női és férfi fehér­nemüek, harisnyák, kezíyük, ernyők, botok, k. al a p o k, sapkák, nyakkendők, ridikülök és böröndök, stb. DSUÍGIS-KHAJÍ az elől, pusztán a társadalom-tehetetlenség törvénye folytán sem térhetnek ki. Aminek azután a kisebbségeknek az uralkodó többség­hez számtalan, öntudatlan hozzáidomulás lesz az eredménye; és egy kevert rosszbéli karak­ter-típus keletkezik, amelyeknél — ha még emberi, népi és nemzetiségi jogaiktól is erő­szakkal megfosztatnak — rövidesen az a nem­zeti gyökérfolytonosság is megszakad, ame­lyeken keresztül törzsükhöz kapcsolva voltak. Ezt a társadalom kapillaritásból szükség­szerűen következő áthasonuló folyamatot kell az utódállamokba szakadt véreinknél a kisebb­ségi jogok biztosításával megállapítani, mert ellenkező esetben az a társadalmi és állami olvasztókemence, amely szomszédainknál a maga balkáni brutalitásával különböző faju és nemzetiségű népeket akar összeolvasztani, fajtestvéreink nemzeti és kulturális leromlá­sára vezet. Ez pedig a lord Rothermere-Rákosi Jenő-féle revíziónak is akadálya lesz. * Csak a többségi erőre épített állami szu­verénitás elvben meghalt a háborúban, he­lyébe léptek az államok, fajok és nemzetek közötti és a nemzeti kisebbségek államon be­lüli szabad, önrendelkező jogai: az egyenlő igazság, az egyenlő elbánás és a többséggel egyenlő, egyforma szellemi, kulturális, poli­tikai, vallási és erkölcsi jogok elvei stb. Nekünk és elszakított testvéreinknek ezek az örök emberi igazságok a biztos szellemi fegyvereink! Legyünk tehát résen és cselekedjünk, mert szomszédaink — úgy látszik — nem alusznak! Add Uram Isten ... de mindjárt. Előttem fekszik egy diszes kiállítású nyomtatvány; arról van benne szó, hogy »in­gyen telket, követ, homokot és egyéb kedvez­ményeketc< kap az, aki áj házat épít... mind­ezt biztosítja egy város tanácsa, olyan helyen, ahol a kész út, viz- és villanyvezeték már meg­van ... tehát előre lehetővé teszik egy város­rész egészséges fejlődését. Nem titok, kérem; Sopron város adta ki ezt a nyomtatványt; én magam láttam azt a helyet. E felett nem lehet előkelő kézlegyin­téssel napirendre térni. Ezzel szemben itt Pápán a »Tókert« nevű új városrész ügyével kapcsolatban a lehetet­lenséggel határos rémmeséket lehet hallani immár öt év óta arról, hogy ezért, meg azért soha sem lesz ott egyéb, mint pocsolya; mert ez, meg az nem akarja; mert X. Y. megmu­tatja; mert az egész dolog így kezdődött és nem úgy... stb., hogy aki ott épít — úgyis elveszik tőle ... Legutóbb »Tókerti Iíl.« is »sietett le­szögezni^ hogy »mindjárt a telkek kiosztásá­nál alapvető hiba történt« és amilyen jóaka­rattal kifejti álláspontját, azt is kellene tudnia, hogy a kiosztás módját nem \a megbízott szerv, hanem törvény szabályozta, még pedig az egész ország területére egységesen... tehát ez és az ehhez hasonló többi érv csak... hogy is mondják, relatív valami, amely az égetően szükséges megoldást hátráltatja épp úgy, mint annak a ténynek ájabb hangozta­tása, hogy »csere-berélnek« a telkekkel; ha valaha valaki a dolognak ezt az oldalát pisz­kálná: szó sincs róla, többet is lehetne »le­szögezni«, mint »Tókerti III.« tette, mert nem­csak csere-berélnek, de nehéz pénzekért elad­nak és eladásra kínálnak telkeket olyanok is, akiknek egyébként hivatottaknak kellene len­niök arra, hogy a fenhálló törvények és ren­deleteknek érvényt szerezzenek — jó példa adásával. Mert hát »Tókerti III.« azzal, hogy a nyerészkedők az üzletnek 50%-át a Tókert rendezésére fizessék be: nagyon fején találta egyébként a szeget, mert —•• hogy csak egy példát hozzak fel — tudunk olyan igényről, egy telekért, amelynél az 50o/ 0 legalább 2000 pengőt tenne ki... De hát, kérem, Krisztus azt mondta a templomban: »az dobja rá az első követ, aki...« Ha ezzel és ehhez hasonló egyéni felfo­gásoknak erőszakolásával előbbre haladna a Tókert ügye: akkor minden jóindulatu em­bernek ezt kellene csinálni; de ezzel csak hát­ráltatva van az, amit egy nappal is elhalasz­tani már négy év óta, bűn. Nekünk, több mint 600 érdekelt telek­tulajdonosnak — akiket a miatt, mert a Tó­kertben van a házunk vagy a telkünk, nem lehet másodrendű polgárokként osztályozni — jogunk van ahhoz, hogy egyenlő elbánásban legyen részünk; hogy azt, amire szükségünk van, végre megcsinálják és pedig azon az ala­pon, ahogyan eddig minden ehhez hasonló dolgot megcsináltak — közköltségen és ne kényszerítsenek már tovább arra, hogy váro­sunkon kívül, magasabb hatóságoknál keres­sünk orvoslást arra, amelynek jóakaratú keze­lését, előbbre mozdítását, támogatását min­denütt máshol természetesnek tcdálják... a köz érdekében. * Aki, mint »Tókerti III.« is, azt állítja, hogy a »nyilt árkolás« fél megoldás, annak igaza van; ezt minden józan embernek be kell látni, de annál, hogy semmi se történjen, még ez is jobb. Azonban nézzük a lehetőségeket: 1. A »nyilt árkolás«-sal elérhető, hogy a talajban a viz nem áll meg és két éven be­lül két méter mélyen sem lehet vizet találni, tehát pincét lehet a házak alá építeni — en­nek a költsége a városi tanács szerint cca 60.000, magán ajánlat szerint cca 42.000 P; esik egy Q-öl telekre 19—28 fillér (a köz­területekkel együtt); 2. az alagcsövezéssel elérhető, hogy a talajban a viz nem áll meg, az elvezetés kb. megfelel a nyilt árkolásnak, de ez esetben a szennyvíz és az esőzés a felszínen marad, mert nem lesz hova le- és elvezetni, ennek költsége a kulturmérnökség egy számítása sze­rint cca 150.000 P, tehát •-ölenként cca 70 fillér; 3. a csatornázással és pedig átlag 50 cm. cement betoncsövekkel és minden utcakeresz­tezésnél 4, az utcák végeinél 1—1 sárfogó ak­nával, elérhető az, ami a nyilt árkolással és alagcsövezéssel együttesen; ennek költsége egy nyers számítás szerint cca 1 P •-ölen­ként; igaz, hogy ez esetben, ezen felül, meg­maradna még: az úttest képzése, az úttest fe­dése, az egyes telkekről a szenny- és esővíz­nek a csatornába való le- és bevezetése, ami ugyanezen nyers számítás szerint további 1 pengőnél többe — mondjuk összesen 225 A tiltott gyiliifiötcs mágiő ÖL fogjoböeteJ KAPHATÓ : SINGER VARRÓGÉP RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG ' PÁPA, KOSSUTH LAJOS ÜTCA 30. A világhírű szsmélu- és teherautók és a M. kir. á li. Vas-, Acél- és Gépgyárak által gyártott aistotsiiszok íages aulök vezérképviselete és eladási központja: MERCEDES- BENZ AUTOMOBIL R.-T. Budapest, IV., Váci nooa 24. pengőbe — kerülne 100 •-ölenként, ami egy 500.000 pengős amortizációs kölcsön esetén évi 45.000 pengős megterhelést jelentene 35 évig. A fentiekből az tűnik ki, hogy az ideális megoldás a csatornázás ugyan, de ennek teljes összegével megterhelni a Tókerti érdekelte­ket, már a viszonosság elvénél fogva sem le­het, mert az, akinek ma ott háza vagy telke van, épp úgy viseli a közköltségeket, mint bárki más, tehát a város összes más utcaren­dezési költségeit is. (Például: a mult évben a Széchenyi-, Korvin-, Kuruc- stb. utcák gránit­kövezéséhez mennyivel járultak hozzá az illető telektulajdonosok ?) Ha nem »nyilt árkoíás« lesz, akkor nem lehet más, mint csatornázás, amelynek költ­ségeit V 3-ad részben a Tókerti érdekeltekre kivetni méltányos, ezen felüli megterhelés igazságtalan lenne. * Közben naponta látnom kell, hogy a Bakonyér partján vagy a Gróf-úton lerakott homokot, téglát, fát nagy távolságra taligán vagy vállon kell az építkezés helyére hordani, mert — megáll a viz, elmerül a tengely, nem lehet jármüvei megközelíteni az építés alatt levő házakat Tókerti II. CSÖ JUHÁSZ GYULÁNAK. Halk regős a messze, drága Tisza partján Hegedülsz és nézed a szőke vizet. Feletted a felhők Napkeletre szállnak — S dalodért a szent Nap fénycsókkal fizet. Bús szivedből, mint a szelid Tisza fodra, Csobog a bánat és fölfigyel a táj. S a nyárfák és nádak halk suttogásában Don-melléki tájak ős szererelme fáj. S ahogy száll a dalod erre Napnyugatra, Hol Tar Zerind fiát sirja a Bakony, Végtelen temetők néma kertje sóhajt — • És a szived dalát fájva ha'lgatom. Csodaszarvas útján eltévedtünk bátyám — S álmok délibáb'a a felhőkbe szállt. Keresünk egy nótát, kergetünk egy álmot, Mely vérébe ölte Atilla királyt. De bátyám! Ott túl, a napnyugat bástyán Idegen népeknek indulója zeng. Csak mi ülünk bénán, tétova merengőn S várjuk, hogy sírunkat megássa a cenk. Tettek helyett büszkén döngetjük az asztalt, Iszunk, sóhajtunk és homlokunk bor^s. S Csáki szalmája a földünk, erőnk, vérünk. Széttöröm a kupám, ne tölts famulus! Bályám, nem lehet, ho^y elvesszen a fajtánk — S ne legyen, ki őizi tps^.mentomod! Riadja be küiiünk a nagy éjszakába, Hogy körösköiül má r új hajnal lobog! Elég a bor! Jöjjön új föltámadás itt — És most legyen tes^ér mind, aki magyar! Mert holnap már késő; Duna-Tisza táján Lehet, hogy mindent az enyészet takar... Rímpek Jenő.

Next

/
Thumbnails
Contents