Pápai Hírlap – XXVI. évfolyam – 1929.

1929-04-27 / 17. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám Laptulajdonos főszerkesztő: D

R. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A költő és a sorsharag — mint azt Petőfiből tudjuk — „egy anyaméhből született, ikertestvérek voltak ők, együtt bolygák az életet". Amikor aztán a költő — de ez már nincs benn a versben — terhesnek, sőt elviselhetetlennek tartja ikertestvére társaságát, akkor úgy szabadítja meg tőle magát, mint ahogyan azt a szegény nagyrahivatott Cholnoky László tette. Ha esete nem példa nélkül való, hisz — hogy csak a legismertebbeket mondjam — Csokonait, Reviczkyt is a nyomorúság vitte időnek előtte a sirba. Ma, a XX. század harmadik év- ; tizede végén, amikor maholnap a legegyszerűbb testi munkásnak is meg lesz a maga aggkori biztosítása, mégis végtelenül elszomorítónak kell tartanunk Cholnoky László tragikus sorsát. A Baumgarten-alapra, mely megtarthatta volna őt az életnek s a magyar literatúrának, ő maga célzott az őt annyira jellemző szellemes iróniával, mikor egész vagyonát (70 fillért) neki hagyományozta. A Baumgarten-aiapot még csak egyszer adták ki s ha segítettek is belőle arra érdemes és rászoruló magyar Írókat is, bizonyos, hogy a dús kamatban olyanok is részesültek, akik anyagilag amúgy is nagyon jól vannak ellátva. Ám, ha amit a Baumgarten- alapítvány felett rendelkezők, mulasztást is* követtek el, mulasztás bűne terheli a magyar Íróknak azt a ma már hatalmas táborát is, melynek tudnia kellett Cholnoky helyzetéről s melynek módjában állott volna jóléti intézményeinek gondját valami diszkrét formában reá is kiterjeszteni. Most, amikor a költő testét már valahol Paks táján a halak rágják, most árvaházba viszik a gyermekét és bizonyára trafikot is kap az anya. Ezt tenni kötelessége a nemzetnek, de még inkább kötelessége lett volna arról gondoskodni, hogy a férj és apa megmaradjon a családnak és a poéta a magyar literatúrának. A Tókert rendezése. Most már komolyan foglalkozni kell vele, mert a 132 kholdat kitevő új városrésznek harmada beépült, mintegy 300 család jutott itt békességes otthonhoz. Pár év múlva 3000 lesz az ottlakók lélekszáma, egy egész községrevaló, vagy e város lakosságának megközelítőleg a hetedrésze. Akkor majd iskoláink tanulóinak a hetede jár be onnan, 6—800 felnőtt kenyérkereső pedig a munkahelyére, ugyanannyi nő a piacra, boltba. Nagy és súlyos probléma ez városra és telekesre egyaránt; különösen azért, mert a mai nehéz megélhetési viszonyokon átszűrődő tiszta látással, emellett a jövőbe tekintő erős szociális érzékkel kell ehhez a kérdéshez hozzáfogni. Nem lehet könnyedén odadobni, hogy minden költséget fizessenek a telektulajdonosok, hiszen eddig a város egyetlen utcájában sem történt így, még ha jobbmódú volt is a lakosság, mint a tókertiek legtöbbje. Melyik utca telektulajdonosaival fizettette meg idái g a város a kocsiutíest-, vagy a vízvezetéki főcső-, avagy csak a felszíni, kőből való lefolyócsatorna költségeit is? És miért éppen azokon akarja ezt elkezdeni, akiket a törvény is segítségre érdemeseknek ismert el ? Nem hinnők, hogy ezt az igazságtalanságot és méltánytalanságot akármilyen szociális meggondolás igazolni tudná. Hiszen aki ma ott építtet, az tiszteletreméltó önmegtagadást, lemondást, fokozott takarékosságot gyakorol és nemzeti vagyon-állagot gyarapít, emellett lakásínséget szüntet, egészségesebb gyermekeket nevel és adóalapot teremt; végül a lelkek békéje, megelégedés kél minden ilyen családban, aminek kiszámíthatatlan társadalmi és nemzeti értéke nemcsak igazságos, hanem méltányos elbánást is érdemel. Más két dunántúli város hívja és segíti az építtetőt; egyik pláne ingyen villatelket ad, utat épít, kavicsot és homokot ingyen ad, épp így vizet az építkezéshez. Van Dunántúlnak olyan városa is, amely anyagi felelősséget vállalt a közalkalmazottak lakásépítési kölcsöneiért. Ezzel szemben amikor mi egy 190 m. hosszú vízvezetéki cső lefektetését kértük, kimondta a tanács, hogy csak úgy teljesíti, ha egy előkelő városi tisztviselő hivatalában személyesen megjelenve, egyetemleges anyagi felelősséget vállalunk a felmerülő költségekért. Ilyet még nem hallottunk ! Hallottunk pár évvel ezelőtt arról, hogy az ide kiküldött székesfehérvári kulturmérnökség a lejtmérések alapján kimondta, hogy a Tókert minden vize a Bakonyérbe vezethető, ennek lehető lemélyítésével. Ez a mérnökség az egész telep alagcsövezését tartotta szükségesnek és ennek költségét cca 150.000 P-ben állapította meg. Ezt a városnak tette kötelességévé. A költségek fedezésére tanácsolta bizalmasan, hogy 73-részes arányban viselje azt az érdekeltség, a város és az állam. Most, mint értesülünk, a városi tanács foglalkozott a Tókert rendezésével e hó elején. A képviselőtestület elé terjesztendő javaslat úgy szól, hogy minden utca mindkét oldalán nyilt árkok létesíttessenek, az utcakeresztezéseknél szükséges gyalog- és kocsiuti hidak építésével. Tudatában van a városi tanács annak, hogy a nyilt árkolás az egész telepnek falusias jelleget fog adni, az árkolás szépészeti és forgalombiztonsági szempontból kifogásolható, de az érdekeltek anyagi helyzete a rendszeres földalatti csatornázást nem engedi meg. E javaslat szerinti árkok, átereszek és zsilipek létesítése cca 60.000 P-be kerül. így a rendezés módjára nézve is kétféle terv van készen. Melyik volna a célszerűbb a jövőre nézve is? Nekünk, tókerti érdekelteknek, a nyilt árok haszontalanul kidobott pénz, mert egy év alatt állat és ember betiporja földdel s mind kevesebb nedvesség fog rajta leszivódni; az egyik majd mélyebbre, a másik sekélyebbre tisztítván, bizonytalan a viz lefolyása, sőt szánMinden idők legcélszerűbb bérmálási ajándéka a művészi fénykép „Marczaghy" műteremből Árok-utca 4. (Ez alkalommal kedvezményes bérmálási árak!) PÁPAI ÁLTALÁNOS BANK R.--T. FŐTÉR. Takarékbetét elfogadása a legmagasabb kamatozással. Önsegélyző csak 3 évre, hetenkint 1 P, legolcsóbb kölcsönök. Valuta-devisa vétele és eladása a legelőnyösebben. i Bővebb felvilágosítást szivesen ad az Igazgatóság. dékos bosszantással meg is akasztható, tehát békétlenségre is vezet. Az alagcsövezés a termelés szempontjából kitűnő, mert a talajvizet elvezeti, de az elhasznált vízmennyiség és az esővíz elvezetését nem biztosítja. Alagcsövezés és csatornázás pedig együtt nagyon sok költség. Amelyik természetű viz több kellemetlenségnek okozója, az ellen kell védekezni. Ez a felszíni viz. Akik a Tókertet hosszú évek óta biráló szemmel néztük, azt állítjuk, hogy ha jól lecsatornázzák, a legtöbb kellemetlenséget megszüntetik, mert az elhasznált- és az esővizmennyiséget teljesen levezeti a csatorna, ezenkívül a minden telektömböt körülvevő megfelelő bőségü nyerscement cső erős vízgyűjtő, tehát alagcső módjára is használ. Javaslatunk: 1. A legjobb volna ezért az egész Tókertet földbe fektetett nyerscementcsövekkel csatornázni, a Bakonyérre merőlegesen jövő csövek 600 m/

m bőségüek, a keresztutcáké 400 m/

m bőségüek lennének. (A keresztutcák hossza 100 öl, a fő-utcaszakaszok 60 ölesek.) 2. Tűzze ki a város a gyalogjárók magasságát és szegélyezze terméskővel. A gyalogjárók töltőanyagát (kavics, salak, homok) bocsássa a város a telektulajdonos rendelkezésére díjtalanul, (mint eddig is tette a város régi utcáin), a tulajdonosok töltsék fel a gyalogjárót maguk. A szokásos percentet megfizetik. 3. A kocsiuttestet, évenként 2—2 utcáét, teríttesse meg a város tapolcafői törött kővel hengerezve, saját fogataival és teherautóival. Ennek költségeivel ne terheljen senkit. 4. Ha minden fórum elfogadná a fedett csatorna készítését, akkor az erre körülbelül szükséges tőkét 15—20 évi amortizációval felvenné a város kölcsönük Aztán az érdekeltek bevonásával nyilvános pályázatot hirdessen a munka elvégzésére. Kellő ellenőrzés, szigorú felügyelet és az időnek eredményes kihasználása nélkül minden közmunka 20—307

0-kal többe kerül. Akadnának ahhozértő önkéntes munkafelügyelők is az érdekeltekből. Ebben az esetben a kulturmérnökség humánus költségelosztási tervét minden telektulajdonos szivesen vállalná, sőt valamivel többet is. De az igen különösen hangzanék, hogy 600 tulajdonosnak a lehető megoldások közül a város úgy választ, hogy az érdekelteket meg ne kérdezze; továbbá kimondja, hogy az érdekeltek fizetnek, de a munka elvégzésébe, illetőleg árának megállapításába beleszólásuk nincs. Nehéz probléma, de megoldásához nem kell más, csak egyenlő elbánás és jóakaratú szociális érzék. Tókerti.