Pápai Hírlap – XXV. évfolyam – 1928.

1928-03-31 / 13. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai.nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Ferenc Ferdinánddal volt bizalmas viszonyban, tőle kapta az irányítást, a titkos utasításokat az a napokban örökre eltávozott férfiú, Kristóffy József, aki a későbbi testőrezredes, Fejérváry Géza báró oldalán arra vállalkozott, hogy boldogítsa a magyart úgy, ahogy ő maga nem akarja. Alkotmánynélküli kormányzást már sokszor megkíséreltek Magyarországon, a különbség csak az volt közte és hasonló dicstelen multu elődei közt, hogy neki jutott először eszébe a tömegeket mozgósítani — az abszolutizmus érdekében. Groteszk gondolat, de ő megvalósíthatónak vélte, hogy a parasztság és ipari munkásság egy rongyos voks kedvéért akaratlan báb gyanánt álljon robotjába Bécsnek, — dehogy Bécsnek: annak a még sokkal rosszabb ismeretlen valakinek, akit, amig élt, Ferenc Ferdinándnak hívtak. Ma már az ismeretlen nagyon is ismerős. Ha a trónörököst nem sújtja a szerajevói bomba, ha megadatik neki terveit megvalósítani, akkor egy önkényuralmi rendszerrel ránk zúdított másfajta Trianonban lett volna részünk, az ezeréves Magyarország akkor is megbukott volna. Csodálatos tragikus véletlen: Kristóffyt azért, mert Ferenc Ferdinánd nemzetromboló politikájának volt az exponense, mindaddig gyűlölték, amig el nem feledték, Ferenc Ferdinánddal szemben pedig feledve volt rögtön a gyűlölség, mikor — akár V. Lászlót a „hű" csehek — őt meg a dédelgetett délszlávok meggyilkolták. Sőt! Nemcsak hogy feledtük, amit ellenünk tett és tenni akart, még érte, az ő haláláért indultunk bosszút állni, rohantunk vesztünkbe. Most, hogy a végzet beteljesedett rajtunk, amikor új utakon kell kínnal keresnünk azt, ami valaha a miénk volt, most már Ferenc Ferdinánd sem több, sem kevesebb szemünkben, mint amennyi Kristóffy József volt. A nemzet lelkéhez egyikőjük egyéniségének és tevékenységének, bizonybizony, nem volt semmi köze. Ipartestületi közgyűlés. A pápai ipartestület vasárnap délután tartotta évi rendes közgyűlését Sulyok József elnöklete s a tagok élénk érdeklődése mellett. Az elnök a Hiszekegy elmondása után megnyitó-beszédet mondott, melyben az elmúlt 1927-ik esztendőről megállapította, hogy a szociális helyzet nem hogy javult volna, hanem inkább rosszabbodott, amit bizonyítanak a helyi lapokban sürün közölt árverési hirdetések is. Az ipari pangás, munkacsökkenés szinte országos jellegűvé vállott, ehhez járultak nálunk speciális nehézségek is. Útjaink rosszak, elhanyagoltak, hisz a városban is vannak olyan utak, amelyekre a vidéki gazda kocsijával csak félve megy reá. Ez, valamint a túlmagas helypénz és kövezetvám aztán végeredményben oda vezet, hogy a vidék közönsége elidegenedik tőlünk. A városi hatóságnak minden erejét oda kellene fordítania, hogy ezen anomáliák megszüntetésével az elpártolt vidéket visszahódítsa a pápai piac számára. Az ipartestület elöljárósága a maga részéről tőle telhetőleg mindent elkövetett az iparosság helyzetének javítása érdekében. Ezután Lachmann Ottó testületi jegyző olvasta fel mult évről szóló, gonddal megszerkesztett jelentését, mely szintén jórészt panaszból állott. Feliratokat szerkesztettek többféle alkalommal és többféle ügyben a kormányhoz, amelyeknek azonban semmi foganatja nem lett. A tengődő kisipar számára három vármegye területére mindössze 63.000 P kölcsönt utalt a kormány, azonban ennek igénybevételét olyan súlyos feltételekhez kötötte, hogy senkinek nem volt bátorsága érte jelentkezni. Ipari viszonyainkat semmi sem jellemzi jobban, minthogy a mult évben 59 iparos adta vissza iparigazolványát. Majd a zárószámadásokat terjesztette elő a jegyző. Bevétel volt 6689'39 pengő, kiadás 5550 68 pengő, maradvány 1138 71 P. A költségvetést 6290 P szükséglettel irányozták elő, amire 5242'72 P fedezet mutatkozik, így 1047-28 P a tagsági díjjal pótlandó hiány, amit 9 osztályban, 30 fillértől 8 pengőig terjedő fokozatban vetnek ki. A felszaporodott munkára és a jegyző idősebb korára való tekintettel a jegyzői irodába segéderő beállítását határozták el. Egy kis vitát provokált Füstös István és társainak az az indítványa, hogy az elagott iparosok segélyezésére a tagsági díjak után 5%-os pótlék szedessék. Stefánkovics Ignác ellenkező és Szabó István III. melegen pártoló felszólalása után az indítványt egyhangúlag elfogadták. A közgyűlés elé került a győri kereskeMagyar Királyi Osztálysorsjáték 80.000 sorsjegy 40.000 nyeremény Minden második sorsjegy nyer! Legnagyobb nyeremény szerencsés esetben 500.000 azaz egy félmillió pengő Jutalom és nyeremények készpénzben: 300.000 50.000 25.000 1 200.000 40.000 20.000 1 100.000 30.000 15.QOO | stb, stb. pengő, összesen több mint 6 millió pengő, mely összeget készpénzben kifizetik. Húzás ápr. 14-én kezdődik! Az I. osztályú sorsjegyek hivatalos árai: Nyolcad . 2V

2 pengő | Fél. . . . lO pengő Negyed ... 5 pengő | Egész . . 20 pengő Sorsjegyek az összes árusítóknál! delmi és iparkamarának az a véleménye, hogy kézműipari kamarák felállítására szükség nincs, mert annak hatásköre az államnak és iparosságnak minden külön megterhelése nélkül beolvasztható az iparkamarák ügykörébe. Nánik Pál szintén azon a nézeten volt, hogy a kézműves kamarák felállítása felesleges, velük csak szaporodnának a bürokratikus hivatalok, amelyekből untig elég van. Dr. Hirsch Vilmos pedig annak a nézetének adott kifejezést, hogy nem kell e kérdéssel foglalkozni, mert a kézműves kamarák felállítása már úgyszólván befejezett dolog; ezt hangoztatta Szalay Lajos is, aki egyébként amellett érvelt, hogy a kézműves kamarák felállítására a kisiparosság megmentése érdekében igenis szükség van. Indítványára, mint nem a közgyűlés elé tartozó kérdést, a kézműves kamarák ügyét aztán levették a napirendről. Ezzel a tárgysorozat kimeríttetvén, Nánik Pál elnöklete alatt a választásokra tértek át. Választani kellett az elöljáróságon kívül egy alelnököt, ügyészt és jegyzőt. A szavazás meglehetős mozgalmas képet mutatott, mert két liszta volt forgalomban. A hivatalos, amelyen Szkurszky János-, a keresztény iparosszövetségé, amelyen Schneider Géza volt az alelnök-jelölt. — A szavazás eredményeként mindegyik lisztára 63—63 szavazat esett, s aztán az elnök szavazatával a hivatalos liszta győzött. így alelnök lett Szkurszky János, ügyész ismét dr. Hirsch Vilmos és jegyző ugyancsak a régi: Lachmann Ottó. Az elöljáróság új tagjai lettek: Ádám János, Kelemen Salamon, Knapp Imre, Kiss Kálmán, Csillag Ferenc, Pados Ferenc, Nészcsák István, Rozs Ödön, Varjú János, Szalay István, Nagyfy Jenő és Böröczky Lajos. A választás eredményét — ugy hallik — az ellenzék meg akarja fellebbezni. Tudósító. I B O LYA. Bús virág a kis ibolya, bús lesz, aki megszagolja; megszagolja, nagyot sóhajt: szeretni és halni óhajt. Kék ibolya sötét színe, benne mintha parázs élne, szikra bújna, olthatatlan, vágy epedne, mondhatatlan. Kék ibolya zöld levele mintha a föld szive lenne, szived, óh bús, fekete föld, mit örök hit, vak remény tölt. Válogat az ibolyatő, — kedves helye a temető, hol sok ember porlad mélyen, hiú tervvel tört szívében. Ibolyaszag nem állandó, mint a szépség, oly múlandó, mint a szépség, mint a jóság, mint az álom, a boldogság ... Erdélyi József.