Pápai Hírlap – XXV. évfolyam – 1928.

1928-12-29 / 52. szám

B. 3163/1926. szám. A pápai kir. járásbíróság. A Magyar Állam nevében! A pápai kir. járásbíróság, mint büntetőbíróság rágalmazás vétsége miatt Pesti István ellen indított bünügyben dr. Mohácsy Lajos főmagánvádló vádja felett Kapossy Artúr kir. járásbiró és dr. Széky László kir. járásbirósági titkár, jegyzőkönyvvezető részvételével, dr. Mohácsy Lajos főmagánvádló és dr. Panner Géza ügyvéd, főmagánvádló képviselője, a szabadlábon lévő vádlott és dr. Hoffner Sándor ügyvéd, védő jelenlétében Pápán, 1927. évi október hó 29. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján, a vád és a védelem meghallgatása után meghozta a következő ítéletet : Pesti István vádlott, 40 éves, rk. vallású, öcsényi születésű, szergényi lakos, magyar állampolgár, ír, olvas, gazdasági intéző, katona volt, vagyonos, bűnös az 1914: XLI. t.-c. 1. §-ába ütköző és 3. § bekezdésének 1. pontja szerint minősülő rágalmazás vétségében, amelyet úgy követett el, hogy dr. Mohácsy Lajos főmagánvádlóról Nemesszalókon 1925. évi január hó elején mások előtt azt állította, hogy a földbirtokreformmal kapcsolatban a tárgyalásokért jogtalanul kötött ki, illetve szedett gabonát, s ezzel oly tényt állított, amely valóság esetében az illető ellen bűnvádi eljárás megindításának oka lehet, vagy pedig őt közmegvetésnek tenné ki. A kir. járásbíróság ezért: Pesti István vádiottat az 1923: XXXII. t.-c. 22. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kiadott 5340/1924. M. E. sz. rendelet 4. §-sal módosított 1914 : XLI. t.-c. 3. §-ának 1. bekezdése alapján a Btk. 92. §-ának alkalmazásával 20 P (husz pengő) pénzbüntetésre, mint főbüntetésre, ezenfelül 10 P, azaz tíz pengő pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre itéli; A pénzbüntetés végrehajtását a Bn. 1. §-a alapján 3 (három) évi próbaidőre felfüggeszti; A pénzbüntetést behajthatatlansága esetében az 1923: XXXII. t.-c. 22. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kibocsátott 5340/1924. M. E. rendelet 7. §-ával módosított Btk. 53. §-a alapján 5 pengőnkint egy-egy napi fogházra kell átváltoztatni. A vádlott a Bp. 480. §-a értelmében köteles az ezután esetleg felmerülő bűnügyi költséget az államkincstárnak megtéríteni. Köteles a vádlott a Bp. 489. §-a értelmében dr. Mohácsy Lajos főmagánvádlónak eljárási költség fejében 53 P 60 fillért az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizetni. Az ítéletnek hírlapi közzétételét mellőzi. Indokolás: A vádlott beismerésével, valamint a tárgyaláson kihallgatott vitéz Magyar János és Czipott Rezső tanuk egybehangzó vallomásával bizonyítást nyert a vád tárgyává tett azon tényállás, hogy: Pesti István vádlott Nemesszalókon, 1925. évi január havában egy szűkebb körű társaságban dr. Mohácsy Lajosra vonatkozólag azt a tényt állította, hogy a nevezett a földbirtokreformmal kapcsolatban a tárgyalásokért jogtalanul köt ki, illetve szed gabonát. Ez a tény valóság esetén a főmagánvádló ellen a bűnvádi eljárás megindításának oka lehet. A váűlott beismerte a terhére rótt cselekmény elkövetését, előadta, hogy a főmagánvádló eüer. '^'invádi eljárás van folyamatban a celldömölki kir. járásbíróságnál. Kérte a valódiság bizonyításának elrendelését. A bíróság a valódiság bizonyítását elrendelte, s az eljárást a főmagánvádló ellen folyamatban levő bűnügyek jogerős befejeztéig felfüggesztette. Az eljárások időközben befejezést nyervén, a biróság beszerezte a vonatkozó iratokat. A beszerzett s a celldömölki kir. járásbíróságnak B. 240/1925., a sárvári kir. járásbíróságnak B. 927/1925. és a pápai kir. járásbíróságnak öi 3286/1925. számú iratai alapján a biróság megállapította, hogy a főmagánvádló ellen az 1924: XII. t.-c. 25. §-rába ütköző kihágás miatt volt eljárás folyamatban. Az eljárások a pápai és celldömölki kir. járásbíróságoknál folyamatban levő ügyekben felmentéssel, a sárvári kir. járásbiróságnál pedig vádelejtéssel fejeződtek be. Úgy a sárvári, mint a pápai kir. járásbíróság ítéletében megállapította, hogy a jelenlegi főmagánvádló szedett ugyan gabonát, de ezt mint szakértő szakértői és utánjárásí költségeinek fedezésére kapta. Azon körülmény, hogy nevezett a földigénylőknek ígéretet tett volna, hogy javukra földet, vagy haszonbérletet eszközöl ki, s ezért kapott, vagy kötött volna ki díjazást, bizonyítást nem nyert. Minthogy pedig a fentiek szerint a biróság nem látja bizonyítva, hogy a főmagánvádló jogtalanul szedett volna az egyes földigénylőktől gabonát, ezért a vádlottnak cselekménye tehát az 1914 : XLI. t.-c. 1. §-ába ütköző és 3. § 1. bekezdése szerint minősülő rágalmazás vétségének alkotó elemeit foglalja magában. A vádat az erre jogosult dr. Mohácsy Lajos főmagánvádló emelte. A beszámítást és a büntethetőséget kizáró ok nincs, ezért Pesti István vádlott bűnösségét meg kellett állapítani s őt az 1923: XXXII. t.-c. 22. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kiadott 5340/1924. M. E. sz. rendelet 4. §-sal módosított 1914: XLI. t.-c. 3. §-a szerint el kellett ítélni. A büntetés kiszabásánál a biróság a vádlott beismerését, büntetlen előéletét, jóhiszeműségét, mint enyhítő körülményt vette figyelembe, s minthogy súlyosító körülményt nem észlelt, s a fent meghatározott bűncselekményre megállapított szabadságvesztés-büntetés legkisebb mértékét túlsúlyosnak találván, alkal•mazta a Btk. 92. §-át, s a vádlott büntetését pénzbüntetésben állapította meg. A büntetés végrehajtásának felfüggesztését az indokolja, hogy ettől a vádlott jövőbeli magatartására kedvező hatás várható és a vádlottal szemben a Bn. 2. §-ában felsorolt kizáró okok egyike sem forog fenn. Az ítélet egyéb rendelkezései az idézett törvényszakaszokon alapulnak. Pápa, 1927. évi október hó 29. napján. U +•» ÍQ £3 ^PlW Oh ^ k© g S £ G) ^ f-H w H IFJ. EISLER MÓR Pápa, Fő-tér. Telefonszám 53. IJVEG-, PORCELLÁN-, ZOMANCEDENY. HÁZTARTÁSI CIKKEK KÉPKERETEZÉS :-: AJÁNDÉKTÁRGYAK TISZTVISELŐKNEK KEDVEZŐ FIZETÉSI FELTÉTELEK TEKINTSE MEG DUSÁN FESZERELT VILLAN YCSILLÁR RAKTÁRAMAT ALPACCA EVŐSZEREK GYÁRI ÁRBAN. IFJ. EISLER MOR Pápa, Fő-tér. Telefonszám 53. Sávolyon 4 hold rét eladó. Bővebbet a kiadóhivatalban. Bf. 2771/1927.—22. A veszprémi kir. törvényszéktől. áülbí PA/^v : rftjülAfí! i 1 Kapossy kir. járásbiró. A Magyar Állam nevében! A veszprémi kir. törvényszék, mint fellebbviteli büntetőbíróság rágalmazás vétsége miatt Pesti István ellen indított bűnügyben, amelyben a pápai kir. járásbíróság az 1927-ik évi október hó 29-ik napján B. 3163/1926.—18. sz. alatt Ítéletet hozott a főmagánvádló részéről a vádlott eltérő minősítés, a Btk. 92. §-ának alkalmazása és a hírlapi közzététel el nem rendelése miatt vádlott és védő részéről a bűnösség megállapítása miatt használt és írásban is indokolt fellebbezés következtében, Csajághy Károly kir. kúriai biró, mint elnök, Szigethy Lajos kir. törvényszéki biró és Kámen Manó kir. törvényszéki biró, valamint dr. Kiss László kir. törvényszéki joggyakornok, mint jegyzőkönyvvezető részvételével, dr. Mohácsy Lajosnak, mint magánvádlónak és Hoffner Sándor ügyvédnek, mint védőnek jelenlétében, Veszprémben, 1928. évi január hó 21. napján megtartott nyilvános tárgyaláson vizsgálat alá vette és méghozta a következő ítéletet: A kir. törvényszék, a pápai kir. járásbíróság Ítéletének a biMiösség megállapítására és a bűncselekmény minősítésére, valamint a bűnügyi költségek viselésére és a Bn. 1. §-ának alkalmazására vonatkozó részét a Bp. 554. §-ának második bekezdése alapján helyben hagyja. Büntetést kiszabó részét azonban a Bp. 385. §-nak 3. pontjában megjelölt anyagi semmiségi okból a Bp. 423. §-ának 2. bekezdése alapján megsemmisíti, a Btk. 92. §-ának alkalmazását mellőzi és Pesti István vádlottat az 1914. évi XLI. t.-c. 3. §-ának 1. bekezdése s a 63.800/1926. I. M. sz. rendelei alapján 8 (nyolc) napi fogházra és 24 P (huszonnégy pengő) pénzbüntetésre itéli. A pénzbüntetést az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt kell végrehajtás terhével a pápai kir. járásbiróság elnökénél az 1899. évi 27. t.-c. 3. §-ában meghatározott célra megfizetni és behajthatatlansága esetére a 63.800/1926. I. M. sz. rendelet értelmében 8 (nyolc) pengőnkint 1 (egy) napi, összesen 3 (három) napi fogházra kell átváltoztatni. Köteles vádlott Pesti István a Bp. 484. §-a értelmében dr. Mohácsy Lajos magánvádlónak 40 (negyven) pengő utánjárásí költséget az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizetni. A kir. törvényszék a kir. járásbiróság ítéletének a közzététel mellőzésére vonatkozó részét a Bp. 554. §~ának második bekezdése alapján megváltoztatja és az 1914. évi XLI. í.-c. 28. § a szerint alkalmazandó 1914. évi XIV. t.-c. -^3. §-a alapján arra kötelezi vádlottat, hogy a jogerős Ítéletet indokaival együtt a Pápai Hírlapban tétesse közzé. Indokolás: A kir. járásbiróság Ítélete ellen dr. Mohácsy Lajos sértett íJnt magánvádló a bűncselekménynek a vádtól eltérő minősítése, a Btk. 92. §-nak alkalmazása és a hírlapi közzététel el nem rendelése miatt, vádlott és védő pedig a bűnösség megállapítása miatt fellebbezést jelentett be. A kir. törvényszék a kir. járásbiróság ítéletével megállapított tényállást ítélkezés alapjául elfogadta, mert az a tárgyaláson "felmerült bizonyítékoknak megfelel. Azon tényállás alapján a kir. járásbiróság helyesen állapította meg vádlottnak az 1914. évi XLI. t.-c. 1. §-ba ütköző és aszerint minősülő rágalmazás vétségében való bűnösségét és a bűncselekményt törvényr t minősítette egyszeri rágalmazás vétségének, mert a Kir. törvényszék megítélése szerint is vádlott cselekményében az 1914. évi XLI. t.-c. 3. §-nak 2. bek. 1. p. szerint minősülő nyilvánosan elkövetett rágalmazás vétségének tényálladéka nem valósult meg, mivel a vádbeli kijelentés magánháznál való beszélgetés közben kisebb társaság jelenlétében tétetett meg, ami pedig a nyilvános elkövetés megállapítását kizárja, ezért a kir. járásbiróság ítéletének a tényállás megállapítására és a bűnösség kimondására vonatkozó részét helyben hagyni kellett. A kir. törvényszék a kir. járásbiróság Ítéletében enyhítő körülményként mérlegelt beismerését és büntetlen előéletét a vádlottnak elfogadta enyhítő körülménynek, de jóhiszeműséget a vádlott egyáltalán nem igazolt s így ez javára enyhítő tényként nem mérlegelhető, sőt a vádlott alkalmaztatási köréből következtetett értelmisége mellett a sértett társadalmi állásának ismeretében a nyilatkozat megtételénél teljes gondatlansággal járt el, ami felelősségét fokozza és súlyosbítja. Ezen enyhítő és súlyosító tények egybevetett mérlegelése alapján, a kir. törvényszék úgy látja, hogy a Btk. 92. §-a alkalmazásának előfeltételei nem forognak fenn. Tévedett tehát a kir. járásbiróság és a Bp. 385. §-nak 3. pontjában megjelölt anyagi semmiségi okot megvalósította azzal, hogy a Btk. 92. §-át alkalmazta, azért Ítéletének büntetést kiszabó részét megsemmisíteni s a Btk. 92. §-nak mellőzésével vádlott büntetését 8 (nyolc) napi fogházbüntetés, mint fő- és 24 (huszonnégy) P pénzbüntetésben, mint mellékbüntetésben szabta ki, mert ezt találta a bűnösség fokával és a bűncselekmény súlyával arányosnak. A kir. törvényszék a kir. járásbiróság ítéletének a bűnügyi költségek viselésére és a Bn. 1. §-nak alkalmazására vonatkozó rendelkezését indokolása alapján hagyta helyben. Minthogy vádlott fellebbezése nem vezetett sikerre a sértett megjelenésével felmerült fellebbviteli költség megfizetésére kötelezni kellett. Minthogy dr. Mohácsy Lajos sértett, az ítélet hírlapi közlésének elrendelése iránti kérelmét tárgyalás alatt előterjesztette, az 1914. évi XLI. t-c. 28. §-a szerint alkalmazandó 1914. évi XLI. t.-c. 43. §-a alapján vádlottat kötelezni kellett, hogy az ítéletet a Pápai Hírlapban tétesse közzé. Az ítélet egyéb rendelkezéseit a felhívott törvényszakaszok indokolják. Veszprém, 1928 január 21. Csajághy sk. tanácselnök. B. 1333/1928—25. sz. Szigethy Lajos sk kir. törvényszéki biró. győri kir. Ítélőtáblától. A Magyar Állam nevében! A győri kir. ítélőtábla a rágalmazás vétsége miatt vádolt Pesti István ellen a pápai kir. járásbiróság előtt folyamatba tett s ugyanott 1927. évi október hó 29. napján B. 3163/1926—18. szám alatt, a veszprémi kir. törvényszék által pedig a főmagánvádló, a vádlott és a védő fellebbezésére 1928. évi január hó 21. napján Bf. 2771/1927—22. szám alatt elintézett bűnvádi pert a védő semmiségi panasza és felfolyamodása folytán 1928. évi november hó 3. napján tartott nyilvános tárgyalás alapján, a kir. főügyésznek meghallgatása után vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla a semmiségi panaszt és felfolyamodást elutasítja. Indokolás: A kir. törvényszéknek másodfokon hozott ítélete ellen a védő a Bp. 385. §. l.a) és c), valamint 3, pontja alapján semmiségi panasszal élt. A kir. törvényszék a Bp. 385, §. 3. pontja alapján bejelentett semmiségi panaszt, mint a törvényben kizártat visszautasította. A védő ez ellen felfolyamodást jelentett be. Minthogy azonban a kir. törvényszék a védő által Bp. 385. §. 3. pontja alapján bejelentett semmiségi panaszt a Bp. 556. §. 3. bekezc íse értelmében, mely szerint a kir. törvényszéknek másodfokú ítéleteellen csak a Bp. 385. §. l.a) és c) pontja esetében van helye, — helyesen utasította vissza — a felfolyamodást, mint alaptalant a Bp. 379. §. negyedik bekezdése értelmében el kellett utasítani. A Bp. 385. §. 1. a) és c) pontjaira fektetett semmiségi panaszt a védő az Írásbeli indokolásból kitetszőleg a Bp. 16. §-ára alapította, mely szerint vádlott az állított tény valóságát bizonyította. A kir. ítélőtábla a Bp. 385. §. 1. c) pontjára fektetett semmiségi panaszt is a Bp. 385. §. 1. a) pontja alá vonta. S minthogy pedig az alsófoku bíróságok a tényállás alapján helyesen vonták le azt a jogi következtetést, hogy vádlott a vádba vett tényállításnak, mely szerint főmagánvádló a földigénylőknek Ígéretet tett volna, hogy részükre földet vagy haszonbérletet eszközöl ki és ezért kapott vagy kötött ki díjazást, valóságát nem bizonyította be és így cselekménye a rágalmazás vétségét megállapítja, a semmiségi panaszt mint alaptalant a Bp. 36. §-a értelmében el kellett utasítani. Győr, 1928. évi november hó 3. napján. Dr. Dukavits Vilmos sk. tanácselnök. Leyrer László sk. előadó.