Pápai Hírlap – XXV. évfolyam – 1928.
1928-12-08 / 49. szám
5APAI HIRLAP ^LENIK MINDEN SZOMBATON. Pő l'skor P őiskor a. * Kö "yvtái Előfizetési ár ne^.,. Telet ji Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Hei yben. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Abban az együttérzésben, mely az angol király súlyos betegsége alkalmából a hatalmas világbirodalom minden részében és a társadalom minden rétegében megnyilatkozik, határozottan van valami felemelő és tiszteletreméltó. Az angol király beteg, talán halálán van — ez ép oly fájdalmas az angol protestánsnak, mint katholikusnak, az ír szabadállamban ép úgy szomorú visszhangot kelt, mint a kanadai indiánok között, a főúri társadalmat ép úgy meghatja, akár a munkásszervezetek központi tanácsát. Az angol király fölötte áll mindenkinek és mégis hozzájuk hasonlónak, hozzájuk tartozónak érzik. Az angol királyt mindenki egyformán a magáénak tartja, az angol királyt mindenki becsüli, szereti, félti. Vájjon mi lehet ennek az oka? Demokratikus szokásaik-e, együttérzésük mindazzal, ami a néptömegeket érdekli, vájjon nincs-e benne része a győzelemnek, mit a háborúban arattak, a győzelemnek, mellyel a brit világbirodalom szuverenitását újabb félszázadra biztosították. Biztos, hogy mindezek tényezők az egytittérző részvétnél, biztos, hogy egyik embert az egyik szempont, a másikat a másik vezeti, amikor fájlalja a betegséget, izgul a betegágytól érkező hireken és szívből óhajtja a halál révéből való menekvést. Ám ha van mindegyiknek külön-külön szempontja, külön-külön forrása részvéte folyamának, egy forrás közös mindannyiuknál. Egyöntetűen és egységesen azt érzik mindnyájan, hogy az angol király az ő nemzeti uralkodójuk, akinek nem volt és nem lehetett más törekvése, mint hogy az összességnek használjon. Ezért érzi magát vele mindenki egybeforrottnak, mert tudják, hogy ami nekik öröm volt vagy lesz valaha, az neki is az, ami nekik fájdalom, az őt is búsítja, szóval vér a vérükből, hús a húsukból, olyan uralkodó, akire még trónok összeomlása időszakában is csak rajongó hódolattal és amellett szeretettel tekint fel minden alattvalója. Boldog brit birodalom. Meddig kell visszamennie más nemzetnek történelme évlapjain, amíg a nemzet és király egybeforrottságának ilyen példáját megtalálhatja! Megsokallják maguk a lapok, amelyek pedig a szenzációra éhes tömeget kielégíteni akarva, hasábokat töltenek meg Erdélyi Béla gyilkossági pőrének tárgyalásával, maguk is megsokallják azt a perverzitást, mely egyes elfajult nőszemé)>ci;ben megnyilatkozik. Ezek azok, akik szerelmes levelekkel keresik fel azt a gazembert, akiről, még ha ólomsúlyú gyanúokokkal és bizonyítékokkal nem is nehezednék rá a gyilkosság vádja, akkor is annyi gazságot követett el egyebektől eltekintve a női méltóság elien is, hogy ezért magáért érdemes volna a női nem osztatlan megvetésére. Azonban — rettenetes sűlyedtség! — vannak, akik nemhogy megvetnék őt, de szerelmesek ebbe a pocsék fráterbe! Hogy ez tiszta perverzitás, az bizonyos. És helyes, ha ezt megbélyegzik! /mde ugyanakkor aziránt is érzékük lehétae, hogy ennek a bűnpörnek s mindannak, ami vele kapcsolatos, a legkínosabb részletekig való nyilvánosságra hozatala míiy mértékben rontja a közerkölcsöket, mennyire alkalmas tiszta és ártatlan lelkek megmételyezésére. Csak úgy van az, ahogy a klasszikus költő mondja: sunt certi denique fines; végre is vannak bizonyos határok. A sajtócenzurát alapelvileg mi is helytelenítjük, de a sajtónak magának kifinomult érzékének, erkölcsi érzékének kell lenni az iránt, hogy hol vannak azok a bizonyos határok, ahol r/iár úri kötelessége az üzleti haszon vágyát háttérbe szorítani a magasabb közérdek előtt. A Közművelődési Egyesület Mozart-estje, — 1928 dec. 3. — Városunk zenei életében jelentős esemény volt a Budapesti Mozart-Egyesület zenekarának hétfőn, a szinházban tartott hangversenye. A színházat zsúfolásig megtöltötte a klasszikus zene iránt érdeklődő díszes közönség, s zajos tapssal honorálta a műsor összes számait, több esetben ráadást erőszakolván ki. Élvezetes estét adott a zenekar, jó műsora alkalmas volt arra, hogy Mozart muzsikájának csipkeszerü finomságát, üde báját, szenvedélyességét, fenségét bemutassa. A hallgatóság a műsor mind az öt számát nagyon megtapsolta. Úgy éreztük, hogy a II. szám, Mozart: Menuette a D-dur divertimentóból c. művének előadása nyerte meg a zenekar számai közül legjobban a közönség tetszését. A bravúrosabb B-dur szimfónia nem sikerült így. A D-moll zongoraversenyben a zenekar nem állott B. Weisz Margit zongoraművésznő előadásának nívóján, késett vagy sietett néhol a zenekar egy árnyalattal, az intonáció nem volt tökéletes, az összjáték precízebb lehetett volna, a kísérő részleteknél itt-ott halkabbnak kellett volna lennie, az önállóan hozott témáknál több erőt vártunk. Arra kell törekednie a zenekarnak, hogy nagyobb távolság legyen előadásának dinamikai határai között, s ahol a szükség úgy kivánja, melegebb, érzelmesebb legyen, a szólisták játéka pedig simább, finomabb. Megfigyeltük, hogy a presto részeknél egyik vonós szólista legato, a másik spiccato, harmadik martele játszott. A különböző vonósnemek maguk okai lehetnek az összjáték pontatlanságának, ami főhiba volt a B-dur szimfónia előadásában is. Siegmann Pál karmester temperamentumos dirigens, de sok fölösleges és groteszk mozdulata van, s bár sok mozdulata olyan kifejező, hogy a hiányokat is szemlélteti, még nem teljesen ura a zenekarnak. Hisszük azonban, hogy a karmester és a zenekar közös akarata ki fogja küszöbölni a hibákat. Mozart D-moll zongoraversenyében B. Weisz Margit zongoraművésznő tökéletest nyújtott, ami felül áll minden kritikán. Congenialis elmélyedéssel, átérzéssel keltette életre a darab káprázatos szépségeit, Mozart muzsikájának utólérhetetlen báját, érzelem- és gondolatgazdagságát, a halk suttogást, a melancholikus hangulatot, a mélységes fájdalmat, a viharzó szenvedélyt — s teljesen ezek művészi kifejezésének szolgálatába állította brillians technikáját ; a szó igaz értelmében művészi volt előadása. Jobb zongorát érdemelt volna a város műértő közönségétől, de elégtételül megállapítjuk, hogy e hangszer kopogó hangjait is bársonyosan lággyá, éneklővé, zengővé varázsolta ügyességével, amint célja kívánta. Előadásának szuggesztív hatása volt a zenekarra is. Háromszor is előhívta a közönség lelkes tapsvihara. Mozart Varázsfuvola c. operájából „Az éj királynője" áriáját Sajóhelyiné Berkes Biri operaénekesnő adta elő a zenekar kíséretével, mély érzéssel. A lelkes közönség kéf ráadást is kierőszakolt, a ráadásul adott két dalt Siegmann Pál karmester kisérte zongorán. Az élvezetes estét a zenekar, karmester és a szereplők zajos ünneplésével köszönte meg a közönség. —h. ÚJDONSÁGOK. — A kormányzó nevenapja. Nagybányai vitéz Horthy Miklós, Magyarország kormányzójának nevenapján városunk középületei lobogódíszt öltöttek. Minden vallásfelekezet templomában istentisztelet volt a polgári és katonai hatóságok részvételével. Könyörgő fohászok szálltak az ég Ürához, az államfő életéért, a nép boldogságáért, a magyar haza nagyságáért. Az iskolákban Miklós napján nem volt tanítás. — Személyi hír. Babinszky Nárcisz, a magyarországi irgalmasrend tartományfőnöke, Mura Fülöp rendtartományi tanácsos társaságában mult szombaton Pápára érkezett, s hivatalos vizsgálatot tartott az irgalmasrend körében. Minden példás rendben talált. Kedden délben utazott el Pápáról. — Egyházkerületi választások. Dr. Antal Géza püspök elnöklésével a kiküldött szavazatbontó bizottság mult pénteken délután bontotta fel a megüresedett egyházkerületi tisztségekre a gyülekezetek részéről beérkezett szavazatokat. Egyházker. főjegyzőnek és püspökhelyettesnek majdnem az összes szavazatokkal Medgyasszay Vincét, a mezőföldi egyházmegye kitűnő esperesét, az ismert nevü és lapunk közönsége előtt is méltán népszerű költőNagy karácsonyi occasio keretében olcsó női és gyermek télikabát vásárt rendezek. Szőnyegosztályom árait a nagy raktáram apasztására lényegesen leszállítottam. Maradékokat meglepő olcsón árusítok SAUDEK MIKSA divatáruházában Pápa, Kossuth-utca 14. sz.
