Pápai Hírlap – XXV. évfolyam – 1928.

1928-09-22 / 38. szám

p 1928 szeptember 22. Csipkék, szalagok és rövidáruk kaphatók Raidl Ferencnél Pápa, Kossuth Lajos-utca 6. Telefon: 174. Legnagyobb választékban női és férfi fehér­nemüek, harisnyák, keztyük, ernyők, botok, kalapok, sapkák, nyakkendők, ridikülök és bőröndök, stb. Példák határozzák meg jobban minden fejte­getésnél. A Kocsi Csergő Bálint szelleme, aki gályarabságba ment hitéért és magyar­ságáért, a Márton István, aki a tudomány szabadságát hirdette sötét esztendőkben, a Petőfié és Jókaié, akik e haza márciusát hoz­ták, a Thalyé, aki újra visszaadta Rákóczit nemzetének, a Bocsoroké, Tarczyaké, Ker­kápolyiaké, Antal Gáboroké s a többi dicsőké, akik hazájukat és nemzetüket a szabadelvű haladás szellemében akarták előbbre vinni s akik, bár felekezeti iskolában nőttek fel, min­den felekezetiességen felül álltak s egyetlen eszményük az egységes, boldog magyar haza volt. A szabadság lelke, mely mindenkor ott­honos volt a pápai ősi kollégiumban, ihlesse meg azokat, kik baráti szövetségük megalakí­tására benne összegyűlnek. Alkossanak s bizo­nyára alkotni is fognak olyat, amiből üdv árad az alma materre és a magyar hazára is. Dr. LŐWY LÁSZLÓ 1840—1928. Ezelőtt egy hónappal a városi tanács érdemeit nagyon szépen méltató üdvözlőirat­tal kereste fel, mert a régi közgyűlési jegy­zőkönyveket lapozgatva, megállapították, hogy dr. Lőwy László 56 évvel ezelőtt vett először részt és szólalt fel a városi képviselőtestület közgyűlésén. A világtalan aggastyánnak, aki bár hat éve nem vehetett már részt a város ügyeinek intézésében, de azért a felolvasott újságok és az utolsó pillanatáig meg nem szűnő érdeklődése révén, minden újságról tájéko­zódva volt, végtelenül jól esett a figyelem, amelyben a tanács részesítette. Soha a nyil­vánosság elismerésére nem gondolt, de mikor ez spontán megérkezett, mosoly derült arcára, érezve, tudva, hogy amit a^ közért tett, nem ment a feledésbe. De nem is volna igazság, ha azokról nem akarna tudni a város, akik önzetlenül dolgoztak és hozzá annyit dolgoztak felvirá­goztatása érdekében, mint dr. Lőwy László. E városnak volt szülötte, itt nevelkedett fel, itt telepedett le, itt működött több mint két emberöltőn át. Még a szabadságharc előtt, 1840-ben született s miután középiskolai tanul­mányait bevégezte, a bécsi orvosi egyetemen szerzett olyan alapos szaktudást, aminővel ke­vesen dicsekedhettek pályatársai közül. A bécsi egyetemből s a művelődés minden ágá­ban szerzett ismereteiből táplálkozott a mo­dern haladásnak az a szelleme, mely az ifjú orvos lelkét eltöltötte s mely később egész működését irányította. Hamarosan kedvelt or­vosa lett a városnak és már 1872-ben a kép­viselőtestület tagjává választották meg. Dr. Lőwy László, aki, mint olvasóink jól tudják, e hírlapnak kiváló és hűséges munkatársa volt, itt közölt visszaemlékezései­ben élénk és jellemző képét adja annak a maradiságnak, ami abban az időben még a városi képviselőtestület tagjait eltöltötte. Mikor ő jött új eszméivel, hogy a várost szé­píteni kell, utcákat szabályozni, a port lefogni és később, hogy vízvezetéket kell építeni, bi­zony nagyon sokáig csak kigúnyoltatásban volt része. Évtizedek szivós munkája kellett hozzá, hogy eszméi tért hódítsanak. Új nemzedék­nek kellett jönnie a régi helyére, hogy eszméi részben legalább megvalósuljanak. Az min­denkorra elvitathatatlan tény marad, hogy a tapolcafői vizmű létrejöttét első helyen az ő meg nem szűnő szóbeli és hírlapi agitációjá­nak köszönheti. Ez a kimagasló érdeme maga megörökíti nevét a város annaleszeiben. De elért ő sok egyebet is. Megkészült — mikor már ő állott a javaslatára megalakult építé­szeti és szépészeti bizottság élén — a város utcarendezési terve. Fiatalabb segítő erőivel sikerült elérnie a Kossuth-utca megnyitását, az erzsébetvárosi liget annak a sok-sok fel­szólalásának hatásaként, melyekben ligetet, nem is egyet, de a város különböző részein többet is, sürgetett. Jó ügy nem volt, amit ő pártfogásába ne vett volna. Mikor már egy negyedszázad előtt szembaja miatt az orvosi praxistól vissza­vonult, még fokozottabb erővel fáradozott a közügyekben, mindaddig, mig a háború a város szép fejlődését meg nem akasztotta. Ritka nagyműveltségű, kiváló szellemű férfiú volt. Mindenkit, aki vele érintkezett, lebilincselt tudásának sokoldalúsága és mo­dernsége. Élte utolsó percéig nem maradt el a kortól, 88 éves korában haladóbb volt szá­mos fiatalnál. Pár hete betegeskedett csak és folyó hó 17-én hunyt el nagy bánatára hitvesének, Steiner Teréznek és kiterjedt, őt megillető szeretettel és tisztelettel körülvevő rokonsá­gának, melyhez a dr. Hoffner-, dr. Weltner­és Biau-család tagjai tartoznak. Végtisztességtétele folyó hó 19-én dél­után folyt le impozáns részvét mellett. Kép­viseltette magát a temetésen a városi tanács, a tűzoltótestület, melynek hosszú időn át or­vosa volt, testületileg jelen volt széniora te­metésén a helybeli orvosi kar és ott voltak százan meg százan az elhunyt tisztelői, barátai s a szegényeknek az a nagy tömege, kiket életében oly bőkezűen istápolt. A temetőben a nyitott sir előtt Marton I. L., a zsidó hitközség titkára mondott felette mélyen átérzett szép búcsúztatót, kiemelve szivjóságát és nagyműveltségét, melynek köre még a zsidó irodalomra is kiterjedt. A város részéről dr. Uzonyi Kálmán helyettes polgár­mester találóan és hűségesen jellemezte egyé­niségét és nagy melegséggel méltatta soha el nem muló érdemeit. Az igaz érdem valóban soha nem múlik el. S az igaz ember emlékezete is örökre fenn­marad. Eljár sírjához a hála és kegyelet, amint mi is e helyen hálánk és kegyeletünk érzésé­vel keressük fel azt az alig behantolt sírt, melyben e lapnak egyik leghűségesebb, leg­értékesebb támasza és barátja alussza csen­desen az igazak álmát. Legyen nyugovásán béke, áldassék emlékezete! A BALATON.* Akár a magyar, oly testvértelen. Idegen néki tenger, végtelen. Szomszédja az ég. Isten a barátja, ki csillagot sír boldogan, ha látja és a hold ha kel, aranyhidat ver rajt az égre fel. Akár a magyar, oly békés, szelid. Tűri, ha súlyos gond-hajók szelik. De néha-néha, hogyha kedve támad, szilaj haraggal önmagára lázad s pusztít, nem nézve: kit ? s utána újra bűnbánó, szelid. A lelke nyilt. A lelke is magyar. Mélyében titkolt szennyet nem takar. Isten-alkotta tüköré az égnek, ringó bölcsője szép tündérregéknek, szűz álmok tengere és kék, mint szöszke angyalkák szeme. Mint a magyar szó, édes a vize, mint a magyar szív, dalos a szive. Édes anyaöl. Nincsen nála lágyabb, de néha borús, mint a magyar bánat és hogyha szíve fáj, kinját zokogja sellő és sirály. Akár a magyar, oly békés, szelid, de néha orkán járja mélyeit és felmorajlik vadul, mintha benne a magyar Isten bosszús lelke lenne, mely egyszer majd kitör s minden idegen gátat összetör! Bódás János. * Mutatvány a szerzőnek sajtó alatt levő, s e hónapban megjelenő verskötetéből, — Adótörlés. Pápa r. t. város adóhiva­tala tudomására hozza az érdekelteknek, hogy a tavaszi jég által okozott károkról az adó­törlési jegyzék megérkezett s f. hó 24-től 15 napig a városi adóhivatalnál közszemlére ki­tétetik. Ismét olcsóbbak lettünk 0/ /O-kal A két literes Mercedes­Benz után csak 5% luxusadó térítendő MERCEDES-BENZ AUTOMOBIL RT. Budapest, IV., Váci ucca 24. Telefon 140-70. 229-24. ÚJDONSÁGOK. — Klebelsberg miniszter a jubiláris ünnepen. Dr. Tóth István miniszteri tanácsos, a kultuszminisztériumban a protestáns ügy­osztály vezetője, értesítést küldött az egyház­kerület elnökségéhez, hogy dr. Klebelsberg Kunó gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszter részt fog venni dr. Antal Géza püspök jubilá­ris ünnepén s személyesen tolmácsolja a kor­mány üdvözletét. A miniszter értesülésünk szerint szerdán a hajnali személyvonattal ér­kezik, szalonkocsijában meghálva, reggel jön be a városba. — Dr. Antal Géza püspök jubileuma. Dr. Antal Géza püspök negyvenéves lelkészi­tanári jubiláris ünnepe a következő sorrendben fog lefolyni: D. e. 9 órakor az egyházkerületi közgyűlés megnyitása a kollégium disztermé­ben. Délelőtt V2IO órakor istenitisztelet a református templomban. Délelőtt 11 órakor az új püspöki székház felavatása a hely szinén. Déli 12 órakor a kerületi közgyűlés folytatása és tisztelgő küldöttségek fogadása a kollégium tornatermében. Délután V 22 órakor díszebéd a nőnevelő-intézet dísztermében. (Jegyek hétfő­től kezdve átvehetők a püspöki székházban levő református lelkészi hivatalban.) Délután 4 órakor a kollégiumi diákszövetség megala­kulása. A jubiláris ünnepre az egyházi és világi hatóságok nagy számú részvételét jelen­tették be. Tekintettel a jelentkező vendégek nagy számára és szűkös szállodai viszonyainkra, a rendezőség ez úton is felkéri azokat, akik vendégeket fogadni hajlandók volnának, hogy ezt a lelkészi hivatalban bejelenteni szívesked­jenek. — Városok kongresszusa. A városok országos bizottsága f. hó 23. és 24. napjain Miskolcon tanácskozást tart, melynek legfon­tosabb tárgya a közigazgatási reformjavaslat lesz. A reform, melyet, mint a napilapokból olvasható volt, az egységes-párt közigazgatási szakemberei is a héten Balatonfüreden meg­vitattak, a törvényhatóságok és képviselőtestü­letek összeállításának új módját tervezi. A város ügyeibe beleszólással birók száma min­den 1000 lélek után 2-re, városunkban például 40-re korlátozódnék, amit más részletkérdések­kel együtt, az autonómia szempontjából sokan aggályosnak találnak. A miskolci tanácskozáson városunkból dr. Tenzlinger polgármester és dr. Uzonyi Kálmán helyettes-polgármester vesz­nek részt. — Szabadságon. Dr. Sült Lajos tb. fő­szolgabíró ez évi szabadságát f. hó 26-án kezdi meg, amely október hó 31-éig tart. — A kerületi székház kézimunkái. A kerületi székház részére készített kézimunkák megtekinthetők a székházban szeptember 27-től 30-ig d. e. 9—l-ig s d. u. 3—6-ig 50 fillér mellett a létesítendő aggmenház javára. — Találtatott 3 drb. kulcs, űrmérték, és női nadrág; igazolt tulajdonosaik a rendőr­kapitányságon átvehetik.

Next

/
Thumbnails
Contents