Pápai Hírlap – XXV. évfolyam – 1928.

1928-07-28 / 30. szám

PAPAI HÍRLAP Főiskolai Könyvtár IINDEN 8ZOM B ATON. Elő Reí. Főiskola. Helyben. íjdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 131 szám, főiskolai nyomda. Fürdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Kicsit ráfizetünk ezúttal arra a dicsőségre, amiben Csonka-Magyarországon egyedül Szentes városával osztozunk, hogy nálunk póíadó nincs..Mikor ugyanis a belügyminisztérium alkuját végezte a városokkal, hogy a törvény megengedte 1—3% keretein belül mekkora hozzájárulást adjanak az államrendőrség költségeire, akkor bizony nem kis súllyal esett a mérlegre, hogy melyik városban mekkora a pótadó. Micsoda gazdag, micsoda előrehaladott város lehet is az a Pápa, hogy az a rendes adókból is képes minden szükségletét kielégíteni, minden kiadását fedezni! Hát mi szeretnők, ha aztán ama sorsunkat intéző hatalom el is jönne hozzánk és látná, hogy mi minden nincs nálunk s ami van, milyen állapotban van akkor, amikor mi póíadót nem fizetünk. Ez a pótadó-nemfizetés igazán nem mértéke sem gazdagságunknak, sem előrehaladásunknak. Mi bizony nagyon szegények vagyunk és zsebünknek különösen jól esik, ha minél kevesebb adófillért húznak ki belőle, de bizony-bizony mondom, amit az egyik zsebből kihúznak, a másikba visszarakhatnók, ha csak például a városba vezető útjainkat s általában összes útjainkat alaposan rendbe hoztuk volna s életünket is meghosszabbílhatnók kissé, ha komoly elhatározással nekimentünk volna a csatornázás megcsinálásának. Ám hiába mondjuk ma, hogy de azért „mi mégis csak koldusok vagyunk", a pótadótalanságnak jobban hisznek, mint a mi siránkozásunknak és egészen bizonyos, hogy erre az üzletre aztán legalább 10.000 P-t évente ráfizetünk. Ha a haladás terén bátrabbak lettünk volna, ha létesítettük volna azt, aminek megvalósítása elől — bárhogy húzódnak tőle — ez a nemzedék még sem térhet ki, akkor most igen tekintélyes évi summát megtakaríthattunk volna, melynek terhét ezek után hosszú időkre, tán örökre nyöghetjük. Tanulság: takarékosság az erény, de fösvénység az bün. Csipkék, szalagok és rövidáruk kaphatók • H * W\ 7 Pápa, Kossuth Lajos-utca 6. Telefon: 174. Legnagyobb választékban női és férfi fehérnemüek, harisnyák, keztyük, ernyők, botok, kalapo k

9 sapkák, nyakkendők, ridikülök és böröndök, stb. Pápa Az augusztusi házbér. r. t. város adóhivatala értesíti a közönséget, hogy az augusztusi negyedben fizetendő házbér kiszámításához szolgáló szorzószám: »§«60 Ha tehát valaki 1917. év november 1-én fizetett 100 aranykoronát, akkor 1928 augusztus 1-én 98 60 X 100-at kell fizetni, vagyis 98*60 P-t. 250 P alap után 250 X 98*60 = 246 P 50 fillér a fizetendő lakbér. A vízdíj ezenkívül fizetendő. Leventegondolat és a falu. Irta: Dr. Viczencz Árpád. I. Úgy vélem, csodák nincsenek, legalább is az exaktgondolatkör határmesgyéin innen nincsenek. De vannak az emberiség és nemzetek életében olyan sajátságos átváltozások mégis, amelyek különösek s csak úgy érthetők meg, ha föllapozzuk a multak történelmét s azt áttanulmányozzuk. A jelent szemlélve, fölvetődik az a kérdés, hogy most, honnan van az, hogy a múltban lenézett és földszagú falvak ifjaikat szellemileg a leventegondolatban és testileg a leventeintézményben tömörítik? A felelet igen egyszerű. Onnan, hogy valahányszor egyes nemzeteket nagy sorstragédia é- s létük, nemzeti presztízsük válságba kerüi, mindannyiszor a fönnmaradás élettörvénye alapján, önmagukat új, friss, erőteljes embererőkkel igyekeznek fölfrissíteni. Ez ösztönös élet-társadalmi törvény, amely egyaránt érvényes minden nemzetre s működik is mindaddig bennük, amig egyedeinek és csoportjainak, vitális társadalmi összetartása korrelative még adott. De honnan vegyék a népek és nemzetek ezeket a friss, televényes embererőket ? A felelet igen egyszerű. Onnan, ahol ez még őseredetien meg van: a falusi lakosságnak nagy rezervoárjából. Minket, magyarokat is lesújtó sorstragédia ért. Elvették fajtestvéreinknek millióit, el virágzó városainkat, hegyeinket, bányáinkat; mindenünket, amit Magyarország ezeréves vérével, szorgalmával, munkájával, tudásával és szellemével magának megszerzett és megteremtett. E széttépett és megcsonkított test- és szellemhatárok között, egyedüli és biztos út csak a mi magunk képességösszege és a nemzet egyetemének összenergiája lehet. Nemzeti létünk, nemzeti jövőnk és szellemi kultúránk biztosítására, megvédésére és növelésére tehát mi magunkból és nemzeti géniuszunkból mindazt ki kell hoznunk, ami bennünk föllelhető és ott még őseredetiben van meg. Utunk és célprogrammunk tehát a vitális társadalmi törvény lehet. Összesség szellemi és testi energiánkat latba kell vetni és vinni s ezért le kell nyúlnunk faivainkhoz, a magyarság ez őstartalékaihoz, hogy mindazok a lappangó, de meglévő erők és szellemi lehetőségek, amelyek falvaink televénylakosságában meg vannak, a nemzetegyetemének szellemtestvérkeringésébe, mint aktiváló és frissítő anyagok beömleszthetők legyenek. Ezeket van hivatva szolgálni és előbbre mozdítani a leventegondolat és a leventeintézmény. De ki gondolta volna a század elején, hogy a magyar falvak ifjúsága szellemének, tudásának és erkölcsének növelésére, valamint testének finomítására és ügyesebbé tételére levente-egyesületekbe tömörül ? Bizonyára senki. A magyar falvak elsikkadtak az ország szellemi Szaharájában és szárnyaszegetten vergődtek a pártpolitikai és gazdasági küzdelmek vesztegzárjai között. De hála a társadalmi rend mechanizmusának, mert ez az életképes nemzetek társadalmi életében mindig hoz kiábrándító és helyreütő momentum okokat, amelyek azután folyamatosan új vágányra terelik a nemzet és társadalom életmenetét. De meg az élet és társadalom felfogása és Ítélete is nagyon változó és szeszélyes. Ami máma megvetett volt, lehet, hogy holnap éljent nyer és diadalmasan az érdeklődés homlokterébe kerül. Vagy, ami ma hozsánnát kap, lehet, hogy holnap a keresztfára kerül. De jaj annak a népnek vagy nemzetnek, aki, ha ideigóráig is, úrrá engedi magán a szeszélyt, vagy hangulatból egyik vagy másik, akár jobb vagy bal túlzó irányzathoz csatlakozik. Ott elborul az igaznak és jognak a köz iránti helyes és jó látása ; a reális és tárgyilagos szemlélet s ezek helyét elfoglalja az ötlet, úgy az egyén, mint a nemzet életében. Ötletszerű tákolmányok jönnek létre, amelyek felületesen alkotásoknak imponálnak. De az egészséges és józan népek és nemzetek szellemtestének (biopsyche) ösztönös, önregeneráló képességei a szeszélyt és ötletességet önként kidobják magukból s helyt adnak a reális és tárgyilagos szemlélet egyvonalu és egyenletesen emelkedő, de biztos, társadalmi és nemzeti életnek. De még jajabb annak a nemzetnek vagy népnek, akinek önregeneráló képességei, reális és tárgyilagos szemlélete, gyengén vagy satnyán működik s ezeknek következtében a korszerű változások intőjeleit nem ismeri föl s stagnál. De jaj azoknak a társadalmi rétegeknek is, akik önző, közfölötties érdekeiket a nemzet önregeneráló képességei elé és fölé helyezik. Stagnációnál vagy egyes társadalmi rétegek érdekeinek aktiv közfölötties érvényesülésénél mély és széles néprétegek életanyaga, bioplazmája, kiiktatvák a nemzet szellemtestétől, vitális egyoldalúság, színtelen és kisebb képességkapacitásu egyedek jönnek létre, akiknek képességösszege azután hiányozni fog a nemzeti géniusz szeilemtestkultúrájából, az egyéni és nemzeti inspiráltság eredeti és kezdeményező lendületéből. Satnya és lefokozott bioplazmák kerülnek a nemzet egyetemes életébe, amelyeknek következtében azután sem a nemzeti, sem az egyetemes totalitas vonalhorizontja felé nem képes fölemelkedni. A leventegondolatot, a leventeintézményt nem a szeszéiy vagy a stagnáció szülte, hanem a magyarság önregeneráló képességeinek inspiszombafon este j nyílik meg a OYAL KAYEHAZ! mKTSS. kávés.