Pápai Hírlap – XXV. évfolyam – 1928.

1928-01-28 / 4. szám

Csipkék, szalagok és rövidáruk kaphatók Raidl Ferencnél Pápa, Kossuth Lajos-utca 6. Telefon: 174. Legnagyobb választékban nöi és férfi fehér­nemüek, harisnyák, keztyük, ernyők, botok, kalapo k, sapkák, nyakkendők, ridikíilök és bőröndök, stb. egyebekben a f szerződési ajánlat nélktij is időszerűnek tartaná, mert szerinte csodálatos, hogy 25 évi teljesítmény után a telepnek fenn­akadása nem volt. fenntartja továbbra is azt véleményét, hogy a szerződéstervezet műszaki szempontból kifogástalan és pénzügyi szem­pontból is kedvező. A szerződés 25 éves tar­tamát nem tartja soknak; rövidebb lejáratú szerződés esetén az annuitás az áram egység­árát nagyon megdrágítaná. A Tízes-malom fel­használását teljesen elhibázottnak tartaná, mert teljesítő képessége igen csekély s a 10—12 Kw-os telep kezelése külön embert igényelne. A pénzügyi bizottság elnökének és előadójá­nak számításait helytállóknak találja. Az izr. polgári fiúiskola sor sa. A „Pápai Hirlap" mult heti számában igen figyelemreméltó közlemény jelent meg, mely a róm. kath. polgárival foglalkozott s végezetül annak államosítása mellett tört lánd­zsát. A cikk irója a helyi viszonyokkal és a tanügyi törvényekkel teljesen tisztában levő egyén, annál csodálatosabb tehát, hogy érté­kes fejtegetéseinek egy sarkalatos hibája van, amire rámutatni itt e helyen kötelességemnek tartok, mert a tárggyal szorosan összefügg. Teljesen megfeledkezik ugyanis arról a cikk irója, hogy városunkban 30 év óta egy , másik polgári fiúiskola is működik, m^g pedig az izr. hitközség iskolája. Midőn még sem az állam, sem a város, de egyik hitfelekezet sem gondolt polgári fiúiskola létesítésére, sőt Győr­ben sem volt meg ezen fontos iskolatípus,- a helybeli zsidó hitközség önerejéből létesítette azt, anélkül, hogy az államtól kapott volna tanárokat; azon céllal, hogy művelt kereskedő­és iparososztályt neveljen a hazának és a tár­sadalomnak. Ezen iskolában már kezdeitől fogva nemcsak izr., hanem másfelekezetü növen­dékek is felvételt nyertek, kik onnan kikerülve az életbe, mindenkor derekasan megállták a helyüket. Ha benézünk a pápai városházára, rendőr­ségre, más közhivatalba, üzletekbe és műhe­lyekbe, iskolákba vagy szerte az országban, mindenütt me^talá juk a pápai zsidó pjlgári volt növendékeit, kik mint hivatalnokok, iparo­sok, kereskedők, tanítók és más foglalkozású egyének teljesítik hivatásukat és örömmel gon­dolnak vissza a polgáriban eltöltött eszten­deikre. És ennek az iskolának az igazgatója az az érdemes pedagógus, ki 33 évi kiváló tanári munkásságával a felsőbb hatóságok leg­teljesebb elismerését vivta ki magának, akit városunk apraja-nagyja ismer és tisztel. Mint a város képviselőtestületének évtizedek óta tagja, a közg^ késeken is súlya van szavának. Midőn évekkel ezelőtt mű«ödésének negyed­százados jubileumát ünnepelték, a messze j vidékről Összesereglett tanítványok százii, a megielent előkelőségek üdvözlő beszédei voltak a legékesebb bizonyságai annak a nagy szere­tetnek, mely Blau Henrik igazgatót körülveszi és őt érdeme szerint értékeli. Ez a megállapítás nem akar levonni sem­mit annak igazságából, hogy a róm. kath. polgári fiúiskolára az adóit viszonyok között szükség volt és van s hogy Horváth István igazgatónak elévülhetetlen érdemei vannak az iskola létesí­tése kőiül. Hisz az izr. polgáriban az utóbbi években állandóan növekedett a kath. tanulók száma s a róm. kath. polgári létesüiése nélkül az iskola korlatolt befogadó képessége miatt úgysem lett volna képes tanítani a polgári iskolába tóduló — tehát gyakorlati pályát vá­lasztani kívánó — hatalmas tanulósereget. Ámde ha olyan nagy volt a lelkesedés az iskola szükséges volta mellett, miért most e hirtelen Pálfordulás, mely odakonkludál, hogy az „iskolát sürgősem át kell adni az államnak(l) u Hisz négy évvel ezelőtt mindjárt ezzel lehetett volna kezdeni s nem kellett volna a magán­iskolán és katholikus polgárin keresztül eljutni az állami polgári fiúiskola gondolatáig I A róm. kath. hitközség három évvel ezelőtt tudhatta már, hogy a mai viszonyok között mily nagy teher egy iskola, mig a zsidó hit­község 30 évvel ezelőtt erre még igazán nem gondolhatott. Da ha már az állami polgári fiúiskolánál tartunk, nem tartja cikkíró ildomosnak a zsidó polgári sorsára is gondolni ? Közismert tény ugyanis, hogy a kereske­delem és ipar pangása következtében a hely­beli zsidó hitközség olyan kedvezőtlen helyzet­ben van, hogy a legnagyobbfoku takarékosság dacára eljutott teherbíró képességének legvégső pontjához. A terhek növekednek, a bevételi források pedig a gazdasági válság következté­ben folyton csökkenőben vannak. Hogy csak egy példát mutassunk, az eddig a tantestület­nek megszavazott és a vasúti igazolványokért fizetendő 16 P térítési összeget sem volt képes az elöljáróság az idei költségvetésbe beállítani, mert nincs rá fedezet. Ezen csekély összeget pedig minden iskolafenntartó megadja tan­erőinek. Ily viszonyok mellett természetesnek lát­szik, hogy a zsidó hitközségnek is súlyos teher­tétel a polgári fiúiskolája, melyet az államsegély dacára is csak nehézségekkel képes fenntar­tani, annál is inkább, mert a tagok egy bizo­nyos csoportja általában ellenzője mindenféle világi oktatásnak. Ha tehát Pápán egy állami polgári fiú­iskola felállításának gondolata komoly alakot ölt, akkor ezen, három évtizedes tisztes múltra visszatekintő intézményt, melynek az idén is 120 tanulója van, nem lehet egyszerűen sem­mibe venni, hanem, nézetem szerint, illik meg­kérdezni a zsidó hitközséget, mely e hosszú idő alatt oly sokat áldozott tanintézetére és lehetővé tette sok száz nem zsidó tanuió iskoláz­tatását is, vájjon egy állami iskola létesítése esetén milyen tervei volnának iskolájával ? Mert, hogy ez esetben az iir. polgári fiúiskolának nem volna többé létjogosultsága, az kétséget nem szenved. Hogy azután az állami iskola igazgatója mindenkor kath. legyen, az ellen egy kath; többségű városban kifogást emelni nem lehet, viszont azonban a méltányosság szempontjából azt feltétlenül kikötendőnek tartom, hogy az államosítandó iskolák tantestületét az áliam át­vegye és jelenlegi állomáshelyén meghagyja. Ha a város minden illetékes tényezője komolyan összefog a terv megvalósulása érde­kében és igyekezni fog a felsőbb hatóságot is megnyerni e fontos ügynek, úgy bizton remél­hető, hogy nemsokára városunk egy impozáns középülettel lesz gazdagabb, melynek homlok­zatán a magyar cimer és az „Állami polgári fiúiskola" felirás büszkén fogja hirdetni hazánk kulturfölényét. Ly. Anyukám! Jaj de finom és szép ez a kuglóf! Természetes, hisz Dr. OETKER-féle sütőporral készült. A 127 receptet tartalmazó könyvet kivánatra ingyen és bérmentve küldi: Dr. A. OETKER, Budapest, VIII., Conti-utca 25. szám. ZSOLDOS MAGÁNTANFÖLYAM Budapest, VII., Dohány-ucca 84. Telefon: J. 424-47. Alapítási év 1907. Előkészít polgári- és középiskolai magán­vizsgákra, érettségire. — Közép­iskolai összevont tankönyvek, segéd­könyvek, jegyzetek megrendelhetők. :-: Díjtalan felvilágosítás, prospektus. :-: HÚZZAD, HÚZZAD ÉDES LEÁNYOM! Húzzad, húzzad édes leányom, Muzsikáló kedves cigányom, Zokogjanak az érchurok! Ne bánd, szemem ha könnybe lábad, A könnyektől ne féltsd apádat Oly jó, hogy sírni még tudok. Sok jót adott Isten kegyelme, De minden áldás fejedelme, Hogy könnyezni tud két szemünk. A szív, ha rajt a kín megárad, S csatornát nyit ez ár magának, Megenyhül — és mássá leszünk. Hej, nékem is volt tűrni, várni, Tövis között vérezve járni, Volt sírni már okom s van is: Csalódtam sorsban, emberekben; Akiket legjobban szerettem, Akárhányszor azokban is! Csoda-é, ha vágyom feledni, Muzsikaszó mellett temetni Mindazt, mi fáj, mi sért, mi tép. — Mely ellenem tör vad habokkal, Óh csillapítsd le bús daloddal A fájdalmak sebes vizét! Húzzad, húzzad édes leányom, Muzsikáló kedves cigányom, S keverj vigat a bús közé! Nótás legény lesz ősz apádból, Ki bokrétát köt a virágból, Melyekre könnyét öntözé. Átéltünk hosszú ezredévet, De még egünk nem volt sötétebb, Sem elhagyottabb a magyar; Testvértelen áll egymagába, Nincs több, csak egy igaz barátja: A szárnyra kelt érzés — a dal. Mint égi láng, forralja vérünk, Megújulunk, lelket cserélünk, Szivünkbe égő vágyat ád: Nem tűrni láncokat hazánkon!... — Húzzad, húzzad édes leányom, S ne bánd, hogy bomlik vén apád! Medgyasszay Vince. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hír. Dr. Sallay Géza, a vi­déki színészet országos felügyelője e héten, szerdán városunkban járt és végignézte a, Ka­mara-szinház délutáni és esti előadását. Az országos felügyelő felkereste a város polgár­mesterét is és vele a helyi színészet ügyéről tárgyalt. — Kitüntetés. A kormányzó gödényházi Tar Gyula, békéscsabai földmivesiskolai igaz­gatónak a gazdasági szakoktatás terén szerzett érdemei elismeréséül a m. kir. gazdasági fő­tanácsosi cimet adományozta. — E magas ki­tüntetés hirét Pápán is, hol Tar Gyula köz­szolgálati pályájának javarészét eltöltötte, s ahol őt őszinte nagyrabecsülés környezte, örömmel fogadták, s őt ez alkalomból igen sokan szerencsekivánataikkal keresték fel. — Lelkészválasztás. A most alakult komáromi evangélikus gyülekezet egyhangú meghívás útján Fadgyas Aladár pápai vallás­tanárt választotta meg első lelkészévé. Fadgyas Aladár a megtisztelő választást elfogadta, s állását pár hét multán elfoglalja. A pápai ev. gyülekezet, melynek kebelében az uj lelkész évek hosszú során át áldásos tevékenységet fejtett ki, különösen mint az Ifjúsági Luther­szövetség és a Leányegyesület vezetője, mélyen fájlalja az egész városban köztisztelettől kör­nyezett lelkész távozását, de egyúttal örvend is a fölött, hogy a tevékeny ifjú lelkész ezután tágasabb muukamezőn érvényesítheti Istentől adott tehetségeit. Hatalmas drámai feszültségében is a leg- O ^ ff l^T^TT^T XT^^/T citnü Elisabet h Bergner világfilmben látni szubtilisebb játékművészet, amit a ll^Xj WTJ tv, l\i I J 1VI fogunk febr. 4—5-én a Jókai Moziban.

Next

/
Thumbnails
Contents