Pápai Hírlap – XXV. évfolyam – 1928.

1928-01-07 / 1. szám

PAPA f öisV ­EG JELEJN 1K MINDEN SZOMBATON. Szerkt_ Előfizetési ár negye^' i. r-utca 6. szám. Egyes szám ára 20 fillér. Lol. szám Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Új büntető-kódexet létesítenek az olaszok, amely nemcsak saját hazájuk­ban mutatkozik korszakalkotó fontosságú­nak, hanem kétségtelenül hihatással lesz más államokra is. A fontos és merész újítások közül, miket ez a kódex tartal­maz, mi csupán egyet ragadunk ki: a házassági hűtlenséget, a konkublnátust és a csábítást bűncselekménynek fogják deklarálni és három évig terjedő börtön­nel sújtani. A ledér francia vígjátékok mai világában ez mindenesetre szenzáció erejével fog hatni. íme, egy állam, mely abból, mit oltár előtt eskü szentesített, gúnyt űzni nem enged s visszatérve a tízparancsolathoz, nem hagyja büntet­lenül azt, aki Isten nevét hamisan, vagy hiába ajkára velte. Azzal pedig, hogy minden törvénytelen együttélést szigorúan megbüntet, hogy a csábítókra a törvény szigorával sujt le, százait és ezreit a törvényteleneknek visszaadja a társadalomnak és száz és ezer és száz­ezer még meg nem születettről előre le­veszi a bélyeget; mit nem saját bűne, de szülei könnyelműsége, vagy egy gaz csátjitó aljassága sütött volna örökre homlokukra. Nem kell messzire mennünk. Felszólítok mindenkit, aki e sorokat ol­vassa, menjen el a lap szellemi részének végére s nézze át — ne egyszer, de minden héten — az anyakönyvi rovatot. Meg fog döbbenni azoknak a szerencsét­len kisdedeknek nagy számán, kik ebben a mi, tán nem is ép legerkölcstelenebb­nek hitt városunkban, apa nélkül jönnek a világra. S ha ez így van nálunk, arány­talanul nagyobb a törvénytelenek száma a nagyvárosokban, légióra rúgnak a szerencsétlenek, kiknek éltére átokként fekszik a gazság, vagy könnyelműség. Olaszországban e téren előreláthatólag örvendetes változás fog beállni. Ideje volna, hogy ezt a kérdést mi is ne az u. n. „szabadszellem" jegyében, a tör­vényteleneket sz,űlő anyák speciális segít­ségével, de a tiszta erkölcs, a hit, a becsület jegyében az apák megrend­szabályozásával és házasságra kényszerí­tésével intézzük el. A vármegyei villamosítás és városunk. Lapunk múlt számában teljes tárgyilagos­sággal és részletesen ismertettük azt a szerző-. dés-tervezetet, melyet a vármegyei villamos­sági szövetkezet nyújtott be városunkhoz váro­sunknak a megye elektrifikálásába leendő be­kapcsolódása céljából. Egész röviden ismer­tettük ugyanakkor a hozzáfűzött műszaki véle­ményt is, amely — a szakértő kapott meg­bízatásához képest — a szerződés-tervezetnek pénzügyi vonatkozásait csak általánosságban érintette. Tényképen megállapítjuk, hogy az emlí­tett tervezet, mely ugyanakkor a képviselőtes­tület tagjainak is megküldetett, ezek körében meglehetős izgalmat keltett, aminek okát kettő­ben találjuk. Először abban az egész termé­szetes érzésben, hogy attól, ami a magunké i Casanova s ami a magunké gyanánt évtizedeken át jónak bizonyult, nem szivesen válunk meg, nem még akkor sem, ha csupán tartalékba, de minden­esetre azért használaton kivüli állapotba he­lyezzük. Már pedig a mi telepünk fennállása negyedszázada alatt kitűnően funkcionáló üzem­nek bizonyult, amely soha, még a legválságo­sabb időkben sem csődöt nem mondott, ingyen adta a közvilágítást, más városokhoz mérten olcsón a magánvilágítást. Önkéntelenül felmerült mindenkinek lelkében a gondolat, hogy az üj lesz-e olyan jó, mint a régi volt s még ha lesz is olyan, a saját magunkéhoz ragaszkodás gon­dolata nehézzé tette volna az elhatározást, a modernebb üzemhez, a centráléhoz való kap­csolódást. Ámde érzelmi momentumok egy ilyen kulturális és ipari közszükségletet képező üzem­nél döntő szerepet még eem játszhatnak. És az izgalom forrása a bizonytalanság abbeli érzé­séből fakadt, hogy a kötendő ügylet pénzügyi vonatkozásai tekintetében a nagyközönség tel­jesen homályban maradt. Az a cél, amellyel a szerződést kötjük, természetszerűleg nem lehe­tett hivatott arra, nem is várhatjuk tőle, hogy a mi érdekeinket nézze, amit ő mond e téren, azt nagyon is cum grado salis kell venni, azt előhb a legszigorúbb kr* tolnak kell alávetni A felkért szakértő a dolognak ezt a részét, mint említettük, csak éppen érintette. Az a két érve, melyet javaslata végén a szerződés elfo­gadása mellett felhoz, tiszteletreméltó ugyan, de a város elhatározására alig lehet befolyás­sal. Egyik ezek közül az energiagazdálkodás megemlítése. Általános nemzetgazdasági szem­pontból ez helyes lehet, de a város adófizető polgáraitól csak akkor íehet kívánni, hogy az energiagazdálkodás szolgálatába lépjenek, ha a köz energiájával gazdálkodván, a saját csekély kis pénzenergiájuknak ez nem esik rovására. A másik érv, hogy a községek villamosítása csak Pápa város bekapcsolódása esetén vihető keresztül, szintén alig bírhat súllyal és jelen­tőséggel. Szellemileg hajlandók vagyunk a falu kulturáját előmozdítani, ez hivatása is a város­nak, de anyagi áldozatot tán mégis inkább a latifundiumom urai hozhatnak értük, mint a város szegény iparosai, kereskedői, lateinerjei. Ha tehát annak a bizonyos izgalomnak, mint azt az elmondottakkal igazoltuk, meg is volt az alapja, más részről viszont mindenkinek, aki a városi ügykezelés menetét ismeri, kép­zelnie kellett, hogy ezzel az előkészítéssel még nem állhat a varos vezetősége a képviselő­testület elé. Nyilvánvaló volt, hogy ez ügyet a legalaposabb pénzügyi rostának kell alávetni s csak ha ez a rosta elég dús és telt szemet rázott le ponyvánkra, akkor lehet — nem hir­telen elhatározással, de alapos megfontolással — a .kivitel mezejére lépnünk. A város veze­tőségének azt nem szabad elfelejtenie, hogy a dolog elintézése sürgős lehet bárkire nézve, de nem sürgős a beatus hossidensre, amely bol­dog birtokos a jelen esetben a város, melynek a nagyon szép, fényes világítása utcáin, terein, lakásokban megvan, aránylag nem is kerül neki túlsókba, tehát az esetleges változásra, mely változást csak abban az esetben akceptál­hatja, ha számára kedvező lesz, nyugodtan várhat. Sokkal bölcsebben történt volna s tán fölösleges izgalmak is elkerültettek volna, ha például azt a memorandumot, melyet az ügy pénzügyi vonatkozásai tekintetében a pénzügyi bizottság tegnapra megkészített, megvárták volna és a szerződéstervezetet ennek kíséretében küld­ték volna szét. Mert ezt a memorandumot azok állították össze, akikről még álmában sem jut­hat senkinek eszébe, hogy másnak az érdekét nézzék, mint csupán a városét, azét a városét, melynek polgárai s melynek bizalmából kényes és nehéz tisztségüket bírják. Kritikának termé-' szetesen az ő művük is alávethető, sőt annak alá is kell vetni. Nem feltétlenül biztos, hogy ők minden szempontot mérlegellek-e, nem kerülte-e el valami lényeges a figyelmüket, végre is ők sem csalatkozhatatlanok és a jelen téren még csak nem is szakértők, legfeljebb a számokat hibátlanul összeállító s azokból a következtetést helyesen levonó, de mégis csak laikusok. E cikknek nem céija az, hogy a vár­megyei villamosítás bennünket illető részére vonatkozólag állást foglaljon. A cikk irója maga is laikus, aki még csak a számok tengerébe sem merült el, hanem készen várja azokat saját, de főkép az ügy műszaki részét is értő szakértő számtudósoktól. Eszünk ágában sincs a meglevő jóért, a lehető jobbat elmulasztani. A világtendencia is kétségenkivül a nagy köz­ponti telepeknek kedvez. És bár fájdalmas lesz számunkra példás tisztaságban tartott gyönyörű Lang-gyári gőzgépeinket és ma is még régi frisseségükben működő Ganz-féle dinamóinkat — ez esetben hihetőleg állandó — tétlenség­ben látni, ha a jövő fejlődés útját könnyű szer­rel biztosítva látjuk, ha a városnak, mint közü­letnek és ha az egyes adófizetőknek ezzel anyagi előnyt szerzünk, akkor ám jöjjön a vál­tozás és ez esetben, de csakis ez esetben tegyük lehetővé azt, hogy a falusi kunyhók ablakaiból is villanyfény ragyogjon ki az éjbe 1 (A pénzügyi bizottságnak lapun*, zártakor kézhez vett memorandumát jövő számunkban ismertetni fogjuk.) Iván Mosjouliine ÚJDONSÁGOK. — A Jókai-kör előadó-ülése. A hely­beli Jókai irodalmi kör folyó hó 15-én folytatja idei nagysikerű előádásainak sorát. A körnek ekkor két kiváló vendége is lesz: egyik Komá­romi János, a Petőfi-társaság tagja, egyike leg­kiválóbb és legnépszerűbb regényíróinknak, a másik pedig dr. Menthes Mihály, a győri Kisfaludy irodalmi kör tagja, a mélyérzésü, zengőszavu poéta. Felhívjuk az előadó-ülésre, melynek részletes műsorát legközelebbi számunk­ban közöljük, olvasóink szíves figyelmét. — Dr. Paupera képviselőnk adomá­nyai. Dr. Paupera Ferenc országgyűlési kép­viselőnk az új-év alkalmából a következő le­velet intézte polgármesterünkhöz: Kedves Barátom! Örömmel hozom nb. tudomásodra, hogy szeretett választókerületemben a mellékelt jegy­zékben foglalt intézmények utján összesen 3700 pengőt juttattam jótékony célú adományokra. A feltüntetett összegeket az egyes intézmények­hez közvetlenül postán küldöttem el. Jólesik remélnem, hogy súlyos időkben néhány szerencsétlen embertársunkon erőmhöz képest segítettem és életükbe a szeretetnek néhány napsugarát vihettem. Fogadd új-év alkalmából szívből jövő szerencsekivánataimat. Maradtam őszinte nagyrabecsülésem ki­fejezésével a legboldogabb új-évet kívánva készséges híved : Dr. Paupera Ferenc. Az intézmények, melyek között képvise­lőnk nemeslelkü adományait szétosztotta, a kö­vetkezők : Önálló egyesületeknek: Hadirokkantak,

Next

/
Thumbnails
Contents