Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-03-26 / 13. szám

r zzj BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁR 1927 április 30 — május 9. Rendezi A BUDAPESTI KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA Vámszabadraktár. Bel- és külföldi szállítási és utazási kedvezmények. — Vizumkedvezmény. — Kiállítóknak és látogatóknak felvilágosítást nyújt: ^Budapesten: A VÁSÁRIRODA (V., Alkotmánya. 8.) Beszélő szemek. Irta: Kőrös Andor. A költő két gyengéd tenyerébe fogta kedvesének habfehér, bársonylágy arcát és a szemébe nézett, feketetűzü, nagy, parázsló szemébe, amely nevét hallhatatlanná tette. Múltkoriban ugyanis verseskötete — kerek száz szebbnélszebb költemény — jelent meg kedvesének karbunkulus szemeiről s a hozzáértők elragadtatva kiáltották világgá, hogy ő a földkerekség legnagyobb lírikusa. Ha túllőttek is a célon a tömjénezésben, szó ami szó, valóban félelmetes lírai tehetség volt a szerelmes költő, verseiben dagadozott az erő és tűz, ezernyi színárnyalat, hangulathullámzás, forma és kép nyüzsgött a márványbafaragott s mégis dalkönnyű, mesteri sorok betűbillentyüin — és mind-mind ez a temérdek szépség, csoda és mámor az Ő szemeivel voltak lelki kapcsolatban. Felbúzdulva hallatlan sikerén, elhatározta, hogy megírja következő száz versét és a kötetnek Újra az ő szeme címet fogja majd adni, mert az első kötet vers címe Az ö szeme volt. Csupán egy dolog bántotta mélyen a koszorús költőt: soha még nem került szerves, testi vonatkozásban is hangsúlyozott érintkezésbe kedvesének csodaszép szemével, — látni látta ugyan beszélő szemeit és megírta, hogy mi mindent beszélnek hozzá, de, mi tűrés-tagadás, beszélni még nem hallotta, holott, ha egyszer hallotta volna ezeknek a fekete csillagoknak rejtelmes fényű szavait, az ellesett titkok és csodák bizonyára túlzás nélkül is minden idők legnagyobb földi poétájává ütötték volna, kihez még a hódolat pillantása sem érhet, olyan égi magasságban szárnyal és trónol. E gondolat nyomán jutott a költő — második verseskötetének érdekében — arra a végzetes elhatározásra, hogy két gyengéd tenyerébe fogja kedvese habfehér, bársonylágy arcát s miután előbb belenézett volt a feketetűzü, nagy, parázsló szemekbe, fülét a selymes pillarojtok fölé nyomta — hallgatózni. S a megrebbent, ijedt szemhéj, amely vékonyabb és finomabb volt a selyemnél, rezegni és remegni kezdett a fülkagylójáratban, az érzékeny dobhártya előtt. A költő szíve picire összeszorult az epedett beteljesülés pillanatában : íme, hallja, fülével hallja már kedvesének beszélő szemeit s következő verseskötete világszenzáció erejével fog hatni, ha majd elzengi benne, mi mindent hallott volt. . . És hallotta pillaremegő drámai gyorsasággal : „Láttam anyám ivor keblét s két korallbimbojú opálemlőjét, gyönyházfényü derengés közepette; — láttam apám két szépséges, bronzmeleg, de fáradt szemét, mikor munkából hazatérve térdére vett; — láttam ringó-repeső kis lányok játékos koszorúját, mely rózsaszínűbben és üdébben hullámzott, mint a forgószélbe hulló almafavirág; — láttam kisdiákok sóvár szemeit, melyek az iskolába vezető útamon tapadó merengéssel követtek, mint apró szentjánosbogarak; — láttam fehér koszorút fejemen s habos bérmaruhát szűzi fehér testemre borulni; — láttam véres katonafejeket kórházak komor udvarain; — láttam éjfélt, forró nyáréjszakát, amelyben Ő házunk felé lopózott; — s láttam Őt, ablakom párkányára hágni fel" . .. A költő szivdobogva felúgrott; hogyan ... teremtő ég . . . hát az ő kedvesét előtte más is ölelte volna? Az ő kedvese hazúdott? S neki hazúdni lehetett? Hát az ő szemeiben más férfi csókjai nyomán is gyűlt már egy cseppre való gyönyörkönny ? És ezek a szemek azok a szemek, amelyek száz agyoncsodált dalban örökéletre hivatottak ? — Kedvesem, húnyd be a szemed, —szólt a költő, remegve a valóságtól, ami önmagában, behúnyt szem nélkül, sohse lehet tökéletes költészet, mégha költői, akkor se! — Húnyd be, — kérte fájdalmasan, — húnyd be, gyermekem, szorosan, sokáig . . . amíg megírom azt a verset, ahol kedvesének beszélő szemeit a költő — a veszélyben forgó költészet miatt — kicsit otthagyja, s mikor otthagyja, hogy írjon róla, szorosan, sokáig behúnyatja vele, mindaddig, amíg csak ír! .. . Húnyd hát, húnyd be sokáig, szorosan, én kedvesem ! És a költő, kinek szívébe a pőre valóság, ez az illúziókéregtől és ábrándos álomgyantától leháncsolt-megfosztott faóriás bénító mérget lehelt, megírta ugyan új kötetének első versét, a Beszélő szemek-et, azonban ez távolról sem volt olyan remekmű, mint az előző száz agyoncsodált dal, melyek a halhatatlanságnak egy csapásra eljegyezték. Pápai terménypiac március 18-án. Buza Rozs Árpa 30 80-31-00 P 25-20—25-40 P 22 00—22 80 P Zab . . . 20-80-21-20 P Tengeri . 21-60—22 00 P Burgonya . 6 40—10-40 P llO| AHnr;|$ * • f

sa f;j i•Jf;L BP.TELEFONi 382-85 ] SPORT. II. ker. SC—PFC 5:0 (4:0). Bajnoki. Biró: Kondor. A II. ker. SC csapata az egész mérkőzésen fölényben volt és biztosan nyerte a mérkőzést a nagyon gyenge játékot mutató PFC ellen. A vezető gólt az első percekben éri el a II. ker., melyet rövidesen követ a második gól; erre a PFC is belefekszik, néhány támadást vezet, de minden eredmény nélkül, majd a félidő utolsó perceiben a II. ker. ismét két gólt ér el. A második félidőben a játék nagyon ellaposodik, a PFC csak védekezésre szorítkozik, a II. ker. pedig a biztos győzelem tudatában nem nagyon erőlteti magát; a félidő eredménye a II. ker. centerének szép gólja. A II. ker. legjobb része a halfsor és a csatársor jobboldala, de a közvetlen védelem is biztosan végezte dolgát. A PFC-nek nincs halfsora, Németh nem való centerhalfba, hamar elkészült a tüdejével, a halfsorban csak Kiss volt jó, mig a csatársornak Lothringer a kerékkötője, akinek minden mozdulata hibát szül; a csatársorban legjobb volt Fodor, kivüle Kalmár és Ács nyújtottak elfogadhatót. Vasárnap a Kinizsi itthon játszik a magyaróvári MAFC csapatával, mig a PFC Győrött játszik az NSC-vel. Ny il t-t ér. (E rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget a szerk.) Felhívás ! Egyik ügyfelem átvenni szándékozik Fehér Adolf pápai kávésnak Pápán levő „Hungáriádszállodáját, éttermét és kávéházát. Felhívom nevezett üzleti hitelezőit, hogy követeléseiket nálam, e felhívás közzétételétől számított nyolc napon belül jelentsék be, mert a később érkező bejelentések figyelembe vétetni nem fognak. Pápa, 1927 március 20. napján. Dr. Fehér Dezső ügyvéd, Pápa. Állami anyakönyvi kivonat. Születtek: Márc. 18. László Jenő földmívelő és neje Kutasi Anna fia: Jenő, rk. Márc. 19. Horváth János hirlapárusító és neje Tóth Mária leánya: Márta, rk. — Paksi Lajos kovácssegéd és neje Körmendi Anna leánya: Mária, rk. Márc. 21. Horváth Gyula gyárimunkás és neje Fírpasz Ilona leánya: Ilona, rk. — Hoffmann István cipészsegéd és neje Virág Rozália fia : István, rk. — Szokoly Viktor városi tanácsos és neje Veszelle Terézia leánya: Margit, rk. Márc. 22. Varga József kocsis és neje Horváth Mária fia : László, rk. — Baráth Dániel földmívelő és neje Császár Lidia fia: István, ref. — Filibér József kocsis és neje Burján Karolin leánya: Ilona, ref Márc. 23. Tóth József napszámos és neje Pesádi Juliánná fia: Ferenc, rk. fia: Tibor rk. Mátz Etel napszámosnő Meghaltak: Márc. 19. Böhm Samuné Lázár Regina esztergályos neje, izr, 66 éves, rák. — Pető Erzsébet, ev., 22 napos, görcsök. — Janzsó Györgyné Pátkai Juliánná napszámosnő, ref., 81 éves, elaggulás. Márc. 21. Lövi Valéria izr., 40 éves, idült gerincvelőlob. Házasságot kötöttek: Márc. 19. Gergye Ferenc földmívelő, rk. és Fábián Erzsébet dohánygyári munkásnő, rk. Márc. 24. Végh József fuvaros, rk. és Adamek Erzsébet, rk. A kiadóhivatal vezetője: Nánik Pál. Pápa, 1927. Főiskolai könyvnyomda. — Felelős vezető : Nánik Pál. Hirdessen a „Pápai Hírlapiban! Első Magyar Gazdasági Gépgyár Rt. Budapest. Gyár és igazgatóság: VI., Váczi-ut 19. — Városi eladási telep: VI., Vilmos császár ut 65. Gyártási újdonságai: Acélkeretes cséplőgépek eredeti svéd kettősorru golyóscsapágyakkal, Losonczi „REKORD DRILL" szab. sorvetőgépek, Losonczi „REKORD VILL" szab. sorvető és sortrágyázó gépek. Modern malomberendezések. Előnyös fizetési feltételek ! - Olcsó kamat! Kerületi képviselet: Rapoch Vilmos, Pápa.