Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-03-12 / 11. szám

PAPAI HÍRLAP MINDEN SZOMBATON. Főiskolai Könyvtár EJ Ref. főiskola. Mi magyarok nagy patriótáknak tartjuk magunkat, de nem igen szeretjük bizonyítani, hogy valóban azok vagyunk. Sőt, mintha kultúrfölényünk mind hatalmasabb méretű kibontakozása során hazafias érzésünk külső megnyilvánulásától szinte rettegünk, nehogy valaki túlnaivnak, gyermekeknek tartson bennünket. Így engedtük és engedjük át minden ellentmondás nélkül egyetlen nemzeti ünnepnapunkat, március 15-ikét is az ifjúságnak, mintha azokhoz a nagy vívmányokhoz, melyek akkor vér nélkül kivivattak, nekünk semmi közünk nem lenne, mintha csak a fiatalság jutott volna hozzá ama bűvös, feledhetetlen napon az egyenlőséghez s a ráncos redőjü paraszt-robotos nem e napon lett volna ura önmagának, mintha csak diákok számára való volna a sajtószabadság és nem érett férfiak szellemi munkájának üde, termékenyítő levegőjéül szolgálna, mintha abban a nagyszerű önvédelmi harcban, melynél remekebbet nem látott a világ, férfiak, sőt aggok is nem mentek volna el a harcok mezejére, mintha a Petőfiek és Vasváriak vére nem édes mindnyájunkért hullott volna ki s az aradi Golgota martirjai nem mindnyájunkért adták volna drága életüket. Ó szép, gyönyörűséges látni e szent emlékünnepen az ifjúság felvonulását, hallani lelkesedésének zaját, emlékezése himnuszszárnyalását, de nem volna szebb, lélekemelőbb, ha ünnepünk egyetemes jellegűvé válnék, ha nemcsak az ifjúság tűzné mellére a nemzeti kokárdát, de azzal járna e napon minden magyar férfi és asszony, ha nemzeti önérzet nemcsak az ifjúság kebelét dagasztaná, de minden rendű és rangú és korú magyar ember el tudna telni e napon a mult emlékével és reményt merítene, bizakodáshoz jutna jövője, nem egyéni sorsa, de nemzeti léte, hazája jövője szempontjából. Éreznünk, vallanunk, de mutatnunk is kell e napon magunkat magyaroknak. Úgy mint teszi ezt a maga nemzeti ünnepnapján a francia, teszi a német, de nem teszi, mert restelli talán, a magyar. Lehet, hogy amit itt elmondottunk, nem illik rá az ország minden vidékére. Az Alföldön talán — nem tudjuk biztosan — máskép van ez. De nálunk is meg kell változnia a mai úzusnak. Ne egyéneket, de eszméket ünnepeljünk s azokat az esz- í Helyben. jdonos főszerkesztő: )RÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. méket, melyek megvalósulása mindnyájunk javára volt és lesz minden időkben, ünnepeljük büszkén és boldogan mindnyájan, ifjak és öregek, akik csak vagyunk magyarok. Amikor a Tapolca rakoncátlankodik. A mi csendes kis Tapolca patakunk, amely eddig olyan jámbor kötelességtudással adta oda magát az ipar szolgálatába, hajtván forrásától egész Marcaltőig a malmok sokaságát, mult csütörtökön megbokrosodott és mintha csak nagy fajrokonának, a Tiszának dicsőségét megirigyelte volna, amely Petőfi szerint „zúgvabőgve törte át a gátot, el akarta nyelni a világot" — alapos kellemetlenséget okozott a hivatalos városnak, amelynek kötelessége felette őrködni és nagy kárt a malmoknak, amelyeket majd egy héten át megállásra kényszerített. De hát mi történt a mi kis Tapolcánkkal, amely eddig olyan szeretettel simult városunkhoz, amely viszont olyan sokat köszönhet neki. Hát bizony áttörte a gátat. Nem ugyan „zúgva-bőgve", hanem alattomosan, ami annál csúnyább tőle. Az történt ugyanis, hogy a nyár folyamán, amikor a Tapolca vizét a meder tisztogatása céljából szokás szerint elfogták, a gyimóti úti első kőhidtól pár lépésnyire a Tapolca medre alatt keresztül vezető beton csövet, amelynek feladata az úgynevezett „nagy sás" rétnek fenékvizét a Tapolca alatt a Bakonyerébe átvezetni, kicserélték s újjal pótolták. Ezt a beton csövet jó egy méternyire fektették le a Tapolca medre alá, s a földet felette alaposan ledöngölték, hogy a patak sodra ki ne kezdhesse. A meglazított föld azonban még sem tudott ellenállani a viz folyásának. Eleinte kisebb lyukat vájt rajta, s ezt a lyukat idők folyamán mindig bővítette. Végül is valóságos örvény támadt a beton cső felett, amely a csövet teljesen alámosta, úgy hogy a csőnek már nem volt semmi szilárd támasza. A vadul kavargó örvény aztán megtámadta a partot is, amelybe napról napra mélyebben rágta be magát. A part végül is keresztül szakadt, s a Tapolca kitört rajta. Szerencse, hogy a „sás" vízlevezető árkába rohant bele, s még nagyobb szerencse, hogy az árok befogadni és a Bakonyerébe elvezetni képes volt, máskülönben nagy bajok származhattak volna. Amint a város mérnöki hivatala tudomást szerzett a veszedelemről, rögtön akcióba lépett. A zavari malomnál a Tapolcát elvágatta és átvezettette a Sédbe, amint ezt vizfogáskor tenni szokták. Azután nagy erővel hozzá fogtak a beton cső újból való lefektetéséhez, a tönkre tett meder és part rendbehozatalához. Geba András műszaki tanácsos vezetése és állandó személyes felügyelete mellett végzett négy napi és négy éjjeli megfeszített munka után szerdára annyira elkészültek, hogy a rakoncátlan Tapolcát újból visszabocsáthatták medrébe. Most már ismét régi helyén folyik megbékélve, szép csendesen; hajtja a malmokat és szolgáltatja a vizierőt különböző üzemeknek, amelyek hasznos szolgálatait igénybe veszik. Mindezt önzetlenül, zúgolódás nélkül. Ne is vágyakozzék többé hasonló kétes értékű babérokra I N. P. ÚJDONSÁGOK. — Vármegyei közgyűlés. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 14-én s a következő napokon tartja évnegyedes rendes közgyűlését. A közgyűlés napirendjén az alispáni jelentés, egy szolgabírói állás betöltése, több előléptetési ügy, Pápáról csupán az alsóvárosi olvasókör székházépítési segély kiutalása tárgyában benyújtott kérelem vannak felvéve. — Új győri főispán. A kormányzó a képviselővé megválasztott dr. Darányi Kálmán helyébe Győrvármegye és Győrváros főispánjául dr. Németh Károly felsőházi tagot, volt országgyűlési és nemzetgyűlési képviselőt nevezte ki. Dr. Németh Károly a győri közéletnek évtizedek óta vezető tagja, elnöke a győri ügyvédi kamarának, akinek személyében úgy a vármegye, mint nagyrahivatott nagy szomszédvárosunk hivatott vezetőt kapott. — Tanfelügyelői látogatás. Szokolszky Rezső, vármegyei kir. tanfelügyelő e héten városunkban tartózkodott és látogatást teljesített a r. katn. polgári fiú- és polgári leányiskolában. — A Jókai-kör folyó hó 12-én, kivételesen szombaton d. u. 5 órakor a nőnevelőintézet dísztermében előadó-ülést tart a következő műsorral: 1. Moliére, az emberi hibák kiváló ismerője és kíméletlen ostorozója. Irta és felolvassa: dr. Scháffer Péter. 2. a) Raff: Impromptu-Valse; b) Mendelssohn: Capriccio. Zongorán előadja: Appelfeld Magda. 3. Az emberiség játékai és ezek értéke. (Rádió-előadás.) Tartja Lux Lajos kép. tan. 4. a) Jensen : Csengve-bongva szól a lantom; b) Mozart: Bölcsődal; c) Lőwe: Titkon jó a csók. Énekli: Saád Irénke; zongorán kiséri: dr. Hermann László. 5. Ábrányi: A bálkirálynő temetése. Szavalja: Kovács János. 6. SzabolcskaRéffy : Grand Cafféban. Éneklik: Hajós Vilmos, Takács József, Zacher Lajos, Németh Lajos kép. tan. — Az előadó-ülésre a tagokat s a tagokul belépni kívánókat tisztelettel meghívja az elnökség. — Vajda János emléke. A nagy magyar pesszimista költő: Vajda János születésének lOO.-ik évfordulóját mult szombaton méltó módon ünnepelte meg a főiskolai ifjúsági képzőtársaság. Az ünnepély a Himnusz-szal kezdődött. Megnyitót Bereményi Ferenc ifj. elnök mondott, szép beszédében csillaghoz hasonlítván Vajdát, aki bevilágítja a kietlen magyar utat. A főiskolai énekkar Tóth Lajos ének- és zenetanár vezetésével Lavotta: Benignaszerenádját énekelte a tőle megszokott precizitással. Ünnepi előadást Sándor Pál tanár-elnök tartott Vajdáról. Beható tanulmányok alapján ismertette a legnagyobb magyar pesszimista FORD mezőgazdasági traktor. I M 1* r D* 4 ' Személy- és teherautomobilok. I IfiCllS CS I líllCf Alkatrészraktár. Mintaterem. | SZOMBATHELY auforizálf képviselete. • fflotorüzemü szerelőtelep. • Telefon 77. Telefon 77. Medvezö fizetési és szállítási feltételek / Stzembehelijezés és betanítás dífmentesenl Képviseleteink: Sopron, Csorna, Keszthely, Zalaegerszeg, Tapolca, Nagykanizsa, Zalaszentgrót, Veszprém, Pápa.