Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-03-05 / 10. szám

PÁPAI RLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. FőiskoJ ai főiskola. Könyvfái ílajdonos főszerkesztő: ÉÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Volt mar szo, a nagyon jól emlékezünk rá, amikor egy nagyszerű magyar agyból pattant ki az az eszme, hogy a Dunameniében lakó államok szövetségi kapcsolatot teremtsenek maguk között. Valamikor, az elnyomatás, az ország mesterkélt szétparcellázása idején remedium gyanánt találta volna jónak, illetve a remedium egyik lehetősége gyanánt gondolt erre Kossuth Lajos. Később erről az eszméről letett és a teljes függetlenség régebbi álláspontját fogadta ismét el. Azonban akkor is, mikor a földrajzi fekvésük folytán egymásra utalt országok között szövetségi kapcsolatot akart létesíteni, soha egy hajszálnyira sem tért el a magyar integritás gondolatától. Eszmemenetének ez volt az alfája és ómegája, a conditio sine qua nonja, ez volt az az alap, melyen állva a jövőt így vagy amúgy, de a magyar népre minél előnyösebben és minél dicsőbben akarta megfundálni. Ha tehát most magukat barátoknak nevező szerbek vagy .franciák jönnek a etyben. eszméjével, akkor velük sem targya.uatunk más alapon, mint ami egyszer — hasonló nehéz és szomorú időben — már adva volt. A teljes egyenlőség, a régi egyenjogúság bázisán alkudozhatunk, barátkozhatunk, igen, de egy csonka, béna emberrel r méltatlan volna részünkről szóba állni. Ép karokkal ép lábakkal még a konföderáció kötelékeit is vállalhatjuk tudva, hogy van módunk és lehetőségünk köteleket oldani és metszeni, amikor ismét így látjuk jónak. De mai állapotunkban nevetséges volna tőlünk azt várni, hogy hosszabb időre való lekötöttségbe menjünk bele. így nekünk opportunusabb csak tovább is csendesen, szerényen és nyugodtan dolgozni és várni. 49 után 12 évnek kellett eltelni az első pirkadásig. Időnk hát van még. És ha kétszer tizenkettő vagy még több fenyeget bennünket, inkább éljünk bármily rossz sorsban, *de olcsó aron örök időkre el ne adjuk magunkat. A környékbeli termelők forgalma városunkban. Már többször volt erről szó és mindig csak elhallgattak vele. Pedig igen nagy részben ettől függ városunk közgazdasága, de különösen kisiparosaink igen jelentékeny részének ekszisztenciája is. Egyáltalán a termelőkön és a fixfizetéses egyéneken kivül igen kevés olyan foglalkozású egyén van Pápán, akik á vidékről jövők forgalma nélkül meg tudnának élni. És, hogy mennyire megkevesbedett ez a forgalom a mintegy 20—25 évihez képest, azt mindenki látja és tapasztalja, aki a régebbi időkre visszaemlékszik. Ezt a forgalomveszteséget, szerény véleményem szerint, amennyire csak módunkban áll, igyekeznünk kell visszaszerezni, mert ha ezt nem tesszük, gazdaságilag igen le fogunk csúszni, de különösen kisiparosaink alig tudják magukat fenntartani. Azon kell lenni, hogy mentül több termelő Pápára hozza terményeit. Mert ez ismét köztudomású tény, hogy ahol a gazda terményeit eladja, ott szerzi be összes szükségleteit is, sőt még, ha fölöslegpénze van, azt is ott helyezi el, továbbá ott megy ügyvédhez, orvoshoz, szóval keresethez és pedig a legtöbb készpénzkeresethez juttat igen sokféle foglalkozást. Az a csudálatos, hogy, noha ezt úgyszólva mindenki tudja, hatóságaink úgy látszik mégis azon vannak, hogy ezt a vidéki forgalmat csökkentsék. Először is a kövezet-vámot és helypénzt Oly magasra emelték, hogy J* szomszédos és ezen dologban konkurrens varosok közül talán I Győrben ehhez hasonló, míg Devecserben és 1 Celldömölkön úgyszólva semmi. A gabonapiacon pedig a mult ősszel, amikor volt egy kis forgalmunk, az államrendőrség olyan helyre állította a gabonával jól megrakott szekereket, hogy az onnan való elinduláskor valóságos állatkínzás történt. Tessék csak megnézni a gabonapiac gróf-ut felőli lejtőjét, tele gödrökkel és csatornával, ide állíttatta a rendőrség a tele szekeret, így aztán a dombnak föl, a csatornában álló gabonás szekér csak úgy tudott elindulni, hogy a szegény lovakat valósággal megkínozták. A piactér felső szélét pedig ugyanakkor egész hosszában elfoglalták a gyümölcsárusok sokkal könnyebb szekerei. Ki is jelentette ott nyomban a megkínzott lovak gazdája, hogy nem hoz többé gabonát Pápára. Hát bizony, ha nem akarjuk, hogy iparunk és kereskedelmünk egészen tönkre menjen, ezeken a dolgokon segíteni kell. Először is a mostani túlmagas kövezetvámot és helypénzt lejebb kell szállítani, mert ez nem is fog nagyobb csökkenést okozni a város jövedelmén, amennyiben a nagyobb forgalom és ennek folytán a több forgalmi adóknál megtérül. A piactér azon valósággal járhatlan részét pedig meg kell javíttatni, a jobb felső részt pedig, ahol mindig gabona volt, meg kell hagyni ezután is gabonapiacnak. Ne tegyük a vidékieknek kellemetlenné a piacunkon való megjelenést, mert ezzel igen sok kárt okozunk, az egyébjként is igen rossz viszonyokkal küzdő kisiparosainknak. Én foglalkozásomnál fogva sokat érintkezem falusi gazdákkal, így közvetlenül tőlük hallottam, hogy az olyan községekből, amelyek kevés különbséggel távolabb vannak is más, habár kisebb mezővároshoz, mint Pápához, mégis inkább messzebb mennek, minthogy ide jönnének, mert itt sokalják a helypénzt és a kövezetvámot. Pápán pedig sok olyan kisiparos van, akik úgyszólva kizárólag a falusi vevőkre vannak utalva. Ezek héten végig arra dolgoznak, hogy majd a vásárra, vagy a pénteki hetivásárra oda várják sátorjukba a falusi vevőjüket. Most aztán tessék elképzelni ezen kisiparosok szomorú sorsát, mikor vagy egyáltalán nem megy vevőjük, vagy csak oly kevés, hogy még a legszükségesbb kiadásaikat sem tudják fedezni, mert a többi vevő elszállította gabonáját Devecserbe vagy Celldömölkre és ott veszi meg a szükséges dolgokat. A mi kisiparosainknak pedig ismét egy hétig várniok kell az ismét csak bizonytalan vevőkre. Addig pedig nem tehet mást, ha nincs tartalékpénze, ami pedig soknál megtörténik, mint elzálogosítani amije van, a kész árut. Nem hiszem, hogy legyen olyan kőszívű ember, aki mindezt átgondolva, ne akarjon segíteni ezeken a kisiparosokon, ha módjában van. Az úgynevezett iparos államok, hogy iparcikkeiket el tudják helyezni, e célból még áldozatokat is hoznak, mert hiszen ekszisztenciájuk íügg attól, hogy polgáraik gyártmányaikat értékesíteni tudják. Ehhez hasonlóan az egyes városok illetékes fórumainak is azon keil lenni, hogy lehetőleg elősegítsék polgáraiknak boldogulását,' mert hiszen nemcsak a városnak, hanem szegény csonka hazánknak is az az érdeke, hogy minél többen megmaradhassunk adófizető polgároknak. Én, mint az ipartestület érdemtelenül megválasztott elnöke, teljes erőmből azon leszek, hogy városunk régi forgalmát amennyire csak lehet, vissza állíttassuk és ezen törekvésemhez igen kérem az egész vezetőség támogatását és minden irányban segítségét, annyival is inkább, mert az ipartestületnek törvény szerinti kötelessége az iparosok érdekeinek előmozdítása. Sulyok József molnármester, ipartestületi elnök. JCöszönetmjitvánítás. Mindazoknak a jó szomszédoknak, rokonaink és barátainknak, akik drága halottunk : Balogh Ernőné elhunyta alkalmából sziveink mélységes fájdalmát bármilyen formában enyhíteni szívesek voltak, ez úton hálás köszönetünket nyilvánítjuk. Köszönetet mondunk Fóris Sándor temetkezési vállalkozó úrnak is, a lehető legszolidabb árban számított gondos és figyelmes temetésrendezéséért. Pápán, 1927 március 2-án. Jl gyászoló család. Jól szántani! ••••• Olcsón csépelni! ••••• Sokat vontatni! Hogy a gazdasági munkálatokat idejében elvégezhessük, szükséges, hogy minden előrelátó gazda idejekorán beszerezze a legolcsóbb, legkisebb üzemanyagfogyasztásu, legelterjedtebb és legjobban bevált 20-24 lóerős FORDSON-T

RAKTORT Alkatrész-raktár, mintatelep, motorüzemü szerelőtelep Szombathelyen. Raktárról azonnal szállítható. — Üzembehelyezés, kezelő-betanítás díjmentesen. MELIS és PINTÉR SZOMBATHELY. - TELEFONSZÁM: 77. Ford személy- és teherautók, Fordson-traktorok. tárcsásboronák autorizált képviselete. Kedvező fizetési és szállítási feltételek. Képviseleteink: Keszthely, Sopron, Csorna, Zalaegerszeg, Tapolca, Nagykanizsa, Veszprém, Pápa, Marcali, Zalaszentgrót.