Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-11-19 / 47. szám

RE TT NYUGAT IND IAIBANAN A HÉlCa JfSBB TÁPLALIÉX l -^BEHOZATAL, Hmrur~~ niiMriiiBMrmMnwnwÉ Szokolszky Rezsőt. Ez lelkes hangulatban meg is történt. Még néhány választmányi tagot kellett megválasztani, azután a gyűlés a Szózat eléneklése után befejeződött. Gyűlés után a Böröczky-féle vendéglőben közebéd volt, melyen sokan vettek részt. Sz. D. A magyar ipar érdekében. József királyi herceg, az Országos Iparegyesület fővédnöke, a következő felhívással fordult a magyar közönséghez: „A szeretet közelgő ünnepe alkalmából bizalommal fordulok a magyar közönséghez. Arra kérem, hogy karácsonyi ajándékul magyar árut vásároljon. Az elmúlt nehéz idők vérszegénnyé tették megcsonkított országunkat és nem elég, hogy javaink nagy része külföldre vándorolt, de ezenfelül az újjáépítés folytán bekövetkezett eladósodás is hosszú évekre jelent nemzetünknek súlyos törlesztési kötelezettséget. Mégis több, mint százmillió pengő vándorol ki évente külföldre, részben olyan iparcikkekért, amelyek ma már itthon is kifogástalan minőségben készülnek, pedig több ezer munkáskéz kénytelen pihenni munka nélkül. A magyar áru kitűnő! I Éppen ezért nem áldozatot kérek a hazafias fogyasztóközönségtől, hanem megértő szeretetet a szeretet közelgő ünnepe alkalmából. Aki a szivére és az eszére hallgat, magyar származású árut vásárol, mert nem adózik feleslegesen a külföldnek és magyar munkáskéz foglalkoztatására ad alkalmat, a nélkülözők számának csökkentését segíti elő, magyar könynyet töröl le. Minden külföldi gyártmányú karácsonyi ajándékért kiadott fillér egy-egy magyar vércsepp kihullása. Minden magyar származású ajándékért kiadott fillér egy-egy gyertya a magyar jövő karácsonyfáján. Magyar Testvérek! Magyar árut vásároljatok karácsonyi ajándékul! Budapest, 1927 november hó. József, kir. herceg az Országos Iparegyesület fővédnöke. * Ezen igazi hazafias és bölcs felhívást vegye tudomásul a mi városunk lakossága is. Értsük meg az ebben foglalt igazi nemesszivü hazaszeretetet és csak olyan helyen vásároljunk, ahol igazolják az áru hazai származását. Sulyok József ipartestületi elnök. A KOLDUS. Valami rejtett — titkos csodatüz az Életrögön szilaj tánccal üz. Anyám ölétől be hosszú az ut s velem a könnyek végtelenje fut. Kit a földnek csak korbácsolni kell: koldusjárásom vihar kapta el.. . Alamizsnámat az égből nyerem s irigyli a föld kolduskenyerem. S mig a zord Jelen ádáz harcot viv, bölcsöm dala még csalogatva hiv. Délibábosan int vig mult tanyám: Ma még rózsa hull, holnap hó szitál. Nő, nő a távol, fogy a Végtelen s egyszer csak 'köddé foszlik énvelem Dáka, 1927 november hó. Kapcsándy Sándor. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hir. Csajághy Károly, kúriai biró, a veszprémi kir. törvényszék elnöke, e hét folyamán városunkban időzött és hivatalvizsgálatot tartott a helybeli kir. járásbíróságon. — A 19-esek emléktáblája. A néhai IV. Károly király nevét viselt győri 19-es volt közös gyalogezred hősi halottjainak emléktábláját folyó hó 13-án leplezték le Győrött. A leleplezési ünnepet a városházán diszgyülés előzte meg, melyen legelőkelőbb vendégként gróf Dankl Tivadar vezérezredes, a Mária Teréziarend kancellárja is részt vett. Az ünnepi beszédet itt Farkas Mátyás polgármester mondotta. Gyűlés uián a székesegyházhoz vonult az ünneplők sokasága, hol Fetser Antal megyéspüspök misét mondott. A székesegyháznak a városra néző falába illesztett emléktábla előtt folyt tovább az ünnep. Az ünnepi beszédet Papp Kálmán soproni prépost-plébános, a 19-esek volt tábori lelkésze mondott nagy hatással. Az emlékművet ezután koszorúk halmazával borították el. Az ünnepet, melyen az ezred életben levő parancsnokai és tisztjei, köztük számos pápai is, megjelent, több száz terítékes társasebéd zárta be. — Edvi Illés Aladár kiállítása. Edvi Illés Aladár professzor festőművész kiállítását a városháza — e célra nem túlságosan alkalmas — nagytermében vasárnap délben nyitotta meg szép beszéddel dr. Tenzlinger József polgármester. A kiállításnak akkor s az egész héten át nagyon sok látogatója volt. Edvi Ülés művészete felette áll a mi dicséretünknek, minden kiállított darabja — tájképek, állatképek, csendéletek egyaránt — egy-egy műremek. Kollekciója mennyiségileg és minőségileg is felülmúlta mindazt, mit eddig e nemben Pápán láttunk. Hasonlókép ihletett festőművész a professzor felesége: Karády Etelka is, aki mint arcképfestő, az elsők közül való. Örömm 1 jelezzük. hogy a kiállított képek közül — városunk műpártolása bizonyságául — többnek vevője is akadt. Maga a város két darabot vett meg belőlük — Maróczy nagymester Pápán. Maró czy Géza, a sakkjáték világhírű nagymestere, a „Testvériség" meghívására ellátogatott hpzzánk is, hogy a nemes sakkjáték iránt érdeklődőket csodás zsenijében gyönyörködtesse. A MSSz vidéki főtitkárának, Chalupetzky Ferencnek társaságában kedden este érkezett Pápára a gyorsvonattal s miután a város vendégeként a Sipitzky- étteremben megvacsorázott, a nőipariskolába sietett, amelynek nagytermében már várta a szimultán-mérkőzésre jelentkezett sakkozók és érdeklődők sokasága. Itt a város nevében dr. Hermann László h. főjegyző, a „Testvériség" nevében Illés Vidor, a Sakkosztály elnöke üdvözölték szives szavakkal. A nagymester válasza után nyomban kezdetét vette a mérkőzés. 26 sakktábla előtt, 26 játékos mérkőzött a nagymesterrel. Este 9 órától éjfél után 2 óráig folyt a küzdelem nem lankadó érdeklődés mellett. Az eredmény a következő lett: 24-en kaptak rövidebb-hosszabb idő alatt mattot a nagymestertől, két játszma, melyekben az ellenfelek Moravecz Károly kollégiumi tanár és László Deli V. o. kollégiumi tanuló voltak, eldöntetlen maradt. — Maróczy nagymester szerdán délután Pápáról Szombathelyre utazott s még aznap este részt vett az ott lefolytatott szimultán-mérkőzésen. — A tókerti házhelyek árait közölte a veszprémi pénzügyigazgatóság A kimutatás a városháza 17. számú szobájában Kraxner Józsefnél megtekinthető. Ármegállapítás céljából újabb kérelmek ugyanott jelenthetők be. táborba; mások azt tartották, hogy első próbának Pápát kell megostromolni, minthogy gyengébb helyen is fekszik és ha ezt hatalmukba kerítik, akár Győrt, akár Fehérvárt akarná megtámadni, nem maradván a hátuk megett akadály, az elfoglalás biztosabb reményével tehetnek kísérletet; csak az az egy kifogás volt emelhető ezen javaslat ellen, hogy egy kissé eltávolodván a Dunától, félni lehetett, hogy a gabonaszállítmányok lassabban és a katonaság nagyobb zaklatásával érhetnének be. De Jó János, aki az élelmezésről gondoskodott, megígérvén ezen akadály elhárítását, seregét megindította Óvárról és öt táborváltás alatt Pápára vezette; ugyanezen időben gróf Zrínyi, az ifjú Batthyányi Ferenc, Török István, Dersffi Ferenc és a dunáninneni vidéket lakó nemesség csapatai, számszerint mintegy hétezeren, csatlakoztak táborához; igen alkalmas időben érkezett egyszerre hatszáz szekér, kenyérrel és élelemmel megrakva; ez az idegen nemzetiségű katonaságnak, amely már érezni kezdte, éhínségéi azonnal megszüntette. Hiányzott Pálffy, kapitányságának és Esztergomnak védelmével foglalkozva; a Garam folyónál ütött tábort és arra figyelt, merre irányul a törökök haditerve; köztudomásu volt felőlük, hogy a beglerbéggel és a budai basával tábort mértek a pesti mezőn, a Rákos pataknál. Egyébiránt a pápai erősségben a Nikomediából, Bithynia városából származó Szemender parancsolt; őt Hasszán leglerbég, Szinán fia, hagyta ott kilencszáz törökkel s egyike volt Mehemed császár intézőinek. Mikor az észrevette a sereg közeledését, ámbár nem sejtette, hogy oda fog jönni és azt képzelte, hogy inkább keli Győrnek és Fehérvárnak rettegnie, minden csüggedés nélkül kezdte azonnal beszerezni és igazgatni mindazt, amit az ostrom felfogására szükségesnek tartott. Seregeink a várat a gabonaőrlő malmok felöl, emelyeket a halastóból kifolyó vizek forgatnak, a várost pedig az úgynevezett tüzeskapu tájékáról, amerre Somogyba és a Balaton tavához járnak, kezdik nagyméretű ágyúgolyókkal törni, de a város mélyebb vízzel teli árokkal és kettős sáncokkal volt megerősítve, amiért is az ostroma nehezebb volt. A város és a vár közé pedig Szemender uj, tizláb mély és kétszer olyan széles árkot hányatott földmunkásokkal, hogyha a város történetesen el is esik, hiveit a várba vihesse és ott magát végső lehelletig védelmezhesse. 2. Hadaink első ostroma meghiusul. Mikor pedig a városnak, bár kettős cö~ löpzettel megerősített sánca, az ágyúzás erejétől annyira összeomlott, töltése és gerendái az árokba fordulván; — hogy a katonák véleménye szerint meg lehetett próbálni a benyomulást, Miksa, alvezérei tanácsára, elrendelte, hogy a németek és olaszok, vallonok és franciák kezdjék meg az ostromot; véleményük szerint kímélni kellett a magyarok vérét és sebesülését; bár a magyarok úgy értelmezték ezt az intézkedést, hogy az a célja, nehogy ők is részt vegyenek a zsákmányból, ameiyet mindenki igen zsírosnak remélt. A kiadott parancsra tehát a megnevezett igen vitéz nemzetek katonái, lelki és testi erőiknek legnagyobb megfeszítésével, fürgén előre törtek s erős és súlyos fáradsággal áttörvén az árkokon, a romok és összedőlt gerendák között, igen heves ütközetbe bonyolódtak az ellenséggel. De hasonló igyekezettel és vitézséggel szállván velük szembe Szemender és a törökök, visszanyomatva és nagy öldöklés közben visszaverettetve, táborukba húzódtak. Másnap, mikor Szent István első magyar király emlékét ülik, fejedelmi parancsra, minden nemzet katonái engedélyt kaptak a váios ostromlásának folytatására, de nem általánosságban, hanem különböző hadirendek szerint, úgy, hogy németek és vallonok egy u. a. oszlopban, a franciák és olaszok egy másikban támadjanak a falakra; harmadik renden pedig magyarok kezdjék a csatát Haladék nélkül megszólalván a kürtök és dobok, a falakra rohannak, a franciák és olaszok nagy vitézül felkapaszkodnak és kitűzik zászlóikat a sánc tetejére ; u. i. bátorsággal érnek föl a sáncra a magyarok és először Radics nevü szerb százados érte el a párkány, zatot; a németek sem tágítanak a mások vitézségének utánzásától, úgy, hogy a mieink mindenfelől győztesen a bár vitézül és igen véresen ellenálló törököket hátrálásra és rendetlen futásban a várba vonulásra kényszerítették, levágván közülük kb. 200- at; a mieinkből pedig egyre-másra 50 katona esett el. 3. Második vitéz rohamra elfoglalják a várost. Elfoglalván a várost s az ellenség a várba vonulván, a mieink zsákmányolásra és fosztogatásra vetemedtek, bár némely nagyothallókat és a parancsra hallgatókat a feljebbvalók kivont karddal meg is sebesítették, felkutatnak minden rejtekhelyet, színt és kamarát, összevesznek egymással a foglyokon és kincsen, végtére a magyarok és németek fegyvert ragadnak a kölcsönös öldöklésre; ezek el akarván a zsákmányt tőlük ragadni; amazok pedig igyekeznek megtartani, amit fáradságosan sze-