Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-10-22 / 43. szám

Csipkék, szalagok és rövidáruk kaphatók Raidl Ferencnél Pápa, Kossuth Lajos-utca 6. Legnagyobb választékban női és férfi fehér­nemüek, harisnyák, keztyük, ernyők, botok, kalapok, sapkák, nyakkendők, ridikülök és böröndök, stb. VALAMI FÁJ. Kint az őszi bús határba irok, irok sírdogálva, a szivemet csitítgatom, Isten tudja mi a bajom, mi a bajom. Ráhajol az akác lombja könnyeimre, bánatomra; akáclevél — sárga levél, mintha csak a sorsom lennél, sorsom lennél. Égborulat, napborulat, sötét fellegszaporulat, csillagtalan éjszakázom; hajnalom már nem is várom, nem is várom. Olyan jó lenne meghalni, virágdíszben elhervadni; kacagjatok vadvirágok, öröm a ti meghalástok, meghalástok. Dalfürösztött szirmotokba magát a nyár átragyogja; hej, nyártalan bús omladék, a halálra be kacagnék, be kacagnék. Dáka, 1927 október hó. Kapcsándy Sándor. Falusi kislakásépítő akció Pápán. A Falusi Kislakásépítő Szövetkezet (Faksz) az 1924. évi XVIII. t.-c. értelmében alakult meg, rendeltetése a földbirtokrendezés alapján házhelyhez jutott, valamint egyéb házhelyekkel bírók részére kislakások felépítéséhez szük­séges építési anyagok beszerzése, azok előállí­tása, általában az építési lehetőségek előmozdí­tása. A „Faksz" eme nagyfontosságú s nehéz feladatát (több mint 3450 községben házhely­hez juttatottak) csakis a községi elöljáróságok (városi tanácsok) legmesszebbmenő támogatá­sával oldhatja meg, melyben a földmívelésügyi miniszter 26.600/727. és a belügyminiszter úr pedig 52.170/927 sz. alatt kelt rendeletével ezen támogatást kötelezővé is teszi. A „Faksz" által nyújtott anyaghitel törlesz­tése 1—20 év között mozog évi 4% kamato­zással. Az ezen hitelt igénybe venni óhajtok (kik között a többgyermekes családapák és rokkan­tek előnyben részesülnek) igényeiket a város­nál vagy községnél az erre a célra alakult bizottságnál jelentik be, és pedig azon időben, midőn a helyi hatóságok azt, a 89.864/927. sz. fölmívelésügyi miniszter rendelete szerint, minden év szeptember 1. és március 1-én s azt követő legalább két héten át többször a szokásos módon közhírré teszik, melynek meg­történtével legkésőbb szeptember hó 15-ig, tavasz­szal legkésőbb március 15-ig kell jelentkezniök összeírásuk végett. Az összeíró iveket a helyi hatóságok legkésőbb szeptember 20-ig, tavaszi építési idényben legkésőbb március 20-ig kell hogy felküldjék a Szövetkezethez, ellenesetben — az ezt elmulasztott község az azon időre folyamatba tett akcióból kimarad. A hatóságokhoz beadott ezirányú kérvé­nyeket a kebelükben létesült bizottság „Bizott­sági javaslattal" látja el s küldi fel a Szövetkezet­hez, hol érdemben tárgyalva, az 1927 : XIX. tc. értelmében névreszóló „Hitelengedélyezési iratot" állítanak ki, melyen feltüntetik az időpontot, amikor a kérvényező fél a hitelt igénybe veheti, valamint a „Faksz" építőanyag-telepét neve­zik meg rajta, hol ezen hiteligényét kielégítik. Ezen célból létesült a pápai Hitelszövet­kezet kebelén belül a „Faksz"-nek egy építő­anyag-telepe, a Korona-utca 40. szám alatt. (A volt Weisz-féle fatelepen) Természetes, hogy a pápai Hitelszövetke­zet az ezen akció során megkapott iparenge­délye alapján, saját kebelén belül, úgy épületfa, ács-, asztalosárúban-, szén-, tűzifa stb.-vel sza­bad kereskedelmet is folytat. A létesült építőanyag- s fatelep jövő hét folyamán kezdi meg működési körét. Az akció ügyében a községi elöljáróságok (városi taná­csok) szakszerű felvilágosítást kötelesek adni az érdeklődőknek, az ezirányú belügyminiszteri rendelet értelmében. KAVE THREE STARS illatos keverék hozzáértők és Ínyencek számára, a legfinomabb arómáju fajták­ból összeállítva V 4 kg. P 3 20. ÚJDONSÁGOK. — Az amerikai követ városunkban. Butler Wright, az Egyesült Államok budapesti követe, a nyár folyamán tett látogatása alkal­mával oly jól érezte magát körünkben, hogy igéretét beváltva ismét ellátogatott hozzánk. Á bencésrend szives meghívásának engedve e hé­ten hétfőn feleségével együtt kint volt Somlón s ha az idő nem is volt épen kedvező s a szüret sem volt a legsikerültebb, azért a tisz­teletére meghívott társaság körében nagyon jól érezte magát, élvezve a vidék természeti szép­ségeit s a magyar vendégszeretetet. Este autón jött be városunkba s itt a bencés székházban hált meg. Másnap délelőtt tisztelgő látogatást tett dr. Antal Géza püspöknél s aztán 11 óra­kor visszautazott a fővárosba. — Rott püspök jubileuma. Azon alka­lomból, hogy dr. Rott Nándor veszprémi me­gyéspüspök tizesztendei püspöki jubileumát megülte, Veszprém város képviselőtestülete őt díszpolgárává választotta. A díszpolgári oklevél átadása f. hó 23-án fog Veszprémben a városi színházban végbemenni. Ugyanezen napon a közgyűlést megelőzőleg belekapcsolódik a nagy­érdemű megyéspüspök ünneplésébe Veszprém­vármegye törvényhatósági bizottsága is. Dr. Körmendy Ékes Lajos főispán meghívót küldött ki, melyben a bizottság tagjait a székesegyház­ban Kránitz Kálmán felszentelt püspök, a tör­vényhatósági bizottság széniora által pontifiká­landó ünnepi misére hivja meg, mely után a bizottság tagjai előbb tisztelgő küldöttségbe mennek a püspök elé, kinek az alispán fogja a megye közönségének érzelmeit tolmácsolni, utána pedig testületileg vesznek részt a város díszközgyűlésén. — Csoknyay Károly ünneplése. Mint múlt számunkban jeleztük, szombaton este a városi hatóság társasvacsorát rendezett a nyu­galomba vonuló és városunkból elköltözködő Csoknyay Károly főjegyző tiszteletére. A társas­vacsorára Böröczky Géza vendéglőjének két egybenyíló termében a társadalom minden rétegéből 80-an jöttek össze a közszeretetnek örvendő főjegyző ünneplésére. Az első fel­köszöntőt dr. Tenzlinger József polgármester mondotta, lelkesen méltatva az ünnepeltnek érdemeit s azokat a tulajdonságait, melyek számára a közkedveltséget megszerezték. Csok­nyay főjegyző mély hálával köszönte meg az elismerő szavakat s szép beszédben szólt hivatali pályafutása irányeszméiről. Rapoch Vil­mos, dr. Niszler Teodoz beszéltek még, hangot adva a nagyközönség meleg érzelmeinek, me­lyeket az ünnepelt ujabb felszólalásaiban köszönt meg. A megjelentek igen jó hangulatban sokáig együtt maradtak. — Találtatott egy pár rövid férfi harisnya (zokni), egy darab kalap és két méter hosszú lánc; igazolt tulajdonosaik a rendőrkapitány­ságon átvehetik. Betyársors. Irta: Rimpek Jenő. Mikor egy-egy szélroham szúrós hószi­lánkokat csapott barnára cserzett arcába, össze­csikordúlt erős, sárga fogsora s magában mor­mogva, elkeseredetten káromkodott. Fiatal volt még, de csontos, szikár. Sze­mei mélyen ültek bozontos szemöldöke árnyé­kában, sovány arcán valami iszonyú, vad düh­vel vegyes rémület sötétült. Zúzmarás, nyalka bajusza most csapzottan konyult le és össze­keveredett kurta, borostás, egyhetes szakállával. Pörge, zsiros kalapja mélyen szemére volt húzva, hogy a fagyos, havas ágak — melyek közt nagy csizmáival keresztül csörtetett —, ne csa­pódjanak szemébe. — Vállán kurta karabély volt általvetve. Jobbkezé"ben hosszú fokost szo­rongatott és azzal segítette fel magát egy-egy meredekebb hegyoldalon. Kegyetlen, csontfagyasztó bakonyi szél fútt vele szembe és néha úgy mellen szorította, hogy lélegzete is bennfulladt ziháló tüdejében. Tegnap óta tartott a hajsza a Czuha-völ­gyén keresztül, az eplényi hegyek felé. Most már ismét alkonyra került az idő és neki még mindig szűkölve kellett vonszolni rongyos éle­tét a pandúrok elől, kik fáradhatatlanul követ­ték vízmosáson, tüskés bozóton, bércen, lejtőn keresztül. Mint az űzött farkas, megállt néha, ki­fújta magát, megnézte, hogy rendben van-e a töltés puskájában és azután iramodott tovább, nehéz, süppedő léptekkel a hófuvaton, szikla­törmeléken keresztül előre-előre, maga sem tudta hova. Csak minél messzebb attól az át­kozott helytől, ahol jó kenyeres pajtása vérben­fagyva, pandurgolyóíól találva elvágódott és azóta talán már a pokol kapuján dörömböl a lelke. Hacsak a jó Atyaúristen meg nem kö­nyörült hosszas bujdosásán és be nem engedte a purgatóriumba. — Hej, de ott is urak az urak és a szegény betyárnak cokit kiáltanak, ha oda merészkedik! — Cudar, kutya világ, hogy a jó Isten akárhova tegye azokat a beste pandúrokat, akik még ilyen időben sem hagynak békét a szegény­legénynek! — mormogta fogai közt és meg­toldotta egy kacskaringós, hosszú káromkodás­sal, de úgy, hogy messze ne hallhasson. Ne­hogy fülébe ütődjön az üldöző falkának. A sürü, hópárnás fenyőágak védőleg ha­joltak össze mögötte és a sivító, vad förgeteg egy-kettőre betemette csapását a hóban, csak itt-ott, a bokrok tövén látszott egy félig beta­kart lábnyom. Dermesztő némaság- honolt az erdőn és ha percekre elhallgatott a szél üvöl­tése, félelmes, halottan mozdulatlan volt a csend. A betyár félni kezdett. Soha életében nem történt meg ez vele, [ de most vacogott a foga. Félt, ahogy az erdő i vadja fél, ha űzik vonító agarak mind szűkebb körbe és érzi, hogy nincs menekülés. — De összeszedte magát és botorkált tovább. Megállni és védekezni nem volt tanácsos, mert amazok többen voltak és pihentebbek. A csendbiztosnak lova is van, az könnyen birja a hajszát. — És ők ettek is jó meleg, párolgó ételt s hozzá erős pálinkát kortyogattak, míg neki két nap óta nem volt egy falat sem a szájában, pálinkája is kifogyott a butykosából. S legfeljebb havat ehetett, ha rájött az éhség. Pedig de rájött néha! — És ez a hideg. Az istenverte, farkasordító szél! — De szétszaggatnám azt a vicispánt, aki nyakamra uszította ezeket a beste kutyákat! Csak kerülne a kezem közé a pokolfajzat! — Csikorogta tehetetlen dühvel. Homlokát nehéz verejték kezdte már ki­verni. Futása lassúbbra, lomhábbra vált és va­lami zsibbasztó álmosság szorította le pilláit úgy, hogy alig birta szemét nyitva tartani. — Arca fájt a szél csípésétől, fülei lilák voltak a fagytól. Egyszerre a vicispánról eszébe jutott, hogy mikor két éve, mint kezdő betyárt, elfogták a pandúrok s megvasalva vitték a vármegye­házára, az egyik emeleti ablakból gyönyörűsé­ges, kékszemű úri kisasszony bámulta őt kí­váncsian, félénken. — Szép volt a galambom,

Next

/
Thumbnails
Contents