Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-02-05 / 6. szám

Csipkék, szalagok és rövidáruk kaphatók Raidl Ferencnél Pápa, Kossuth Lajos-utca 6. Legnagyobb választékban női és férfi fehérnemük, harisnyák, keztyük, ernyők, botok, sapkák, nyakkendők, ridikülök és bőröndök, stb. sebben kihagyása iránt a magyar országgyűlés képviselőházához és a m. kir. kormányhoz feliratot intéz. A vármegye alispánjának előterjesztésére a törvényhatóság feliratot intézett a rm kir. kereskedelemügyi miniszterhez, az új úttörvény mielőbbi megalkotása és több törvényhatósági útnak, ezek között a veszprém—pápai, a pápakisbéri és a pápa—devecser—tapolcai törvényhatósági útnak az állami útak hálózatába leendő sürgős átvétele iránt. Ezzel kapcsolatban elhatározta a közgyűlés, hogy feliratát egy a főispán elnöklete alatt, a vármegye alispánjából és a vármegye törvényhozóiból alkotott küldöttség útján juttatja el a miniszter kezeihez. A törvényhatósági bizottság nevében dr. Óvári Ferenc felsőházi tag köszönetét és elismerését fejezte ki az alispánnak az útügyi igazgatás megjavítása érdekében nagy gondossággal és körültekintéssel megszerkesztett felirat előterjesztéséért. Kránitz Kálmán és társai törvényhatósági bizottsági tagok indítványára, a törvényhatósági bizottság elhatározta, hogy a X—V. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek juttatott 1926. évi egyszersmindenkorra szóló segélyt egy havi illetményüknek 100°/

0-ára egészíti ki és a XI. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknek s egyéb alkalmazottaknak pedig fejenként 24 P karácsonyi jutalmat szavaz meg. Ezen költségek fedezetéül a közúti alapnál mutatkozó kezelési felesleget jelölte ki a törvényhatóság. Ezután elhatározta a közgyűlés, hogy a pápai ref. főgimnáziumnak az 1927. évben egy VI. fizetési osztályba sorozott tanár illetményeit, a veszprémi kegyesrendi főgimnáziumnak pedig szintén egy VI. fizetési osztályba sorozott tanár illetményeit nyújtja továbbra is törvényhatósági segélyképen. A közgyűlés tárgysorozatán szereplő többi tárgyaknál a törvényhatósági bizottság az állandó választmány javaslata alapján hozta meg határozatait. Házhelytulajdonosok figyelmébe. Az Országos Földbirtokrendező Biróság a 16.916—1923. sz. Ítéletével juttatott első izben házhelyet a kérelmezőknek, éspedig a Tókertben az 1—211. sorszámig és még a 249. számút; a vasút mellett pedig 1—33-ig. Ezek a telkek birtokba kerültek 1924 október hóban. A második csoportbeliek a 10.813—1924. sz. ítélettel jutottak birtokba 1925 tavaszán. Később többen lemondtak, helyükre új igénylők folyamndtak, sokan kedvezőbb cserét is kértek, ezeket a kérvényeket 1926 ápr. havában helyi tárgyaláson intézte el az állandó bizottság, Szenkovich Lajos kiküldött tárgyaló biró vezetésével, az összes kérelmezők birtokba is helyez- j tettek, de a végleges ítélet csak most jött meg pár nappal ezelőtt 38.821 — 1926. sz. a. és a városház kapualjában kifüggesztették. Akik még nem fizették be a köteles illetéket (műszaki és telekkönyvi költségek), azok 8 nap alatt a Hitelszövetkezetnél fizessék le, mert különben elvesztik a telekhez való jogukat. Azoknak a folyamodóknak ügyét, akik 1926 ápr. után adták be kérvényüket, csak f. évi márc. hóban intézi el a tárgyalással megbízott biró Ez lesz az utolsó tárgyalás. Igen ajánlatos, hogy aki nem komoly építési szándékkal kérte telkét, avagy időközben sorsa vagy elhatározása megváltozott, ne tartsa tovább telkét, hanem mondjon le róla, hogy akik építtetni akarnak a közelebbi jövőben, jöhessenek helyére. Lelkiismeretlenség volna egy rendezett utcasorba való építkezést lehetetlenné tenni, konyhakertekkel; holott ezév őszétől számított 2 év leteltével feltétlenül elveszi az állam a spekulálók telkeit. De ha egy építtető családot most kiszorítanak messzebb fekvő telekre, az nem tudja majd odaépített házát többé beljebb hozni. A mindenkori felelősség tudatában figyelmeztetünk minden építeni nem szándékozót, itt az utolsó alkalom a tisztességes visszalépésre, az építtetni óhajtók érdekében, nem lesz több tárgyalás Pápán ilyen ügyben soha. Tehát vagy mondjon le a telekről, vagy cserélje el helyét egy, jóval hátrább fekvő házhellyel, amelyet még tovább használhat kertnek. Azért is kívánatos volna most már a végleges megtelepedés és elhelyezkedés ezeken a telkeken, mert itt az ideje a telekkönyvi tulajdonba vételnek. Január 14-én küldte vissza az OFB 54.547. sz. végzésével a helyesbített műszaki munkálatokat a pápai telekkönyvi hivatalnak, soronkívüli elintézésre kérte a telekkönyvi hivatalt, hogy a vagyonváltságba átvett házhelyeket a magyar állam nevére jegyezze át. Még előbb jött a veszprémi p. ü. igazgatóság értesítése arról, hogy a hozzáfordulókkal közli a telek megváltási (örökvételi) árát. Most már semmi akadálya a tulajdonba vételnek és ezzel az építési kölcsön megszerzésének. Mert az OFB 5253—1926. számú végzésével a pápai Összes közszolgálati alkalmazottak telkét feloldotta a 10 évi megterhelést tilalom alól. Másik végzéssel az iparosokét is. Akik házhelyeik árát mostanában egyszerre, egy összegben le akarják fizetni, jegyezzék fel a kivánt adatokat egy kitett ivre (közalkalmazottak a városi számvevőségi irodában Wolmuth Lajos úrnál, naponta 12—2-ig, az iparosok Balázsy Gyula szabómester úr üzletében) febr. 12-éig. Ez az eljárás hamarabb vezet sikerhez. Akik részletekben akarják kifizetni, kövessék ezt az utasítást: bármikor, amikor megtakarított pénzük van erre a célra, állampénztárunktól kérjenek egy postai befizető lapot s adják fel. E részletfizetést jelentsék be az állampénztárnál. Egy-egy ilyen részlet ne legyen kevesebb, mint az egy évi haszonbér. Aki lefizette telke vételárát, az az állampénztárnál beadandó, bélyegtelen kérvényben kérje a végleges leszámolást, a pénzügyigazgatóságtól. Ebben a kérelemben fel kell tüntetni, hogy melyik ítélettel és mikor jutott az illető házhelyhez, melyik számú telekre fizetett vételárat s kéri az elszámolást. Ekkor kell bejelenteni azt is, hogy a telekkönyvi átirás pontosan milyen névre (nevekre) történjék. Ez utóbbi azért is fontos, mert ma igen sok név elferdített formában szerepel a nyilvántartásban. Ha a pü. ig. megállapítja, hogy a vételár teljesen ki van fizetve, akkor kiállítja a bekebelezési engedélyt, ezt hivatalból elküldi az illetékes telekkönyvi hatóságnak, sőt hivatalból szorgalmazza is a tulajdonjog bejegyzését. Az építkezési kölcsön megszerzése érdekében az első lépések már most megteendők, hogy mire az illetőnek nevén áll a telek, a megszerzett kölcsönnek ez is kész tárgyi biztosítéka lehessen. Ebből a szempontból az építtetni szándékozók részéről elevenebb megmozdulás volna kívánatos úgy a csoportosulás gyorsabb tempójú kifejlődése körül, mint egy tekintélyes küldöttség összeállítása és elindítása ügyében a kölcsön megszerzésére. Az asszony számára, aki haját szereti és ezt a pompás ékszert öregségig meg akarja tartani, csak egy létezik: a„Fekete fejű shampoonnal" való rendszeres hajmosás. Azt a kis fáradságot, amit egy shampoonnal való fejmosás okoz, sokszorosan megéri a hajnak laza tömöttsége és pompás selymes fénye, amit így elérünk. Bevásárlásnál vigyázzon jól a „fekete fej" védjegyre! V Ez az igazi védjegy! Sli^rr^poaoa MINDENÜTT KAPHATÓ ! Rákosi Jenő, a drámaíró. Megírták a lapok, hogy Rákosi Jenőt újra jubilálni fogják, mégpedig ez a jubileum az eddigieknél is nagyobb arányú és ünnepélyesebb lesz, mert a nagy iró élete egyik legfontosab dátumának, 60. évfordulójára készül. Most 60 éve, 1866 végén került premierre Rákosi Jenő első színdarabja, az Esopus, a Nemzeti Színházban. A szerző akkor irói és színházi körökben teljesen ismeretlen fiatalember volt, aki szorgalmasan készült jogi tanulmányainak befejezésére és az irodalmi körökkel csak kezdett érintkezésbe jutni, néhány fiatal iró ismerőse révén, akik a fürdő-utcai Kávéforrás-kávéházba jártak. A keret, melyben ez a nevezetes premier lezajlott, a még nagyobb részben német Pest volt, amely még nem alakult át Budapestté, ahol boltokban csak német nyelven lehetett boldogulni, vendéglőkben német volt az étlap és a pincér, a nyárspolgárok csak német újságot olvastak, a Nemzeti Színháznak játszani kellett a tragédián és vígjátékon kivül operát, népszínművet és bizony még alig mult el annak az ideje, hogy felvonás közben a bűvészek és másfajta csepűrágók mulattatták a közönséget, amely csak magáért a szinházi élvezetért nem volt hajlandó jegyet vásárolni. Ezenkívül még keserves küzdelmet kellett folytatni a német színház konkurenciájával, amely bécsi vendégszereplőkkel, a bécsi színházak sikeres darabjaival még a magyarok közül is sokat magához vonzott, különösen az előkelőbb társadalmi rétegekből. Ebben a helyzetben minden új magyar darab sikere egy-egy nyelvcsatája volt a magyar drámának és színháznak és egy lépés Budapest magyarrá tételének nehéz' munkájában. A magyar dráma abban az időben még mindig kezdetén állott, fejlődésének igazi kontaktusa a közönséggel csak Szigligeti Edének volt, aki formálisan egyeduralkodó szerepet játszott a Nemzeti Színházban. A többi drámaírók történelmi tragédiáikkal, vígjátékaikkal és bohózataikkal csak ritkán tudtak sikerre vergődni és ez a siker is alig terjedt 8—10 előadáson túl. A koturnusos drámák kevésbbé hatottak, mert nem volt bennük igazi élet, a vígjátékok és bohózatok jórészt utánzatai voltak az akkor divatos német és francia színdaraboknak. Az Esopus meglepte a közönséget, mert egészen más volt, mint amit az emberek eddig megszoktak: hangjában, felfogásában visszament a modern dráma ősforrásához, Shakespaerehez, friss humor keringett ereiben, emberi arcok és karakterek tűntek fel benne, dialógusa, pompás svádája duzzadt a fiatalos okosságtól és energiától. A levegője izig-vérig romantikus volt, de nem a század közepéről örökölt szentimentális romantika élettelen sablonja volt ez, hanem valami egészen új, a fantázia kedves játékával csillogó levegő, amelynek vibráló szinei alatt folyton életet lehetett érezni. Ez az életteljesség már indulást jelentett e reálisan modern dráma terén. Ma már meg lehet állapítani, hogy az Esopus indította el a magyar drámát a fejlődésnek abban a modern irányában, amelynek sodrában a mai sikerekhez eljutott Rákosi után