Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-10-08 / 41. szám

Csipkék, szalagok és rövidáruk kaphatók Raidl Ferencnél Pápa, Kossuth Lajos-utca 6. Legnagyobb választékban női és férfi fehér­nemüek, harisnyák, keztyük, ernyők, botok, kalapo k, sapkák, nyakkendők, ridikíilök és bőröndök, stb. szeretettel teljes, lelkes éljenzéssel fogadták. A kocsik a diadalkapunál álltak meg s itt dr. Csehszombathy László főgondnok üdvözölte az egyház nevében a püspököt. Meghatva és mégis erővel teljesen beszél, köszöntve a nagy elődök méltó utódját. A püspök hálás köszönetet mond s ajánlja hűséges szolgálatát a pápai gyüleke­zetnek. A kapu előtt még egy kedves meglepe­tés, a bentlakó növendékek bájos, fehérruhás deputációja, élükön Jezerniczky Márta ad át üdvözlő vers kíséretében hófehér virágokból kötött csokrot. A köszönet lekötelező szavai után bevonul lakosztályába, melynek előszobája és szárnyas ajtaja szintén Ízléses szép virágdíszbe voltak öltözve. Aznap este a püspök a nőnevelő­intézet tanári szobájában bizalmas körben va­csorázott. A vacsorán a presbitérium tagjai és nem Pápáról csupán Jakab Áron esperes, Ólé Sándor, a megválasztott második pápai lelkész, Lipcsey Lajos, a mezőföldi egyházmegye gond­noka és Antal Kornél, Antal püspök fia vettek részt. A beiktató ünnep másnap, vasárnap volt. Erre zsúfolásig megtelt a régi nemesi funduson álló templom, melynek bejárókapuja virággal ékesítve fogadta a tóduló nagy közönséget. Az összes hatóságok elküldötték népes deputáció­jukat. Megjelenésükkel emelték az ünnep fényét dr. Körmendy-Ékes Lajos főispán, dr. Horváth Lajos alispán, az evangélikus* egyház népes deputációja, a katonaság képviselői stb. Az egyháztagok mind eljöttek új lelkészük első | beszéde meghallgatására. Mikor a püspök kör­nyékbeli lelkésztársai kíséretében belépett, meg­szólalt az orgona s felzendült a hivők éneke. Ennek végeztével Jakab Áron esperes és a be­iktatandó lelkész az úrasztala elé léptek. Az esperes gondolatokban gazdag s a ritka alka­lomhoz — mikor egyszerű gyülekezeti lelkészi állást egy püspök foglal el — méltó, szépen felépített és előadott beszéddel és áldáskivá­nással iktatta be őt lelkészi tisztébe. Most a főiskolai kántus énekelte el Tóth Lajos zene­tanár vezetésével a szokott szabatossággal és erővel az Áldások istene c. éneket. Ezalatt a püspök fellépett a szószékre és elmondta — mint gyülekezeti lelkész — első egyházi beszé­dét. Ez a beszéd valóságos élemény volt mind­azok számára, akiknek megadatott, hogy végig­hallgathassák. Alapigéje: „Szükséges, hogy az ember addig cselekedjék, amig nappal van, mert megjön az éjszaka s akkor többé nem cselekedhetik", megadta az egésznek alaphang­ját és szellemét. Egy sokat alkotott férfi, egy nagy főpásztor beszélt itt, aki, mig ereje van, itt, azon a helyen, hol annyi nagy előd mű­ködött, kiknek életét pár klasszikus mondatban vetítette elénk, tenni, dolgozni, alkotni akar. Akiknek segítségét kérte, gyönyörűen aposztro­fálva a presbitériumot, megválasztott lelkész­társát, a várost, vármegyét, mélységesen meg­hatva hallgatták az ajkáról elhangzó hitvallást. A szeretetet kivánja hirdetni, mert már a pogány Antigoné is nem átkot szórni, de szeretetet hirdetni érezte magát hivatottnak, a szeretetet, mely egyedül teremthet és építhet fel külső, belső templomot és hazát is egyaránt. Köny­nyek csillogtak a szemekben, mikor Pál apos­tolra hivatkozva arról szólt, hogy ajánló-levelet nem hozott magával, ajánló-levelet majd a hivek adnak róla, ha megjönnek az árnyak s az az idő, mikor már nem lehet cselekedni . . . A felségesen szép beszédet égbeszárnyaló remek ima fejezte be és mint ez, úgy tört fel az ég­nek, az a mondhatni angyali karének, mit a nőnevelő-intézet tanítónőképezdei növendékei Ritókh István tanár vezetésével nagyszerű erő­vel és árnyalással adtak elő. Még a Himnuszt énekelte el az egész közönség s aztán gyüleke­zeti ének hangjai mellett feledhetetlen emlékkel szivükben, szétoszlott az ünneplők nagy soka­sága. Templom után a presbitérium rövid ülést tartott, melyen jegyzőkönyvbe vették a beiktatás tényét és Kőszeghy Jenő presbiter indítványára elhatározták, hogy az örömnap emlékére 1000 pengős alapítványt létesítenek, melynek kamatait karácsonykor osztják ki a szegények közt. Fél 12-kora főiskolai díszteremben gyűltek Össze a tisztelgő küldöttségek, szám szerint 31, melyek a következő sorrendben járultak a beik­tatott püspök-lelkész elé: Pápai ref. egyház­megye, szónok : Győry János; veszprémi ág. hitv. evang. egyházmegye és pápai ág. hitv. evang. egyházközség: Mihály Sándor; pápai r. kath. egyházközség: Németh József; izr. hit­község : Gottlieb Sámuel; Veszprém vármegye törvényhatósága: Dr. Körmendy-Ékes Lajos, dr. Horváth Lajos ; Pápa városa : Dr. Tenzlinger József, dr. Paupera Ferenc orsz. képviselő; m. kir. honvéd állomásparancsnokság: Leitschaft Károly; Bencés székház : Dr. Niszler Teodóz; m. kir. postahivatal: Vargha József; állam­rendőrség: Hamuth János; áll. tanítóképző­intézet: Szarka Lajos; áll. polgári leányiskola: ! Alszeghy Piroska; áll. földmives-iskola : Németh Jenő; református főiskola: Tóth Lajos ; refor­mátus nőnevelő-intézet: Dr. Kőrös Endre; pápai ref. egyházmegye tanítóegyesülete: Szeremley Lajos; komáromi ref. egyház: Konkoly Thege Béla; pápai ügyvédi kar: Steinberger Lipót; pápai ipartestület: Böhm Samu; Jókai-kör: I Niszler Teodóz; Pápai Hitelbank: Dr. Kapossy Lucián; Polgári Kör: Schmidhoffer Antal; Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége: Pong­rácz Józsefné ; Levente-egyesület: Konkoly Thege Sándor; Lloyd-társulat: Dr. Hirsch Vilmos; Önkéntes Tüzoltóegyesület: Berkes Gusztáv; Alsóvárosi Olvasókör: Szűcs Dezső; református egyház, tanítói kar, nőegyesület és leányegye­sület: Pongrácz József. Sajnos, nincs terünk sem a szép alloká­ciók, sem a püspöki remek válaszok közlésére: MEINL UJTERMÉSŰTEA QUEENS BLEND. A legnemesebb aranylevelü fajták (Golden tips) keveréke. A legfinomabb Darjeeling erőteljes izével, gyönyörű sötét felöntés. Kb. V 4 angol font P 4 40. WWHHHKiii csupán annyit, hogy minden deputációt való­sággal elbájolt a dr. Antal Géza kedélyéből ki­áradó derű s szellemének ereje. Az ünnepet 200 terítékes társasebéd fe­jezte be a konviktus helyiségében. Ezen az első felköszöntőt dr. Antal Géza püspök mon­dotta a kormányzóra. Ezután elsőnek, egymással vetekedő szép tósztokban köszöntötték az ün­nepeltet dr. Körmendy-Ékes Lajos főispán, . ki­emelve a mai nap nagy tanulságát: szeretet­ben az erő és utána dr. Paupera Ferenc or­szággyűlési képviselő, aki boldognak mondta azt az egyházat, boldognak a várost, boldog­nak az országot, mely dr. Antal Gézát magáé­nak nevezheti. Dr. Tenzlinger József polgár­mester a város, Pongrácz József — egyház­történeti párhuzamok kapcsán — a helybeli egyház, dr. Jakacs Benő a komáromi egyház nevében köszöntötték fel a püspököt, ugyan­csak őt éltették Mesterházy László ev. lelkész és Németh József róm. kath. plébános. Faragó János a felekezetek képviselőire, dr. Molnár Imre a hatóságok képviselőire, élükön a fő­ispánnal mondtak tósztot, Neupor Bála dákai lelkész, mint volt tanulótársa ünnepelte a püspököt. Mindezekre válaszolva, dr. Antal Géza püspök hálásan megköszönte minden felszólaló­nak, első helyen a főispánnak és dr. Paupera képviselőnek gyönyörű szavait, majd aztán a komáromi egyház kiküldöttének lelkes szavaira reflektálva arról a hivatásról, mely reá a meg­szállott részek visszaszerzése, az ottani lelkek­nek a nagy magyar harmóniába való egyesítése terén vár, oly nemes, meggyőző erővel, hatal­mas páthosszal szólott, hogy minden jelenlevő­nek leikét felrázta és a hazaszeretet szent ér­zésével töltötte el, Az ünneplők serege e haza­fias főpásztori szózat emlékévei szivében osz­lott szét. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hirek. P. Mayer Rafael, az irgalmasrend római generálisa, a helybeli irgal­masrend meglátogatása céljából a mult hét végén több napon át városunkban tartóz­kodott. A látottak és tapasztaltak felett a leg­nagyobb elismerését fejezte ki Lóber Imre rendfőnöknek. — Dr. Körmendy-Ékes Lajos főispán és dr. Horváth Lajos alispán vasár­nap reggel autón Veszprémből Pápára ér­keztek s miután a lefolyt ünnepségeken részt vettek, délután a székvárosba visszautaztak. — Dr. Paupera Ferenc országgyűlési képviselőnk vasárnap a délelőtti gyorssal városunkba érke­zett, miután dr. Antal püspöknél tisztelgett és az ünnepi ebéden részt vett s délután a város­házán több közbenjárását kérő küldöttséget fogadott, a hatórás gyorssal visszautazott a fővárosba. — Szabadságon. Dr. Sült Lajos tb. fő­szolgabíró négy heti szabadságra távozott. — A munkásbiztosítóért! A református lelkészbeiktatás alkalmából tudvalevőleg meg­jelent az ünneplők között városunk ország­gyűlési képviselője: dr. Paupera Ferenc is. Ezt az alkalmat a munkásbiztosítói érdekelt­ségek felhasználták arra, hogy a képviselőtől küldöttség útján kérjék a beolvasztás ellen indított akciójuk támogatását. Dr. Paupera vasárnap délután fogadta a küldöttséget a városházán. Böhm Samu, Nánik Pál, Wittmann Ignác tárták fel előtte sorjában a sérelmeket, miket a pápai munkásbiztosító pénztárnak a veszprémibe beolvasztásával úgy a biztosított tagok, mint a munkaadók szenvednének. Úgy Paupera Ferenc, mint a küldöttség körében később megjelent dr. Körmendy-Ékes Lajos főispán a leghatározottabban megígérték, hogy a pápaiknak eme igazságos és méltányos kérel­mét tőlük telhetőleg támogatni, s kedvező elin­tézését minden erejükkel elősegíteni fogják. A küldöttség azzal a megnyugtató érzéssel távozott el a városházáról, hogy ügyük úgy városunk országgyűlési képviselőjében, mint vármegyénk főispánjában lelkes támogatót nyert.

Next

/
Thumbnails
Contents