Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-08-13 / 33. szám

— A ferencrendiek új orgonája. A hely­beli szentferencrendiek régi orgonájuk helyett újat csináltattak Mauracher linci orgonakészítő­nél. Az új orgona hivatalos átvétele f. hó 7-én d. e. 11 órakor történt meg. A szakértő-bizott­ság vidéki orgonaszakértőkből alakíttatott, ki­egészítve Marton Győző karnagy, Németh Döme zenetanár, Harsányi József és dr. Hermann Lászió helyi egyházi zenészekkel. Egy óránál tovább tartó szemle és játékpróba után a bizott­ság nagy megelégedéssel vette át a nagyszerűen megépített két manuálos, teljes pedálu, 16 zengő regiszterü orgonát. A játékasztal strukturája és a változatok kombináltsága és hangszépsége rendkívül elragadta a szakértőket és az építő orgonagyárosnak nagy elismerésüket nyilvání­tották. A bizottságot az átvétel után a székház ebédre vendégül látta, melynek folyamán, dr. Hermann László, mint a város képviselője pohárköszöntőt mondott, melyben kiemelte a székház főnökének, P. Weisz Richardnak az orgona létesítésével szerzett vallási és egyház­zenei érdemét és a székház összes tagjainak nagy ügybuzgalmát, mellyel az anyagiak meg­teremtésén fáradoztak. (Mivel az orgona ára még teljesen fedezve nincsen, a rend főnöksége ez úton is kéri a közönséget, hogy kegyes adományaival a vételár letörlesztéséhez hozzá­járulni szíveskedjék.) — Az élelmicikkek forgatni adója. A pénzügyminiszter az élelmicikkek forgalmi adóját folyó hó 8-tól kezdve tudvalevőleg el­engedte. Kérjük a hatóságot, nézzen utánna, hogy ez tényleg az egész vonalon megtörténik-e, mert a rendelet végre nem hajtása a keres­kedőnek, illetve a termelőnek jogosulatlan hasznot hoz, a fogyasztókat pedig jelentékeny összeggel károsítja meg. — Halálozás. A megszállt Beregszászról szomorú hir érkezett Pápára. Schor Ernő, bol­dogult Schor Árminnak, a pápai izr. polgári fiúiskola volt igazgatójának a fia, e hó 9-én tevékeny életének delén elhunyt, követvén a halálba pár hó előtt elhunyt nővérét, Ambrusné Schor Rózát. A boldogult a beregszászi fő­gimnáziumnak volt tanára, de mivel nem hódolt be a cseheknek, pár évvel ezelőtt nyugdíjazták. E hó 11-én temették felesége és három árvája fájó zokogása közben. — Esküvő. Nea Zsigmond (Budapest) és Drach Sári folyó hó 14-én délután 2 órakor tartják esküvőjüket Pápán Barát-utca 9. sz. alatt, melyre összes rokonaikat és jóbarátaikat tiszte­lettel meghívják. (Minden külön értesítés helyett.) — Új lap. A szomszédos Celldömölkön, Celldömölki Hirlap címmel új ipari, kereske­delmi, mezőgazdasági és társadalmi hetilap in­dult meg. Az új lap főszerkesztője dr. Tompa Sándor ügyvéd, felelős szerkesztője Hajnal Ferenc nyomdatulajdonos. A lap három első száma élénk és változatos tartalommal jelent meg. — Eljegyzés. Weisz Ilus (Apagy) és Blum Sándor (Győr) jegyesek. (Minden külön érte­sítés helyett.) — Tarka-estély. A Pápai Önkéntes Tűzoltótestület és a Városi Közművelődési Egyesület a városunkban tartandó tűzoltó­ünnepségek alkalmából folyó hó 10-én, este pontban fél 9 órakor a Jókai-szinházban tarka­estélyt rendez a következő műsorral: Induló. Játsza a tűzoltózenekar. Prológ. Irta dr. Sulyok Dezső. Elmondja Kálmán Micike. Virágosbolt. idill. Irta Zilahy Lajos. Előadják: Gottlieb Klári, Harsányi József, Metzger Ödön. Zongoraszám. Játsza Reiner Bözsi. Tánc-duett. Táncolják: Nádosy Bözsi és Barcsy Feri cigányzene­kisérettei. Chansonok. Énekli Schneider Elly, zongorán kiséri Reiner Bözsi. Audiencia. Tréfa. Irta Guthi Soma. Előadják: Metzger Ödön, Harsányi József, Horváth István. Magyar nóták. Előadja dr. Szabó Sándor, Horváth KarcSí cigányzenekiséretével. Visoky uram szerencséje. Parasztkomédia. Irta Orbók Attila. Előadják: Nagy Imre és Simonits József. Aktuális strófák. Előadja Harsányi József. Madame Riza. Vig­játék 1 felvonásban. Irta Békeffy László. Elő­adják: Goldberg Irma, Sternfeld Erzsi, Barcsy Ferenc, V. Pacsay Gyula, Briglevich Gyula, Barcza Etelka, Simonits József, Karcaghy Irén. Helyárak: 12, 11, 10, 9, 2, 180, 150, 120, 1 pengő és 80, 60, 40 fillér. Jegyek elő­jegyezhetők Kis Tivadar könyvkereskedésében. A szünetben Horváth Karcsi zenekara muzsikál. — Leesett a cséplőgépről. Koprovicsá­nesz István 20 éves gazdasági cseléd, e hó 9-én délelőtt a Szold-uradaiomhoz tartozó Szél­mező-pusztán dolgozott a cséplőgép mellett. Zsákot akart felvinni a cséplőgépre, miközben egyensúlyt vesztve a zsákkal együtt mintegy öt-hat méter magasról lezuhant. Agyrázkódást szenvedett. Az Irgalmasok kórházában ápolják. — Iparosok figyelmébe. A polgármes­teri hivatal értesítette az ipartestületet, hogy a Faluszövetség Celldömölkön kiállítást rendez. Az ipartestület elnöksége ez úton is felkéri az iparosságot, hogy a jelzett kiállításon minél nagyobb számban vegyenek részt és ebbeli szándékukat az ipartestületnél mielőbb bejelen­teni el ne mulasszák. A kiállítás idejét később közöljük. — Építési engedélyek. Kutassy Mária Tókert-utcai telkén háromszoba-konyhás lakás építésére, Czinczheim ,Jávid Szladik-utca 13. sz. alatt tetőcserépfedésre, Bartl István Döb­rentey-utca 1 sz. alatti telkén toldalék-építke­zésre, Szabó Lajos Bethlen-utcai telkén kétszoba­konyhás lakás építésére, Nagy Károly Csatorna­utca 30. sz. alatt mellékhelyiségek építésére engedélyt nyert. — A Testvériség köréből. Szombaton, f. hó 20-án turakirándulás Mosonba. Indulás a Fő-térről reggel 6 órakor. A vámok csökkenése folytán GYORS-TEHERAUTÓK és AUTÓBUSZOK árait ismét mérsékeltük. ÁustrO'Daimler Koncern gyári eladási központja Budapest, VI., Liszt Ferenc tér 9. szám. — Iparengedélyek, iparbeszüntetések. Krausz Sámuel vegyeskereskedés önálló üzésére iparengedélyt nyert; Schick György csizmadia­iparát, Marton György bérkocsi-iparát, Weisz Frigyesné bizományi kereskedését beszüntette. — Gazdatisztek gyűlése. A Fejér- és Tolnamegyei Gazdatiszti Kör a dunántúli gazda­tiszteket nagygyűlésre hívja egybe. A gyűlés folyó évi augusztus hó 21-én vasárnap délelőtt 10 órakor lesz Székesfehérvárott a Vörösmarty­kör nagytermében (Kossuth-utca 14. sz.). Az ezidőben Székesfehérvárott tartandó országos ipari és gazdasági kiállítás és vásár okszerű tanulmányozását a gyűlés rendezősége kellőleg elő fogja készíteni. — A Brabanti-cirkusz Pápán. A hír­neves Brabanti-cirkusz, a kontinens legjobb utazó-vállalata, néhány napra ellátogat hozzánk is. Megnyitó előadásuk a Széna-téren e hó 13-án, szombaton este 1/ 29 órakor lesz. Műsoruk 16 számból áll ás szenzációs artista-számokat tartalmaz. Ezek közül kiemelendők a két Andra­setti, repülő emberek a függő árbocon; az Adams duo, excentrikus zenebohócok; B. Paula, a jelenkor legkisebb légtornásza; a három Kristofolo a gördülő glóbuszon; Vili Schulze a 8 méter magas Eifel-tornyon; a hat Sonja, orosz tánc-csoport; a Jean-trio, műlovarok bá­mulatos mutatványa nyeregtelen lovon; Sani telivér szabadon idomítva; a négy Brussini, erő-gladiátorok az ezüst láncokon; B. Elvira, a levegő tündére stb. Vasárnap és hétfőn két előadás, délután 4 és este V 29 órakor. Hely­árak: 2, 1 60, 120, 1 pengő, 80 és 50 fillér. Éjfél. Irta: Kőrös Andor. A város felől keliett, hogy jöjjön. Egyetlen út vitt a temetőkerthez, mely fölött feketekéken feküdt a teliholdas nyáréjszaka. A város felől jött ilyen feldúltan a szerencsétlen. Az őr tudta. Félt a várostól. Tőle nem félt s mégis rárivalt, szinte rámutatva a rémület fehérenforgó szem­golyóival : — Ki az? Ki maga? Emberi Mit akar? Tompán kongott a hét szó a mélységes éjszakában, akárcsak előbb az éjfél tizenkét kondulása. Utána még súlyosabb csönd zuhant a sirok végtelenségig fénylő keresztjeire, súlyo­sabb, mint amilyen mély csönd szavait meg­előzte volt. Mert amaz könnyen lebegett még a holdfényes feketekékség fölött, ez vemhes méhében viselte már a riadt szavak vissza­zsibongó kontúrjait. — Én . . . — Maga! Maga! — mutatott rá vádoló csontfehér újjal. — Mit akar itt éjszaka kellős közepén? Hordja el magát. Ez a temetőkert. Nem tudja ? — Kert, — sóhajtott a jövevény fátyolos­halkan. — Jól mondja. Szép, csendes, hívo­gató kert. Most már borzongott a temetőkert őre: nyakszirtjétől keresztcsontjáig zsizsikes hideg áram rázta végig és vacogott. Magára gondolt. így rohant ő is egykor ide a város felől, munkáért, borzadva ott a rideg hangtól, kő­lelkű, eleven emberektől. Munkáért jött a teme­tőbe, régi munkáját abbahagyva, melyet az önző hajsza szennyében ott messze valahol gyökeréig megismert és megutált. Valami munkát kért. Akármit. Sírt ás, sírt őriz: mindegy. — Munkát akar? — kérdezte hirtelen, régi énjére gondolva. — Nem, — rázta sápadt fejét a jöve­vény. — Régen volt az, mikor én még dol­goztam. Csak látott volna. — Na és most? A jövevény közelebb hajolt. Viaszsárga csontos arcából tompa törtfényű szem feketéllett a csalódás hamuja alatt. — Megsúgom: hiábavaló minden. Persze, magasabb szempontból — és bólintott, mint aki elvárja, hogy megértsék. — Mi: a munka hiábavaló? Amaz fáradtan legyintett. — Az akarat is. Szóval minden. Az őr eltakarta lázas szemét. — Tehát mit akar? Röviden. — Se munkát nem akarok akarni, sem akaratot. Ott — és roppant körívben a messze­ségben hunyorgó sárga fénypontok felé muta­tott — a temetőkerten kívül, mindenhol elteme­tődnek a nemes emberi vágyak. Tudja-e, mi voltam ott? — Mi volt? — Tudós. Azon fáradoztam, hogy ki­pusztítsam a bacillusokat, az emberek ellen­ségeit, azután jött valami kénköves szélroham és leterített: azontúl az ellenségek embereit kellett pusztítanom. — Magának is! — Ah, — bólintott a jövevény. — Eszme­testvérek is vagyunk ? Akkor maga tudja, hogy ott minden munka rossz. Nem a szív dolgozik. Nem érdemes hát, hogy dobogjon. — Nos? — nézett rá az őr megnyu­godva. — Mit csináljak tehát magával? — Temessen el. — Eltemessem ? — merengett az őr. — Szép, néma éjszaka van. — Szép. — Halotti csönd. Mit szól ehhez? Tetszik? — Csodálatos. — Hát a holdunk szép-e? Itt szebben süt, mint máshol. Ragyogóbban. Fehérebben. Forróbban. Jól nézze meg. — Gyémántfehér, — bókolt a jövevény. — Tegeződjünk! — szólt hirtelen az őr. Sokáig szorongatták egymás jeges kezét. Megint az Őr szóit. Megfogott egy gom­bot a d últarcú jövevény kopott kabátján, hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon. — Te, — kezdte, szünetet tartva. — Jól teszed, hogy nem ajánlkozol ide. Mert ez se munka — és a saját dolgára gondolva, fity­máló legyintéssel kimutatott a tenger sír közé. — őrizni azt, aminek lényegét, a halált, el nem viheti senki: ostobaság. Ott minden munka

Next

/
Thumbnails
Contents