Pápai Hírlap – XXIV. évfolyam – 1927.

1927-05-28 / 22. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szám Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Hat esztendő kellett ahhoz az angoloknak, hogy rájöjjenek arra, minő veszedelmeket rejt magában az a kereskedelmi kapcsolat, amit a szovjettel — az egész világ ámulatára — akkor megkötöttek. Az angol mindig kalmár nemzet volt s a kalmári felfogás nem minden esetben veszi figyelembe a messze jövő esélyeit, nézi csupán a jelen hasznát. Avagy hogy ők a maguk konszolidált polgári berendezettségükben annyira biztosnak érezték magukat, hogy semmi forradalmasító mételytől nem tartottak ? Akkor is figyelembe kellett volna azonban venniök azokat a magasabb erkölcsi szempontokat, melyek gátat kellett volna, hogy emeljenek vagyonok birtokosai elé, hogy vagyonok elrablóival ne barátkozzanak, istenfélőkkel, hogy istentelenekkel össze ne keveredjenek, hazaszeretőkkel (hisz angliában még a munkás sem nemzetközi!), hogy a haza fogalmát sárba tapodókkal barátilag ne érintkezzenek. A lefolyt hat év, melynek utolsóját már ideges nyugtalansággal élte át az angol kormányzat, bebizonyította, hogy ebből az erkölcsi alap hijján való kapcsolatból semmikép sem sarjadhat áldás. Kiderült, hogy a kereskedelmi kapcsolat, a nagyiparnak juttatott orosz megbízások mindmind csupán ürügy volt arra, hogy a maguk rettenetes rendszerét a brit birodalom szivébe s onnan szerte a dominiumokba is becsempésszék. Követségeik, kamaráik egytől-egyig csak bolseviki agitátor ügynökségek voltak s bizonybizony ha még sokáig késlekedik Baldwin, nagyobb rázkódtatás nélkül nem esik túl Anglia a bolseviki-cimboraságon. Az az erélyes gesztus, amellyel a társaságot végre az utolsó percben mégis kitessékelte, ha a szovjet urait nem is téríti magukhoz, de imponálni fog más nemzeteknek, példaadás mind a többieknek. Nyilvánvaló, hogy csak teljes és egyöntetű bojkott tudná a szovjetet — hosszú és kitartó munka után — megsemmisíteni. Ha ezt az egységet megteremti Anglia, akkor méltó lesz ahhoz a vezérszerephez, amit a világban elfoglal és elfeledteti azt a bizony könnyelmű lépést, amit elkövetett akkor, mikor hat év előtt a kalmár szempont volt cselekedetének egyetlen iránylűje. Hirdessen a „PÁPAI HIRLÁP"-ban! Két nemzet vallja magának az óceán légi meghódítóját. Két nemzet,- az amerikai és a svéd formál több jogot hozzá, mint mind a többiek, akiket nagy tette hasonló lelkesedéssel töltött el, mint azt, amelynek körében született s a másikat, hol apja látta meg a napvilágot. A kérdést, hogy amerikai-e Lindberg vagy svéd, illetékesen csak ő maga döntheti el. Mindenki ahhoz a nemzethez tartozik, amelyhez nyelve és érzése füzi. Petőfit hiába akarják származási theoria révén a tótok (sőt csehek!) kisajátítani, világ végezetéig ő mindig magyar marad. Dicsősége azonban ép úgy az egész emberiségé, amint Lindberg kapitány minden fantáziát felülmúló hőstette is fényt vet mindenkire, aki az ember nevet viseli. íme az ember, a bátor, a rettenthetetlen, a tudós, a tűrni, a szenvedni, a hihetetlent merni tudó ember! Csodáljuk és adózzunk neki tisztelettel, s ne kutassuk hazáját, ne nyelvét, ne hitét, csak azt ünnepeljük, hogy mit tehet az ember, ha Isten ^ segíti. Igen, mert ne feledjük, ha az Ő keze nem viszi át a hóviharon, vagy ha tovább zúdítja reá, akkor összejegesedtek volna gépének alkotórészei, elállott volna biztos kattogásuk s ő is abba a feneketlen sirba zuhant volna alá, melybe a francia martirhősök két hétnek előtte. Tisztelet, több hódolat illesse az emberi erélyt, tudást és lángelmét, de ha ezt megadjuk, ugyanakkor mélységes alázattal boruljunk le az isteni jóság, kegyelem és bölcsesség előtt. Őrizzük meg városunk emlékeit! Napsugaras órákban épenúgy, mint holdas nyári estéken vagy bárha vastag hótakaró borítja a várost, minden időben egyaránt megakad a figyelmes járókelőnek a szeme a Főtérről a Ruszek-utcára forduló oszlopos sarokházon. Már sárga szine is olyan hagyományos; mutatja most is, hogy nemrég még az Esterházy-uradalom tulajdonához tartozott. Környezete is a régi Pápa; alszélről szomszédja az egykori, emlékezetes Sztankovánszky-ház, felszélről a plébánia épülete, előtte a nagy Esterházynak halhatatlan alkotása, a pápai öregtemplom. Egy részlet a régi Pápából, egy kapocs a múltból a jövőhöz, egy beszédes, élő emlékezet. Ez az emeletes, sárga sarokház, mely a Ruszek-utcára néző árkádos utcafolyosójával az u. n. „lábas házak" csoportjához tartozik, a városnak egyik legrégibb épülete. 85 katonalépés hosszúságban 14 quadrát átmetszetű oszlop és hatalmas sarokoszlopok tartják az emeletet és a donga-boltíveit, folytatólagos, nyitott átjárót, melyben a most is meglevő ajtók mutatják, hogy a frissebb napi élet valamikor itt lüktetett. Lepergett százévek piacához kapcsolódott valamikor ez a ház, hol a város „Purgerei", ipari és kereskedői áruikat szolgáltatták. És most azt halljuk, arról van szó, hogy ennek a lábas háznak jelenlegi tulajdonosa beépíttetni akarja az árkádokat, hogy raktárhelyiségeit kihozhassa egészen az utcaköz kocsivonaláig. Ha ez megtörténnék, elvész a Ruszekutcának az oszlopokkal együtt jó 2 méter széles, födött gyalogjárója és csupán a nem is 3 méter szélességű kocsi-úttest marad meg,amely szembejövő kocsinál még a gyalogközlekedést is lehetetlenné teszi. Avagy igaz lenne, hogy a város a Ruszek-utca közlekedését, különben is megszüntetni kivánja, hogy a keskeny utcaköz a köztisztaság rovására ne lehessen? A megoldás még akkor is egyszerűbb. Az elzárt utca vonalát gyeppel, virágnövényzettel lehetne beültetni, s a kétoldali épületek közös utcavonalának jó levegőjét könnyű volna biztosítani. De semmiképen be ne építsük az árkádokat, mert a várost egyik legértékesebb építészeti emlékétől fosztanék meg. „Büszkén mutatja Róma ó falát", de más városok is féltve őrzik multjuknak emlékeit. S ennek a mi városunknak úgyis olyan kevésépítészeti emléke van. A kevés között — a Corvinház mellett — ez a lábas ház a város egyik legrégibb épülete. A virágjában levő, s valamikor sokfelé elterjedt, olasz renaissancera emlékeztető egyik maradványa. Ki ne gyönyörködött volna — ha látta — Zsolna árkádos piacterében ? Vagy Sopron hasonló patinás házaiban, melyeket féltve őriz az utódok kegyelete? Győr Pápánál régibb és nagyobbméretű, s a régi városi élet karakterét jobban megtaláljuk benne, de mit adnának érte a győriek, ha az egykori, lebontott „Tűztornyot" ismét a helyére varázsolhatnák ? És Győr tekintélyes számú régi házai között ilyen lábas házat nem találunk. Hasonló ház — tudomásunkkai — az ősi Veszprémben sincsen. És mi a mienket eltüntessük? Minden város, ha még mentheti, menteni igyekszik régi emlékeit. A városok polgársága igaz lelki örömét találja bennök, ragaszkodik hozzájuk, nem elpusztítja, hanem karban tartja őket, azután ismertetőket ád ki és a városba tévedő idegennek kezébe adja. Érzi mindenki, hogy a mult rejti méhében a jövőt, az emlékezés adja az élet folytonosságát. Hinni szeretnők, hogy a pápai lábas ház tulajdonosa nem fogja önmagát sem megfosztani házának ódon patinájától, legnagyobb ékességétől, de hinni szeretnők azt is, hogy a város minden lakója, ki Pápát vallja szülővárosának, vagy legalább is ide gyökeresedett, egynek tartja magát annak ideális érdekeivel is, és ha az idők és a körülmények Pápa városával már úgyis mostohábbak voltak, hogy sok emlékkel úgysem dicsekedhetik, legalább azt a keveset, amije van, megóvja a megsemmisüléstől és fenntartja a maga díszére és a jövő generációk épülésére. A Roykó-féle világhirü Tiszaujlaki bajuszpedrő mindenütt kapható. Az 1927. 'évi gyártmányú, izzólemezes „FORDSON-TRAKTOR" az univerzális gazdasági gép. Melis és Pintér Szombathely „Ford" autorizált képviselete Mintaterem, alkatrészraktár, motorüzemü szerelőtelep Szombathelyen. Üzembeállítás és kioktatás díjmentesen. Kedvező fizetési és szállítási feltételek. Alkatrészraktár és képviseleteink: Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Tapolca, Keszthely, Zalaszentgrót, Veszprém, Pápa, Sopron, Csorna.