Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.

1926-06-05 / 23. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. Telefon 131. szám Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Gegns Dániel előadása. Elkallódó magyar lelkek! Mennyien vagy­tok, milyen óriási a Ti számotok ! Nyomor szül Benneteket, ennek a szegény, megcsonkított, szerencsétlen Magyarországnak a nyomora. Háborúk, forradalmak dúlták szét ezt az orszá­got, mérgezték meg az erkölcsét, melynek nyomorult áldozatai vagytok, elkallódó gyerekek, elkallódó magyar lelkek. Pedig Titeket meg kell menteni, mert Ti bennetek van ennek az országnak a reménye, egész jövendője. Ezek­nek az elkallódó magyar lelkeknek a megmen­téséről, annak mikéntjéről akarok beszélni az ország közönségének, aki másfél évtizede fog­lalkozom a gyermekvédelemmel s aki nyitott szemmel látom a pusztulást, a bünt, a vesze­delmet. Körül akarom hordozni a magyar gyer­mekvédelem szent zászlaját s alá gyűjteni mind­azokat, akik gyermek ő fensége szuverén ural­mának készséges alattvalói, akik érzik és látják az elkallódó gvermeklelkek veszedelmét és akik­nek a magyar lelkén ott fekszik ennek a szegény csonka országnak a jövendője, megmentése, feltámadása. Hangverseny keretében fogom tartani eze­ket a propaganda előadásokat, hogy ne csak élő lelkiismeret legyek, de szórakoztató is. A hangverseny jövedelme a budapesti rendőri gyermekbiróság segélyalapjainak épülendő át­meneti gyermek-otthonának jut. Hiszem és remélem, hogy az ország kö­zönsége meg fog érteni engem és látó lelkével meg fogja látni a gyermekmentés óriási fontos­ságát és a jövendőben egész erejével azon fog működni, hogy a gyermekmentésnél mindig résen legyen és hogy eljöjjön majd az az idő, mikor nem lesznek már elkallódó magyar lelkek. Budapest, 1926 május 29. Gegus Dániel rendőrfőtanácsos, a Rendőri Gyermekbiróság vezetője. LEVENTE-IFJAK ESKÜTÉTELÉRE. * Könnytenger .. . Vihar ... Szétroncsolt hajó, az éjszakában villámok égnek, áldó szavára aléltan várunk a vigasztalan, dübörgő égnek; tünö remények, bolyongó álmok vergődésén megretten az avar, poros utakon kinok-siralmak golgothájában nyög a bús magyar, sürü, nehéz verejtékek hullnak s mire a szikkadt földre érnek, sajgó szivünkből fel a magasba mennyi fájó gondolatok térnek. Isten l jóságos Isten látod-e ? minden mérges tőr szivünkbe talál! Bocsássad meg, ne ródd fel bünül, nekünk a tűrés kárhozat — halál!.. . Fiuk, ma új napot tár az Élet, ma hajnali sugarakban fürdünk, ma biztatást lehel a föld is s a messzi bércek üzennek nekünk, ma hulljon térdre fekete gyászunk, ringasson minket májusnak dala, ma lázadó, messzire világló tüzpipacsoktól égjen a haza! Ma vig arcokra tekintsen a nap, t a gyalázatból lássa, hogy kelünk ' és hallja meg: hogy a sötét sirból messzi tájaknak mi is üzenünk. Im, itt a zászló égi szemmel néz, megújhodást nyújt ébresztő szava: „dicsőséggel hordozzátok" ti azt honi lányoktól himezve-varrva, magyar leányok, nemzet-virágok áldott az a kéz, a tü, az olló; akácillattal söpritek a telet, ű ti munkátok nem lehet borongó! Óh, te dicső nap, te ne oda hullj, hova a többi eltemetkezett, mert számon kérjük tőled még e fényt, ez éltető májusi meleget. * Szavalta a szerző a dákai leventék !. évi május hó 24-én tartott eskiitételi és zászlószentelési ünnepén. Fiuk, ma messzi útra indulunk, ma bút tiporjon a szent esküvés, örökségül száll le most reátok; ti lesztek a boszulás-bődülés! Esküdjetek! növekvő viharok, gördülő sziklák holt haza öléből, acél-ekéi e bús századnak, hullámok a keservek könnyéből, esküdjetek! hogy minden botütés, korbácssuhintás felszámolva lesz, szomorún kéklő Kárpátok ormán, kicsi zászlótok még olt lengedez! Esküdjetek! hogy ott nem nyugszik meg addig egyetlen elgázolt magyar, mig a gyötrődés ilyen szép tavaszon minden kinyílt virágot eltakar. Hallgassátok: tihozzátok is szólt, kelő március tüzes dalnoka; „Talpra magyar!" ezer-éved kiált; „rabok nem leszünk, esküszünk, soha!" Jöjjön vad csorda köntösünk tépve, de kését töri megkövült testünk, egek csodája, holtak kelése lesz a mi vitéz, bátor elestünk!... Fiuk, a nagy utolsó harc után, ha széttörjük majd Trianon gyászát: a tiszta lelkű magyar leányok hős szivünk fölé dalolva tűzik a dicsőség győzelmi virágát. Dáka. Kapcsándy Sándor. Városi közgyűlés. — 1926 május 31. — Városunk képviselőtestülete hétfőn d. e. 11 órakor közgyűlést tartott. A közgyűlést elég érdeklődés előzte meg, aminek oka az volt, hogy a városházán a számvevőség számára építkezni kezdtek a közgyűlés megkérdezése nélkül. Az üggyel az előkészítő bizottságok fog­lalkoztak és az ezekkel történt megállapodás alapján a polgármester napirend előtt kijelen­tette, hogy az építkezést a közgyűlés jóváha­gyása reményében a tanács rendelte el. Mikor ez ellen tiltakozás történt, az építkezést beszün­tette s az ügyet a mai közgyűlés napjára tűzte ki. Ugyancsak jelentést tett egy gőzhengernek a város részére történt megvételéről, amit a regále-bizottság rendelt el. Az ügyhöz többen hozzászóltak, dr. Kende Ádám és dr. Fehér Dezső indítványára a jogügyi bizottság elé utal­ták annak tisztázását, hogy a regále-bizottság nagyobb kiadási tételek felett önállóan rendel­kezhetik-e. Maga a napirend azután simán lement. Első pontjaként a Jókai-utcai bérház-építést tár­gyalták, elfogadván az új terveket s a 2100 millióval előirányzott költségeket, amely összeg 300 millióval nagyobb a korábban kontemplált­nál. Ezzel szemben a bérház jövedelmezősége is lényegesen emelkedett. A lakbéreket maga a közgyűlés következőképen állapította meg: a földszinten egy négy szobából, hallból és iro­dából álló lakás 35 millió. Az emeleten két háromszobás hallos lakás 20—20 millió, hét 2 szobás lakás á 10 millió. A második emele­ten 2 háromszobás lakás á 18, hét kétszobás á 10 millió. Ezenkívül lesz egy egyszobás man­zard lakás 5 millió és a földszinten 6 raktár­helyiség á 5 millió bérrel. A ház a villamos telep tulajdona lesz, melynek értékcsökkenési alapja fedezi a lakbérekkel nem fedezhető hiányt. A városházán szükséges építési munkálatokat is megszavazták. A számvevőség kiköltözik régi odújából és két nagyobb és egy kisebb (irat­tári) helyiséget kap. Az építkezés a városháza udvarának beloldalán történik és 60 millió költ­sége a tatarozás cimén előirányzott tételből kerül ki. A napirend végén Fenyves Jenő inter­pelláció alapján kérte, hogy a ligetben és a vasúti út mentén padok állíttassanak fel. A polgármester ezt kilátásba helyezte, valamint azt is, hogy a Mészáros Károly liget bejáratá­nál játszóteret létesít. A Nemzeti Szalon pápai kiállítása. A főváros eme tekintélyes művészegyesüle­tének első pápai kiállítása nemcsak jelentős művészi eseménynek, de nagyszabású társa­dalmi ünnepségnek is ígérkezik. Az Andrássy Gyula gróf elnöklete alatt álló igazgatóság ugyanis a kiállítás védnökeiül felkérte városunk­nak és a vármegyének legtekintélyesebb vezető egyéniségeit és pedig Antal Géza református és Rott Nándor róm. katholikus megyés püspö­köt, Magyar Károly főispánt, Horváth Lajos alispánt, gróf Esterházy Tamást és Paupera Fe­rencet, Pápa város országgyűlési képviselőjét, inig a kiállítás elnökségét dr. Tenzlinger József polgármester vállalta. A kiállítás sikere érdekében egy bizottság » működik, melyben a vármegye és a város minden kulturális tényezője és közéleti jelentő­ségű alakja helyet foglal, többek között gróf Jankovich-Bésán Endre, Bárdos Rémig pannon­halmi főapát, Sarudy Ottó, Faragó János, vala­mint a városi és megyei kulturintézetek vezetői. A kiállításra Budapestről nagyobb küldöttség érkezik Pápára az ünnepélyes megnyitásra, melynek tagjai között ott lesznek Déry Béla, a Nemzeti Szalon igazgatója, Battenberg Lajos ny. h. államtitkár, dr. Rózsa Miklós művészeti iró, a Képzőművészek Uj Társasága igazgatója, Beck Ö. Fülöp a kitűnő szobrászművész, Mis­kolczy Ferenc és Szente János festőművészek és több jónevü műpártoló. Az ünnepélyes megnyitás e hó 6-án, vasárnap déli fél 12 órakor lesz az Uri Kaszinó helyiségeiben, mely alkalommal a Nemzeti Szalon részéről Déry Béla igazgató fogja beszédben üdvözölni Pápa város közönségét, melyre dr. Tenzlinger polgármester válaszol, megnyitván a kiállítást. A fővárosi vendégek 6-án délelőtt a 11 órai gyorsvonattal fognak városunkba érkezni s úgy tudjuk, hogy a kiállítás helyi rendező­bizottsága már a pályaudvaron ünnepélyesen fogadja képviselőit. Mint értesülünk, a kiállítás iránt nemcsak városunkban, de megyeszerte is óriási érdek­lődés nyilvánul, s hogy az ifjúság is részese lehessen a ritka műélvezetnek, az intézetek tanári kara tervbe vette, hogy az iskolák növen­dékei a kiállítást testületileg fogják meglátogatni. A kiállítás — tekintettel arra, hogy a Szalon Pápáról Szombathelyre fog az anyaggal utazni —• előre láthatólag csak egy hétig marad nyitva. „Legnagyobb kincs a gyermek." Á helybeli Csecsemővédő Egyesület min­den hónapban rendez „anyák iskolája" cimen tanulságos szóbeli és mozifilmes ismeretterjesztő előadást. Szinte érthetetlen azonban az a kö­zöny, mellyel városunk női közönsége, különö­sen az intelligens fiatal anyák viseltetnek az ilyen kérdések iránt. Úgy látszik, hogy nem kívánunk tanulni az amerikaiaktól, hiszen a helybeli dispanzer sem tudta még mindig el­foglalni az őt megillető helyet a művelt közön­ség szivében. Az a nagy konzervativizmus, melyre oly sokan büszkék mint faji vonásra, épen nem a maga helyén nyilvánul meg a leghasznosabban. Őrizzük meg nemzeti eszményeinket; forduljunk el attól, ami nemzeti öntudatunk­nak a legkisebb mértékben is útjá­ban áll, de ragadjuk meg a hala­dás és praktikus élet minden olyan vívmányát, mely nemzeti erőnk és fejlődésünk javára van. Bezzeg nem vagyunk rátartó­sak nemzeti mivoltunkra a divat­ban, a táncban és sok egyébben.

Next

/
Thumbnails
Contents