Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.
1926-04-10 / 15. szám
És míg édes illanással s mind élesebben rajzott fel a fiú fejében a múlt, a fáradt s tört férfiélet előtti száz gyermekemlék — a sárgára festett s lakkragyogású lakásajtó, a ragyogó kilincs, az ajtóra szegezett fényes rézlemez, amin apja neve előtt a titokzatos Dr. jelzést oly sokszor utánarajzolta puha kis ujjaival — apránként felérkeztek régi lakásuk emeletére. Mindenminden eszébe jutott lassacskán, ámde gyorsabban szárnyalt-kutatott a múlt homályában lázas képzelete, mint amilyen gyorsan lépkedtek fel a meredek lépcsőfokokon a második emeletre, s így azután, mire fent voltak, a fiú már valahogyan készen érezte magát, mert valamicskével előbb — idejében — megérkezett önmagában a rejtelmes állomásra, mely otthon, apja betegágya mellett, öntudatlanul felderengett lelkében a kialvó remény utolsó mentsvára gyanánt. Az emeleti folyosókon, amiket a két oldalra meghosszabbított zárt lépcsőház képezett, sápadtan égő villanykörték szomorú, fakó fényhuzattal vonták be a dolgokat, s a lépcsőház, melynek különös karaktert adott, hogy az öszszes lakások előszoba-ajtói belenyiltak, barátságtalan félhomályban derengett. Az emeleteknek nem volt külön körbefutó, nyitott folyosója. S a háznak nem volt udvara. Érthető: a hatalmas udvar helyén épült fel a vásárcsarnok, s a vegyesillatú csarnoktér piszkos kupolatetejére nem nyílhatnak polgári lakások. — Kihez megyünk? — kérdezte lihegve az öreg úr s rövid lélegzettel kapott minden szó elé, mintha lelkének támaszt keresne. — Orvoshoz megyünk, fiam? — Hát — nézett rá bizonytalanul az élemedett fiú és szívét marokra szorította vaserejével a csalódás fájdalma — ígyvalahogy gondoltam . . . És a gyógyító, örökre elillant ifjúságra gondolt. De nem szólt, csak állt, állt, mint egy őskorból felszínre került, megkövült csontváz. Dermesztő csönd burkolta be a görnyedt, esett alakjukat. Az öreg ember nem ismert rá a régi, kopott házra, melynek fiatal férfikorában boldog lakója volt. Egykori ajtójukra se, mely ott nyílt mingyárt balfelől. Semmire sem emlékezett már. S a fiából is álomvillanó gyorsasággal fakúltak-múltak ki az imént még elevenen visszaképzelt régi színek és formák. Fehér falak? Aranyozott cirádák? Tarka mozaikok ? . . . Ifjúság ? . . . Talán éppen akkor akarták renoválni, mikor kitört a vérorkán: 1914-ben. És már annak is tizenkét éve . .. Lesújtó, döbbenetes hatású volt a rosszul világított, komor lépcsőház képe. Üveges, merev, szinte halszerű szemekkel nézte: letöredezett gipszcirádák, ütött-kopott kormos falak, színehagyott mozaik-táblák, amiket sűrűn tarkított a földalap barna, maszatos teste: mindmegannyi kitört fog helye . . . ó, nem, ez már nem a régi ház 1 — ez már egy ódon, öreg ház .. . Romja csak a réginek. El, el innen 1 — Idehozni engem ! — méltatlankodott az öreg úr keserűen. — Se orvos, semmi . . . Hát miért jöttünk, fiam, miért is jöttünk? Fonnyadt szavai töredezett, apró zsibongásokkal haltak el a visszhangos lépcsőházban s nyomasztóan nyomult utánnuk a megvert emberek halálos némasága. A fiu nem felelt, nem mondhatta, mert szégyelte, hogy nem tudja, csupán csak érzi: miért jöttek ? — nem, nem mondta, hogy a hajdani ifjúságért, amely olyan töredezett, ütött-kopott, színehagyott már, hogy szinte romja csak a réginek. Sivatagsivár. S most kiégett az egyetlen oázisa is: a remény. Fejét csapzott madárként behúzta esett vállai közé s minden erejét megfeszítve segített emelő karjával öreg apjának a fárasztó úton lefele, a lépcsőfokok törő-forduló szalagsorán. Érezte halk, csöndes vereségét, jóllehet a hatalmas győző, az idő, nem hurrázott... de hallotta, hogyan őröl, őröl szakadatlanul rozsdás malomköveivel; s némán, megadva vette tudomásul, hogy hiába indultak győzni, Canossa lett útjukból, megszakadván a legyőzhetetlen idő előtt, melyet az elillant ifjúságért, az áhított egészségért, friss erőért meghatóan totyogó lépésekkel idejöttek ostrom alá venni. S még magában nevetett is, amint egyre mélyebben szégyelte magát — nevetve szidta esztelen eszét, amely ilyen meddő utat járatott öreg és halálosan beteg édesapjával. Valósággal remegett az örömtől, mikor a hideg ucca újra befogadta őket roppant ölébe. Ha valaki a kapunál véletlenül utánuk fordul, látta volna még rövid ideig a két rokkant alak imbolygó s összeolvadó sziluettjét, amit lassacskán teljesen benyelt ködvattás puha testébe a nyirkos őszi este emésztő félhomálya. A bab minőségének javítása. A háború előtti években termelt magyar bab kitűnő minőségű volt, tiszta, egyenletes és tarkamentes s a nyugati államok igényeinek annyira megfelelt, hogy jóval magasabb áron volt értékesíthető, mint most. Az utóbbi években azonban ez a minőség jelentékenyen megromlott, amennyiben a kereskedelmi árunak szánt bab nem eléggé egyenletes, tarka szemekkel kevert és nem eléggé tiszta, miáltal nemcsak kereskedelmi értéke csökkent tetemesen, hanem a külföldi piacokon elismert jó hirneve is veszélyeztetve van. A minőségnek a romlása és a vele járó hátrányos következmények elkerülése végett kívánatos, hogy a gazdák vetőmagul csak fajtiszta babot használjanak, a tarka sze meket válogassák ki, lehetőleg egyenletes szemeket vessenek, vagyis az apró ne legyen keverve nagy szeművel; cséplés után a babot leggondosabban válogassák meg, sérült, tarka szemek és más idegen hulladéktól mentesen kerüljön a piacra. Pápa, 1926 április 9. Pichler Ferenc g. s.-tanár, S P 0 R T. "Vasárnap. MAFC és PFC 1:0 (1:0). Barátságos. Biró: Beleznay. A mérkőzés egyenrangú ellenfelek mindvégig szép és fér játékát mutatta, melyből a MAFC csapata csak szerencsével került ki győztesen. A gól mindjárt a mérkőzés első perceiben esik, mikor még a PFC nem tudta leküzdeni a pesti csapattal szemben való elfogódottságát. A gólra a PFC heves támadással felel, Krausz egymásután két kapufát is lő, amit pedig a kapufa nem véd, azt Szarka II., a MAFC kapusa fogja, akinek szinte lehetetlen volt gólt rúgni, mert még a három lépésről küldött lövéseket is fogta. A második félidő is váltakozó támadásokkal telik el, további eredményt elérni azonban egyik csapat sem tud. A MAFC-ból a kapuson kivül a centerhalf és a két szélső voltak a legjobbak, mig a PFC-bői Zavaros, Straub és Krausz váltak ki. PFC II. és BAK 3:3(2:1). Barátságos. Biró: Matics. A tréning nélkül felálló BAK mindvégig méltó ellenfele volt a PFC csapatának. A BAK-ból Mészáros, Németh és Fejes, a PFC-ben pedig a közvetlen védelem volt jó. Hétfő. MAFC és Kinizsi 2:1 (1:0). Barátságos. Biró: Szirovetz. A MAFC második mérkőzését is ép oly szerencsével nyerte, mint az elsőt. A Kinizsi mindvégig egyenlő ellenfele volt és csak a véletlenen mult, hogy nem nyerte meg a.mérkőzést. A vezetést a MAFC éri el, melyet a második félidőben Tóth egyenlít, az utolsó percekben a MAFC tizenegyest vét, melyet Tóth hatalmas erővel a kapufának vág, rá egy percre Kinizsi vét tizenegyest, melyet azonban a MAFC bevág. A MAFC csapata mindkét napon szép játékot mutatott, mellyel a közönség meg lehetett elégedve, a kapu előtt azonban a belső csatárai nagyon határozatlanok és nem lőnek kapura. Ezen a mérkőzésen is, mint a PFC ellen a MAFC kapusa, Szarka II. volt a mezőny legjobb embere, kivüle a centerhalf volt jó, mig a Kinizsiben v Tóth, Csajthai és Nagy váltak ki, a többiek a szokottnál gyengébben szerepeltek. Kinizsi II. és Testvériség 2:0 (2:0). Barátságos. Biró: Buday. Az első félidőben a Kinizsi van fölényben, a második félidőben azonban a Testvériség egyenlő ellenfele lelt. A gólokat Németh lőtte. Vasárnap helyben a Kinizsi játszik bajnoki mérkőzést a székesfehérvári Húsos csapatával. Fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy családunk feje, támaszunk és drága tanácsadónk Dr. SÁGI ERNŐ ügyvéd, Baranya vármegye tb. t. főügyésze, a vármegye közigazgatási bizottságának és törvényhatósági bizottságának volt tagja életének 60-ik évében hosszú, nehéz szenvedés után itthagyott bennünket. Földi maradványait folyó hó 11-én délelőtt 11 órakor fogjuk a rákoskeresztúri izr. temetőben örök nyugalomra helyezni. Budapest, 1926 április 9. Dr. Sági Ernőné Spltzer Margit özvegye. Schlesinger Rezső és neje Toch Róza szülei. Székács Aurélné Sági Lenke és Rosenberg Henrifené Sági Márta gyermekei. Székács Aurél és Rosenberg Henrik vejei. Székács Veruka unokája. Sági Gyula és neje, Sági Soma és neje, Sági Sándor és neje testvérei és sógornői. Özv. Spltzer Sámuelné Strausz Paullne anyósa. Özv. Fischer Ferencné Spltzer Vilma sógornője. Emléke eltörölhetetlenül él tovább bennünk ! Részvétlátogatások mellőzését kérjük. Külön villamoskocsi f. hó 11-én, vasárnap délelőtt a/t 10-kor indul a Rókus-kórháztól. Minden külön értesités helyett. Pápai terménypiac április 9-én. Buza Rozs Árpa . 370000-375000 . 210000-215000 . 230000 -240000 Zab . . 240000-245000 Kukorica 195000-200000 Burgonya 50000—60000 Vasúti menetrend. Érvényes 1925 október 1-től. Pápáról indul Személy- és v.-v. óra perckor Gyorsvonat óra perckor Budapestre . . . Győrbe .... Fehringre .... Szombathelyre . . Bánhidára.... V.-Varsányra . . . Csornára .... l 1 8 350 722 930 1 620 400 * 1 511 1 447 12 Í B 905 10 41 19 4 7 18 1 3 • Csatlakozás Győrött gyors- és személyvonatra Budapest felé * Csatlakozás Győrött gyorsvonatra Budapest felé. Pápára érkezik Személy- és v.-v. óra perckor Gyorsvonat óra perckor Budapestről . . . Győrből .... Fehringről . . . Szombathelyről . . Czelldömölkről . . Bánhidáról . . . V.-Varsányról . . Csornáról .... 340 715 J10 522 72O 1 716 713 g50 1 440 1 508 1 ?24 10 4 0 18 1 2 904 ] 946 Névjegyeket, esküvői és táncmulatságra szóló meghívókat, kereskedelmi és minden egyéb nyomtatványt ízléses kivitelben, jutányos áron készít a Főiskolai Nyomda Megrendelések felvétetnek Petőfí-u. B. sz. alatt. Telefon: 131.
