Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.

1926-12-25 / 52. szám

Hazánkból s a nagyvilágból Szombattól — szombatig. A választások véget értek. Az utolsó pótválasztás e héten folyt le Ráczkevén, ahol Udvardy János nem hivatalos egységespárti jelölt győzött a hivatalos jelölt, Dinich Ödönnel szemben. A választások végeredményeként 208 a kormánypárti képviselők száma s ennek éppen V

B része az ellenzéki és pártonkívüli. Az országgyűlés január 25-én ül össze. Ettől számított 8 napon belül nyilatkoznak a több helyen megválasztott képviselők, hogy melyik mandátumot tartják meg s ettől számított 10 napon belül kell az új választásokat kiírni; erre tehát csak február közepén kerül a sor. Felsőházi választások kerülnek napirendre a képviselőválasztások lezajlása után. Választani fognak az igazolt főnemesek, kiknek száma 188, 36-tot a maguk köréből. Választani fognak a vármegyei és városi törvényhatóságok képviselőválasztói kerületeik számának megfelelő arányban. 4 képviselőig 1-gyet küldenek a megyék, azonfelül minden újabb 4 után 1-gyet, de nem teljes 4 esetén is még 1-gyet. így például Veszprém vármegye, ahol 7 képviselő van, 2 főrendiházi tagot jogosult választani. Választani fognak továbbá a különböző választásra jogosult intézmények, szervezetek és érdekképviseletek. Ezeket a választásokat január 3-tól 10-ig kell befejezni. Négy kulturtartományra osztja az országot az a törvényjavaslat, melyet mindjárt az országgyűlés egybeülése után beterjeszt Klebelsberg Kúnó kultuszminiszter. A négy kulturtartomány székhelye a négy egyetemi város lesz: Nyugati: Budapest, kiszemelt főnöke dr. Schwőder Ervin h. államtitkár; északi: Debrecen, főnöke lesz dr. Tóth István h. államtitkár; keleti: Szeged, főnöke dr. Nagy Árpád min. tanácsos ; déli: Pécs, főnöke dr. Dulovich Árpád min. tanácsos. A kultuszminisztérium legtöbb ügyosztálya ezzel a négy egyetemi városba decentralizálódik, viszont a főigazgatóságok, tanfelügyelőségek, szakfelügyelőségek ugyanezen helyeken központosíttatnak. Maga az eddigi kultuszminisztérium csupán kis létszámú felügyeleti szerv lesz a jövőben. A főváros országgyűlési képviselői lettek: a budai kerületben: Wolf Károly, Kossalka János, Kontra Aladár (ker. gazd. párti), dr. Kozma Jenő (egys.), dr. Pakots József (dem.), Peidl Gyula (szoc. dem.); az északi kerületben: Ernszt Sándor, dr. Csilléry András (ker. gazd.), Ugrón Gábor (egys.), dr. Rassay Károly, Sándor Pál, dr. Bárczy István (dem.), Peyer Károly, Propper Sándor, dr. Györki Imre (szoc. dem.); a déli kerületben: dr. Buday Dezső, Friedrich István, Petrovácz Gyula (ker. gazd.), Kállay Tibor, Usetty Béla (egys), dr. Bródy Ernő, dr. Pakots József (dem.), Farkas István, Vanczák János, Kabók Lajos (szoc. dem.). Litvániában, ebben a régi Lengyelországból, illetve Nagyoroszországból elkülönített két milliós kis államban, a héten katonai puccs következtében új kormány alakult. A puccsisták a többé már nem ismeretlen módszer szerint éjjel fegyveres erővel megtámadták a Kovnóban székelő Grinins köztársasági elnököt s őt lemondásra kényszerítették, hasonló módon bántak el a kormány tagjaival is, kik közül a veszedelmesebbeket (a balpárti képviselők egy részével együtt) letartóztatták és biztonságba helyezték. Mindez minden vérontás nélkül történt meg. Most jobboldali kormányzat van, mely ugyanakkor, mikor Lengyelországgal szemben ellenséges magatartást tanúsít az igazságtalanul neki itélt Vilna miatt, ugyanakkor a lengyelek ellen természetes szövetségesül jelentkező Oroszországgal sem léphet barátságba szovjet államtormája miatt. Ilyen körülmények között Litvánia új kormányának, de magának a kis államnak sorsa is elég bizonytalannak látszik. Az olasz-francia feszültség még mindig nagyon erős. Párisi lapok híradása szerint Nizzában és vidékén kétszázezer katonát vontak össze; a másik oldalon már régen szuronyerdővel állnak Mussolini fascistái, hogy ha lehet, megvalósítsák az olasz imperialista álmokat. Landauban, Németországnak még ma is francia megszállás alatt levő területén a haditörvényszék felmentő ítéletet hozott Roncher adnagy ügyében, aki több német polgárt véli resre vert és egyet agyon is lőtt. Az általa bántalmazottak közül viszont egyet meg hat havi börtönnel sújtottak. Az Ítélet Németországban a legnagyobb felháborodást és megdöbbenést keltette. Hoesch német nagykövet a kormány nevében demarsot nyújtott át a francia külügyminisztériumban, kérve az ítélet megsemmisítését. Briand egy párisi híradás szerint úgy nyilatkozott volna, hogy ez az Ítélet bizonyos katonai maffiák tiltakozása akar lenni Franciaország jelenlegi békepolitikája ellen. Az új Csehország egyik kalandorhőse fejezte be, egyelőre legalább, különös karrierjét. Gajda tábornokot ugyanis, aki hosszú időn keresztül a cseh hadsereg vezérkari főnöke volt, a katonai vizsgáló-bizottság megfosztotta tábornoki, illetve egyáltalán tiszti rangjától, mert a tiszti rangot hamis bizonyítványok alapján szerezte meg, mert Párisban titkos katonai aktákat adott el a szovjet-hadseregnek, mert továbbá a cseh hadsereget a fascizmus számára akarta megszervezni. Mellékesen bigamiát is rásütöttek a jeles tábornokra, aki Szibériában Kolcsák or sz generális leányát feleségül vette, holott előzőleg Szkutariban egy gyógyszerész leányának esküdött örök hűséget, Gyurátz püspök új cipője. Karácsonyi történet. Gyurátz püspökék háztartása sokban hasonlított Luther Márton és Bóra Katalin gazdálkodásához. Gyurátz is, miként Luther, a szigorú számvetéssel, az egyszereggyel nem sokat gondolt s különösen akkor nem, ha valamely szerencsétlen alamizsnakérő kopogtatott az ajtón. A jószívűsége nem ismert határt s a főtisztelendő asszonynak kellett ébren lenni és kardoskodni — miként a jó Bóra Katának is Luther mellett — hogy a Háztartási egyensúly valahogyan félre ne billenjen. A bőkező Gyurátz püspöknek hónap vége felé bizony úgy elfogyott a pénze, mint a diáknak, vagy holmi szegény köztisztviselőnek. Elvitték a kéregetők és a könyvkereskedők az ő pénzét is. Hányszor kellett ilyenkor a gondos, takarékos főtisztelendő asszonynak kisegíteni jó férje urát a bajból! Ami persze némi kis beszédes házi oktatás nélkül nem történt meg. De mind hasztalan. A püspök úrnak, ha pénze nem volt is, de volt erős akarata. Reggelenként váltatni küldte a főkáplán urat, hogy legyen apró pénze, mire kimegy a városba. Külön meghagyta, hogy tiz fényes ezüst korona is legyen közte. A sokféle ostromló és kéregető sokszor csúnyán is visszaélt a püspök jóságával. Tették ezt pedig felekezeti különbség nélkül, mert e téren teljes toleranciát és egyenjogúságot élveznek a mi püspökeink is. Jól emlékszem, egyszer még egy kivándorolt hive is irt Gyurátz püspöknek könyörgő levelet Amerikából és pedig versben, amelynek ez volt a veleje és kényes pontja: „Mivel gazdag lelkiekben, — Segítsen hát testiekben". És a sok szabad idővel rendelkező püspök nyomban felelt is reá. Lehet, hogy szintén versben, mert hiszen értett a versíráshoz is. És megírta néki: „Elvétetted édes fiam. A versedre én ezt felelem, mert ez felel meg a valóságnak és ez a helyes logika: „Szegény lévén testiekben, — Segítlek hát lelkiekben". És a „Lelki Vezér" cimű imakönyvét küldte meg neki szeretettel, sok jótanáccsal és vigasztalással. Különösen karácsony előtt volt mindig sok dolga és gondja a püspöknek. Már hetekkel előbb mentek a csomagok vidékre póstán a rokonoknak és ezek árváinak. Azután jöttek otthon a cselédek, az első és második alummus, az egyházfi, a káplánok, a titkár s többi. No meg az áldott jó „hütöstársat" is csak illett meglepni valami kedves dologgal. Hát a szegény iskolás gyerekek ? Ezek érdekében is napokon át futtatta a városban az egyházfit, káplánokat, a tanító urakat, nöegyleti tagokat; de sokat járt ő maga is, hogy minden szegény gyereknek megkerüljön a hiányzó ruhadarab, no meg valami edesség is ebben a keserű világban. Eljött végre a szent karácsonyest. A jó főtisztelendő asszony is az ő soha nem pihenő és számolni nem szerető Ferkóját egy pár igen finom vadonatúj cipővel akarta meglepni. El is készült a drága jószág, de már csak az utolsó napra. Az inasgyerek egyenest az irodába vitte, de szerencsére a püspök úr nem volt ott s áldott hitvese hamarjában a diván alá rejté el, mig majd este felfedheti a nagy titkot. Gyurátz püspök a karácsonyi beszédjére készült volna. De más gondok jártak a fejében. Nem maradt-e ki valamelyik gyerek a lajstromból ? Azt kapja-e mindegyik, amire szüksége van? Praetor minima non curat. (Főranguak nem bajlódnak a kis dolgokkal.) De a mi püspökünk kivétel a szabály alól. Mig így töpreng, már be is harangoztak. Hallatszik az orgonaszó. Éppen a könyveit veszi, hogy a templomba induljon, ekkor nyit be az ajtaján, tehát a legjobb pillanatban, egy züllött, rongyos vándorlegény. Cipő helyett rongyokba van göngyölve a lába. Az ég irgalmáért esedezik valami lábbeliért Ezen a szent estén fagy le a két lába, ha cipőt nem kap. A püspöknek is nehéz volt megőrizni nyugalmát. De erőt vett magán. Utóvégre is inkább cselekedetekkel, mint szép beszédekkel kell szolgálni az Urat. — Jól megkéstél, te bús magyar, — mond a püspök s izgultán néz körül, hol találna valami viselt sarut. S szinte megörült, látva, hogy a diván alól kandikál ki holmi cipősarok-féle! — Bújj alá, bús magyar, vedd a cipőt, legyen tied. De siess ám, mert már a második verset éneklik, nekem ott kell lennem. Sietett is a szerencsés vándorló. Sugárzó szemekkel rejté kabátja alá a szokatlan fényes új cipőt. Mind a ketten boldogok voltak. „Jobb adni, mint venni" — szokta mondani a püspök és most örömmel prédikált a templomban. És hát a vándorló sem várt többet a Jézuskától. Vacsora után végre püspökék belső családi körében is elérkezett a kedves pillanat, mikor az ajándékok szétosztására került a sor. Ott volt a jó Matus György is, az áidott lelkű sógor, aki oly nagy szeretettel, figyelemmel és találékonysággal tudta az ő Ferkóját holmi értékes és kedves tárgyakkal megörvendeztetni. Sugárzó arccal siet ki a főtisztelendő aszszony is az iroda felé. Most rajta a sor. De oh szörnyűség! . . . A drága új cipő nincs sehol, eltűnt, a föld nyelte el. A szegény püspökné rémülten hivja segítségül Márit, a régi hü szolgát, Pistát, a főalumnust, Barczát, az egyházfit, a főkáplánt, a titkárt, talán még az igazgatófőtanító urat is . . . Együtt már az egész püspöki aula, a káptalan ... De hol az új cipő, hova tünt, ki vitte el? A főkáplán titokban hirt vitt már az est hősének, a püspöknek is. Nagyobb lett a meglepetés, mint eredetileg tervezték és legjobb esetben is remélni lehetett. Gyurátz már érteni kezdi a titkot és megdöbben. Először csak magában mondogatja : mea culpa, az én hibám. De azután elmondja az esetet nyíltan, bátran, bár a „hütöstárs" szemei bizony villámokat löveltek. — Látja édesem, az Úr küldte azt a szegény vándorlegényt karácsonyi vendégül, az kétségtelen. A régi cipőm is elég jó még. És tudva, hogy a kedves hütöstárs nekem oly finom új cipőt szánt, annak a sarutlan honfitársnak pedig a lába karácsony éjjelén nem fagyott el, én a régit boldogabban viselem, mintha fényes lakkcipőben táncolnám végig a farsangot. A főtisztelendő asszony alig birt magával. Szerette volna az édes urát bizalmasan kioktatni. De hát mások is voltak jelen. Azért a szent estére való tekintettel végre is megalkudott a helyzettel és nagylelkűen csak ennyit mondott az ő szeretett, bűnbánó Ferkójának: — No, édes jó uram, én magát eddig is jól ismertem. De tudja-e, hogy most önmagát multa fölül ? A jövendőre nézve azonban kikötöm, hogy ezután majd csak azokat az új cipőket ajándékozza el másoknak, amiket valaha maga vásárol énnekem. Erre azonban a püspök saját legjobb em

; lékezete szerint is még sohasem volt eset. 0 ugyanis mások szegényeivel lévén elfoglalva, teljesen megbízott abban, hogy az ő okos, serény hütöstársa a maga erejéből is szépen fog öltözködni, miként a mezők lilioma. így végződött a püspökségben az ideálizmus és a reálizmus erős összeütközése. Matus György, az áldott lelkű jó sógor pedig, aki mint gyülekezeti pénztáros is oly csudálatos módon tudta a deficiteket a maga szakállára eltüntetni, már harmadnap beállított egy pár fényes új cipővel: — Utána jártam és nyakon csíptem azt a csavargó atyafit. Visszavettem tőle a Ferkó karácsonyi cipőjét. Mást adtam helyette. Hitték is neki, nem is. Ez a Matus sógor volt az az áldott jó lélek, aki Ferkó sógora kedvéért még Göllis-port is hordozott a zsebHétíö: Kedd: tf^* Háztartási keverék pörköltkávét vásároljon