Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.

1926-12-04 / 49. szám

és tiszteletet szerezni, képes volt azt elérni, hogy Középeurópa politikai eseményeiben ma már Magyarországnak is latba esik a szava és ez a férfiú, akit a jó Isten nehéz időkben küldött Magyarország vezetésére, a mi közös vezérünk gróf: Bethlen István. Beszéde második részében a jó gazdasági politikáról szólott. Az általa követelt külföldi kölcsön és aranyvalután felépült bank immár megvalósult. Ez utóbbi következtében a kölcsönök kamatlába a normális felé közeledik, s most olyan intézkedések kellenek, melyek a magángazdaságot továbbmenőleg szanálják. Ilyenek: a jövedelmi adók kulcsának mérséklése, a kis adózók mentesítése a vagyoni adótól, a forgalmi adó csökkentése, a szorzószám leszállítása a közadóknál, a földadó és házadó lényeges csökkentése és számos illeték mérséklése. Majd igy folytatta: Az európai gazdaság krízisének az az oka, hogy a háború alatt az európai termelőországok legnagyobbrésze elvesztette tengerentúli piacuk felvevőképességéi. Ennek következtében itt csökkennie kellett a termelésnek, mert hiszen a hadihajók blokádja miatt, a tengeralattjárók kárhozatos veszélye miatt az európai termelés éveken át úgyszólván teljesen el volt vágva a tengerentúli fogyasztás lehetőségeitől. Amig a háború előtt a világ nyersanyagainak legnagyobb részét az európai ipar dolgozta fel és aztán mint kész árut eladta a tengerentúli országoknak, most az a helyzet, hogy a tengerentúli országok maguk is iparra rendezkedtek be, nyersanyagaikat maguk kezdik feldolgozni és ennek következményekép az európai gyáripari és mezőgazdasági iparok már nem tudják áruikat a világpiacon olyan könnyen elhelyezni. A háború előtt t. i. az Atlanti óceán országainak csoportja, vagyis mi európaiak voltunk a világgazdaság urai. A tengereken túli világ, tehát Amerika, Délamerika, az ázsiai szárazföld lakói és a Csendes-óceán és az Indiai-óceán szigetlakói, a feketék, a rézbőrűek a mi javunkaa termeltek. A mi gyárainknak, iparosainknak és fogyasztóinknak küldték nyersanyagukat. Most azonban ez a helyzet lényegesen megváltozott. Amerika, Kanada, Japán és Ausztrália lettek a világgazdaság urai. Amerika 30%-kal nagyobb mértékben vesz részt a világgazdaságban, mint a háború előtt. Kanada 90°/

0-kal, Japán 64%kal. Egyszóval kiszorultunk a világgazdaságból és elvesztettük a vezető szerepet. Iparunk termékei már nem kellenek a Csendes óceánon túli országoknak, mert ők is iparos államokká kezdenek fejlődni és a Sárga-tenger partvidékén éppúgy nőnek ki a földből a rgyárak, mint ahogy hetven évvel ezelőtt az Északamerikai Egyesült Államok városkolosszusaiban. Ilyen körülmények között csak természetes, hogy mint rettenetes, szinte megoldhatatlan probléma mered elénk minden áilamban a gazdasági probléma. A gazdasági szerencsétlenség tehát, amely minket is ér, nem elszigetelten magyar szerencsétlenség, hanem Európa szerencsétlensége és a tudósoknak, politikusoknak világszerte az a legnagyobb feladatuk és gondjuk, hogy miképen segítsenek ezen a szerencsétlenségen, amely végül odavezethet, hogy rombadönti az európai kulturát is. Miután elvesztették az európai országok a tengerentúli piacokat, úgy próbáltak segíteni magukon, hogy a gazdasági elzárkózás terére léptek, vagyis arrak törekedtek, hogy amit termelnek, azt a saját piacaikon adják el és idegen árut lehetőleg ne eresszenek be országaik határain beiül, hogy így a versenytől megtol megkiméltessenek. így keletkezett országonként a túlnagy ipari termelés, vagyis a túldimenzionáltsága az iparnak és így keletkeztek a túlzott vámvédelmi rendszerek, valamint az arányaiban hatalmas munkanélküliség. Azt lehet mondani, hogy a háborúban álló Európa tízmillió embert tartott fegyver alatt és viselte ennek költségeit. Most körülbelül ugyancsak tizmilllió munkanélkülit kénytelen eltartani és ennek költségei az állami költségvetésekben munkanélküli segély, nyugdíj és egyéb mindenféle cimeken jelentkeznek. Az európai termelés azonban, noha a tengerentúli piacokat elvesztettük, nem csökkent, hanem sajnos, a készletek nagyobbrészt emelkedtek. Ha már most tekintetbe vesszük azt, hogy nemcsak a tengerentúli piacok nagyrészét vesztette el az európai termelés, hanem magában Európában is a háború következményeiként bizonyos elszegényesedés állott be, aminek folytán az európai lakosságnak fogyasztó ereje csökkent, akkor tisztában lehetünk azzal, hogy az európai gazdasági krízisnek be kellett következnie, s hogy ez mindaddig fog tartani, mig ezeken a bajokon nem segítettek. A bajokon segíteni lehet egyrészt az ipari termelés koncentrációjával, másrészt a fogyasztóképesség növelésével és végül a tengerentúli piacok visszahódításával. Amilyen mértékben haladni fognak ezek az intézkedések, olyan mértékben fog javulni a magángazdaság válságos helyzete is. Sajnos azonban nem ezek az eszközök azok, amelyekhez elsősorban nyúltak, vámkorlátozásokkal, kiviteli és beviteli tilalmakkal igyekeztek segíteni a nehézségekbe jutott termelésen. Hogy ezek az intézkedések hova vezettek, azt látjuk a megélhetési gondokból, azt látjuk abból, hogy az árak a túltermelés mellett sem csökkentek, hanem a békeárakhoz képest még emelkedtek. Ezért a fogyasztási krízis megszüntetése szempontjából programmom az ipari koncentráció előmozdítása, nemkülönben a kiviteli és beviteli vám korlátozása és lebontása. Az utóbbi célt ezáltal fogjuk elérni, ha minél előbb kiépítjük & kereskedelmi- és vámszerződéseket a szomszéd államokkal szemben. E tekintetben ez ideig is sok történt, amennyiben kereskedelmi szerződést kötöttünk hat állammal, azonban sajnos, éppen azon államokkal szemben, amelyekbe a legnagyobb a kivitelünk, ahonnan legnagyobb a behozatalunk, még nem sikerült kereskedelmi szerződést kötnünk és ezek a következők: Ausztria, Lengyelország, Franciaország, Olaszország, Görögország, Spanyolország. Miután a hite!, földváltsághitel problémáit ismertette, áttért beszéde harmadik részére: A harmadik pillér, amelyen programmom felépült, a szabadságjogok pillére. Legyenek meggyőződve arról, Tisztelt Választópolgárok, hogy a szabadságjogokat mindenekfelett tisztelem, tisztelem azt a sok könnyet, amelyet a jogok irányában ejtettek és tisztelem a vért, mely annyi nagy magyar szívből fakadozott a szabadságért. Ép ezért szent hagyományait e könnyel és vérrel szerzett szabadságoknak nem fogom elveszni hagyni soha. Szabadság alatt természetesen nem azt értem, hogy most már mindent szabadjon tenni, és nem értem szabadság alatt a forradalmak szabadságait, midőn a francia börtönökre fel volt in/a az égalité, fraternité, liberté nagyhangzásu frázisai és ugyanazok a börtönök, amelyeknek kapujára az egyenlőség, testvériség és szabadság jelszava volt felírva, roskadoztak az ártatlanul elzárt burzsoák tömegeitől. A kommunizmus szabadsága nem lelkesít engem, mely csak egy osztálynak adott jogokat és a többieket taposta. Hanem igen mellette vagyok azoknak a szabadságjogoknak és azoknak az alkotmánybiztosítékoknak, amelyeket ezer éves alkotmányunkban olyan gyönyörűen kifejtettünk és ellene vagyok minden visszaesésnek, melyet e téren elkövethetünk. Én értem azt, hogy forradalmak után az állam gyeplőjét szorosabban kell fogni, ahogy kemény szárra kell fogni a megvadult lovakat is. De ha a lovak megcsendesedtek, akkor el kell engedni a gyeplőt, lazábbra kell fogni azt, mert különben elrontjuk a paripákat. Ma már mikor megint normális menetben halad az ország fogata, nincs szükség arra, hogy a gyeplőt túlszorosra fogjuk. Ma

t éppúgy a gyülekezési, valamint az egyesülési és a sajtószabadságot, a multak tanulságaival újból rendeznünk és visszaállítanunk keli. Hasonlóan helyre kell állítani a tan- és tanulás szabadságát. Engem, Tisztelt Polgártársak, a politikában minden cselekményemben a keresztény felebaráti szeretet és jóság elve hat át. Ezzel az elvvel pedig a tanulásszabadság korlátozása nem fér össze. Vájjon kérdezte-e Krisztus, hogy ki hallgatja az ő tanításait, hogy ki tanulja azokat? Nem tett ő különbséget felekezetek és pogányok között, hanem az igaz hit üdvében mindenkit egyformán részesített. így nekünk is a tanulás szabadságában, a tudás elsajátításában mindenkit, aki tanulni akar, egyformán kell részesítenünk. És itt nem tehetünk különbséget keresztény és zsidó között; valamint a nap sugarainak melegétől nem zárhatjuk ei embertársainkat és a lélegzés szabadságától sem vonhatjuk meg őket, úgy kötelességünk őket mindazokban az eredményekben a tanítás útján részesítenünk, amely eredményeket az emberi aay eddig elért. Mi lehet szebb célja az embernek itt e földön, mint tanulás áltai elsajátítani mindazt, amit a természet törvényeiből emberi elme eddig felkutatott. A mi századunkban ettől elzárni senkit sem szabad. De, Tisztelt Polgártársak, a politikában sokszor a legegyszerűbb igazságok is nehezen vihetők keresztül, mert a politikában nemcsak a logika szava, hanem sok egyéb tényező is szerepet játszik. Ezért türelemmel keíl lennünk az eszközök kiválasztásában, mely a közös cél felé törekszik, s mely abban áll, hogy ebben a szabad, önálló és gazdag Magyarországban egy egységes polgárságot, egy egységes társadalmat, egy megelégedett boldog Magyarországot állítsunk helyre. Egy legenda azt tartja, hogy az angyalok a születendő gyermekeket — mielőtt a világra jönnek —, körülvezetik a mennyországban és ott mutatják meg nekik azt a sok szépet, jót és boldogságot, amelyben része lett volna az emberiségnek, ha Ádám nem követte volna el a paradicsomban az első vétket. A vétek, amit most elkövettünk, az a háború volt, amelyért ki lettünk űzve Nagymagyarországból és meg kell elégednünk ma Csonkamagyarországgal, jóllehet mindnyájan tudjuk, hogy Csonkamagyarország nem ország, Nagymagyarország mennyország. A helyes politika, Tisztelt Polgártársak, ebbe a mennyországba vezet minket vissza. Addig türelemmel kell vezekelnünk a , multak bűneiért és céltudatos politikával — (JOZ~ Gí melynek alapja e három pillér, a helyes külpolitika, a helyes gazdasági politika és a szabadságjogok biztosítása — oda fogjuk fejleszteni az országot, hogy megint régi tekintélyének fog örvendeni, polgárainak politikai érettsége, vezéreinek magas kulturája és rendezett pénz- és vagyoni viszonyai folytán, olyan tekintélynek, amelyhez szivesen fognak S

z'

e'

r(i

a* visszacsatlakozni az elszakadt országrészünk csütSrik: idegen ajkú lakosai, olyan tekintélynek, mely péntek meg fogja alapozni újból Csonkamagyarország helyett a Nagymagyarországot, mely mindnyájunknak közös célja, ideálja és eszményképe. Ezt a célt elérni programmomnak a feladata és ha Önök Pápa város és kerületének mandátumával újból megajándékoznak, úgy én ennek a célnak egyik szerény, de önérzetes, az Önök bizalmára büszke munkása leszek. Hétfő: Kedd: Szomt Vasári A k ügy jdfrj M A programmbeszédet kővető zajos éljen zés lecsillapulta után dr. Kőrös Endre, az£ egységespárt ügyvezető alelnöke mondott köszö-netet s fejezte ki a párt bizalmát a város képviselőjelöltjének értékes programmjáért s fejezte ki örömét azon, hogy városunkban a választás teljes békességben fog lefolyni. Kívánja, hogy ez a béke, mely a helybeli egv^espártnak a múltban s jelenben mindenár él*

eíő ,e,{ce volt, állandó otthonra leljen » város\™

n

(*

en lakójának lelkében. Boksay Enj

re> a kere^

z

t^

ny gazdasági párt elnöke, bizíosf

0tt

a dr. PauJ^

1"^