Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.

1926-11-06 / 45. szám

Ezen összbevételből = 137,988.706 kor.-ból az a)—d) alattiakat . 45,113.032 K­t levonva marad 92,875.674 K, amihez jön az a)—d) t. a. felvett. . . 23,000.000 K előleg, összesen: 115,875.674 K A tanács által beterjesztett iratokból meg­állapította a bizottság, hogy az előadott címe­ken igazolt kiadás : 1923. évben 1,709.830 K 1924. „ 18,733.780 „ 1925. „ 32,078.446 „ 1926. „ 23,796.100 „ 76,318.156 K-t tesz ki. A fenti 115,875.674 koronából levonva 76,318.156 K 39,557.518 K az az összeg, mely a polgármester által rendelkezésre bocsáttatott. A képviselőtestület ezen megállapítások és az átvizsgált számadások eredménye helyes­ségének elfogadása mellett kimondotta, misze­rint arra való tekintettel, hogy a városi pénz­tár kezelésében levő pénzeknek a koronaromlás, majd később a nagy hitelinségek idején taka­rékpénztári gyümölcsöztetése a tőkeszegény magángazdaságok hitelszükséglete kielégítésé­nek könnyítésével fontos közgazdasági érdeket szolgált; arra való tekintettel, hogy ezzel nemcsak senkinek kár nem okoztatott, hanem a takarék­pénztári kamatokból a város közönségének költségvetésben nem fedezett olyan kiadásai nyertek kielégítést, melyek a város vendéglátó jellegéből folyóan akkor is felmerültek volna kisebb-nagyobb mértékben, ha ezen jövedelmek hiányában költségvetésszerüleg fedeztettek volna: a képviselőtestület a beterjesztett szám­adást és a maradvány 39,557.518 koronának házipénztárba utalását tudomásul veszi s el­rendeli, hogy ezen összeg az 1926. évi költség­vetési előirányzat rendkívüli kamat-bevételek cimén vétessék fel. A jövőre vonatkozólag pedig, miután a polgármester a további kezelést magától el­hárította, az ezen cim terhére való utalványo­zások az érvényben álló utalványozási szabá­lyok figyelembevételével történjenek.­Az elnök a véghatározatot ilyen értelem­ben kimondotta. Tudomásul vette továbbá a képviselő­testület a pénzügyi bizottság azon nyilatkozatát, hogy a városi pénzek bankszerű kezelésének kérdésében a folyó évi költségvetési javaslatra vonatkozó jelentése kapcsán megfelelő javas­latot fog előterjeszteni, miután a pénzügyi bi­zottság azon nézetben van, hogy a város pénz­tárában levő, sokszor igen nagy összegre menő pénzek gyümölcsöző elhelyezése a város ér­dekeit közvetlenül, de közvetve az által szol­gálja, hogy a hitelkereső közönség részére — e tőkeszegény világban — a városi pénz ren­delkezésre álljon. Az elnök a határozatot erre vonatkozólag is kimondotta. Jelen határozat kihirdetendő, ellene a ta­nácsnál a kihirdetést követő 15 nap alatt be­adható s Veszprém vármegye törvényhatósági bizottságához címzett fellebbezésnek van helye." A napirend második pontját, a végrehaj­tási és késedelmi kamatok terhére kiosztott ille­tékek ügyét szintén a főügyész ismertette. Ez ügyhöz hozzászólva dr. Györké Sándor azt a javaslatot tette, hogy mivel a jutalmak meg­szavazása kizárólag a főszámvevőnek megté­vesztő javaslata alapjárt történt, ellene a fegyelmi eljárás indíttassák meg. Dr. Sulyok Dezső, Somogyi József, dr. Fehér Dezső, Sarudy György, Fischer Gyula, Hajnóczky Béla, Szűcs Dezső felszólalásaiból kifejezésre jutott a képviselő­testület azon hangulata, hogy éppen a leg­keservesebben begyülő ezen pénzek terhére történő jutalmazást lehető legellenszenvesebbnek tartja, végül is a közgyűlés az előkészítő bizott­ságok javaslatát dr. Györké pótlásával elfogad­ván, a következő, itt egész terjedelmében közölt határozatot hozta: „A képviselőtestület a pénzügyi bizottság és az állandó választmány javaslata alapján elhatározta, hogy az 1925. zárszámadási évben a városi adóhivatal, pénztár, számvevőség és más városi alkalmazottak részére a város közön­ségét megillető 101,838.750 K behajtási és 195,270.724 K késedelmi kamatok, összesen: 297,109.474 K terhére a városi tanács által történt utalványozások és a városi hivatalnokok részéről történt pénzfelvételek jogos voltát el nem ismeri és ennek folyamányakép az ebből kifolyólag egyes tisztviselők részéről felvett összesen 181,261.529 K-t tevő összegek teljes 100%-ban leendő visszafizetését rendeli el. A visszafizetés egyenlő havi részletekben 1927 december 31-ig történjék. Elhatározta egyszersmind azt is, hogy mivel ezen utalások megtörténhettek, az a fő­számvevő valótlan jelentésének tulajdonítható, a fegyelmi eljárást Schlosszer Ernő városi fő­számvevő ellen az 1886 XXII. t.-c. 90. §. a. pontja alapján elrendeli. Indokok: A pénzügyi bizottság és az állandó választ­mány által megállapított tényállás szerint 1925 október hó 26-án kelt kérvénnyel a városi adóhivatali tisztviselők, kezelők, végrehajtók és becsüsök azon kérelemmel járultak a városi tanácshoz, hogy az év elejétől befolyt és be­folyandó végrehajtási díjakból és késedelmi kamatokból 50% jutalmat folyósítson részükre. Kérvényükben indokul felhozzák, hogy hét hónapon keresztül túlóráztak és hogy békeidő­ben is szokásos volt az, hogy a befolyt díjak­ból és kamatokból jutalmat kaptak. Ezen kérelem folytán 1925 november 16-án kelt jelentésében a főszámvevő a kérelmet teljesítendőnek véleményezi, mert szerinte az méltányos és szokáson alapszik s mert „a háborút megelőző években is szokásban volt fentjelzett jövedelmek terhére az adóhivatal és ellenőrző számvevőség részére jutalomdíj meg­állapítása". Indokul még azt is felhozza, hogy végre­hajtási költségben az 1925. évi költségvetésben csak 4,000.000 K, késedelmi kamat cimén pedig semmi sincsen előirányozva. Ezen jelentés alapján a városi tanács 7471—1925. sz. alatt a kérelemnek helyt adott s a jutálmakat utalványozta akként, hogy az 1925. évben befolyt 101,838.750 K behajtási illeték és az adók után fizetett 195,270.724 K késedelmi kamatok, összesen 297,109.474 K várost illető jövedelemből a városi adóhivatal, pénztár, számvevőségi alkalmazottak s egyéb tisztviselők részére 181,261.529 K fizettetett a 7471 —1925. és egyéb számú tanácsi hatá­rozatokkal. A pénzügyi bizottság által lefolytatott el­járás során beigazolást nyert, hogy a Schlosszer Ernő főszámvevő által felterjesztett jelentésben foglalt szokás, illetve békebeli jutalmazásra való hivatkozás nem fordult elő, úgy az adóhivatali, számvevőségi, pénztári alkalmazottak stb. kér­vényében, mint a főszámvevő jelentésében fog­lalt jogalap téves s mert jutalmakat csak a képviselőtestület állapíthat meg, a véghatározat rendelkező értelmében kellett határozni s annak folyományakép a főszámvevő ellen a fegyelmi eljárást elrendelni. Jelen véghatározat kihirdetendő, ellene a kihirdetést követő 15 nap alatt a városi tanács­nál beadható és Veszprém vármegye törvény­hatósági bizottságához intézett fellebbezésnek van helye*. Megcsappant érdeklődés mellett tárgyalták a napirend többi pontjait. Ezek során Klára Sándorné v. aljegyző özvegyének 1,000.000 K egyszersmindenkori segélyt állapítottak meg, a súlyosan beteg Cseke Zoltán nyugalmazott szám­vevőnek pedig havi 540.000 K nyugdíj mellé havi 540.000 K kegydíjat is megállapítottak. Ezzel a közgyűlés d. u. 746-kor véget ért. Orvosi Gyógykozm etika Budapest IV., Szervita-tér 5 (tétem.). Tel. 89-92. Helyi fogyasztásra speciális gépekkel. A levente-ügy érdekében. A levente-mozgalom hivei jönnek a közeli napokban városunk közönségéhez azzal a ké­relemmel, hogy minél számosabban lépjünk be a Levente-egyesület tagjai közé. Ez alkalommal az elnökség a következő felhívást bocsátotta ki: „Testvérek, Magyar Asszonyok és Férfiak ! Minden nemzet támasza, talpköve az egészséges ifjúság. Amilyen a bimbó, olyan lesz a virág, olyan lesz a termés és ebben a fejlődésre alkalmas időben ha nem ragadunk meg minden eszközt, hogy a termés bőséges legyen, — a fát kivágják, mert nincs gyümöl­cse, mert haszontalan. Mi azonban, megértve az idők szavát, megújhodást akarunk, mely a nemzetet tagjaiban kelti életre. — Az öntudatra ébresztés eszköze a levente-mozgalom. Egy nagy központi cél szolgálatába állítani a jövő reménységét, az ifjúságot. Mindig csak egy szempont kell hogy előttetek lebegjen, az integer Magyarország, ezért imádkozzunk és dolgoz­zunk. Hivunk titeket magyarok, jöjjetek segítsé­günkre nagy harcunkban áldozatkész szeretettel, — értsétek meg, hogy ennek a szegény, meg­gyötört Hungáriának sebeire írt és fejére babért kell tennünk. Aki az ivet aláírja, elkötelezi magát elő­ször, hogy a levente-ügyet minden körülmények kőzött teljes erkölcsi súlyával támogatja, — má­sodszor, ha mint alapító tag lép be, egyszer és mindenkorra egy összegben legalább 30 pen­gőt, vagy tiz éven át évenként legalább 5 pen­gőt fizet az egyesület pénztárába, — harmad­szor ha mint pártoló tag lép be, akkor leg­alább évenként egy pengőt fizet öt éven át és végül negyedszer, hogy az egyesület jelvényét 5000 koronáért megveszi, azt állandóan viseli, hogy így külsőleg is kifejezésre jusson büsz­kén viselt egyesületi tagsága. A tagság kezdete 1927 január elseje; ha valaki a tagdíjat az aláirás alkalmával lefizeti, úgy azt a megjegyzés rovatba irja be, egyéb esetekben a tagdíjak január első napjaiban fi­zetendők. Pápa, 1926 november hó 4-én. Dr. Konkoly-Thege Sándor Dr. Tenzlinger József a pápai Levente-Egyesület elnöke. a Testnevelési Bizottság elnöke.'' Bútor vevők figyelmébe! Saját gyáramban készített :-:-: kiváló minőségű :-:-: bútorok nagy választékban, leszállí­tott áron kaphatók, DRACH ADOLF bútorgyáros PÁPA, Bástya-utca 24. 'nt V s Mi is ez úton arra kérjük lapunk olvasóit, ha még oly szűkösek is anyagi viszonyaik, lép­jenek be az egyesületbe rang-, osztály- és fe­lekezeti különbség nélkül. Az áldozat csekély, a cél nagy és magasztos. Fogadják a taggyűj­tőket fáradságos munkájukban szeretettel és megértéssel. Héttő: Kedd: Gyermekköpenyek: 400.000 K, 350.000 és 290.000 K. Valódi angol és francia köpenyek, Végigbélelf női kabátok: 800.000 K, 700.000 K, 600.000 K, 450.000 korona. kosztüm és öltönykelmékben állandóan újdonságok Végigbélelt női kabátok szőrmézve: 1,200.000 K 950.000 „ 850.000 K 750.000 „ KRAUSZ és KÖBEIN divat áruházában. mielőtt bárhol vásárol, saját érdekében, vétel kötelezettség nélkül tekintse meg raktárunkat és ggöződjön meg áraink olcsóságáról.

Next

/
Thumbnails
Contents