Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.

1926-10-16 / 42. szám

Tar Gyula kitüntető megbízatása. Elmegy Békéscsabáról. A fenti címmel a Békéscsabán megjelenő „Kőrösvidék" c. lap cikket közöl, melyet, bennünket is örömmel eltöltő tartalma és azon érdemek miatt, miket Tar Gyula két évtizeden át városunkban is szerzett, érdemesnek tartunk a leközlésre. A közlemény így hangzik: „Mayer János földmívelésügyi miniszter gödényházi Tar Gyulát, a békéscsabai m. kir. földmíves-iskola igazgatóját megbízta a Szarva­son felállítandó középfokú gazdasági tanintézet­nek, mely mint ilyen, első lesz az országban s melynek céljaira a község 560 hold földet adott, szervezési munkálataival és az intézet igazgatói teendőinek ellátásával". Eddig szólnak a rideg hivatalos betűk, aminek a végére azonban nem lehet pontot tenni, mert a megbízatást rövidesen áthelyezés követi. Az áthelyezés különösen nagy veszteség lesz Békéscsaba és környéke gazdatársadalmára. Tar Gyula csak néhány éve van Békéscsabán. Ez az idő azonban elég volt ahhoz, hogy köz­vetlen, rokonszenves, mindenkihez egyformán szives, páratlan modorával teljesen beférkőzzön a lakosság általános szeretetébe. Tar Gyula olyan közmegbecsülésben áll, amilyent csak kevés ember tud kiérdemelni. Különösen felejt­hetetlen és felbecsülhetetlen érdemei vannak a város és környéke mezőgazdasági kultúrájának fejlesztése körül. — Ritka szaktudását, amely csudálatos energiával és igyekezettel párosult, a kitűnő vezetéke alatt álló földmíves-iskola és a gazdatársadalom javára értékesítette minden­kor önzetlenül. Ennek tulajdonítható aztán, hogy a gazdatársadalom oly különös, meg­különböztető tisztelettel viseltetett iránta és a legjobb akarattal s megbecsüléssel iskolája iránt. A miniszter is ezen képességét és rá­termettségét ismerte el és tüntette ki akkor, mikor a fontos munka elvégzésére éppen Tar Gyula személyét találta legalkalmasabbnak. Távozásával nagy veszteség éri nemcsak szeretett iskoláját, hanem Békéscsaba mező­gazdasági életét, melynek egyik felvirágoztató eleme volt, a város egész társadalmát, mind­nyájunkat, akik őt szerettük, megbecsülni meg­ismertük. Nagyon sajnáljuk kedves, lebilincselő egyéniségének körünkből való távozását, de egyben büszkeség tölt el bennünket és gratulá­lunk jól megérdemelt kitüntetéséhez és előre­haladásához. Színészet. Somogyi Kálmán színtársulata tegnap, pénteken befejezte a négy hetes őszi pápai szini szezont, s ma, szombaton már a sopro­niak szórakoznak a jó „Muzsikus Ferkó"-n. Összegezve a szini szezon eredményét, mind­két fél: társulat és közönség jó barátságban — szives viszontlátásra — válhatnak el egymástól. A társulat beváltotta, amit igért: csak úgy on­totta az újdonságot — hogy selejtes is volt közte, arról ő nem tehet —, az előadások nivója ellen sem lehet panasz; viszont, a mai nehéz viszonyok ellenére, a közönség is megtette köte­lességét a társulattal szemben. Az első hét gyengébb látogatottságától eltekintve, az elő­adások majd minden nap telt házak előtt foly­tak le. A magyar színészet e válságos napjai­ban jól esik ezt megállapítanunk, jól esik le­szögeznünk, hogy akad még város Csonka­Magyarországon, ahonnét a színészek megelé­gedéssel távozhatnak el. Utolsó heti referádánkaí itt adjuk: Pénteken a népszinműszerü „Az akácfa­virág" bemutatója. Szövegét Mikszáth Kálmán­nak „Az eladó birtok" cimü novellája után Meskó-Hubai társszerzők irták, muzsikáját — leginkább régi dalaiból — Fráter Loránd állí­totta össze. Bármily jóakarattal legyünk is a magyar szerzők iránt, művüket nem sorozhatjuk az operett-költészet sikerültebbjei közé. Szöve­géből hiányzik Mikszáth aranyos humora, Fráter Loránd néhány közismert szép dala sem kár­pótol a zene tartalmatlanságáért. A szereplők közül Fejér Erzsi igen bájosan játszott, kedve­sen elcsicsergett dalai is tetszést keltettek. Párt­nere: Tarnay Béla azonban éppenséggel nem tudott a szivekhez férkőzni érzés nélkül énekelt Fráter-nótáival. Deák, Szántó Jenő jók voltak. Szombaton, Vasárnap az előadást meg­ismételték. Hétfőn utolsó operett-prémiérül „A nagy nő". Elfogadható szövege mellett színpompás muzsikája nyűgözött le bennünket. A címszere­pet Kósza Irma játszotta ennivaló kedvességgel. Táncait a végkimerülésig ujráztatták. Tarnay Béla érces tenorja ez estén jól érvényesült. Halmy Irén feltűnt a táncos szubrett szerepben, amelyben még szép sikereket érhet el. Gál Sándor és Horti Lajos gondoskodtak még ki­fogyhatatlan humorral a közönség szórakozta­tásáról. Kedden az előadást megismételték. Szerdán „Csuda Mihály szerencséje". Le­hetetlen erkölcsi alapokon felépített darab, pa­raszti drasztikumokkal. Mulatságos helyzetei azonban észrevétlenül elterelik figyelmünket a morális fogyatékosságokról. Mert kacagni, azt lehet benne rogyásig. Még sem Gál Sándornak nyújtjuk az elsőséget, aki a falusi szatócs szere­pének teljes kiaknázásával valósággal nevető­rohamokat váltott ki a közönségből, hanem Szántó Jenőnek, társulatunk kiváló jellemsziné­szének, aki a címszerepben értékes tehetségének kincsesházát tárta fel. Ahogy ő Csuda Mihály szerepét a legapróbb részletekig kidolgozta, ahogy beszélt, ahogy gesztikulált, az minden izében művészi volt, zamatosan paraszti volt. Fáskerti Margit Rozit szintén igen szépen meg­játszotta, csak elfelejtett a második felvonásban 20 évvel idősebb lenni. Kósza Irma groteszk szerepét a maga egyéni kedvességével rokon­szenvessé tudta tenni.* Dolinay Vilmos, Hosszú Irén és Horti Lajos egészítették még ki a ki­tűnő együttest. Csütörtökön a darabot megismételték. * Feltűnést keltő toálettjei Dattler Bözsi szalón­jából kerültek ki. Szombattól nagyvilágból. - szombatig. A nemzetgyűlés összehívását elhalasz­tották s az most már biztosan október hó 18-án ül össze. Szakminiszterek különböző új törvény­javaslatain kivül benyújtja a kormány a felső­ház reformjáról szóló javaslatot is, mely két­ségen kivül egyike lesz a legfontosabb alkot­mányjogi javaslatoknak, melyeket a nemzet­gyűlés feiináilása óta tárgyalt. Rakovszky belügyminiszter, ki beteg­sége miatt lemondását beadta, hazaérkezett Kolozsvárról, de még hosszabb ideig ágyban kénytelen maradni. Ezért, bár még nem tör­tént döntés lemondásának elfogadása felől, mégis valószínűnek látszik, hogy új belügy­minisztert kap az ország. Ez idő szerint Szcitovszky Bélának, a Ház elnökének jelölt­sége áll az előtérben. M IN DENT A FOGYASZTÓKÉRT 1 Ezt a közérdekű célt szolgálja a MAGYAR KÖZTISZTVISELŐK FOGYASZTÁSI, TERMELŐ ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZETE pápai árudája, mely az összes első­rendű minőségű, tisztán kezelt fűszer-, csemege és ital­árukkal előnyös áron, előzékeny kiszolgálás mellett áll a vevő­közönség rendelkezésére. A katholikus nagygyűlés a héten folyt le Budapesten úgy a főváros, mint a vidék közönségének hatalmas méretű érdeklődése mellett. Az eucharisztikus körmenetben száz­ezernyi tömeg vett részt. A nagygyűlés főtéma­köre Krisztus királysága és a szociális ügyek problémája volt. Az előbbi témakör vezető szónoka Apponyi Albert gróf, az utóbbié Pro­hászka Ottokár székesfehérvári püspök volt. Nagy hatása volt a pápai nuncius magyar nyelven felolvasott beszédének, valamint Cser­noch János hercegprímás zárószavainak. Budapest főváros alpolgármestereit csü­törtökön választották meg. Első alpolgármester Folkusházy Lajos lett 155, második alpolgár­mester Buzáth János 222 szavazattal, kik mind­ketten eddig is ugyanazon állásban voltak. Jelentékeny számú, 143 szavazatot kapott még az alpolgármesterségre Márkus Jenő ny. taná­csos is. A frank-pör a csütörtökön kihirdetett kúriai ítélettel végleges befejezést nyert. A Kúria az előbbi fórumok Ítéletét némileg enyhítette. Windischgrátz Lajos herceget idegbajára való tekintettel négy évi fegyház helyett négy évi börtönnel sújtotta, Nádosy főkapitány bünte­tését négy évi fegyházról három és fél évi fegy­házra szállította le; Hajts Lajost egy évi, Kurz Sándort hat havi, Gsrő Lászlót egy évi, Rába Dezsőt 10 havi, Winkler Istvánt négy hónapi, Schultz Tibort hat hónapi börtönre büntette. A Baross Gáborra és Szörcsey Józsefre vonat­kozó felmentő táblai ítéletet a Kúria is jóvá­hagyta. Virág János, Parrag Ferenc, Kis Lajos, Schur Nándor, Hampel Ferenc, Spannring László, Ágoston Árpád, Vitéz Hála József, Velőssy Béla műszaki altiszteket kihágás cimén csupán két havi elzárásra ítélte s ezt az eddigi fogsággal kitöltöttnek vette. Az ítélet indokolá­sában megállapította a Kúria, hogy a kormány a hamisítástól távol állt. Kimondotta a Kúria, hogy a hazafias szándék mentő körülménynek nem fogadható el. Nincsics szerb külügyminiszter kijelen­tette, hogy a Magyarországgal való jó viszony biztosítására döntőbírósági szerződés fog ké­szülni. Szerbia elismeri Magyarország jogát a tengerre és ezért Spalatót szabad kikötőnek fogja felajánlani. Nincsics nyilatkozata nemcsak nálunk, de Olaszországban is nagy feltűnést keltett, mert az olaszok viszont Fiúméban akar­nak számunkra szabad kikötőt biztosítani. Ver­sengés tárgya lettünk. Az osztrák tisztviselősztrájk elmaradt, mert a kormány az utolsó pillanatban 10°/ 0-os emelést biztosított a tisztviselőknek, amivel ezek teljes békeparitást értek el. — Lapzártakor ér­tesülünk, hogy a tisztviselők ez eredménnyel sem elégedtek meg és így a sztrájk veszélye még mindig fenyeget. A cseh kormány újjáalakult, ugyancsak az eddigi Svehla miniszterelnök vezetésével. Hodsa Milán, aki eddig mindig földmivelési miniszter volt, a közoktatási tárcát kapta. Föld­mivelési miniszter Sdrinko, belügyminiszter Cerny, közmunkaminiszter dr. Spira lett. Benes megmaradt külügyminiszternek, de a kabinet új Összeállítása folytán kisebb lett befolyása. Az angol-orosz barátság mind jobban kezd kibontakozni. Chamberlain és Krasszik, a szovjet külügyi népbiztosa találkoztak és fontos megbeszéléseket folytattak. Az angol kormány hitelek nyújtása előfeltételéül a háború előtti kötelezettségek vállalását várja az orosz kormánytól. Ugyancsak tőle várja a Kanton­kormánnyal való jó viszony helyreállítását, nehogy Kínában az angol befolyás helyett az amerikai kerüljön túlsúlyra. Spanyolországban állandó a forrongás, a régi politikai pártok nem akarnak belenyu­godni a diktatórikus úton megteremtett nemzet­gyűlés összehívásába s ez ellen tiltakoztak Alfonz királynál, akinek trónja a folytonos zavargások miatt komoly veszedelembe kerül­het. Az utolsó tüzértiszti lázadáskor elbocsátott tüzértisztek tovább követelik fizetésüket s a hadsereg egy részében szítják az elégedetlen­séget.

Next

/
Thumbnails
Contents