Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.

1926-09-04 / 36. szám

MEG JEL JE rS' MINDEN SZ OMB ATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. Telefon 131. szám Laptulajdonos főszerkesztő: Dr. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Találgatásokat fűztek ahhoz a beszédhez, melyet a magyar államfő a mohácsi emlékünnep alkalmával tartott. Űj diplomáciai orientációról beszéltek, amit természetesen azonnal megcáfoltak, amint hogy a diplomáciai irányváltozásokat csak a legritkább esetben (pl. olyankor, mikor talán az ellenkezője igaz) szokták nyilvánosan bejelenteni. A jelen esetben nincsen semmi értelme annak, hogy ezzel a kegyeletes aktussal kapcsolatban többet olvassunk ki abból a beszédből, mint amennyi benne van. Tény az, hogy valamikor a török ellenségünk volt s ma (az a baj, hogy egy kicsit messze levő) jóbarátunk. Tény az is, hogy valamikor, amikor a Zrinyiek egy személyben tudtak horvátok és magyarok lenni s amikor a szerbség a magyarban hatalmasabb segítőtársát látta a török hódítás ellen, magyar és délszláv szinte testvérnek érezte egymást. Azóta azonban sok minden történt. Azóta évszázadokon át az a politika, mely az osztrák központosítás legnagyobb veszedelmét a magyar függetlenségi törekvésekben látta, mesterségesen ellenségünkké tette a régi jóbarátokat. Az osztrák imperializmust a világháborúban érte e bűnéért a legnagyobb bűnhődése, amikor aztán a dédelgetett délszlávok voltak fötényezői a monarchia és a Habsburg-dinasztia megsemmisülésének, ezek a délszlávok nagyobb csapást mértek ekkor Ausztriára, mint akik ellen Ausztria őket folyton fellovalta : Magyarországra. Igen, el lehet mondani, hogy az egyedül győztes Szerbia (mert az oláhok és csehek talán csak nem győztek a háborúban) kevésbbé volt koncéhes, mint a másik két rabló ország. Magyarországnak mai nehéz helyzetében barátokra van szüksége. A barátok akkor érnek valamit, ha lehető közel vannak hozzánk. Aki valaha barát volt, az, ha majd saját érdekei is úgy parancsolják neki, ismét azzá lehet. Minden esetre, ha valaha szó lehet, amint szónak kell lennie egyik szomszédunkkal való kibékülésről, az csak a délszláv lehet. Aki valamikor vitézül harcolt együtt velünk, a világháborúban pedig ugyancsak vitézül harcolt ellenünk, az mindenesetre a legméltóbb, egyedül méltó csak barátságunkra. Ezt különben mi ugyanezen helyen évek óta nem is egyszer már leszögeztük, ennek azonban köztudattá kellene erősödnie, hogy belőle üdvös eredmény is fakadhasson. Mohács emlékezete. A mohácsi csata 400 éves évfordulóját országos ünneppel ülte meg a nemzet e hó 29-én. Az ünnep három részből állott. Első része Mohács városában folyt le, ahol a kormányzó s a többi főméltóság jelenlétében letették alapkövét az építendő fogadalmi templomnak. A Zichy Gyula gróf kalocsai érsek által pontifikált tábori mise után Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatási miniszter mondott ünnepi beszédet, mely mig egyrészt mint szónoki alkotás és történeti visszaemlékezés kiasszikai szépségű, addig másrészt a jelenlegi politikai helyzetre való jelentős vonatkozásainál fogva is méltó arra, hogy a legszélesebb körben ismertté váljék s azért e helyen okolásul és tanulságul egész terjedelmében közzé tesszük : Klebelsberg Kunó gróf beszéde. — Nem ünnepelni jöttünk, hanem a kegyelet adóját leróni sokezer vitéz magyar ember emléke iránt, kik négyszáz évvel ezelőtt a becsület után a legnagyobb földi jót, az életet áldozták a hazáért. Fájdalmas ez a megemlékezés nemcsak a csaia gyászos kimeneteléért, hanem azért is, mert a Mohácsot megelőző évtizedek hazánk történetének legszomorúbb korszakát alkotják. Ebben az időben ütöttek ki legjobban faji hibáink, melyek mindig lappanganak soraink között s melyek egyedül nyújtják magyarázatát annak, miként fordulhat időnkint sorsunk oly rosszra, azoknak a tündöklő nemzeti erényeknek ellenére is, melyeket még ellenfeleink sem vitathatnak el tőlünk. — A katasztrofális csatavesztések kisebbik részének oka a hadvezér katonai hibája. A vesztett csaták legtöbb esetben logikus következményei a megelőző idők elhibázott bel- és külpolitikájának. És ha áll ez a tételem, akkor ennek az egész magyar történelem folyamán a legjellemzőbb példája a mohácsi vész. — Hunyadi Mátyást a trónon követő két Jagelló-királyunkkal szemben három török szultán állott: II. Bajazet, I. Szelim és II. Szulejmán. Bajazet uralkodásának végét belviszályok bénították. Szelim külpolitikájának keleti orientációt adott. Fiában, II. Szulejmánban azonban legteljesesebb mértékben nyertek kifejezést az izlám világhatalmi törekvései. Midőn 1520-ban hódító kedvtől hevítve trónralép, magával szemben egy gyermekkirály tehetetlen uralkodása alatt, pártviszályokban elmerült Magyarországot talált. Expanzív politikájának kérlelhetetlen logikájából folyt, hogy először a vele északnyugaton határos hatalmat: Magyarországot kellett megtámadnia s már a trónraléptét követő 1521-ik esztendőben elfoglalja azt a három végvárunkat, mely az ország meghódításában útjában állott: Belgrádot, Zimonyt és Sabácot. A fölmentő seregekkel Báthory István nádor és Szapolyai János erdélyi vajda tétlenül maradtak, mert annyira gyűlölték egymást, hogy nem akartak együtt harcolni. Nándorfehérvár fölmentésének elmaradásában csirában már benn van Magyarország egész későbbi tragédiája. A „parlamenfárizmus" bölcsője. — Perényi Péter 1519-iki halála után az udvari párt Báthory István temesi ispánt emelte a nádori székbe, akit a nemzeti katasztrófa felidézése és kimélyítése körül iszonyatos történelmi felelősség terhel. A hatalom birtokában és a felelősségben osztozkodnak vele Szálkái László kancellár, Sárkány Ambrus országbiró, — valóságos triumvirátus — továbbá Thurzó Elek pénztartó és Szerencsés Imre pénzember; mindnyájan önző, nagyravágyó emberek, akikben hiányoztak azok az erkölcsi" és szellemi tulajdonságok, melyek vészteljes időkben egy nagy állam kormányzásához szükségesek. — Ezzel az udvari párttal szemben állott a nemzeti királyság, a köznemesség pártja, élén Szapolyai János erdélyi vajdával, Verbőczy Istvánnal és Várdai Pál egri püspökkel. Programjuk rokonszenvesebb, mint az udvari párté, de Szapolyai Jánosról nyilt titok volt, hogy trónra tör, Verbőczy Istvánban pedig minden tudománya ellenére sem volt tetterő. — Ez a két párt az ország legnagyobb veszedelme idején élet-halálküzdelmet vívott egymással. Akiknek kedvük telik abban, hogy a parlamentárizmus kezdeteit kutassák, azok a két akkori nagy pártnak ezt a váltógazdaságát örömmel üdvözölhetik. A magyar nemzet azonban a korai alkotmányosságnak erre a játékára keservesen ráfizetett. Tomori és Tisza István. — Fölemelő látvány azonban, hogy a versengő pártok tülekedése fölött ott látunk önzetlenségének teljességében tündökölni egy igaz magyar embert: Tomori Pált, aki csak a hazát nézte és csak annak akart szolgálni. Senki sem támogatta őt, az ország urai, a külföldi fejedelmek cserbenhagyták és mégis mikor látta, hogy a török az országot végpusztulással fenyegeti, felülkerekedett benne a hazafi és lesietett a végekre. Biztos szemmel, tisztán látta teljes reménytelenségét az ellenállásnak, melynek vezetésére elhivatott; és mégis mint igazi férfi, °meíí fővel ment szembe a sötét végzettel. A na^y magyaroknak ahhoz a típusához tartozik, akiknek, amidőn a nemzettől a katasztrófát elhárítani nem tudták, — Vörösmarty szavaival élve — volt bátorságuk a nagyszerű halálhoz. Sorsa Batthyány Lajoséhez és Tisza Istvánéhoz hasonlatos. Történelmünknek revideálni kell fölötte Ítéletét, a magyar haza legnagyobb fiai közé tartozik. — És most elérkeztem az események előadásában oda, midőn röviden foglalkoznom kell a Tomori-problémával. Ő jól tudta, hog^ Magyarország teljes készületlenségében a török túlerőnek képtelen ellenállni, ezt ismételten jelentette Budára, a végén pedig azt is ajánlotta a királynak, hogy még adófizetés árán is sürgősen kössön békét a szultánnal. Pár napra rá, már mint fővezér, az azonnal való megütközést sürgeti a segédcsapatok bevárása nélkül. A Tomori-probléma ismét megdöbbentően hasonlatos a Tisza-problémához. Tisza is világosan látta a világháború kedvezőtlen kilátásait, határozottan ellenezte azt s mégis a végén kénytelen volt belemenni. Én a Tomoriprobléma magyarázatát abban látom, hogy a Gyermekköpenyek: 400.000 K, 350.000 és 290.000 K. Valódi angol és francia köpenyek, VégigbéleSf női kabátok: 800.000 K, 700.000 K, 600.000 K, 450.000 korona. kosztüm és öltönykelmékben állandóan újdonságok Végigbélelt női kabátok szormezve: 1,200.000 K .950.000 m 850.000 K 750.000 „ fi 1AII§ 1 én KOKEIK divatárnházában. Mielőtt bárhol vásárol, saját érdekében, véfelkötelezettség nélkül tekintse meg raktárunkat és ggőzödjön meg áraink olcsóságáról.