Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.

1926-08-21 / 34. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. Telefon 131. szám Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Laptulajdonos főszerkesztő: D

R. KŐRÖS ENDRE Főispán-változás. A Budapesti Közlöny e hó 15-én megjelent száma kormányzói kéziratot közöl, mellyel a kormányzó dr. Magyar Károlyt, vármegyénk főispánját, buzgó szolgálatai elismerése mellett állásától felmentette és Veszprémvármegye főispánjává dr. Körmendy Ékes Lajost, volt törvényhatósági városi tanácsost nevezte ki. A kormányzói kézirat csak a beavatatlanok számára volt meglepetés. Dr. Magyar károly, aki immár négy év óta állott a kormány bizalmának letéteményeseként vármegyénk élén, már régebben és több izben kifejezésre juttatta illetékes helyen azt a szándékát, hogy terhes állásától megváljon. Távozása, már hosszabb idő óta, csak utódja személyének megválasztása miatt késett. Amidőn most tisztétől megválik, elismeréssel kell megemlékeznünk azokról az érdemekről, amelyeket mintegy folytatásaképpen régebbi törvényhatósági működésének, díszes állásában szerzett. Már a béke éveiben elnöke volt a vármegyei gazdasági egyesületnek és a háború nehéz esztendeje után sok gondot fordított reá, hogy vármegyénk mezőgazdaságának színvonalát emelje s ezáltal vármegyénk gazdasági életét felvirágoztassa. Politikai téren hiven követte a kormány intencióit, s ha a nemzetgyűlésbe beküldött képviselők nem is tartoztak mind a kormány táborába, maga a törvényhatósági bizottság mindig egységesen helytállóit Bethlen politikai iránya mellett. Állására számos jelölt volt kombinációban. Ha azok közül, akik e díszes tisztre szóbajöttek, a kormány választása nem megyebeli emberre esett, akkor ennek bizonyára fontos oka volt. Alig emlékszünk rá, hogy a — kommunizmus utáni pár hetet leszámítva, amikor közös kormánybiztosunk volt Győr megyével — valaha is idegenből került volna vármegyénk főispánja. De a régi időket nem lehetett a mostaniakhoz hasonlítani. Az a férfiú, akit a kormányzó bizalma ősi vármegyénk főispáni székébe ültetett, mintegy szimbóluma a Kárpátok övezte területen minden magyar összetartozandóságának. Körmendy Ékes Lajos az összeomláskor Kassa város tanácsosa volt s mikor ott a csehek lettek az urak, a feledek bizalma kétszer küldötte öt a magyar politikai párt tagja gyanánt a cseh parlamentbe. Amiért ott az elnyomott magyarság szószólója mert lenni és bátran merte hirdetni az őslakók jogait, azért üldözőbe vette őt a cseh erőszak s végül állampolgárságának megtagadásával, a neki kellemetlen, hajthatatlan magyart a megszállott területről kiutasította. Bizonyos, hogyha megtanult volna hallgatni és ha gyöngébb lett volna benne magyarságának érzése és erösebb az alkalmazkodó képessége, akkor nyugodtan maradhatott volna az új uralom alatt. Amidőn e helyen a távozó főispántól, akit szintén erős nemzeti érzés hevített, búcsút veszünk, szívből köszöntjük új főispánunkat. Kívánjuk, hozza meg e vármegyébe a teljes békességet, a lelkek harmóniáját, hogy e mi megyénk minden rendű és rangú polgára egy legyen, kitartó legyen és erős legyen abban az érzésben, amelyért új főispánunk régi hazájában türt, szenvedett és üldöztetett. Megint a pályaválasztás gondja nehezedik a szülőre és gyermekre egyaránt. Az élet egyik legnehezebb problémája ez, és aki helyesen oldja meg, az már félsikert aratott az élet küzdelmeiben. Ugy vagyunk, hogy egyik pálya sem kecsegtető arra nézve, aki anyagiakkal kellően fel nem szerelve megy neki az életnek. Minden téren általános pangás, földmives és birtokos, munkás és gyáros, kereskedő és iparos, ügyvédek, orvosok, mérnökök többnyire keservesen küzködnek, mig maguknak exisztenciát tudnak biztosítani. A kenyérharc sok pályán egyenesen kétségbeejtő és aki nincs felszerelve elég vastag arcbőrrel és kíméletlen öklökkel, az bizony hátul marad még ha érdemesebb is az előre törtetőknél. A szociális nyomorúság minden vonalon érezteti hatását. A nagy városokban tanulságos alkalmak kínálkoznak arra, hogy megtapasztaljuk micsoda küzdelmekben van része egy kezdő ügyvédnek, orvosnak, vagy mérnöknek, aki tanulmányaira horribilis összegeket áldozott. Egyike-másika az ifjú és reményteljes lateinereknek, valóságos harcokat kénytelen folytatni a mindennapi betevő falatért. És ha a diplomások is ekként küzködnek, akkor felesleges külön utalni arra, hogy a kereskedelmi és ipari pályát kezdők sorsa sem rózsás. Ezért nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy egyik vagy másik pályát a szülők vagy gyermekek különös figyelmébe ajánljuk. Nem sok idő előtt még szokás volt, hogy a pályaválasztásról értekezők folyton azt hangoztassák, hogy a lateiner ágak túlvannak zsúfolva és ezért sokkal jobban teszik a szülők, ha gyermekeikből kereskedőket vagy iparosokat nevelnek. Sajnos, e sorok írója nincs abban a helyzetben, hogy az ipari vagy kereskedelmi pályát a lateiner fölé helyezze, mert az egyik csak olyan kedvezőtlen perspektívát nyújt áldatlan gazdasági kelyzetünkben, amint a másik. Nem zenghetjük a régi sablont, hogy sok iparost és sok kereskedőt a hazának, mert azóta, hogy a kontárok ezrei és százezrei tódulnak e pályára, ezen a téren különös jóval senkit sem biztatunk. Ugyanígy vagyunk a lateiner pályákkal is. Mindennek pedig az a tanulsága, hogy az életbe kikerülő ifjú arra a pályára menjen, amelyre hajlandósága van. A pályaválasztás szempontját sem befolyásolhatja az a körülmény, hogy az illető pálya túl van-e zsúfolva. Mert többé-kevésbbé minden pálya túlzsúfolt. Irányadó szempont csak az lehet, hogy elég érez-e magában az életbe kilépő ifjú arra, hogy a választott pálya körülményeinek megfeleljen. Elvégre aki tud és aki akar, az megél minden pályán, ha nem is úgy, ahogy megérdemelné. Nincs az a verseny és túlprodukció, amely az erőt el tudná zárni az érvényesüléstől. Vezesse a szülőket gyermekeik pályaválasztásánál áz a szempont, hogy mi akar lenni a gyermek és azt bírálják meg, hogy testi vagy szellemi képességei megfelelnek-e annak a hivatásnak? Ha úgy találják, hogy igen, akkor feltétlenül hagyják a maga által választott úton menni gyermeküket és csak abban az esetben akadályozzák a választott pályára való lépést, ha úgy találják hogy gyermekük annak nem felelne meg. Gondolják meg a szülők, hogy óriási felelősséget vesznek magukra, amidőn gyermeküknek az egész életre kiható pályaválasztásában önhatalmúlag, a gyermek akarata ellenére járnak el. Az ilyen szülői erőszakoskodás nem egy sok reménnyel biztató exisztenciát tett tönkre, nem egy szülőnek okozott szívfájdalmat. Legyen a gyermek az, ami lenni akarl Ez legyen a domináló szempont, a többi szempont, mint a pálya túlzsúfoltsága, nehézsége, anyagi és erkölcsi előnye, ez mind csak másodsorban jöhet tekintetbe. Nem üres frázis, hogy manapság már nincsenek gyermekek. Tény, hogy a modern élet feltételei, a sajtó általános elterjedettsége és maga az iskola is sokkal korábban érleli meg a serdülő ifjúságot, mint az annak előtte történt. A maturáns ma már ítélni tudás dolgában megközelíti a férfi Ítéletét és feltehető róla, hogy tudja mái; mit akar. A pályaválasztásnál adjunk hát inkább neki igazat, mint a szülőnek. Gy. L. ÚJDONSÁGOK. — Rendkívüli megyegyülés. Veszprémvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 10-én rendkívüli közgyűlést tartott a vármegyeháza nagytermében dr. Magyar Károly főispán elnöklete mellett. A közgyűlésnek két igen fontos pontja volt. A vármegyei telefonhálózat kiépítése s erre a célra külföldi kölcsön felvétele. A telefonhálózat kiépítése ügyében hozott állandó választmányi javaslatot dr. Kenessey Z. tb. főjegyző referálta, ismertetve az akció keletkezését s a mai tárgyalások eredményét, melynek értelmében a kincstár a fővezetékek költségeinek 50 százalékát téríti meg, a többi a vármegyét terheli. Az összes fővonalak építési költsége 2800 millió, a mellékvonalaké 1932 millió. E költségből az állam 1400 milliót térít meg, a többit, 3332 milliót a vármegye. Az állandó választmány javasolja, hogy a vármegye interurbán telefonhálózatát építtesse ki, a hozzájárulást szavazza meg, az állam támogatását kérje, hogy a szükséges összeg a folyó évi költségvetésbe felvehető legyen. A közgyűlés Mohácsy Lajos pártoló felszólalása után egyhangúlag elfogadta az állandó választmány javaslatát. A tárgysorozat második pontját Keczer Imre főjegyző ismertette. A m. kir. kormány a vármegyéknek külföldi kölcsönt szerzett sürgős beruházásokra. Ebből vármegyénk 5 és fél milliárdot kért. A kölcsön 92-es árfolyammal 7 és fél százalék kamattal s 20 évi törlesztéssel lenne folyósítva. Fenti összegből 3 és fél milliárdot a telefonhálózat, 2 milliárdot útépítésre fordítana a vármegye. Többek felszólalása után a közgyűlés egyhangúlag megszavazta az 5 és fél milliárd külföldi kölcsön felvételét. — Egyházkerületi közgyűlés. A dunántúli evangélikus egyházkerület szeptember hó 30-án, Szombathelyen tartja ez évi közgyűlését. — Névmagyarosítás. A belügyminiszter Rziha Ernő, Irén, Jolán és Ilona pápai lakosok nevének Balázs-ra kért átváltoztatását megengedte. — Pénzügyi kinevezés. A pénzügyminiszter Balló Aladár pápai adóhivatali tanácsost a téti adóhivatal főnökévé nevezte ki.