Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.

1926-07-10 / 28. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. Telefon 131. szára Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. MEGJELENIK SZOMBATON Az a bojkott, amely az egyébként köztudomásúlag szörnyen bátor cseheket alaposan megijesztette, nagyon tanulságos reánk nézve. Megállapítható t. i., hogy amióta a bojkott következtében nem vesznek kereskedőink cseh árut, azóta is egészen jól meg tudunk élni. Mivel az osztrák kereskedelmi szerződések ezideig még szintén nincsenek megkötve, hasonló helyzetben vagyunk az osztrák szomszéddal szemben is. És ime, a föld mégis forog, és ha hónapokon át nem jönne be hozzánk osztrák vagy cseh áru, akkor sem kellene a Dunának futnunk. Épen csak annyi ideig kellene egyetmást nélkülöznünk, amíg gyáraink az egész vonalon mindenféle gyártásra berendezkednének. Magyarországot szeretik mezőgazdasági államnak mondani. Ez még a múltban sem állt meg teljesen. De ma, amikor a megkisebbített területen itt van Budapest a maga hatalmas gyártelepeivel, itt van a fővárost környező helységekben elhelyezett töméntelen gyár, akkor bátran mondhatjuk, hogy igen jelentékeny mértékben ipari állam is vagyunk. Valószínűleg, hogy a most késő kereskedelmi szerződések előbb-utóbb mégis csak megkészülnek s akkor a bojkott is véget ér és megszűnik a szörnyű pánik, mely jelenleg a cseh iparos-berkekben honol. De arra mindenesetre jó lesz az, ami most történik, hogy biztatást és erőt merítsünk belőle teljes gazdasági függetlenségünk kivívásához. Amennyi kiváló mérnök, amennyi szakképzett iparos, elsőrendű munkás és amennyi már működésben levő és könnyen kifejleszthető gyári vállalat van ebben az országban, azok mellett bizony csak kis akarat kell hozzá, hogy a jelenlegi gazdasági függőségünket megszüntessük és belföldön állítsuk elő mindazt, amire ruházatunkban, háztartásunkban, kereskedelmünkben, mezőgazdaságunkban szükségünk van. Hogy ehhez erős elhatározás, kitartás, nemzeti érzés és összetartás is kell, az kétségtelen. Kell egy kicsit lemondanunk is, kell várni tudni, kell józan mérlegelése annak, hogy mindnyájunk közös érdeke az, ha az idegent nemcsak ideiglenesen, de állandóan és mindenkorra bojkottálni akarjuk és tudjuk. ÁRION FOGKRÉM-FOGPOR fehérít! üdít! konzervál! a mai kor legtökéletesebb fogkrémje és hogy erről meggyőződjék fáradjon be NEPPER REZSŐ drogériájába PÁPÁN, hol INGYEN KAP egy próbatubust. Ha egyszer megpróbálja, sohasem használ mást. ÖREG KOLLÉGIUM TERMŐ EPERFÁJA . . Irta: Dr. Somogyi Károly. öreg kollégium termő eperfája, — Címernek himezve selyem zászlajára — Sok század-nevelte élő, nagy gondolat: Meghatva állunk meg vén lombjaid alatt.. . — Sok-sok hulló levél ... nehéz, átkos évek ... Villámló viharok téged is megtéptek. Hogy elváltunk tőled, — még félig gyermekek, — Sorsnak jégverése hej mennyit kergetett! Rossz csillagok járnak. Bánatra születtünk. Magyar hazánk ege elborult felettünk . .. Szégyen kinos könnye a lelkünkig éget — Rabszolga-magyarok köszöntenek téged ! — Szolga még a föld is körül, közel s távol, Csonka-Magyarország csak egy fogolytábor. Ugató ebekkel úgy őröznek minket. Mikor lesz már vége? Isten meddig büntet? Öreg kollégium, ki jó anyánk voltál, Emléked előttünk imádságos oltár. Végzettel birkózó elbusult harcokban Annak fényessége soha ki nem lobban. Vészverő gátjai poklok hatalmának: Hit, erő, akarat e szent magból támadt: Eme dicső eszme csillagokig ér fel, Istennel, — hazáért, — tudás fegyverével! Termő vén eperfa drága, dús gyümölcse Magyar fiak lelkét e tűzzel betöltse! Fűtse fáradságra, tettekre hevítse: Nem adjuk e honnak egyetlen rögit se í Még egy porszeme sem szolgáljon más népnek, Csak szabad magyarnak ... Zengj, zúgj erős ének, Isten a mi várunk, fegyverünk az eszme, Nincs még Magyarország örökre elveszve! — Öreg kollégium zöld lombos vén fája, Vérszinnel van írva e gondolat rája — Hit fehér zászlaján a hazaszeretet, Nagymagyarországért — piros vért, életet! ÚJDONSÁGOK. — Személyi hir. Dr. Antal Géza püspök f. hó 9-én hivatalos ügyekben városunkban időzött s innen Veszprémbe utazott a vármegyei közigazgatási bizottság ülésére. — Társas-vacsora. Okolicsányi József dohánygyári igazgató, a Kaszinó elnöke tiszteletére 40 éves szolgálati jubileuma alkalmából ma, szombaton este a Kaszinó-kertben társasvacsora lesz. — 35 éves és 25 éves találkozók. Mult vasárnap ismét két illusztris csoportja a pápai kollégiumban érettségizett öreg diákoknak jött össze városunkban 35 éves, illetve 25 éves találkozóra. A templomi istentiszteleten Czeglédy Sándor egyházkerületi főjegyző és főiskolai gondnok, aki szintén 25 év előtt tett érettségit, tartott az országos nevü szónokhoz méltó tartalomban, formában és előadásban egyaránt remek egyházi beszédet. A kollégiumban lefolyt találkozón a 35 évesek részéről dr. Molnár Imre ügyvéd, a 25 évesek részéről dr. Szabó Sándor miniszteri főszámtanácsos üdvözölte nagyon szép beszédben a tanári kart. Mindkét csoportnak Faragó főigazgató válaszolt, megköszönvén az alma materhez való ragaszkodásukat. Felkeresték és megkoszorúzták ezután elhunyt tanáraik sírjait, ahol Czeglédy Sándor, Végh János, Györgydeák Dániel és dr. Szabó Sándor mondottak kegyeletes beszédeket. Társas ebédre a 35 évesek a Griffben gyűltek össze, ahol a találkozóknak mondhatni mindegyike mondott felköszöntőt. A 25 éveseknek a kaszinókertben lefolyt ebédjén Czeglédy Sándor, Varga József, Molnár Elek, Végh János, dr. Kemény Imre, Eötvös Sándor felköszöntőket mondtak, dr. Somogyi Károly pedig lapunk mai számában közölt lendületes és hatásos versét olvasta fel, A tanári kar aposztrofált tagjai is mind felszólaltak. A 35 évesek találkozásuk alkalmából volt osztályfőnökük, néhai P. Szabó Károly nevére 4 millió korona alapítványt tettek. Az 1891-ben érettségizettek közül jelen voltak : Borsos Károly főgimn. igazgató, Mezőtúr, dr. Pátkai Béla ügyvéd, Budapest, Csatári Elek ny. alispán, Magyaróvár, dr. Erőss Vilmos, Sümeg, Schreiner Endre, Sopron, Steiner Kornél, Budapest, dr. Korpády Zoltán, Budapest, Németh József, Budapest, dr. Molnár Imre ügyvéd, Pápa, dr. Hajdú Marcel ügyvéd, Budapest. Az 1901-ben érettségizettek közül jelen voltak : Dr. Bass Ernő fogorvos, Pápa, Bándics Lajos máv. ellenőr, állomásfőnök, Tördemic, Sándor Bódog, kir. ipari főfelügyelő, főmérnök, Budapest, dr. Szente Kornél tanár, Győr, Végh János ref. lelkész, Adorjánháza, Csillag Izidor körállatorvos, Kapuvár, Kiss Lajos p. ü. titkár, Szombathely, Szabó Dezső főjegyző, Naszály, dr. Szabó Sándor földm. min. erdőszámtanácsos, Ruzicsek Gyula ny. állampt. főtiszt, Pápa, dr. Kemény Imre ny. miniszt. tanácsos, Tiszafüred, dr. Sávolyi Brúnó ügyvéd, r. t. igazgató, Budapest, Molnár Elek tanár, Generali-titkár, Pápa, Varga József postafelügyelő, Pápa, Czeglédy Sándor ref. lelkész, főiskolai gondnok, Győr, Györgydeák Dániel ref. lelkész, Pázmándfalu, Győrm., Eötvös Sándor ref. lelkész, Mezőszentgyörgy, B. Kenessey Antal gyógyszerész, Kapuvár. — Kollégiumi rajzkiállítás. Ha lapunk szűk tere engedné, cikket kellene szentelnünk annak a sok fejlődő és kész értéknek, amit az idei kollégiumi rajzkiállítás felmutatott s amiről itt járt neves művészek is a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak. A sok közül mi csupán egy olyant emelünk ki, amivel alig dicsekedhetik más középiskola: Tóth István Lajos VII. o. tanuló pompásan lemásolta aquarel képben Székely Bertalan: Vérszerződés-ét. Ugyanezen kép egyes alakjait pedig Kovács Iván VIII., Szabó Dezső, Rácz Lajos, Jamniczky Nándor VII., Nyéky László VI. és Kalmár Lajos V. o. tanulók festették meg. Az nagy haladás, ami ebben és a többi pompás kiállítási anyagban megnyilatkozik, Losonczi Jenő tanár mesteri vezetésének köszönhető. — Uj doktor filosofiae. Főiskolánk volt jeles növendékét, Tóth Lajos kollégiumi ének- és zenetanár fiát, Tóth Lajost, a debreceni m. kir. Tisza István tud. egyetemen mult hó 30-án a matematika-fizikai szakcsoportból summa cum Iaude doktorrá avatták. — A pápasalamoni „arany". Hetek óta valósággal izgalomban van Pápasalamon és környéke. Útjavítás alkalmával a község határában „arany"-érre bukkantak, amelynek csillogó fénye fantasztikus képzelődéseknek lett a szülője. Ha mostanában salamoni emberrel — vagy akárhány pápaival is — találkozol, egész biztosan elővesz zsebéből egy gondosan összehajtogatott papircsomagocskát, szétgöngyöli és elibéd mutatja a község szenzációját, valami csillogó homokot, amelynek 75%-át aranynak tette meg a képzelet. Megcsonkítottságunk szomorú állapotában azt mondjuk, bárcsak így volna. Az alchimiához ugyan nem sokat értünk, de —• sajnos — azt hisszük, alapos a kételkedésünk, hogy a salamoni homokban csak egy százalék arany is volna. Biz' az nem lehet más, mint közönséges homok, amelyben üvegszerüen csillognak a szép szines kvarc- vagy kelkopirit-szemecskék, s ez esetben is be fog igazolódni — mert úgy tudjuk vegyelemzésre Budapestre is küldtek az anyagból —, hogy „nem mind arany, ami fényük", s a jó salamoniak szegényebbek lesznek egy füstbe ment illúzióval.