Pápai Hírlap – XXIII. évfolyam – 1926.

1926-07-03 / 27. szám

Igazgatós CZÁJA JÁMOíS, A napokban megérkezik világvárosi műsorral 16 bel- és külföldi attrakció számmal. Olcsó Iielyárak! Törpebohóc. Irta: Kőrös Andor. A cirkuszban, az állatokat és Tekla míílovarnőt kivéve, mindenki bántotta s ő mindenkit szeretett, még az embereket is, mert szerelmes volt. Sokszor és sokat mulattak az artisták Maxi nagy, reménytelen szerelmén, hiszen olyan csúf, törpe fickó volt s már jócskán öreg is: közel negyven éves, de magassága nem ütötte meg az egy métert. Képzelhetik. Szerelme azonban óriásira nőtt. A karcsú, barna Teklát szerette, ki testheztapadó trikóban hajmeresztő mutatványokat végzett vágtató, nyergeletlen lovak hátán. Karcsú és könnyű szaltói után, mikor a ló izmos farára pillent, mindvalahányszor kilökte hosszúkás tenyerét a publikum felé s így szólt csengő, idegenszerű hangon: „Aláhoppl" Maxi esténkint a körporond körül futó dobogón ülve leste Tekla csodaszép mutatványait. Ha tapsoltak, az ő szíve tapsolt, ha kacagtak, az ő szíve kacagott. Szíve csodálatos szerszámnak bizonyult, ezer hangon tudott és értette az állatok beszédét s az élettelen dolgok néma szavát, de csak mióta Teklát szerette, hiszen ő volt első, igazi, nagy szerelme. Mondják, azelőtt gyűlölködő, rossz ember volt. A szerelem fölemelte. így aztán érthető is szívének csodálatos értelme .. . Ott ült a zsúfolt cirkuszban, torzra pingált arccal, fején felcsapódó vörös parókával, bugyogó bő bohóckosztümjében s kicsiny, rövid lábát, mint a madzagot, torz teste alá görbítette. Mintha hosszú évek során nem rajta esett volna annyi embertelen sérelem: elfeledte a sok kemény fricskát, brutális barackot, illetlen rúgásokat, sőt az ostorütéseket is, amik sűrűn s majd mindig ok nélkül csattantak el nyomorék testén. Nézte, nézte a karcsú, fiatal, guminyulánk Teklát, kit titokban az egész társulat gyűlölt; a nők túlságosan szépnek s ügyesnek találták, a férfiak viszont, szépsége és ügyessége mellett, túlságosan hidegnek . . . pedig (Maxi tudta 1) Teklának forró szív dobogott almakemény mellecskéi mögött, forró szív egy furcsa, nagyhajú fiúért, aki gyönyörű muzsikákat írt s a zongo-a mélyhangú billentyűin bravúrosan ki tudta verni a vágtató lovak patkótalpu patadobogását. Maxi elhitte magának, hogy csakis ez az ördöngös zenetudomány döntötte a muzsikus javára Tekla szerelmét, pedig ő közvetítette közöttük az első levélváltást, miért is hálából Tekla sohse bántotta groteszk kollegáját, jól bánt vele, sőt olykor meg is simogatta. Zene szólt fenn az orkeszterben, nagyhangú, csinnadraítás zene. Fuvolák öblögettek, hegedűk sírtak, nagybőgők zümmögtek, cintányérok csattantak, dobok dörömböltek. A lovak tölcsérbe vágták a sötétbarna, nedves fürészport s ez hasonlított — szagban is — az ősz ázott, puha avartakarójához, amit megkavar a forgószél. Mint mindig: ma este is édesbús hangulat lebzselt Maxi szorongó szívében. A mutatvány fénypontja következett. A zene pici szünetet tartott, majd újult erővel, forró záporként felharsant, mire az okos, idomított lovak, a porond középpontja felé dűlve, iszonyú vágtába kezdtek. Szirté remegett a cirkusz. Három szoborszép arabs paripa robogott a fehér pillangóként repkedő Tekla alatt. Maxi zöldre festett szemhéja szaporán táncolt, muzsikát húzott pillatalpa alá az izgalom : na most mingyárt ugrik, — a kecses légtornász-lovarnő az első ló farán állt s lendületet vett, hogy a harmadik ló farára szaltózzék hátra, — a zene dobpergető jelt adott és Maxi mögöit egy ideges dáma halkan felsikoltott a páholyban; de a törpebohőc velőtrázó hangnak hallotta ezt a fojtott sikolyt, mert ő is idegeseit . . . F&tette Teklát. Megrettent, hogy a hátsó paripa félelmében felugrik s Tekla lezuhan majd a porondra, villámgyorsan kinyújtotta hát a kezét, hogy a lobogó sörényhez kapjon. Az egész egy pillanatig tartott. Az állat ijedten felhorkant, ez nem szerepelt beléidomított programmjában, idegesen visszatorpant s úgynevezett kiskör-t csinált, mire Tenla lábacskája talajt hibázott s a ló fara helyett a porond fűrészporát fogta meg. Kínos jelenet 1 A karzat hátul gúnyosan röhögött s a jobb közönség elől hűvösen, fölényesen biztosította a leforrázott Teklát, hogy sebaj, sebaj: megbocsát neki. Kegyes irgalmuk fájdalmasabban hatott ezer teliszáju gúnykacajnál. — Több is veszett Mohácsnál 1 — kiáltotta egy udvarias, monoklis űr; a lovak befutottak a függöny mögé, Tekla eltűnt s a cirkusz napirendre tért az incidens fölött. De a takaró függöny mögött mindennek van folytatása. Az öltözőben, mikor Maxi Tekla elé járult, hogy megmagyarázza, mi történt imént, a lány kilökte. — Mars! — förmedt rá nyersen, mert ő is ideges volt. S Maxival megtörtént az érthető csoda: Teklán kivül mindenki jól kezdett vele bánni, lévén titokban az egész társulat kárörvendő ellensége a csinos lovarnőnek, kit legalább káprázatos ügyességében tépázott meg kissé a törpe, de ő az emberek jóságát vad és vak gyűlölettel viszonozta. Vicsorgott minden simogatásukra, ütötte-verte a jámbor állatokat és durva, trágár szitkok repkedtek szájából. Rövidesen ő lett a legsötétebb lelkű artista, mert szerelme szemernyivel se lankadt. ípoly nagyon és reménytelenül szeretett, mint a rosszemlékű este előtt, ha ugyan nem jobban, csakhogy szerelmét már nem jutalmazta többé szánakozó jóság, megértő szeretet — és Maxi nem tudott oda ismét felemelkedni, honnan lezuhant, oda, honnét pompásan látszik: valójában milyen kicsiny az emberszív szeretete, kicsiny, mint a törpe és milyen csúfosan hazúg, akár a festett álcás bohóc. FOGKREM-FOGPOR fehérít! üdít! konzervál! a mai kor legtökéletesebb fogkrémje és hogy erről meggyőződjék fáradjon he NEPPER REZSŐ drogériájába PÁPÁN, hol INGYEN KAP egy próbafubust. Ha egyszer megpróbálja, sohasem használ mást. Egy kis váratlan ütés kell csak neki és az önzés gyökerestül gyűlöletre változtatja. Senkinek sem jutott eszébe, milyen maradéktalanul viseli foglalkozásának nevében az emberfaj legbelsőbb tulajdonságát; s mindenki mérget vett volna rá, hogy Maxi erős, szép, nagy testtel sokkal kellemesebb fickó volna . . . Holott ez nem igaz, pedig ő nyilván szívesen elhinné, ha senki sem hallja. Nem lehet igaz ... én tudom, hogy erős, szép, nagy testtel, ép testtel és festetlen arccal is époly törpe és bohóc lenne Maxi, mint így, s az a bizonyos „kellemes fickó" megjelölés, amivel széltében-hosszában illetnék, korántsem az ő benső érdemét jelentené, csupán az emberek külszinre adó felületességét bizonyítaná. Ámbátor ez oly szomorú, keserű, kétségtelen igazság, hogy sajnos már nem is kell bizonyítani. SPORT. Hat bajnokság, négy rekord. A Pápai Sport Egyesület ifjúsági atlétái kedden délután Győrben versenyeztek az atlétikai szövetség északnyugati kerületének bajnoki viadalán. A versenyen Győr, Székesfehérvár, Szombathely, Pápa és Veszprém valamennyi számottevő versenyzője résztvett s a pápai atléták nagy fölényét mi sem jellemzi jobban, minthogy a 12 bajnokság közül hatot 'Pápa nyert. A fölény főként a dobószámokban volt érezhető. A 3 dobószám 9 helyezett versenyzője közé t. i. csak 1 idegen atléta tudott bejutni. Csaknem ilyen fölényes volt azonban a futók és ugrók szereplése is. Részletes eredmények a következők: 100 m. sikf. 2. Pados Ferenc (Bencés rg.) 119 mp. 200 m. sikf. 2. Pados Ferenc (Bencés rg.) 24 8 mp. 1500 m. sikf. Bajnok: Csőre József (Bencés rg.) 4 p. 33 2 mp. (Ker. ifj. rekord.) Távolugrás. Bajnok : Arany Mihály (Ref. koll.) 612 cm. (Ker. ifj. rekord.) Hármasugrás. Bajnok: Molnár Mihály (Ref. koll.) 1272 cm. (Ker. ifj. rekord.) 3. Arany Mihály (Ref. koll.) 1200 cm. Sulydobás. Bajnok: Arany Mihály (Ref. koll.) 1107 cm. 2. Molnár Mihály (Ref. koll.) 1092 cm. 3. Mester Gábor (Ref. koll.) 1044 cm. Diszkoszvetés. Bajnok: Medgyasszay Lajos (Ref. koll.) 3531 cm, (Ker. ifj. rekord.) 3. Koncz Sándor (Áll. tanítóképző) 3024 cm. Gerelyvetés. Bajnok: Jamniczky Nándor (Ref. koll.) 3900 cm. 2. Mester G. (Ref. koll.) 3790 cm. 3. Hőbe Lajos (Ref. koll.) 3710 cm. A bencés reálgimnázium atlétái a Középfokú Iskolák Sportkörének Országos Szövetsége által 1926 junius 10—20-án Budapesten rendezett országos atlétikai bajnoki versenyen az egyéni számokban igen szép és figyelemreméltó eredményeket értek el. Különösen kiemelendő Csőre József és Domonkos Géza VII. o. tanulók szereplése, mellyel áz 1500 m. síkfutásban (4 p. 38*2 mp.) a 3-ik, az utóbbinak pedig a távolugrásban (604 cm.) 4-ik díjat elnyerni. Darány József Londonban. Azután a sok szebbnél-fiebb eredmény után, amellyel Darány József, a MAC kiváló atlétája az ország legjobbjai közé küzdötte fel magát, valóban kellemesen érinti a sportok minden igaz barátját annak a hire, hogy az angol bajnokságon indulók sorában szintén ott szerepel. A versenyzők már el is utaztak s így minden jogcímünk meg van ahhoz, hogy ez idei angol bajnokságok elé reménykedő érdeklődéssel tekintsünk.