Pápai Hírlap – XXII. évfolyam – 1925.

1925-02-28 / 9. szám

XXII. évfolyam. 9. szám. Pápa, 1925 február 28. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK IMINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Nagy bajok vannak a Slovenskónak csúfolt magyar felvidéken. Amióta ama pásztorlevelet kihirdették, mely a kormány hitetlenségre buzdító politikája ellen az egyház legerősebb fegyverét szegezte szembe, azóta nincs béke és nincs nyugalom. Kassán a legionáriusok inzultálni akarják a püspököt, akit a magyarság testével véd és a magyarság, a hithű lakosság tizszer nagyobb tábor, mint a légionárius csőcselék. Ruttkán irredenta összeesküvést fedeznek fel. Ez lehet ugyan ürügy is, de annak is jellemző, hogyan akarjak a katonai rémuralom bevezetését előkészíteni, megokolni. A ruténség körében az éhség lázítja a lakosságot. Azonközben a Duna mellett, Komáromban, a Csallóközből úgy, mint Zemplénből, Pozsonyból, Besztercebányáról, Iglóról, Késmárkról, Ungvárról, Munkácsról és mindenünnen, ahol magyarok laknak, összejönnek a magyarság ezrei és hódolnak a halhatatlan magyar költőnek. A tótság pedig testvéri tisztelettel hajtja meg szintén zászlóját Jókai előtt. Olyan hatalmas nemzeti manifesztáció lett a komáromi Jókai-ünnep, hogy ezek után csakugyan nem jöhet más, csak — a katonai diktatúra. Masaryk papa immár erre készül, feszíti a húrt mindaddig, amig csak egyszer elpattan és halálra sebzi azt, aki — feszítette. A jó apa képe mind kedvesebben bontakozik ki abból a vizsgálatból, mely immár 10 nap óta eredménytelenül folyik annak a szerencsétlen félvilági lány gyilkosának kézrekerítése érdekében. Lesz-e eredmény a rejtélyes bűnügyben, ,még ma se tudja senki megmondani. Újból és újból „nyomon" voltak már s a nyom újból és újból hamisnak bizonyult. Két hónap telt el azóta, hogy azt a szerencsétlen leányt leütötték, leszúrták, kirabolták. Bőségesen elegendő idő a bűnjelek eltüntetésére. Ha meg pláne a likőrös poharakat illetéktelen kezek fogdossák meg, mielőtt a daktiloszkópia szaktudósai kezükbe veszik, akkor még nehezebbé válik a helyzet s homályosabbá az eset. Ám legyen bár sikere a kinyomozásnak, vagy maradjon bár örök titok a Leier Amália gyilkosának neve, egyet köszönhetünk már a vizsgálatnak. A nagyvárosi jó apának olyan típusát mutatta fel számunkra, amelynek kellő megrajzolására egy Gorkij tollával kellene bírnunk. A jó apa, ki feleségét és négy gyermekét kitette a házból, aki két évtizeden át azt se tudta: élnek-e, halnak-e, bőségben vannak-e vagy éheznek, aki csak akkor fedezi fel a maga apa voltát, mikor Amália leánya a becsülete árán jómódhoz jut, aki azóta gyöngéd és figyelmes hozzá, eljár lakására, hogy szép bútoraiban, ezüst és arany holmijában gyönyörködjék, még karácsonyfát is küldött neki, aranyosat, szépet, de aki aztán, mikor a karácsonyfával nem találják gyermekét, két hónapig nem törődik vele, hogy ugyan hova lett a szeretett gyermek, mért nem tudatta jó apjával elmenetelét, mért nem hagyott egy sor írást sem róla, búcsúzva — a viszontlátásig. A hollandusnak kellett megjönnie, hogy érdeklődni kezdjen végre leánya hol- és hogyléte után, hogy ott találja szép bútorai közt, de ezüst és arany holmijából kifosztva, holtan az ágyán. Ha valaki ezt regényben megírná, kételkednénk az alak valószerüségében, de Leier Lőrinc éi, a jó apa eltagadhatlan valóság. Csak a lányát tagadta el sokáig, csak a lánya nem ét már. Nagy Jókai-ünnepünk. A Petőfi-Társaság nagygyűlése városunkban. Igazi irodalmi ünnepe volt műit vasárnap városunknak, méltó önmagához s méltó ahhoz a névhez, melynek varázsa hozta össze a Jókaiszinházunkat zsúfolásig megtöltő diszes közönséget áhítatos emlékezésre, egy tündöklő lángelme, világirodalmi büszkeségünk előtti hódolásra. A színház méltó keretet adott az ünnephez. Egy és más még nem készülhetett ugyan el a felavató napra, de már igy is a maga tetőtől talpig renovált állapotában, díszesebb és tetszetősebb alakjában, mint aminő megépítésekor volt, célirányosabb, egységesebb berendezésében a legkellemesebb benyomást keltette. Polgármesterünk izlése és erélye tette ilyenné a színházat, csak dicsérnünk lehet, hogy ezáltal is fényesebbé akarta tenni Annak ünnepét, ki örök fényt ad ennek a városnak. Az új díszletek között gyönyörűen berendezett teremben, melyet a helybeli Jókai-kör borostyánnal ékes Jókai-mellszobra s pápai művészek pápai tárgyú képei díszítettek, zöld asztalnál foglaltak helyet az est előadói, a város s a helybeli Jókai-kör képviselői. Az estét a bencés főgimnázium énekkara nyitotta meg, mely Jókai Ne csüggedj c. dalát Pikéthy Tibor megzenésítésében kitűnő énektanára : Németh Döme vezetésével szárnyaló lelkesedéssel adta elő. Ennek utána elsőnek dr. Tenzlinger József polgármester szólott, ki nagy szeretettel üdvözölte a Petőfi-Társaságot nagygyűlése alkalmából, köszöntötte az ünneplő közönséget s ennek soraiban elsőnek Jókai unokahugát, a városunkban oly nagy tisztelettel környezett özv. Ihász Lajosné Jókay Etelka úrhölgyet, kit a közönség meleg ovációban részesített. Üdvözölte még a polgármester a bpesti Szent István akadémia és a győri Kisfaludy irodalmi kör képviseletében megjelent Harsányi Lajos esperes-plébánost. Utána a helybeli Jókai-kör nevében dr. Kőrös Endre üdvözölte a Petőfi-Társaságot s felolvasta egyúttal a kör elnökének, dr. Antal Géza püspöknak Rotterdamból küldött üdvözletét, melyben klasszikus tömörséggel foglalja össze városunk Jókai-vonatkozásait s melyet lelkesen megéljeneztek. Pékár Gyula a hála és köszönet szavaival kezdte. Majd ő is köszöntötte azt, aki nemcsak vér szerinti közeli rokona Jókainak, de lelke nemességének és jóságának is örököse, Ihászné Jókay Etelkát. Megnyitója további részében Pápa város jelentőségét fejtegette Jókai életében, megállapítván, hogy itt született meg a költő lelke, itt lett költővé. Majd a költő nemzeti jelentőségét és világirodalmi értékét méltatta abban a nagy perspektivában, melyet csak egy világirodalmi műveltségű elme tud feltárni hallgatói elé. A gyönyörű megnyitót zajos elismeréssel fogadták. Szávay Gyula a Komáromi Duna-parton cimü költeményét mutatta be, mélységes hazafiúi érzését, művészi jellemző képességét, szingazdag nyelvét és csodálatos formaérzékét egyaránt ragyogtatva. Kell-e mondanunk, mit lát a komáromi Duna-parton a költő s kinek emlékét újította fel oly édesen zengő ritmusokban, hogy könnyeket csalt a szembe? Lelkesen és hosszan megtapsolták. Stílszerűen, a színház új életrekelése alkalmával azt a prológot szavalta Boda József papnövendék, mellyel a pápai színházat 1881ben megnyitották s melyet — Jókai irt. Az örökbecsű prológ szatirikus és elbeszélő részei után főkép hatásos volt a befejezés, mely a színház erkölcsi és hazafias célját aposztrofálta s melyet Boda lendületes hévvel juttatott érvényre. Nagy érdeklődéssel várt művészi szám következett most. Rollerné Tóth Annust jól ismeri ugyan közönségünk, de mindenki gondolta, hogy e díszes és ritka alkalomra valami rendkívülivel fog meglepni bennünket. Nem is csalódtak benne. A Traviata nagy áriáját énekelte. Soha még hangja ily kristálytisztán nem csengett és művészi képességei sem ragyogtak tökéletesebben, mint ezen este. Lavotta kacagódala hasonló értékes produkció volt. A közönség meleg szeretettel ünnepelte. A zongorakiséretet dr. Hermann László látta el művészi tudással. Jókai irói egyéniségét Ferenczy Zoltán méltatta hatalmas tanulmányban. E kiváló irodalomtudósunkkal, Petőfi legjobb életrajzának Írójával ezúttal először találkozott személyesen közönségünk. Megragadta mindjárt figyelmét mélységes tudása, eszthetikai elemzésének biztossága, szellemének csillogása. Jókai nagysága most bontakozott ki hallgatói előtt a maga igaz mivoltában. Hogy a laikust is le tudta kötni, hogy a hozzáértőnek lelkét is újjal képes volt gazdagítani, az a legnagyobb elismerés erről a remek felolvasásról, mely számunkra örökre feledhetlen marad. A nagy tudós iránt hallgatósága lelkes tapsokban fejezte ki elismerését. Az est első részének befejezése egy gyönyörű, poétikus ének- és zenekari szám volt. Tiszteletreméltó öreg mesterünk, Gáty Zoltán igazán mesteri megzenésítésében a Régi dalt játszotta a nőnevelő-intézet zenekara s énekelte annak énekkara elbájolva vele hallgatóságát. A nem énekelt strófákat Illés Ilona szavalta frappáns erővel. így az egész költemény érvényesülvén, mélységes hatást váltott ki a közönségből. Szünet után az állami képző jeles muzsikusai Lengyel Gyula zenetanáruk ismert kiváló vezetésével a Hunyadi-nyitányt játszották. Tüzes lendületükkel és pontos összjátékukkal teljes sikert arattak. A Petőfisták közül utolsónak a sorban Lampérth Géza beszélt, kit — a pápai diákot, kollégiumunk egyik büszkeségét — meleg ováció fogadott. Ezúttal nem verset hozott. Kedves humorral, szívbeli közvetlenséggel felelevenítve Fővárosi hires festőművészek képkiállítása, már megnyílt az Otthon-kávéházban. W -A- kiállítás csak néhány napig- lesz nyitva. — Megtekintése díjtalan.