Pápai Hírlap – XXII. évfolyam – 1925.

1925-12-26 / 52. szám

Kisiparosok karácsonyfája. — A Pénzügyminiszter Úr figyelmébe! — Nehéz napok virradtak a pápai kisiparos­ságra. Az adózás terén eddig is súlyos terhe­ket viselt, de a kereseti adót most olyan ma­gasra emelték, amelyet elhordozni képtelen. E miatt aztán örökös zaklatásoknak van kitéve, foglalást foglalás követ, az ipar kétségbeejtően pang, az iparosság eljutott a tönk szélére. Nem is panaszkodik már, neki már minden mindegy, rosszabb már nem lehet, a megélhe­tése nincs biztosítva, látja a családját éhezni, rongyokban járni, délben az ebédje krumpli héjában, este a vacsorája héjában krumpli, — így van ez Nagyméltóságú Miniszter Úr. Pedig a nemzetgyűlésben azt méltóztatott mondani, hogy a magyar embert már nem lehet több adóval sújtani, mert a teherviselő-képessége ki van merítve; ezt bizonyította Genfben Smith szanálási biztos is. A forgalmi adót méltóztatott leszállítani 3%-ról 2%-ra és most, a rossz üzletmenet elle­nére, kétszer, sőt háromszor több forgalmi adót kell fizetni az iparosságnak, mint ezelőtt. Ez így nem mehet tovább Kegyelmes Uram, egy­szer mégis csak meg kell állni az adóprésnek, mert ha ez a megállás, a terhek könnyítése soká késik, akkor rövid idő múlva nem lesz adóalany, az iparosság összeroskad a terhek súlya alatt s üzemét beszüntetni lesz kénytelen. Már is ritka nap, hogy üzembeszüntetésről ne értesítené a hatóság az ipartestületet. Mi lesz ezekből az iparosokból? Nem akarok jós lenni, de azt hiszem, közelednek a kommunistákhoz. A forgalmi adót olyan urak szabták, illetőleg vetették ki, akik nem értenek az üzlet­hez és nem vették figyelembe az üzleteknek katasztrofálisan rossz menetét, pedig ennek az adónak a megállapításához sziv kell, és a szív­ben szeretetnek és megértésnek is kell lenni. Husz éve vagyok ipartestületi elnök és amikor csak alkalmam nyilt, mindig kértem az iparosságot, különösen a mostani nehéz idők­ben, az állammal szemben fennálló kötelességei Amerika, amely tudvalevőleg faképnél hagyta a népszövetséget, most, hogy a nép­szövetség leszerelési konferencia tartását hatá­rozta, ezen külön meghívásra mégis részt kiván venni. A külügyi kormány máris hivatalosan kijelentette, hogy a konferencián az Egyesült Államok nem csupán megfigyelővel, hanem tény­leges képviselővel fognak résztvenni. Prágában az ellenzék 140 tagja Svehla miniszterelnök és Franké volt miniszter ellen vádaláhelyezési indítványt nyújtott be, mert a Felvidéken és a Ruténföldön a létszámapasztás során a tisztviselőket politikai szempontok figye­lembevételével bocsátották el, magyar, német, tót és lengyel tisztviselőket elbocsátottak és helyüket csehekkel töltötték be. A mosszuli kérdésben a népszövetség meghozta döntését. A vitás mezopotámiai terü­leteket, melyek a rajtuk fekvő nagy petróleum­telepek miatt kiválóan értékesek, a tanács Ang­liának Ítélte oda, nem fogadván el gróf Teleki Pálnak, a kiküldött szakértőbizottság elnökének ezzel ellentétes javaslatát. Az angol lapok egy­része ez alkalomból élesen támadja Telekit. A parlamentben viszont nem egységes a felfogás a döntésről, a munkáspárt határozottan ellenzi a döntés tudomásulvételét és emiatt el is hagyta az üléstermet. A francia parlamentet még most is első helyen a pénzügyi kérdések dominálják. Loucheur minisztert leszavazták s helyébe Doumer szenátor jött pénzügyminiszternek. Programmjául azt tűzte ki, hogy a szanálás Zürichi jegyzés december 23-án. Korona: C.0072'70 A Magyar Nemzeti Bank valutaárfolyamai. Dollár . . 71550—71950 Szokol 2109 75- 2117 75 Dinár . . 1262- 1267 Lei . . . 338- 343 Lira . . . 2873— 2882 Osztr. schill. 10040-10071 Svájci frank 13758-13773 Francia frank 2585— 2600 Pápai terménypiac december 24-én. Buza . . 350000-360000 Rozs . . 225000-230000 Árpa . . 260000- 265000 Zab . 230000—240000 Kukorica 160000—165000 Burgonya 40000— 45000 teljesítésére, de most már kérő szavaimra azt felelik, hogy nem bírják a terheket, s ha jó­akarójuk vagyok, a serkentés helyett inkább a pénzügyigazgatóságnál járjak közbe érdekükben, illetőleg az elviselhetetlen adók mérsékléséért. Ehhez azonban én gyenge vagyok, sza­vamnak aligha volna foganatja. Azért a Pénz­ügyminiszter Úrhoz fordulok, karolja fel a koldusbotra jutott iparosság ügyét, hogy a mostani szomorú karácsonya helyett "hadd kö­vetkezzenek mielőbb reá jobb napok; hadd éledjen szivükben a remény, hogy küzdeni, dolgozni érdemes. Hajnóczky Béla ipartestületi elnök Hazánkból s a nagyvilágból. Szombattól — szombatig. A nemzetgyűlés hétfői ülésében harmad­szori olvasásban elfogadta a rokkantellátásról szóló törvényjavaslatot s ezután az elnök javas­latára elhatározták, hogy a legközelebbi ülést január 19-én tartják, amikor a költségvetés tárgyalását folytatja. Kállay Tibor volt pénzügyminiszter veze­tésével új párt van alakulóban, mely főkép a városi polgárság tömörítését vette programm­jába. Az alakulás élén Kállayn kívül Görgey István és Biró Pál nemzetgyűlési képviselők és dr. Chorin Ferenc állanak. A sorsolások ügyében a minisztertanács a héten döntést hozott, kimondván, hogy a napilapok napi és időszaki sorsolását január 1-től kezdve megtiltja. Ugyanakkor azt is ki­mondta 8a minisztertanács, hogy más intézmé­nyeknek jótékonycélú sorsjátékát is csak egész kivételesen fogja engedélyezni. Az Eskütt-ügyben a Tábla meghozta ítéletét. Esküdt Lajost megvesztegetés cimén ötévi börtönbüntetéssel sújtották. Ebből egy évet a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vesznek. Nagyarányú visszaélések elkövetése után Amerikába szökött és oda meg is érke­zeit dr. Nemes Zoltán, a Pénzintézeti Központ Ügyeljen bevásártásaináB CO védjegy ünkre! Magasan repül a dam, Szépen szól. Kávét fnrni csakis FRANCK kai lehet jót! egyik ügyésze. Nemes 1916 óta állt a központ szolgálatában s mint kitűnő munkaerő feljebb­valói teljes bizalmát bírván, több milliárd ere­jéig váltókat és részvényeket hamisított. Szo­morú dolog, hogy e visszaéléseket hosszabb idő óta folytathatta s még a szökésre is volt elég ideje. Hágában az ottani rendőrség három ma­gyart tartóztatott le, akik hamis ezerfrankoso­kat akartak beváltani. Podgyászuk átkutatása alkalmával 10,000.000 frank értékű hamis pénzt találtak náluk. A hir Budapesten nagy feltűnést keltett, mert mindhárman, Marsovszky György, Tankovich Arisztid és Mankovics György Buda­pest legelőkelőbb köreihez tartoznak. Az ügy­ben most a budapesti rendőrség is erélyesen nyomoz, mert a pénzhamisító gyár állítólag Budapesten van. N YU G AT INDl AIB A N A N t«Ti ^^Lon ij II Üwffi "^ift ffi ffiWiuMjBnfflft^im^^ii lA.i'fiii BP.TEIEF0N:182' halaszthatatlan művét egyensúlyba fogja hozni az adófizetők teljesítő képességével. — A parla­ment e héten a szíriai kérdést is tárgyalta s miután Briand kijelentette, hogy a Népszövet­ségtől Szíria fölött kapott mandátumáról a kormány nem mondott le, a kamara 300 szó­val 29 ellen bizalmat szavazott a kormánynak. Karácsonyi ajándék. — Novella. — Irta: Kőrös Andor. A százezer koronáról szóló főpénztári utal­ványt, amit a szerkesztő savanyú, mogorva arccal, morogva aláírt, rögtön beváltotta, s fá­radtan, réhesen megindult a Belváros felé. Útközben, míg száz világos kis gondolat kavargott benne, a gondolatok mögött édes tündérháttér gyanánt Olga lebegett: valójában, ha öntudatlanul is, mindig csak rá gondolt. Mindig csak Rá . . . Már jócskán alkonyodott. A csontig égő , irgalmatlan tél, melyhez foghatót legvakmerőbb képzeletében sem élt végig, különös meseszerű merevséget oltott a havas, tompazajú utcák házaiba. Jó Pál lassan bandukolt, holott vézna, ideges testét tavaszi kabát burkolta, melyet nyaka körül feltűrt, s belsejét nem fűtötte éle­lem : délben fogyasztott reggelije óta, mely egy csésze kávéból s két zsemlyéből állt, egész álló nap semmit sem evett: — magyar költő volt Jó Pál, Isten különös kegyelméből-. . . Valósá­gos, hamisítatlan magyar költő. Olykor, ha nagyon szorította az élet, meg­írt egy-egy nyugtalan, lázas cikket, mint ma is, ámde ezeket rendszerint visszautasították, majd mindig ugyanazokkal a szavakkal: „Vad, vad ... nagyon vad, kedves Jó Pál. írjon inkább ver­seket". Pedig Jó Pál jómaga szelíd volt, szelídebb tán, mint a legandaigóbb vers, szelídebb, mini nyári éjszakán a sárgásfehér, merengő hold, szelídebb és főként sápadtabb ennél: hasonlít­hatatlanul vérszegényebb. S olykor, titokban, a tüdeje gyanúsan sipolt, de Pál ilyenkor még erősebben gondolt Olgára. Nem szeretett cikkeket írni, bántotta föld felett imbolygó, istenkereső lelkét a prózai pro­gramszerüség, s különben is, cikkeinek sorsa nagyon labilis volt, örök gúnyos kérdőjelként görbült utánuk a kétség: megveszi-e a szer­kesztő? Ma véletlenül megvett egyet, ami a tömeg­éhezés technikájáról szólt. Nem szivesen ugyan, de megvette. Éppen legjobbkor jött Jó Pálnak ez a százezer papírkorona: ezer helye is lett volna . .. S míg tétovázva, lassan ment a ré­mítő télben szinte rohanó emberek között, fel­sorolta képzeletében, mi mindenre költi a pénzt, — meleg vacsora, cipőtalpalás, pár száz ív papír, borotvaszappan, néhány új gallér, — szinte tülekedve tolultak fejébe az égető élet­szükségletek. A cipőtalpa lyukas ... husz fokos télben ... Éhes . . . Nincs mire írnia . .. Nem tud borotválkozni. . . arca csupa szőr. . . Gallérjai rojtosok . ., Kikotort zsebéből egy szál Magyar ciga­rettát, a cigaretta-társadalom Költőjét, s rá­gyújtott; az olcsó, maró dohány keserű nyált sajtolt nyelve alól. Opőtalp ? Vacsora ? Papír ? Borotvaszap­pan ? Gallérok ? — Ajka fitymáló nevetésbe görbült. Csupa badarság. Jó Pál tudta jól, hogy mindezekből semmi se lesz. Harmadnapra-estére karácsony . . . szent karácsony, a kis Jézus születésnapja, mikor mindenki vesz valami ajándékot — vesz vagy ad — annak, akit szeret. S miközben, a gondolat nyomán, Olga lénye mind jobban és jobban jött-jött az ő puha, elomló lépéseivel, jött fehéren, csoda­forrón előre a tündérfátyolod háttér mélységei-, bői: kicsi gyermekkorára gondolt, melyből fe­lejthetetlen, eleven, színes gyertyalángok gya­nánt lobogtak ki a meleg, meghitt karácsony esték. Édesapja szegény állami hivatalnok volt, de kisfiát minden évben meglepte karácsony este valami gyönyörű szép ajándékkal. Ki tudja, mennyi munka görnyedt, mennyi verejték köny-

Next

/
Thumbnails
Contents