Pápai Hírlap – XXII. évfolyam – 1925.

1925-02-07 / 6. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. ICl&flzetéBi ár: DSTeKyedévro 24.000 korona. Egyes szám ára 2000 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Felakasztani nem fogják tehát azt a gonosztevőt, aki rémtetteivel hírhedtté tette városunkat. A Kúria enyhítő mozzanatokat taláit: szerelmet, megbánást, fiatalságot s bölcsebbnek vélte, ha örökös börtön lesz büntetése a íemplomfosztogató, vasútkisiklató gyilkos haramiának. A három enyhítő körülmény közül egy megragadta figyelmünket. Nem a szerelem, mert e pontnál arról is szó lehetne, hogy az vájjon nem felelős-e, akinek szereiméért ily úton szolgálnak, nem a megbánás, mely mindig bevégződött akkor, amikor újabb tett elkövetése megkezdődött, hanem — a fiatalság. Valóban a fiatalság sokat ment és sokat megértet. Pláne, ha a fiatalság olyan tényezők befolyása alatt növekedik fel, mint a mai. Ma a 12—13 éves csavargó kölyök Nick Karterből táplálkozik és Sherlock Holmes mozitörténeteiből merít ösztönt és irányt, ma a társadalom maga segíti elő a bűnözést, önmaga termeli ki magából a Tóth Lászlókat. Könyörtelen sajtóés mozi-cenzura minden erkölcsi métely ellen, ez talán segítene. Történelmi tanulságok. A magyar nemzetre nagy és nehéz feladatok megoldása vár. Ezeknek egy része talán már a legközelebbi évtizedekre fog esni, a többi pedig a távolabbi idők feladatai közé fog tartozni. Jövőnk kérdése attól függ, hogy miként lesznek ezek a feladatok megoldva. Tehát, hogy a jelenlegi állapotunkban való stagnáció, fejlődés, avagy az enyészet felé vezető sülyedés lesz-e jövendő sorsunk. Mivel a ránk váró feladatok sikeres megoldását nemcsak tárgyuknak kényes természete, hanem külső és belső nehéz körülményeink is kockázatossá teszik, talán nem ártana, ha lelki józanságunk megőrzése mellett útbaigazításokat merítenénk a történelmi tanulságokból is. Mert kétségtelen, hogy teendőinkre nézve a történelem lehet a legjobb tanácsadónk. És kétségtelen az is, hogy az uralkodók bukásának, n(pek szenvedésének, országok pusztulásának majdnem minden esetben az volt az oka, hogy akik a népek és országok sorsát irányították, önző hatalmi vágyaiktól elragadtatva a történelem intő és útbaigazító példáit kellő figyelemre nem méltatták. Ennek bizonyítására nem szükséges az ókori történelem példáira hivatkoznom. Elégségesnek tartom, ha csak az újabb idők történelmében mutatok rá a meggondolatlanságnak és előrelátás hiányának egy pár oly esetére, amelyek következményeikben országokra és népekre — köztük mireánk is — katasztrofális kihatásnak voltak, vagy~a jövőre nézve ilyenekké válhatnak. Kezdem pedig Moháccsal, mint egyik legnagyobb szerencsétlenségünk okozójával. Mert a mohácsi vesztett csatának volt a következménye az a rengeteg vér- és vagyonáldozat, amellyel a török háborúk felemésztették a nemzet életerőit. Az ország kétségbeejtő helyzete ugyanis csak növelte a pártoskodást, minek folytán az ország két, majd pedig három jészre oszlott, és a három uralkodó alatt a magyarnak nem csak az ellenség fegyvereitől, hanem a magyar fegyverektől is omlott a vére. Az ország szomorú helyzete juttatta a Habsburg származású I. Ferdinándot a magyar királyi trónra. Ennek utódai alatt mondott le a nemzet kényszerhelyzetében a szabad királyválasztás jogáról, aminek annyi nemzeti szenvedés, az alkotmány védelmezése folytán annyi mártirium lett a következménye. Az események rendjét tekintve, mindezek okozatok, de egyúttal okok is; mert az okozatok mindig újabb eseményeknek lettek az okaivá. És ha a történelem fonalán visszamenőleg keressük az eredeti okot, rájövünk arra a Habsburgok túltengő hatalmában. Mert tudva levő dolog, hogy volt idő, amidőn Nyugat- és Közép-Európa nagy része, sőt még Közép- és Dél-Amerika aranyban gazdag gyarmaíországai is a Habsburgok hatalma alatt állottak. Ez a túltengő hatalom keltette fel a többi uralkodók irigykedő féltékenységét, és ez a féltékenység indította őket arra, hogy a Habsburgok hatalmát letörjék. Idők folytán az ellenök indított háborúkban a Habsburgok hol az egyik, hol a másik birtokukat vesztették el. Hiszen, mint tudjuk, maga a harmincéves vallásháború is, ami leginkább amiatt keletkezett, hogy a Habsburgok a protestánsoknak engesztelhetetlen üldözőivé lettek, mindinkább eltért a vallási jellegétől és politikai jelleget öltve a Habsburgok hatalma ellen irányult, a westfaliai békekötésben pedig reájuk nézve tetemes veszteségekkel járt. Később ugyanilyen sors érte őket a spanyol örökösödési háború folytán is. De azért az események indító okaiból a Habsburgok nem tanultak. Mert népeik boldogítása helyett szertelen hatalomvágyuknál fogva tovább is azon erölködtek, hogy régi hatalmuk visszaállítása céljából abszolutizmusukkal minél több országra nehezedjenek rá. De hiába. Egyik veszteség és megalázás után a másik érte őket. Napoleon háborúi alatt már le kellett mondaniok a német császári címről, a königgrátzi vesztett csata után pedig Bismarck a Deutscher Bundból, amelynek ezelőtt vezetői voltak, szorította ki őket. Németország és a Habsburgok iránti gyűlölet befejező aktusa a most lefolyt világháború volt, melyben a francia befolyás, amellett, hogy megnyomorította Németországot, megsemmisítette a Hohenzollern-ház és a vele szövetségben levő Habsburg-dinasztia hatalmát, és —• fájdalom — a feldarabolással tönkretette a mi sokat szenvedő országunkat is. De nem csak a mostani sorsunk, hanem szerencsétlenségeink kezdete, vagyis a mohácsi vész is, a Habsburgok hatalomvágyához vezethető vissza, amennyiben I. Ferenc francia király a Habsburgok, s köztük főképen V. Károly német császár világhatalmának megfékezése céljából kötött szövetséget Szolimán török szultánnal, aki e szövetség folytán Belgrádon, Mohácson és Budán át Bécs ellen indult volt. Ne tévesszük azonban szem elől azt a körülményt, hogy a világhatalmi vágyakból eredő háborúikkal nem csak a Habsburgok, hanem a többi dinaszták is sok veszedelmet és szenvedést zúdítottak Európa népeire. Ilyenek voltak első sorban a svéd, porosz és orosz uralkodók. A hatalmi túlsúlyra irányuló törekvés hozta létre Gusztáv Adolf és Xli. Károly idejében a Balti-tenger környékén a hatalmas Svéd-birodalmat. Ugyanez a törekvés indította Nagy Pétert, az oroszok jeles cárját arra, hogy a török Európából kíszoríttassék, a Balkán-félsziget pedig Konstantinápollyal együtt Oroszországhoz csatoltassék. Gondoljuk csak most már el, hogy e törekvések folytán előállott háborúk, Napoleonnak kielégíthetetlen hatalomvágya, majd pedig a Szent Szövetség céljai, melyekkel a "népeket rabigájába akarta szorítani, mennyi szenvedést okoztak és mily nagyarányú népmészárlást igényeltek! És mily állapotban van most Oroszország? Mivé lett az óriási Svéd-birodalom, amelynek új fővárosa, a büszke Szentpétervár, az elhódított orosz földön épült volt fel ? És mily sorsra jutott Waterloónál kielégíthetetlen hatalomvágyával a vérszomjas Napoleon 1 Az uralkodók és a kegyhajhászat céljából velők összejátszó államférfiak azonban, amint azt a közel múltban lefolyt világesemények is igazolják, a számtalan intő és útbaigazító példából, amiket a történelem eléjök tár, sem a múltban, sem a legutóbbi időkben nem okultak. Nem okultak sem Németország, sem Franciaország, sem Ausztria részéről. III. Napoleon nem tűrhetvén Németország megerősödését, belékötött és háborúba keveredett vele, amit császári trónjának és ElszászLotharingiának elvesztésén felül 5 milliárd hadisarccal, Franciaország megalázásával és népének nyomorba juttatásával kellett megfizetnie. De akkor a győzelemittas Németország sem gondolt a drákói békefeltételek súlyos következményeire, arra a kérlelhetetlen boszuvágyra, mely a francia nemzet különféle pártjait a „revanche"ban a németek ellen egyesíté. S mit látunk most? Azt, hogy Elszász-Lotharingia megint a franciáké, a rettegett hatalmú Német-birodalom nyomorba sülyedve és megalázva a megélhetés lehetőségeiért könyörög. Könyörög a francia politika olyan gonoszságai miatt, aminőktől 1870- ben őmaga is vezéreltette magát a franciákkal szemben. Amint látjuk, a történelmi események arról tanúskodnak, hogy a népeknek egymás ellen irányuló küzdelmeikben rejlő szellemi energiák, ép úgy, mint a fizikaiak, nem semmisülnek meg, hanem csak átalakulnak, illetőleg újakat provokálnak, minek folytán az akcióból reakció származik. Most már, ha tekintetbe vesszük azt a körülményt, hogy Franciaország a világháború után szintén megfeledkezett vérlázítóan garázda békefeltételeinek következményeiről, nem látszik valószínűtlennek az a föltevés, hogy abban az esetben, ha a németek kiábrándulnak abból a szociálizmusból, amelyet a legutóbbi nagy háborúban az orosz front szétrobbantására Oroszországban lábra segítettek, amely azonban most ellenük fordult és a német egység visszaállítását nehezíti meg, mondom, nem valószínűtlen, hogy a németek kiábrándulása esetén Franciaország mostani diktátori hatalma ott fog elesni, ahol lábrakapott: t. i. St. Germainnél és Trianonnál, miként a porosz nagyhatalom is itt bukott el, ahol kezdődött: Königgratznél és Sedannál, illetőleg a versaillesi kegyetlen békefeltételeknél. (Vége köv.) Deme Károly. A vasúti fuvarozásnál olcsóbb a teherautó. Kérjen ajánlatot Automobil Kereskedelmi Rt. Budapest, ¥., Vörösmarty (Gizella) tér 3. SÍ, RÁBA teherautók Yezérképviselöjétől. Sodorjon papirt. BANGÓ TANINTEZET Budapest, IX., Ráday-utca 14. Teljes anyagi garancia mellett készít elő vidéki magántanulókat is. jegyietek.