Pápai Hírlap – XXII. évfolyam – 1925.
1925-12-12 / 50. szám
Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. Telefon 131. szám Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. H Sorsjegyláz vett erőt az embereken nem sokkal azután, hogy a hólabdakereskedelem elvégezte pusztításait az ország minden részében. A hatóságok jóformán még nem is végeztek ezzel a veszedelemmel, mikor felütötte fejét a másik nyavalya : a sorsjegyláz, amely egyre több és hiszékeny reménykedő embert ragad magával. Eleinte, amig ez a mánia csak szórványosan jelentkezett, nem sokat hederítettünk rá, mert az emberek mulatságának tartottuk. Ma azonban, amikor valóságos tömeghisztériával állunk szemben s ezt egyes orgánumok és társadalmi egyesületek kitűnően jövedelmező műveletnek tártják, ami milliárdos haszonnal jár, nem hagyhatjuk szó nélkül. Százezrek károsodásáról van szó, akiknek hiszékenységét használják fel arra, hogy apró tiz-húszezer koronás sorsjegyekből milliárdokat hozzanak össze. Az anyagi veszteség nem érdemes sok szóra, annál többet kell azonban beszélni arról a veszteségről, ami a hiszékeny százezreket lelkiek tekintetében éri. Szerintünk megengedhetetlen dolog, hogy az elérhetetlenséggel határos fő- ésmelléknyereményekkel kapcsolatosan ideges gyötrelmekkel töltsék el százezreknek lelkét s nyerészkedési és reklám célokra használják föl a belügyi kormány álíal eddig megtűrt sorsolási játékot, ami tűrhető volt, mig csak szórványosan jelentkezett és jótékony célt szolgált. Tovább azonban nem folyhat ez a játék, mert a cél, amit ujabban szolgál, nem tarthat igényt a közvélemény és illetékes fórumok hallgatólagos szankcionálására. A nemzetgyűlésben már szóvátették ezt a sorsjegy-mániát, követelve, hogy január elsejétől tiltsák be ezt a hólabda-rendszerü sorsjegyjátékot. Hisz általánosan ismert dolog, hogy az ilyen sorsolások alkalmával Fortuna istenasszony nem szórja két marokkal a szerencsét, mert rendkívül nagyszámú sorsjegyet bocsátott ki, amelyeknek ára a nyereménytárgyak értékét messze túlhaladta s oly kevés esélye nyilik a szerencsének, ami egyenesen a véletlennel, szinte a lehetetlenséggel volna határos. De nem nézzük jó szemmel azt a hírlapi propaganda és reklám sorsjátékot sem, amelyet a fővárosban hoztak divatba. Aranytömbökkel, automobilokkal, karkötő órákkal, majd a közszükségleti cikkek közül liszttel és cukorral csalogatják az előfizetőket és újságolvasó publikumot, ami nem méltó egy igazán komoly és hivatása magaslatán álló sajtóorgánumhoz. Ez a sorsolási reklám már csak azért sem lehet rokonszenves előttünk, mert balkáni import, tehát onnan hozták hazánkba, ahonnan tanulni éppenséggel nem óhajtunk. De még a Balkán-államok sem engedték meg területükön mindenütt ezt a játékot s mi méltán elvárhatjuk, hogy ezt az erkölcstelen és egészségtelen trükköt tüntessék el az illetékesek a magyar közélet és társadalom színteréről. TTTT—MI—iM—rrnn^—iii •• IMIBIII • ii— r^i—— ^ * Gyurátz Ferenc emlékezete. Dr. Antal Géza emlékbeszéde a Jókai-kör előadó ülésén. A Jókai-kör, mely újjáéledése óta mind fokozottabb mértékben tesz eleget abbeli hivatásának, hogy az irodalmat magáért az irodalomért művelje s ilyeténkép teljesítsen valódi kulturális hivatást, múlt vasárnapi idei első előadó ülésén méltó kegyelettel áldozott azon férfiú emlékének, ki a kör élén ez eszme ihletett reprezentánsa volt. Súlyt és jelentőséget adott az ülésnek, hogy a Gyurátz Ferencről szóló megemlékezés kegyeletes tisztét dr. Antal Géza püspök, a kör ez idő szerint való elnöke végezte, mesteri jellemrajzát adván Gyurátz Ferencnek, az irónak, Gyurátz Ferencnek, a szónoknak. A dicső megboldogult egy Jókai-köri beszédéből vett idézettel kezdte — áhítatos figyelem között — beszédét dr. Antal Géza. Az idézet tanulságaként örökké élőnek vallotta Gyurátz Ferencet műveiben és tettei emlékezetében. Érintve csupán az egyéniség rajzát, markáns vonásokkal vázolva benne a tudóst, az irót. Gyurátz Ferenc valóságos polihisztor volt, bámulatos történeti tudással és éleslátással. Ez ragyog előbbi alkotásain kivül utolsó művében, „A nő "-ben, mely az egész országban nagy népszerűségre tett szert. Áttérve a szónok rajzára, felújítva a klaszszikus szépségű Jókai-köri elnöki megnyitók emlékét, a következő remek jellemzést adta: A szónok sok tekintetben hátrányban van az irodalom emberével szemben. Mig az irodalmi ember munkásságával úgyszólván évszázadokra megőrzi nemcsak gondolatvilágának a tartalmát, de kifejezését is, addig a szónok a maga tudását csak arra az időre tudja biztosítani, amig beszédét elmondja. S ha a hallgatóság maradandó benyomással távozik is, egyegy kiváló szónoklat meghallgatása után nem képes a szónokot a maga valójában visszaidézni s inkább csak a külsőségek maradnak meg leikében. Azt hiszem, hogy akik Gyurátz Ferencet ismerték, azok most önkéntelenül is vissza fognak reá emlékezni, amint a szikár, termetileg nem nagy ember felállott a szószékre, a pódiumra és amint megkezdte beszédét, amely kezdetben halkan indul, mint a hegyi csermely, majd egyre bővült a vize, a sodra egyre fokozódott, mig végre, mint mikor a hegyi csermely megáradt vizével a mélybe zuhan alá, mint hatalmas vizzuhatagnál, úgy rázta meg az embert csontokig és velőkig. Ilyenkor kellett látni Gyurátz Ferencet, amint teste kiegyenesedett, sápadt arca kipirult, a mélyen bent ülő szemek szokatlan ragyogásban égtek, szavai csengő ércként áthatoltak nagy termeken, nyilvános népgyűléseken, a szabad légen keresztül, jellegzetes gesztusával, mutató és nagy új jávai mintegy intve, figyelmeztetve s a maga igazát erősíteni látszott, rázta meg a hallgatóságot. Gyurátz sajátságos szónoklata ilyenkor éreztette a maga rendkívüli hatását, senki sem tudta alóla függetleníteni magát. Egyik kép jött a másik után, gyönyörű körmondatai egész szabatosan fejezték ki azt a gondolatmenetet, amelyet megkoncipiált és amelynek kifejezésével hallgatóságát elbűvölte. Ilyenkor éreztük a szónoknak azt a nagy hatását, amely alól nem tudja senki kivonni magát, mert érzi, hogy magával ragadja a szónok, erőt vesz rajta az a nézet, amely a szónoklat hatása alatt lelkében felfakad s a meggyőződése erősödik. Jókai-köri megnyitó beszédei egyrészt szónokilag is teljes kerekded egészet képeztek, másrészt hatottak aktualitásukkal. Igyekezett mindig egy-egy aktuális irodalmi vagy társadalm eszmének vagy irányzatnak hangot adni, mégpedig vagy úgy, hogy azt, mint propagálandót a magáévá tette, vagy úgy, hogy vele szemben ellentétes állást foglalt el és a maga álláspontját igyekezett elfogadtatni a hallgatósággal. Úgy az ellenkező nézetek, mint saját álláspontja feltárásában mindig választékos nyelvet használt és ezen a réven sikerült a Jókai-köri megnyitókat magas színvonalon tartani is maradandó emlékűvé tenni. Megható szép volt a beszéd befejező része. A puritán, örökké munkás agg naplójából vélt idézet: az utolsó feljegyzés mélységes hatást tett. Az ünnepi csendben végighallgatott gyönyörű beszéd befejezése így hangzott: Van valami megható abban, hogy az irótoliat úgyszólva csak a halál ütötte ki kezéből. Aki egy felelősségteljes közéleti állás adminisztratív munkáját végezte, aki a szószéken és az Íróasztal mellett egyaránt az élet legmélyebb problémáinak megfejtésével foglalkozott, életének utolsó éveiben kedves beszélyeket, novellákat irt a hírlap terjedelme által megszabott „folytatásokban", mig végre 1925 május 3-án kihullott a kezéből örökre a toll, a sok szép várva várt folytatásnak vége lett, pontot tett reá az emberi életnek nagy ponttevője: a halál, mely mintha csak az ő hívására jelent volna meg, hogy véget vessen munkás életének. Gy. F. állandóan naplót vezetett, naplót mely 1872-től kezdve 12 vaskos kötetre terjed. Az utolsó bejegyzés 1925 április 30-ikáról szól, hangzik eképen: „Derült, kellemes idő. Több felől jön üdvözlet 84-ik születésnapom alkalmából. Az élet hosszúságára nézve meg kell nyugodnunk Isten végzésén. Az öregséggel járó gyöngélkedést, fáradtságot, a mind gyakoribb betegeskedés hatását azonban nem tagadhatom el. Sokszor fakad ajkamon a fohász: „Elég immár Uram!" Az Úr meghallgatta hü szolgája kérését. 84 évvel sirba engedte hanyatlani azt® aki élete utolsó percéig folytatta az életnek küzdelmes harcát. De ismételjük, amit ő Jókairól mondott: Gy. F. nem halt meg, csak a porrészek azok, amelyek eltávoztak tőlünk. Szelleme, lelke itt van közöttünk, közelebbről itt marad vezetni, irányítani továbbra is a Jókai-kört a maga működésében. Emlékezete legyen áldott közöttünk. Hálás taps s ami ennél több, mélységes =3 fe g "8 S-g NAGY KARACSONYI VASAR! Nöi és férfi kelmék, bársonyok, selymek, mI|. m n IncTáliílAfl aran való elárusítása mosók, valamint nöi és leányka kabátok BlltfiyKII llf3£oBlllUIS dlUII megkezdődött. SAUDEK MIKSA divatáraháza Kossuth Lajos utca 14. „ 3 C Q) EJ(T B| &}< CL 55*
