Pápai Hírlap – XXII. évfolyam – 1925.

1925-10-10 / 41. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. Telefon 131. szám Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE, Az október 14-én összeülő nemzetgyűlés munkaprogrammjának legelején azok a szociális törvényjavaslatok fognak szerepelni, melyeket a népjóléti miniszter nyújt be. Megnyugvással látjuk, hogy a magyar társadalmat közelről érintő intézményeknek törvényes úton való megvalósításával a kormányzat igyekszik reálisabbat tárgyaltatni a nemzetgyűléssel, mint az a politikum, melyért az ellenzék radikális balszárnya idő előtt akarta egybehivatni a parlamentet. Azok a politikai témák, amelyeknek állítólagos sürgősségével szerették volna indokolni a szociáldemokraták házösszehivási tervüket, nemcsak hogy távol állanak az állam- és nemzetpolitikai feladatoktól, hanem valójában ki sem merítik a politika fogalmát. A többségi párt a reá háruló nagy felelősségek tudatában, melyhez csatlakozott a polgári irányzatú komoly ellenzék is, gátat vetett annak, hogy oktalan és felesleges izgalmakkal a radikális ellenzék felkavarhassa a köznyugalmat. Ehelyett gondoskodik a kormány, hogy a törvényhozáshoz méltó javaslatok tárgyalása töltse ki majd az ősz folyamán a parlament munkarendjét és meddő szócsaták helyett az alkotó elme és készség produktumai, társadalom-politikai törvénytervezetek és szociális célzatú javaslatok foglalkoztassák a képviselőket. — A költségvetés, a felsőházi javaslat és a közigazgatási reform politikai kérdéseit meg fogják előzni a betegségi és baleseti kötelező biztosítás, a bánya és ipari üzemekben foglalkozó ipari munkások személyi és családi nyugbér biztosítása, a munkahiány esetére szóló kötelező biztosítás, a gyógyvizekről alkotandó törvény, a szeszes italok fiatalkorúak számára való kiszolgáltatásának korlátozása, rokkantak, özvegyek és árvák ellátása, a nyilvános betegápolás költségeinek fedezése, az anya- és csecsemővédelem, a közegészségügyi közigazgatás reformja és a közegészségügyi Rockefeller intézetről alkotandó törvényjavaslatok. Ez a tiz, bővebb kommentárt nem igénylő korszakalkotó javaslat, amely elsősorban Vass József miniszter buzgó kezdeményezésének köszönhető s amely csupán a társminiszterekkel való egyetértő megtárgyalásra vár, hogy utánna rögtön benyújtassék a nemzetgyűlésnek, bő kárpótlást nyújt az országnak azokért a senkitől sem sajnált személyeskedő szóvitákért, amikkel a szociálisták kívánták volna a nagyközönséget szórakoztatni. Ezeknek a szociális problémáknak közmegelégedésre való megoldása és törvényerőre emelése legyen ne csak bevezetése a nemzetgyűlési munka jobb korszakának, hanem reméljük, hogy jövőben a magyar törvényhozás házát kizárólag nagy, nemes törekvések fogják áthatni, menten minden szinvonalsülyesztő incidenstől és áldozatkészen folytatva magyar hazánk fejlesztését. Amikor Magyarországból menekültek Erdélybe. A magyar nemzet sohasem nyugodhatott puha párnákon. Nem most történik először, hogy a magyar nem találja hónát — a hazában. Bár öt felé még nem voltak osztva az elmúlt ezerév alatt, az azonban már előfordult, hogy két, sőt három úrnak is kellett szolgálnunk. Akkor is húzhattak új politikai határokat Magyarország testén, de a nemzet lélekben egy maradt. A mohácsi vész után is feldarabolták az országot, de akkor is megmaradt egy része magyarnak. Ez a szabad magyar föld akkor: Erdély volt. A török vagy osztrák uralom alá került magyarságnak akkor ments vára, menedéke Erdély volt, amiként ma Csonka-Magyarország a menedéke: a szerb, osztrák, cseh és román uralom alá került magyarságnak. Amiként ma a pozsonyi egyetem Pécsre, a kolvozsvári Szegedre menekült és talált menedéket, úgy évszázadok előtt például a sárospataki kollégium 1671-ben tanárostól, tanítványostól együtt, kiüldözve az ősi fészekből, menekülni volt kénytelen. A nagyobb tanulók Pósaházy János és Buzinkay Mihály tanárok vezetése alatt, magukkal vivén a könyvtár és nyomda megmenthető részeit is, előbb Debrecenben vonták meg magukat, de egy év múlva kénytelenek voltak tovább menekülni a szabad Erdélybe. Itt Apafi fejedelem pártfogásába vette a hontalanná lett magyar iskola minden nyomorúságra elszánt tanárait és tanítványait és hajlékot adott nekik, a már akkor nagy hirü gyulafehérvári Bethlen-Kollégiumban. Itt sem maradhattak nyugodtan sokáig, mert a tatár beütések elől kénytelenek voltak tovább menekülni, amikor végre Marosvásárhelyen, a székelyek fővárosában telepedtek le, a város polgársága nagylelkű támogatásával. Negyvenhárom esztendőnek kellett eltelnie, amig a hajlékából kiüldözött sárospataki kollégium ősi hajlékába 1714-ben visszakerülhetett. E negyvenhárom esztendő alatt Pósaházy János, Buzinkay Mihály, majd Sallay Pál, Csécsi János, még később Tornallyai György s végül Füleky és Monoki István tanárok őrizték, ápolták a szent tüzet minden megpróbáltatásokkal szemben és azt végre vissza is helyezték az ősi oltárra Sárospatakon. Kidűlhettek a harcoló tanárok és tanítványok, de helyüket újabbak foglalták el, akiknek lelkét az évtizedes hányódás se tudta rabul ejteni a kishitűség részére. Az idő és történelem szekerének kereke állandó forgásban van. Akik ma felül vannak: ne bizakodjanak el és akik a földre vannak nyomva: ne essenek kétségbe. Hogy mit rejt a jövő kinek-kinek a számára, azt csak a jó Isten tudja, de akik hisznek Nagy-Magyarország feltámadásában, azok nem csüggednek. Ha a Gondviselés magyaroknak teremtett bennünket, akkor bizonyára missziót is bizott reánk. Ha súlyos megpróbáltatásoknak vett alá, azzal is meg van a célja. Nekünk — akár szabadon élhetünk, akár súlyos idegen rabiga alatt szenvedünk, egy szent kötelességünk van : szeressük egymást, egymás baját ne tekintsük közömbösen, a bajok tengerében fuldoklóknak nyujtsuk oda — szabad földünkre támaszkodva — segítő kezünket, — mert hátha a megpróbáltatások ideje nemzetünkre nézve még nem járt le! Mentsük meg a magyarság egységes magyar lelkét, egységes kulturáját, mert csak így remélhetjük, hogy előtte — előbb vagy utóbb — leomlanak, elpusztulnak a haza testére erőszakolt új határok. JókaMigetek és fasorok létesítése. Felhívás a magyar városok és községekhez. A „Városi Mérnökök Országos Szövetsége * szombathelyi vándorgyűlésén elhatározta, hogy Jókai Mór emlékének megörökítése végett megkeresi az összes magyar városokat és községeket, hogy a tanulóifjúság közberijötte mellett létesítsenek minden egyes városban és községben legalább is egy katasztrális holdnyi területen Jókai-ligeteket s az útak mentén Jókaifasorokat. Egyholdnyi területre, ha kétölnyire ültetjük egymástól a fákat, el lehet helyezni négyszáz darab fát s azokat a tanulóifjúsággal lehetne ünnepség keretében elhelyeztetni, hogy így a most fejlődő nemzedék késő aggkorában is büszkén mutogathassa unokáinak, dédunokáinak azt a Jókai-fát, amit ők ültettek valaha, 1925-ben, a legnagyobb magyar iró százéves születésének évfordulója alkalmával, s hogy így a fák által is szálljon át nemzedékrőlnemzedékre az a határtalan tisztelet és szeretet, amellyel a magyar nép Jókai iránt viseltetik. Négyszáz akácfacsemete akad minden egyes községben, tehát nem kerül pénzbe magának a fának beszerzésé sehol sem, a fák ültetéséhez szükséges gödröket maguk a tanulók is megáshatják tanítóik vezetése és útmutatása mellett pár óra alatt mindenütt s a fák elhelyezését, a gödrök betömését ugyancsak maguk a tanulók végezhetik s minthogy az akácfa minden talajban szépen megered, még gondozás nélkül is, de még jobban fejlődik, ha csak egy kicsit gonN ői, leányka, gyermekfelöltő, köpeny, kosztüm, öltöny és télikabát szövetek, békebeli választékban és minőségekben megérkeztek. Dús raktár elsőrendű lendamast-árukban és egyéb kelengyecikkekben 03T KRAUSZ ÉS KORÉIN divatáruházában.