Pápai Hírlap – XXII. évfolyam – 1925.

1925-08-29 / 35. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A monarchia hatalmasai közül, akikre, valamint a pogányok a maguk bálványára, úgy tekintett föl a tömeg-emberiség, akik trónoltak felettünk, szinte elérhetetlen ma­gasságban, a hatalmasak leghatalma­sabbja dőlt ki a héten. Mikor meghalt, de már sokkalta előbb is, nem bálvány többé, közönséges ember volt Konrád Ferenc tábornagy, aki emlékiratait adta ki s igazolni akarta azt, amit, ha egyál­talán lehet, igazán csak a jövő igazolhat. Most, hogy ő is eltávozott a minden élőknek útján, sok szó esik erényeiről, hibáiról. A sok szó között, úgy vettük észre, egy, talán a legfontosabb, nem hangzott el. Konradnak, a katonának (s hogy katonának geniális volt, ki vonná kétségbe ?) legnagyobb hibája Konrád, a politikus volt. A politikus pedig abban hibázott, hogy mindig Magyarország nél­kül gondolkozott. Magyarország nélkül akkor, mikor meg akarta támadni jóval a világháború előtt Olaszországot, holott ez nálunk népszerűtlen lett volna másod­szor akkor, amikor a Ferenc Ferdinánd trializmus jármába akart minket befogni s Magyarország nélkül mindig, mert neki a magyarság mindig csak néptörzs volt, ágyutöltelék és semmi egyéb. Ha másnak tartott volna minket, bizony-bizony sok minden máskép alakulhatott volna. A dollár-kölcsön mikénti felhasználása, ii. Egy másik fontos része közegészségünk javulásának: a csatornázás, de ez oly sok 100 milliárdba kerül most, hogy lehetetlen erről ko­molyan beszélni. Ha meg lehetne egyelőre csi­nálni a fő-gyüjtő csatornát, ezzel teljesen meg­elégedhetnénk. Ez a főcsatorna több mint 3V 2 km. hosszúságú lenne; hogy ez mennyibe ke­rül, azt egyikünk sem tudja. Csoknyay Károly főjegyző úr nagyon jól tárgyalta ezen hírlapban a szükséges teendőket, de ő nagyon is túlment a rendelkezésre álló összegen. Pedig csak addig nyújtózkodhatunk, mint amennyire taka­rónk ér. Kétség kivül nagyon jók és szüksé­gesek volnának mindazon intézmények, melye­ket ő felsorol, de honnan vegye a város azo­kat az ezer milliárdokat, melyekbe ezen intéz­mények létesítése kerülne ? Ha kikerül a dollá­rokból a főgyűjtő csatorna létesítése, ez igen üdvös és hasznos lenne, de ne gondoljuk azt, hogy a csatornázás valami hatalmasan javítaná közegészségünket, a vizzel szemben párhuzamba sem jöhet, mert csak az elégséges viz képes a tömeges megbetegedéseket és a halálozást csökkenteni, a jó csatornázás tisztaságot hozna a városnak, talajunk megfertőzését megakadá­lyozná', ez is nagy haszna volna a közegészségnek. Harmadik tényezője városunk egészség­ügye megjavításának egészséges lakások épí­tése és a túlzsúfoltság megszüntetésé. Erre a célra a dollárkölcsölcsönből egy nagyobb ösz­szeget kell fordítani új házak építésének segé­lyezésére. A város maga ne építsen semmit; tapasztalatból tudjuk, hogy a városok nagyon drágán és amellett rosszul építenek. Van is már Pápának ebben tapasztalata. Azokat kell segélyezni, akik építeni akarnak, de erre nincs elegendő pénzük. Kell, hogy most a távolból intsem a várost, ne építsen új városrészt a tó­kertekben. Ez évezredeken át tófenék volt, ezért posványos és lakóházak építésére alkalmatlan ;* pincét sem lehet itt építeni. Egy másik nagyon fontos ok, hogy nem szabad a város beépített területét megnagyob­bítani; városunk már úgyis nagy térfogatot foglal el; csaknem csupa földszinti házaink van­nak, ezért nincs szükségünk új utcákra, ezek­nek a szükséges kultúrintézményekkel való el­látása és jókarban tartása roppant nagy összegbe kerül, ezen terhet a lakosság képtelen megfizetni. A tókertek oly alant fekszenek, a Tapolca med­rénél még mélyebben, hogy ezen utcákat csator­názni nem is lehet.** Iparkodjék a városi ható­ság úgy irányítani az új építéseket, hogy a számtalan rosz földszinti ház emeletre vagy a belvárosban két emeletre építtessék. Ha már elkerülhetetlen új utcák építése, akkor erre leg­alkalmasabb a közgyűlés által már elfogadott Sorompó-utcának, vagy általam helyesebben sugár-utnak nevezett utca, mely a somlói vám­tól a Fehér malomig terjed. Ezen terep nagyon alkalmas házak építésére, de kötelezővé kell kell tenni, hogy ezen városrész kertváros jel­leggel bírjon; egy házhely legalább 400 vagy 600 négyszögöl nagyságú legyen, ennek csak egy kis részét szabad beépíteni és kikötendő, hogy egy-egy házhelyet nem szabad ketté osztani. Elég sajnos, hogy Pápán már többször megengedte a város egyes házaknál, hogy egy részét eladták másnak, mi által a szabad levegő a városban még kisebb lett, pedig legnagyobb szükségünk van arra, hogy a városba levegőt, világosságot és napfényt eresszünk be. Nagyon fontos a város élelmezésének ja­vítása. Ezért elkerülhetlen szükség, hogy egy kellő nagyságú és berendezésű árucsarnokot építsen a város. A szabadban lévő élelmezési piacok szűnjenek meg. A piaci élelmezés ide összpontosíttassék és a hatóság ügyeljen rá, hogy itt piszok ne legyen! E hirlap utolsó számában a sportolók is jelentkeztek segélyért, de hogy a dollárkölcsön­ből nekik is juthat-e, azt a már felsorolt szük­ségletek kielégítése utón lehet csak megmondani. * Ezen állítást a tapasztalat régen megcáfolta. ** A Liget-utca máris csatornázva van! Szerk. (Vége.) Dr. Lővy László. JSL A FŐISKOLAI NYOMDÁT X2X3| a tulajdonos ref. főiskola f. évi julius hó 1-től kezdve házi kezelésbe vette át, s annak vezetésével Tóth Lajos theol. tanár nyomda­felügyelőt és Nánik Pál eddigi művezetőt bizta meg. Mindennemű nyomtatványok megrendelése ez­után közvetlenül Főiskolai nyomda Pápa, Petőfi-utca 13. sz. alá intézendő. (Telefon 131.) A nagyszakácsi jelenések. Illetékes helyről felkértek bennünket az itt következő hivatalos egyházi vizsgálati jegyzőkönyv közzétételére: Két hónap óta az a hir kelt szárnyra a so­mogymegyei Nagyszakácsi községből, hogy ott a boldogságos Szűz Mária ismételten megjelent volna. Ez a hir a magyar sajtó útján bejárta nemcsak a szűkebb körű vidéket, hanem az egész országot. Az országos sajtó a jelenések ügyével riportszerüen foglalkozva s nem ellenőrzött fantasztikus hirek közlésével nagyrészt hozzájárult ahhoz, hogy az u. n. jelenések ideje óta immár két hónapja folyton növekvő számmal keresik fel az emberek Nagy­szakácsi községet. E nagy tömegeknek érkezése és a jelenések terjesztett hirei felhívták mind az egy­házi, mind a világi hatóságok figyelmét, miért is a veszprémi püspök úr, mint illetékes egyházfő, f. évi 2769. szám alatt kelt intézkedésével az alulírott egyháziakból és világiakból álló bizottságra ruházta az' állítólagos jelenések ügyének megvizsgálását. A bizottság f. évi augusztus hó 22-én kiszállt Nagyszakácsiba és a helyszíni szemle megejtése, valamint a kihallgatott tanuk vallomása alapján a következőket állapította meg:­1. A nagyszakácsi, úgynevezett csodálatos jelenségek kizárnak minden természetfeletti jelleget. Az állítólagos csodák hire kivétel nélkül hazugsá­gon, vagy csaláson alapszik, amit maguk a fanati­kus vezetők is beismertek. A községi biró nem némult meg, siketnémák nem gyógyultak meg, az állítólagos sánta közönsé­ges csaló volt, az akácfa pedig már junius 21-ike előtt száradóban volt. A kihallgatott tanuk által vallott látomások Szűz Máriáról, Jézusról, szenve­désének történetéről, a szent családról, az oltári­szentségről, szent Józsefről, stb., egészen egyéniek, feltűnően tarka változatúak, ötletszerüek, formailag méltatlanok a legszentebb személyekhez, sőt a ke­gyeletes érzést élénken sértik. A látomások szokat­lanul gyakoriak s ugyanazoknál is túl változatosak, az úgynevezett „látók" teljesen érdemetlenek, sőt igen sokan határozottan méltatlanok ily látomások­hoz. A látomások folyamán a látókban többnyire egyházellenes érzület fejlődik ki, látomásaikhoz minden józan belátást kizáró módon csökönyösen ragaszkodnak és állítólagos észleléseiket az illeté­kes egyházi körök elbírálása alól féltékenyen ki­vonják; minden köteles alázatosság híjján kérked­nek és a látomásokat feltűnően hajhásszák. A tö­meges látogatók látomásaik folytán vallási köteles­ségeiket mindjobban elhanyagolják. A megjelené­sekkel kspcsolatosan nap-nap után súlyos erkölcs­ellenes üzelmek léptek fel. Mind-e megállapított körülményekből folyik, hogy e látomásokban nem az isteni kegyelem megnyilvánulásai vannak, ha­nem az emberi képzelődésnek, vagy sajnálatos káprázatai, vagy kiszámított csalás. 2. Ily káprázatok előidézésére kiválóan alkal­masak a sátor scénikus berendezése, az ottani szük helyre szorított emberek zsúfoltsága, a látóér­zékek mesterséges fárasztása hosszabb időn át, a napba, holdba való nézetés, hiányos étkezés, nyári hőség, a hosszú úttól való kimerültség, a várako­zástól felcsigázott idegek, az ájulások utánzási vágya, feltűnésre való törekvés, az ájultak többjé­nek korábbi szervi hajlamossága s a náluk orvosi­lag megállapított idegbajok. Mindezek a körülmé­nyek természetszerűen jobbára hisztériás nőknél váltják ki a nagyszakácsi jelenségek szokatlan, be­teges tüneteit. 3. Mindezek alapján a bizottság kötelesség­szerűen felhívja a katholikus közönséget, hogy a nagyszakácsi jelenéseknek hitelt ne adjon, azok hirét ne terjessze és a jelenések helyét ne látogassa. Kaposvár, 1925 augusztus 24. Dr. Hoss József apátplébános, a bizottság elnöke. Dr. Császik István Dr. Siposs György Dr. Vegela Lajos Dr. Stephaits Pál bizottsági tagok. N ői, leányka, gyermekfelöltő, köpeny, kosztüm, öltöny és télikabát szövetek, békebeli választékban és minőségekben megérkeztek. Dús raktár elsőrendű lendamas-tárukban és egyéb kelengyecikkekben i

Next

/
Thumbnails
Contents