Pápai Hírlap – XXII. évfolyam – 1925.

1925-08-22 / 34. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. Telefon 131. szám. DR. KÖRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Olyan közönyösen siklik keresztül az ország lakosságának túlnyomó zöme egy-egy nemzeti ünnepen, mintha teljesen kiveszőben volna nálunk a nemzeti öntudat és a történelmi eszmények kultusza, mintha a materializmus teljesen úrrá lett volna felettünk. Nem mondom, azok, akik tegnap Budán a díszes körmenetben résztvettek, talán éreztek némi megindultságot, de ezek javarészénél is bizonyára inkább a külsőségek káprázata hatott, semmint a nemzeti eszmények lelkek mélyén rejtőző, rajongó érzése. A körmenetben részt nem vettek fásultsága pedig egyszerűen kétségbeejtő. Mi kellene ennek az érzéketlen tömegnek, hogy végre ismét Önmagára találjon, hogy lássa hogy ünnepelnek, hogy éreznek más nemzetek, akiknek százzal kevesebb okuk van büszkéknek lenni múltjukra. Mi kellene ide: ostor, villámcsapás, tisztító tűz, háború? hogy megszűnnék végre a csak önmagunkkal, a gyomrunkkal törődésnek sivár korszaka, s gondolnánk végre arra is, hogy nemzetként éljünk, hogy lelkesedni, tenni tudjunk azért, ami a múltban fenséges és dicső volt, haj! minden éppen csak — volt. Á dolláF-kölcsön mikénti felhasználása, i. A 120.000 dollárnyi kölcsön mikénti felhasználásától függ városunk jövője; ha helyesen, hasznosan és célszerűen szerezzük be szükségleteinket, akkor a 30 év előtt megkezdett fejlődés útján tovább fogunk haladni; ha pedig ez nem történik meg, akkor a tiz év óta megkezdett sűlyedés továbbra is fog tartani. Nagyon különféle nézetek és vélemények hangzottak már el, de mindannyian megegyeznek abban, hogy elsősorban a város közegészségét kell megjavítani. Igen nagy szükségünk is van erre, mert városunk halandósága a mult század 70-es és 80-as éveiben 37 és 38%

0 volt, és a vízvezeték létesítése óta — mint azt annak idején előre megjósoltam — évenként legalább 150—200 emberrel kevesebb hal meg, mint azelőtt. Ezen század elején a halálozás lement 19 per millére, mely fényes eredmény csakis a vízvezetéknek köszönhető. A háború óta városunk egészségi állapota nagyon megrosszabbodott, most már 23, vagy 24 per mille a halálozás ; ez annyit jelent, hogy most évenként 80, vagy 90 emberrel több hal meg, mint ezelőtt 10 vagy 11 esztendővel. Nem akarok most kitérni ezen rosszabbodás részletes okaira, de bizonyos az, hogy ennek fő okai vizünk elégtelensége, a nyomorult rossz lakások és azok túlzsúfoltsága, valamint a háború folytán ránkszakadt rossz táplálkozás és a szörnyű drágaság. Tehát ezeken kell segíteni és akkor városunk közegészsége tetemesen javulni fog. Jelenleg 2000 köbméter vizet kapunk naponta. Ez még akkor se volt elég, mikor 1898-ban vízvezetékünket a forgalomnak átadták, akkor városunknak nem volt 15.000-nél több lakosa. Nagy és sok ellenvetések dacára sikerült nekem a vízügyi bizottságban ennyi vizet és egy fél napra való 1000 köbméteres medencét keresztülvinni; a városnak már néhány év alatt 20.000 lakosa volt, jutott tehát fejenként naponta egyre 100 liter viz, ami kevés, mert a városi lakosság nemcsak ivásra, főzésre, hanem még a kertek öntözésére is felhasználta a vizet, a város pedig több éven át naponta egyszer öntöztette az utcák nagy részét. A tapasztalat azt mutatta, hogy minél több viz áll rendelkezésre, annál inkább javul a közegészség. Amerikában, Angliában és Németország nagy részében 200 vagy 300 liter jut naponta egy emberre. És az jó, ha a vizzel pazarolni lehet, ezért nagy baj, hogy a város a nyáron megnézeti egy emberével, hogy nem csöpögnek-e a csapok és akkor sürgős reparatúrát követel. Világos ebből, hogy nem 2000, hanem 4000 köbméter vizre van naponta szükségünk, amit a város által megvett forrás bőségesen adhat és marad még ennél több, ami a Tapolcába folyik. Igaz, hogy a malmok ezáltal némileg szenvedni fognak, de ezen 17 malomnak érdeke a közérdekkel szemben nem jöhet figyelembe. Nem ismerem a forrás és medence közti csövek átmérőjét, sem az azokban folyó viz gyorsaságát, de annyi biztos — ezt szakemberektől hallottam —, hogy nem képesek több vizet vinni a medencébe, mint 2000 m

3. Ezért szükséges, hogy egy új vezetéket rakjunk le a forrástól a medencéig, mi által elérjük azt, hogy a medence csaknem mindig tele lesz és akkor a városban a második emeleten is ki fog folyni a viz és nem leszünk kitéve azon gyakran ismétlődő visszásságoknak, hogy este felé nincsen viz, mert addigra a medencéből kifogy. Hogy mibe fog kerülni ezen új vezeték, vagy hogy ezen célból a medencét is meg kell-e nagyobbítani, ahhoz nem értek, de az új vezeték maga roppant sokba fog kerülni. Vízvezetékünk duplára emelése hatalmas lépés lesz közegészségünk megjavítására. Legcélszerűbb, ha a városok először megcsinálják a csatornázást, azután a vízvezetéket. Pápán ez nem volt lehetséges, mert városunk szegénysége miatt föld alatti csatornázásról szó sem lehetett, mert ez nagyon sokba került volna és mindamellett nagyon is bizonytalan volt, hogy sikerül-e, mert Pápának nagyon rossz a helyzete. A város csak keveset lejt északról délnyugatra, nagyobb folyója sincs és így csak medencébe lehetne felfogni a csatornák tartalmát. A roppant nagy halálozás valóságos veszedelme volt a lakosságnak, mert a mindig piszkos tóvizzel mérget ittunk. Szükséges volt ezért eltekinteni a drága és bizonytalan csatornázástól, hanem tiszta, egészséges forrásvizet kellett mielőbb behozni a városba. A jó eredmény nagyon is feltűnő volt. Dr. Lővy László. ^Előkészületek a YeszprémYármegyei Gazdasági Egyesület jubileumára. A Veszprémvármegyei Gazdasági Egyesület Elnöksége fáradhatatlan munkát végez szept. hó 6-án és 7-én tartandó gazdaünnepsége sikere érdekében. Már kibocsájtotta felhívását a Vármegye Gazdaközönségéhez, Országos Gazdatársadalmi Testületekkez és Társegyesületekhez, melyben az ünnepély sorrendjét közli az érdeklődőkkel és kéri a gazdákat, minél számosabban jelenjenek meg a jubiláris ünnepségen s vegyenek részt a rendezendő kiállításon. Már számos előkelő gazdavezér bejelentette az ünnepségen való résztvételét s egymásután érkeznek a jelentések a gazdatársadalmi testületektől is, hogy képviseltetik magukat a gazdaünnepen. Az Országos Mezőgazdasági Kamara 25 millió korona segélyt folyósít az Egyesületnek a jubiláris ünnepségek rendezésére, de nem marad el a nagy- és középbirtokosok áldozatkészsége sem, mert nap-nap után érkeznek jelentékenyebb összegek az Egyesület jövőbeni működésének anyagi biztosítása céljából. A vármegye alispánjának felhívására a községek egymás után lépnek be tagul az egyesületbe. Reméljük, hogy a kisgazdák is támogatói lesznek jövőben az egyesületnek és tagjai sorába tömörülnek, hisz a Gazdasági Egyesület a legrégibb érdekképviselete a gazdaközönségnek s egyformán munkálkodik a nagygazda és a kis földmives érdekében is. Az Egyesület elnöksége újólag felkéri a vármegye gazdaközönségét, hogy az ünnepségen való megjelenésükkel, áldozatkészségükkel biztosítsák a 60 éves múltú gazdatársadalmi testület jubiláris ünnepségének sikerét. A tenyészló kiállítás, fogatdíjazás, kisgazdalóverseny, a szőlőszeti-, borászati-, gyümölcs-, virág-, kertészeti kiállítás kitüntetettjei, verseny nyertesei között állami elismerő oklevelek, az Országos Gazdatársadalmi testületek oklevelei, arany és ezüst érmei, plakettjei, a gyárosok ajándéktárgyai és cca 20 millió korona pénzjutalomdíj lesz kiosztva. Felhívja az elnökség a vármegye gazdaközönségét, hogy mindazok, akik a szeptember hó 6-án rendezendő társasebéden részt óhajtanak venni, ebbeli szándékukat legkésőbb szeptember hó 3-ig jelentsék be a Veszprémvármegyei Gazdasági Egyesület Igazgatóságához. Egy teríték ára borral együtt 80.000 K. Ügy a gazdaünnepségre, lódíjazásokra, kisgazda-lóversenyre, fogatbemu tatásra, a szőlőszeti-, borászati-, kertészeti kiállítás feltételeire részletes felvilágosítást ad a minden községi elöljárósághoz megküldött felhívás illetve programm, de az Egyesület Igazgatósága is készséggel szolgál mindennemű kérdésre felvilágosítással. ÚJDONSÁGOK. — Egyházak világkongresszusa. Szerdán kezdődött Stockholmban az evangélikus egyházak világkongresszusa, amelyet a svéd király személyesen nyitott meg. A kongresszuson képviseltetik magukat az orthodox egyházak is. Hazánkból a protestáns közélet több más kitűnősége sorában részt vesz a kongresszuson dr. Antal Géza dunántúli református püspök is. — Elhunyt főúr. A múlt héten húnyt el 74 éves korában az erdélyi magyarság egyik vezére, Szentkereszthy Béla báró, volt háromszéki főispán. Az elhunytban Jankovich-Bésán Endre grófné édes apját gyászolja. A kitűnő főurat, ki az oláhokkal, köztük magával Bratianu miniszterelnökkel bátran szembeszállt, az erdélyi magyarság örök hálája kisérte sírjába. — A soproni iparkiállítás és a vele kapcsolatos XX. országos dalosverseny a közönség ezreit vonzotta a patinás határszéli metropolisba, a szép Sopronba városába. Maga a kiállítás nem annyira gazdagságával, mint a kiállított munkák kiválóságával keltett feltűnést. A dalosünnepélyek valóban lélekemelőek voltak. A versenyre az ország minden részéből 112 dalosegyesület jött össze, több, mint 4000 taggal. Szombaton és vasárnap az ősi Sopron utcái a magyar daltól és a fellelkesült közönség tapsaitól voltak hangosak. És habár nem is dicsekedhetünk azzal, hogy a dalosok nemes versenyében a kultúrájáról hires Pápa városa is részt vett, mert hisz a társadalmi széthúzás folytán — sajnos — nálunk még városi dalárda alakulni nem tudott, mégis büszkeséggel említjük fel, hogy a nehéz műdal-csoportban vármegyénket az a dicsőség érte, hogy a zsűri az első díjat a Veszprémi Dalosegyletnek ítélte oda, a kezdők versenyében pedig az alig három hónappal ezelőtt alakult Marcaltői Dalárda a második díjat vihette boldogan haza. A verse-