Pápai Hírlap – XXII. évfolyam – 1925.

1925-08-15 / 33. szám

MINDEN Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Városi kölcsön és a sport. Országszerte a városi kölcsön áll hetek óta a hivatalos és nem hivatalos körök érdeklődésének középpontjában. Ezt a széleskörű érdeklődést tényleg meg is érdemli ez a nagy horderejű kérdés, mert reális programm nem is alakulhat ki másként, mintha annak előkészítéséből az érdekeltek minden csoportja kiveszi a maga érdemleges részét. Szerénytelenség lett volna, ha a város sportoló társadalma más általánosabb érdekű alkotások szükségességének tisztázása előtt adott volna hangot jogos kívánságainak, de épp olyan megbocsáthatatlan hanyagság volna, ha a tervek végleges kialakulása idején letargikus tétlenségben tátaná a száját a rajokban röpködő sült galambok elé. Hiszen a kultura, egészség és jobb jövő jegyében folyik az osztozkodás, azaz olyan célokért, amelyek minden sportolónak tudatos vagy öntudatlan törekvését képezik. A helyi társadalomnak ezt a rohamosan erősödő rétegét pedig a fürdő és a sporttelep ügye érinti legközvetlenebbül. Hogy egy jól berendezett gőzfürdő mit jelent egészségügyi szempontból, azt részletesen fejtegetni nagyfokú tapintatlanság volna a város közönségével szemben. De ha a létesítendő fürdőhöz nem kapcsolódnék megfelelő uszoda, az méltán hivná ki maga ellen a lesújtó kritikát. Egyrészt azért, mert anyagilag nem volna kellően kihasználható, másrészt azért, mert ismét beláthatatlan időkig tolódnék ki ennek a kérdésnek a megoldása. A Tapolca ugyanis a maga természetes mivoltában csak szükségből fogadható el fürdőnek, mert a vize olyan hideg, hogy csak a legkifogástalanabb idegzetű és egészségű emberek használhatják rendszeresen. Szükség van tehát egy olyan medencére, amelyben akár mesterségesen, akár természetesen elfogadható temperaturára emelkedhetik a tisztára szűrt folyóvíz. Amennyiben pedig építésre kerülne a sor, a sportszerűség szinte megszázszorozná annak az értékét. Mégpedig költségtöbblet nélkül, mert hiszen csak a medence megfelelő méreteinek pontos figyelembevételéről volna szó. Igazolásul azt hiszem elég Eger példájára hivatkoznom, amely néhány éven belül három uszodát is épített s most Magdeburg, Páris, London vetélkednek a fiaiért. E mellett az uszoda kitűnően helyettesítené a „strandot", amiről szintén tárgyalások folynak. A medence szélén vagy az öltöző kabinok homokkal és kaviccsal fedett tetején ugyanis pompás sütkérező helyeket lehetne létesíteni, ami bizonyára diszkrétebb hely volna a meglehetősen kéteshirű strandnál. Mert bizonyára nem túlzok, ha azt állítom, hogy minden szülő szivesebben hallja a fiáról, hogy világvárosok vetélkednek érte, mint azt, hogy a legformásabb hölgyekkel hencsergett a strandon. A másik kérdés a sporttelep sürgős felépítésének a lehetősége, amelynek rendezésére ugyanis három évet szántak az érdekelt egyesületek. Most azonban a városi kölcsönnel kapcsolatban felmerült egy olyan reális módozat, amely egy csapásra megoldáshoz segítené az építés ügyét s ezzel az egyesületek közötti vitás kérdésekre is végleges feleletet adna. Amennyiben t. i. hozzájárul a közgyűlés ahhoz, hogy az egyik jónevű helyi pénzintézet garanciája mellett a három sportegyesület részére legalább 150 millió kölcsön átengedtessék, úgy a már rendelkezésre álló 100 millióból és az OTT által még kilátásba helyezett összegből minden szükséges munkálat elintézést nyerhetne. így mind a három létjogosultsággal rendelkező egyesület otthonra találna anélkül, hogy egymásnak alkalmatlanságot okoznának. A PSE megmaradna a klubházában, a PFC és a Kinizsi pedig a tribün alatt kapna megfelelő öltözőt és helyiségeket. A közösen épített berendezések persze közös tulajdont képeznének s a pályákkal egy indifferens elnök vezetése alatt működő klubközi felügyelő-bizottság rendelkeznék. A bankokkal szemben a kötelezettséget természetesen az egyesületek hitelképes tagjainak kellene viselni oly módon, hogy az 5—10 milliós részekre osztatnék, míg ezekkel szemben kb. milliós tételek erejéig az ügy egyéb barátainak kellene kötelezettséget vállalni. Egy kétes értékű gyűjtés helyett tehát ezzel a módszerrel úgy lehetne jelentékeny összeget összehozni, hogy abból tulajdonképen senki sem áldozna egy fillért sem, hanem maga a pálya vállalná és teljesítené a törlesztést. De azt sem 20 év alatt, hanem rövid pár éven belül. És az üzlet mindenképen rentábilis volna, mert az évi 18 milliós törlesztést egy közös ünnepélyből össze lehetne hozni. Ha pedig mindez balul üt ki, úgy ott van az OTT, amely semmi esetre sem hagyja veszni ezt a fontos kulturmissziót teljesítő fiatal telepet. Minden a képviselőtestület bölcs belátásától függ tehát s mivel ez az összeg szóra sem érdemes töredéke a rendelkezésre álló kölcsönnek, másrészt mivel a feltételek sem képeznek akadályt, minden remény meg van arra, hogy a kérdés hosszú időkre letűnjék a közügyek szinteréről. Szerény óhajtások és a város mégis sok lakójának nyugalma függ a fentiek megoldásától, mert ezek hozzátartoznak ma már nálunk is a kulturélet általános kellékeihez s civilizált ember úgy érzi magát nélkülük, mint a provinciák barbárai közé száműzött római polgár. Kovács Lajos Jenő. A költségvetés tárgyalása. 10% a pótadó 1925-re. Városunk képviselőtestülete e hét csütörtökjén közgyűlést tartott, melynek legfontosabb tárgya az 1925. évi költségvetés tárgyalása volt. Ezt megelőzőleg azonban más ügyeket is elintéztek. Mindenekelőtt kijelölték a szeptemberben tartandó részleges tisztújító közgyűlés alkalmából kijelölő választmányi tagokul Hajnóczky Bélát és Mesterházy Lászlót, az alispán ugyanoda tagokul dr. Kende Ádám és dr. Kőrös Endrét delegálta. Elfogadták a tanács javaslatát Rédei József adóhivatali főnök, I. o. aljegyző nyugdíjazása tárgyában. A város ez érdemes tisztviselője teljes szolgálata betöltése után vonul nyugalomba, a képviselőtestület neki ez alkalomból köszönő elismerését fejezte ki. Ez' után elintézték a költségvetéssel kapcsolatos ügyeket. Némi vita volt a néhai Gyurátz Ferenc indítványára létesített Jókai-alapítvány körül. Kőszeghy Jenő irodalmi ösztöndíj létesítését kívánta s nemcsak Jókai, de Petőfi nevére is, Blau Henrik pedig az évenkénti odaítélés mellett foglalt állást. Az eredeti javaslatot Sarudy György pártolta s a közgyűlés is ezt fogadta el kimondván, hogy költségvetésébe évente 500 aranykoronát illeszt oly célból, hogy a kollégium és a bencés gimnáziumnak a tanári kar által ajánlott egy jelesen érettségizett növendéke, főiskolaitanulmányai idejére, 4 éven át évi 250—250 aranykorona segélyt kaphasson. Négy év után újabb kijelölés történik. Geba András műszaki tanácsosnak felszaporodott teendőire való tekintettel s mert második mérnöki állás szervezése ma nem lehetséges, 1

1/

2 millió működési pótlékot szavaztak meg, ugyanakkor azonban oly értelemben módosítván a szervezeti szabályzat megfelelő pontját, hogy a v. mérnök többé semmiféle magán munkálatot nem végezhet. A parlamenti muzeúm céljaira 1 millió segélyt adtak, ellenben leszavazták a számvevőségi tisztviselők otthonára javaslatba hozott ugyanekkora összeget. Somogyi Kálmán színigazgató ötmilló szubvenciót kért deficitje fedezetére. Dr. Baranyay Ferenc üzleti vállalatnak tartván a színházat, ezt ellenezte, a közgyűlés azonban 15 szóval 15 ellen elnöki döntéssel megszavazta a kért segélyt. A hitfelekezetek az elemi iskolák részére a békebeli 26.000 aranykorona összeg megszavazását kérték. A tanács a tavalyi 6600 aranykorona helyett 13.200 aranykoronát illesztett bele e célra a költségvetésbe. A közgyűlés ily értelemben határozott, amiért Mesterházy László ev. lelkész fejezte ki a hitközségek köszönetét. Következett magának a költségvetésnek tárgyalása. Az általános részhez dr. Fehér Dezső szólt hozzá, helytelenítvén, hogy zárszámadások elkészülte előtt tárgyaltassék a költségvetés. Egyebekben a város üzemeinek, hasznot hajtó jogainak kiaknázása mellett foglalt állást, hogy a pótadó kisebbedjék. Két szerencsés indítványt tett: 1. Hogy a városi illetékekből befolyó jövedelem 140 millióval többbre irányoztassék elő (ami az eddigiek szerint feltétlenül befoly) s hogy a villamostelep kamatmegtérítés címén 50 milliót adjon a közpénztárba. E két bevételi tétel beállítása révén a pótadó 25%-ról 10%-ra csökkent, amit a képviselőtestület szives örömmel elfogadott. A részletes vita során csupán a kövezetvámról szóló részben kérte Keresztes Gyula a Vásár-utca, Kunt Mihály a Rohonczi-utca jő karba helyezését, amit a polgármester meg is igért. Ezzel a költségvetést részleteiben is elfogadták. Az interpellációk során Blau Henrik az építkezési szabályrendelet visszásságait, illetve az építkezési tervvel ellenkező építkezéseket tette szóvá, Koritschoner József az ellen szólalt fel, hogy a Fő-utcán létesített kis díszkert mögött szemétlerakodó telep van. Az előbbire a v. mérnök adott felvilágosító választ, míg az utóbbi ügyben a polgármester a viszás állapot azonnali orvoslását ígérte meg. A közgyűlés már 5 óra után véget ért. Marcaltő ünnepe. — A dalárda zászlószentelése. — A Rába partján fekvő Marcaltő község vasárnap magasan lobogó lánggal a kultura oltárán áldozott. Harsányi László kántortanító buzgólkodásából, az Esterházy grófi uradalom és a hivatalos község lelkes támogatásával mindössze két hónappal ezelőtt megalakult „Marcaltői Dalárda" e napon szentelte fel szép zöldselyem zászlaját, hogy annak alatta szerezzen dicsőséget a magyar dalnak, a magyar kulturának. A zászlóanyai tisztet Esterházy Ilona grófnő helyetteseképen Haják Gyuláné, Haják Gyula uradalmi jószágfelügyelő neje töltötte be, a grófi családot pedig az ifjú Esterházy Benedek gróf képviselte. A vármegye képviseletében dr. Jerfy József főszolgabíró volt jelen. De megérkezett az ünnepélyre a Pápai Templomi Énekkar, a Csornai Iparos-Dalkör és a Siófoki Dalkör is, amelyek nemcsak dalostestvéri együttérzéssel vettek részt a marcaltőiek örömében, de az ünnepély egyházi és polgári részén való tényleges közreműködésükkel is emelték az ünnepi érzéseket. A zászlószentelési ünnepély délelőtt 10 órakor a község főterén tartott tábori misével vette kezdetét, melyet P. Weisz Richárd pápai ferencrendi házfőnök celebrált, s ugyancsak lendületes szentbeszéd keretében ő szentelte fel magasztos rendeltetésére a zászlót is. A zászló polgári felavatása délután 5 órakor ment végbe. A főtéren felállított hatalmas pódiumon elhelyezkedtek a dalosok, a zászlóanya, a fiatal Esterházy Benedek gróf, az ünnepély fungensei, az uradalom tisztikara, s más előkelő vendégek, a pódium előtt pedig az ünnepélyre messze vidékről is — így Pápáról is — összesereglett sokaság foglalt helyet. Miután a csornai dalosok elzengték a Magyar Hiszekegyet, a község agilis jegyzője, Vadász Ede méltatta szép beszédben az ünnep jelentőségét, majd felkérte dr. Baránszky Gyulát, a Magyar Dalosszövetség elnökét avató-beszédének megtartására. Dr. Baránszky Gyula messzecsengő hangon, nagy szónoki készséggel előadott, a magyar dal és kultura szeretetétől áthatott gyönyörű beszéddel avatta fel a zászlót, mit mindjobban fokozódó figyelemmel hallgatott s végül lelkesen megéljenzett a közönség. Ezután a zászlóanya felszalagozta a zászlót, majd a szegek beverése következett. Az első