Pápai Hírlap – XXII. évfolyam – 1925.

1925-08-08 / 32. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 24.000 K. Egyes szám ára 2000 K. Telefon 131. szám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Városi kölcsönök felhasználása. A városok által igényelt kölcsönnél elvül köttetett ki, hogy 3A részben hasznos beruházásokra fordítandó. A városi tanács az idő rövidségére való tekintettel állított ugyan össze egy programmot, de a képviselőtestület ezzel szemben fenntartotta magának a jogot, hogy a programmon változtathasson, attól eltérhessen, vagy más célszerű intézmény megvalósítására fordíthassa a kölcsön kisebb, vagy nagyobb részét. Elméleti és gyakorlati embereinknek most nyílik alkalma, hogy felemeljék szavukat, s oly javaslatokkal álljanak elő, amelyek városunk jövő fejlődésére nagy horderővel bírjanak anélkül, hogy a város lakosságának vállára elviselhetetlen terhet jelentsenek. Mindenki előtt legfontosabbnak kell lenni a közegészségügynek, tehát annak érdekében kell felhasználnunk elsősorban a kölcsönnek nagy hányadát. A közegészségügyet szolgálják elsősorban a vízvezeték, másodsorban a csatornázás, harmadsorban az egészséges lakások, negyedsorban az egészséges, tiszta élelmiszerek, ötödsorban a közfürdő, végül a tisztántartható jó utak. Ha ezek biztosítva lesznek, városunk jövő fejlődésének alapjait raktuk le és az utókor is áldólag gondol mindazokra, kik ebben közreműködtek. A magam nézetét a fentiek mikénti megoldására vonatkozólag általánosságban a következőkben adom elő: 1. Hogy vizünk beláthatatlan időkig elég legyen és elég nagy nyomással rendelkezzék, hogy a második emelet is ellátva legyen vizzel, ahhoz szükséges egy második cső lefektetése a forrásfoglalástól a vízmedencéig, amely ugyanannyi vizzel szaporítsa azt a medencét, amellyel a városi hálózat összekötve van, mint amennyi régebben folyt bele, másodpercenként 23 liter. Ha ezt nem volna képes nyújtani a régi forrás, úgy ahhoz akkora vízmennyiséget szolgáltató forrást kellene szerezni. Ennek a költsége bizonyára nem igényelne 4—5 milliárdot, hanem kikerülne talán 1-ből, vagy ez sem kellene teljesen hozzá. A felszabaduló 4 milliárddal a főgyűjtő csatornát építené meg a város. Hisz ahol vízvezeték van, el sem képzelhető a város csatornázás nélkül, mert az elhasznált sok szennyes viz nem - itatná át a talajt, hanem beköthető volna a főgyűjtő csatornába, amely a városon kivül vinné el a szennyet, mig ma, a talajvizet fokozza, a házakat elnedvesíti s egészségtelenné teszi, azok repedeznek, sűlyednek, s összedüléssel fenyegetnek s ontják a görvélykóros és tuberkolotikus gyermekeket. A vízvezeték bővítésére előirányzott összeg fedezetére szolgáló vizdíj, miután részbe kerülne a kontempláltnál, fedezetül szolgálna a főgyűjtőcsatorna-építési költségére. A város egyes részei a Cincaárokba, egyes részei a Tapolcába vannak bekötve, ott, ahol lehet, ezek a csatornák már a főgyűjtőbe köttetnének be, valamint a csapadék vizek csatornái is. Minthogy az egész város egyszerre nem csatornázható, kimondandó volna, hogy legelsősorban évente szukcessive a belváros csatornázandó és kötendő be a főcsatornába. Minthogy a csatornázással nagy mennyiségű fekália vezettetik el, amely a közgazdaságra milliárdokat érő hajtóerőt képvisel, az itt mind összegyűjthető lenne, mert ha 2 medence-rendszerrel építenék fel a főgyűjtőcsatornát, vagyis üllepesztőés derítő-medencével űgy, hogy az ülledékből polyva, vagy szecska hozzáadásával nyerhetnénk az elsőrendű szárított trágyát; a derítő-medence tetejéről, szinéről leszedve a glicerint, zsiradékot, kaphatnánk belőle a szappangyártáshoz szükséges, avagy egyéb célra szolgáló kenőolajokat. Ezen jövedelem terhére volnának az egyes utcák csatornázandók. Németországban a nagy és kisebb városok is ily módon oldották meg csatornázásukat a konyha- és mezőgazdaság felvirágoztatásával. A lakásépítést nem a városnak, hanem a magánosoknak hagynám fenn. Bizonyára van a városban 50—60 oly egyén, aki oly anyagi helyzetben van, hogy háza megépítéséhez jelentékeny tőkével rendelkezik, 50—60—100 millióval, csak hiányzik még 10—20—30—40, vagy 50 milló, ezek részére nyújtana a város a kontemplált 2 ezer millióból megfelelő kölcsönt, akik 3—4 év alatt vissza is tudnák fizetni. Ez esetben az építtetők elviselhetetlen terhet nem vállalnának magukra, mig ha az egész építési költséget eme kölcsönből akarná fedezni, úgy 20 év alatt a háza háromszoros értékét fizetné kamatba el, háza pedig, ha el akarná adni, felét sem érné. Hogy a magános előnyösebben tud építeni, mint a város, egy eklatáns példa igazolja: A tókertekben egy vasúti alkalmazott épít egy modern háromszobás lakást, konyha, spejz és mosókonyhával, az épület főfalai 45 cm., a szobák magassága 3 méter, nagy ablakokkal, a padozat magassága 1 méter a föld színétől, az egész ház betonra épült. Ez a ház az építtető állítása szerint a saját munkájuk beszámításával, amely 10 milliónak felel meg, kerül 80 millióba. A kavicsot, homokot a helyszínen nyerték. Amidőn elcsodálkoztam az építési költség alacsony voltán, kijelentette, hogy azt csak úgy tudta elérni, hogy mindent külön szerzett be a legolcsóbb forrásokból. Ezen példán okulva, hiszem, hogy magánosok a városi kölcsönből való részesedés mellett egész sereg házat fognak építeni, amellyel a munkanélküliséget jobban le tudják küzdeni, mint 10 városi ház építésével, amelyhez az előirányzat szerint, hogy a kamatot és tőkét 20 évig törleszthesse, a házbéíekhez évi 176 milliót kellene csatolni. Ezt az évi 176 milliót keli megmenteni a szinház-alapnak különösen azért, mert a ref. egyház 1931-re felépíti templomát a szinház-téren, tehát a városnak már most kell gondoskodni színházépítési költségről, amelyet épen nem fedezne a megépített 10 ház eladási ára, amelyből legjobb körülmények között 10 éven belül csak a felét kapná meg, tehát 1 milliárdot elvesztene, de elvesztené a 10 évig hozzácsatolt évi 176 milliót, ami kamatos kamatával együtt 2 és fél milliárdot jelentene, hozzáadva a házakon elveszített 1 milliárdot, veszteség 3 és fél milliárd. Ha pedig ezt tényleg szinház-építésre fordítjuk, úgy a régi színháznak felhasználható anyagával együtt az új színházunkat megépíthetjük anélkül, hogy a nagyközönségre különös terhet hárítanánk. Egyetlenegy ház átalakítására van szüksége a városnak abból a szemponthói, hogy a régi járványkórház lakóit kihelyezhessük, hogy ezen házat szegényház céljaira átadhassuk. Ha a volt női kórház udvarán ;evő istállót lakóépületté alakítjuk át, 50—60 millióval évente 100—200 millió szegényügyi kiadástól mentesülhet a város házipénztára, tehát erre égető szüksége van a városnak. Fontos közegészségügyi célt szolgál egy vásárcsarnok építése, amelyben az összes eladásra kerülő élelmiszerek lennének elárusítandók, esőtől, portól stb. mentesen. A vásárcsarnoki díjak olykép lennének megállapítandók, hogy a vásárcsarnok építési költsége fedezetet találna. Erre a célra a villanytelep melletti terület egy része volna felhasználható, amely központon fekszik s mindenki által könnyen megközelíthető. Építés költségére szolgálna a közfürdőre kontemplált 2 milliárd, továbbá a magánosok által lakásépítési célokra esetleg a 2 milliárdból nem igényelt összeg. A közfürdő is fontos közegészségügyi célt szolgál, azonban ez haszonhajtó csak úgy lenne, ha az építési költség 5—600 milliónál többe nem kerülne, vagyis valamivel nagyobb fürdőre lenne szüksége a városnak, mint a Balogh-féle fürdő. Ennek a fedezetét a fürdőárak biztosítani tudnák, de 2 milliárdét épen nem. A közfürdő fedezetére szolgálna a kölcsönnek azon része, mely a terhes kölcsönök visszafizetésére vétetett előirányzatba, tekintve, hogy a terhes kölcsönök az 1926. évi költségvetésbe úgyis beállíttattak. Ha mind nem emésztetnek fel, úgy a fennmaradó összegből a város útjai, utcái volnának jókarba hozandók, tekintve, hogy ma a városnak több utcája ősszel, télen és tavasszal járhatatlan, erre a célra vásárolna egy teherautót kőszállításra, mely egyúttal seprő- és öntöző-készülékkel is felszerelhető lenne. Hiszem, hogy 12 milliárdból ezek mind megvalósíthatók s velük a város minden kincsnél drágább közegészségét biztosíthatná, s amely a jövő fejlődésnek bázisa. Amennyiben az általam felállított programm a kölcsönből mind meg nem valósítható, úgy a vízvezeték és csatornázás kérdése oldandó meg elsősorban, mert mit érne a városra nézve, ha 25—30 házat is építenénk, de a csatornázás hiánya miatt évente ugyanannyi dől össze, vagy lesz lakhatatlanná, egészségtelenné, vagy kétszer annyi. Mig csatornázással a meglévőket megmentjük, a lakosság egészségét biztosítjuk s a halálozási számot leszállítjuk. Ez az, amire a hatóságnak, így a képviselőtestületnek is törekedni kell még áldozat árán is, nem pedig oly építkezésekre, amire óriási összegeket volna kénytelen a város ráfizetni s a várost csődbe kergetné. Csoknyay Károly városi főjegyző. ÚJDONSÁGOK. — Polgármesterünk a hét elején Budapesten résztvett a kongresszuson, mely a városoknak nyújtandó kölcsön ügyében ült össze. Ugyanez alkalomból az illető vállalatoknál információkat szerzett a vásárcsarnok, a közfürdő építése és egyéb, a nyerendő kölcsön felhasználásánál kombinációba vett építkezések ügyében. — A vámkirendeltség. A fővámigazgatóság értesítette a várost, hogy — miután a város és a kereskedelmi érdekeltség a vállalt kötelezettségeknek eleget tett — elrendelte, hogy Pápán a fővámhivatali kirendeltség felállíttassák. A vámkirendeltség vámkezeli a vámkirendeltségektől és fővámhivataloktól hozzáutalt és a helyi vagy környékbeli lakosok, cégek stb. részére érkezett vámárukat, amennyiben ezeknek vámkezelése hatáskörébe tartozik és ellátja a Pápán külföldi rendeltetéssel feladásra kerülő áruk vámkezelését is. A vámkirendeltség hivatalos helyiségei és raktára a pápai vasútállomáson átalakított gabonaraktárban lesznek. A fővámigazgató a vámkirendeltség személyzetét egyelőre három tisztviselőben és két segédszolgálatos pénzügyőri altisztben állapította meg s amint a pénzügyminiszter ezeket Pápára áthelyezte, ami csak rövid idő kérdése, a vámkirendeltség működését azonnal megkezdi. — Hímen. Alsóborsai dr. Csorba Géza szolgabíró, tart. főhadnagy és Köveskállai Gyenes Sári aug. 5-én tartották esküvőjüket a veszprémi evangélikus templomban. — Értesítő-ismertetés. A református főiskola ez idei értesítője dr. Vass Vince theol. akadémiai- és Faragó János gimnáziumi igazgatók szakavatott szerkesztésében hű képét adja annak a kulturális munkának, ami a kollégium falai között az 1924—25. iskolai évben lefolyt. Elől találjuk az értesítőben boldogult Németh István püspök jól sikerült arcképét, ugyancsak az ő emlékének áldozik az Értesítő első közleménye is, amelyet Pongrácz József theol. tanár irt meg avatott tollal. Majd dr. Kerecsényi Dezső gimn. tanár magvas értekezését olvashatjuk A százesztendős Jókairól. A főiskola az 1924—25 tanévben című szakaszban lelkes örömmel üdvözli az értesítő a dunántúli ref. egyházkerület új püspökét, dr. Antal Gézát, akit a főiskola tanári székéből emelt az egyházkerület közbizalma díszes püspöki méltóságába. A tanári karban az a változás történt, hogy a nyugalomba vonult Barcsi József gimn. tanár helyére a természetrajz-vegytani tanszékre Varga Jön! V Circus Carleé Jön! __jól szervezett társulatával. Harmincöt személy, tizenöt idomított ló. Bővebbet a napi falragaszokon!