Pápai Hírlap – XXII. évfolyam – 1925.

1925-01-03 / 1. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. K16flaeté«i ár: Negyedévre 34.000 Icoixma. DR. KŐRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar Egyes szám ára 2000 korona. DR. KŐRÖS ENDRE. könyv- és papirkereskedésében. A földrajz nem ismeri a Balkán nevü tűzhányót, de a történelem igen. Méhében forrongnak az erők, amelyek kitörése már néhányszor megreszkettette Európát. Ez a soha ki nem alvó vulkán moit újra kitörni készül, hogy megint vérrel áztathassa vén Európa földjét. A rövidlátó politikusok abban a naiv hitben élnek, hogy kitűnően megrajzolták Európa új térképét és most egy frissebb eredmény klasszifikálja tudásukat egy hatalmas szekundával. Az ólomlábakon járó diplomácia újabb bizonyságait szolgáltatja annak, hogy hazugságokból táplálkozik, mert amikor összepuszizkodik az olasz és jugoszláv külügyminiszter egymással és államaik semlegességét jelentik ki az albániai eseményekkel szemben, ugyanakkor ügynökeik ott járnak Albániában, hogy élesszék a tüzet, melynek föl-fölcsapó lángjai már nyaldossák az európai békeokmányokat. Hiába nyilatkozik a két jó szomszéd, hogy a zavarok Albánia belügye, mindegyik lesve-lesi a pillanatot, hogy — egymásba haraphasson. Persze, csupa szeretetből. Albánia a legújabb kor Eris almája, örökös civódások oka Olaszország és Jugoszlávia között. Olaszország az egész Adriának ura akar lenni, ami azonban csak akkor sikerül, ha bejárata is az ő kezébe kerül. Hogy ezt Jugoszlávia nem tűrheti, az magától értetődik. Olaszország azonban erről az igényéről le nem mond. Neki létkérdés az Adria birtoka, mert az ántántnak és így Olaszországnak is soha meg nem bocsátható rövidlátása folytán megerősödött szlávság első sorban is Olaszország mellének szegezi a gyilkot. És sajátságos, Olaszország ennek tudatában sem világosítja föl a szláv veszedelem felől Franciaországot, mely a némettől való félelmében nem látja meg azt. Hadihajóit oda küldi az albániai partokra, — tüntetni, de mást nem csinál, mert nincs hátvédje, így hát farkasszemet néznek egymással Jugoszláviával ott, de azért ölelik-csókolják egymást a külügyminiszterek. Rá lehet fogni: az áruló csók! Hát szó, ami szó, a Balkánon nincs rendben az ügy. A két szomszédra ráillik Talleyrand hires mondása: arra használják szavokat, hogy azzal gondolataikat elrejtsék. Mind a kettőben megvan a vágy, leszámolni egymással. Jugoszlávia egészen helyesen gondolkodik. Ha megnövelték étvágyát, hát elégítsék is ki. Utat engedtek neki az Adriára, ahol ő nem akar inferioritásban maradni Olaszországgal szemben. Ő balkáni „hatalom", nem akar tehát más urat ott látni, mint magát. S ha Olaszország ezt a jogát nem respektálja, biztosak lehetünk afelől, hogy kenyértörésre viszi a dolgot, mert, hogy bátrabb, mint a talján, azt jól tudjuk. Egyelőre számol ugyan belső ziláltságával s azért küldözgeti külügyminiszterét hol ide, hol oda, azért festi falra Rómában a monarchia föltámadásának ördögét. És Olaszország nem használja föl ezt a kedvező alkalmat a tolakodó visszaszorítására. Pedig az olasz komoly föllépésére pillanatok alatt szétmálna a büszke S. H. S. Az összeütközés elkerülhetetlen. A Balkánon nem azért szokott tüz támadni, hogy az tovább ne terjedjen s ne pörzsölje föl a távolabbi területeket. Sohasem adtunk hitelt a fennen hangoztatott kitételeknek : viszonyunk a szomszéd államokkal a legkielégítöbb, mert sok esetben már készen volt a hadüzenet, amikor ilyeneket mondtak. Most is beszélhet a két szomszéd. A viszony közöttük a lehető legrosszabb, csak nem merik az első ágyút elsütni, holott a tüzérek már égő kanóccal állanak mellette. Bennünket igen közelről érdekelnek ezek az események. Egyik igen jó szomszédunk, aki mellékesen egyik megrablónk, kerülhet terítékre, ami miatt igazán nincs okunk haragudni. Bár minden ellenségünket megtanítaná valaki egy kis móresre és leszállítaná őket a Pegazusról, ! amelyre egy hitvány szerződés ültette őket. j Fütyörészve tettek „hódításokat" a minden fegyverétől megfosztott Magyarországon, fizessenek rá. Európának érdeke a szlávság előretörését megakadályozni s ebben nekünk is szerepet kell adni. Szívesen vállaljuk azt, mert csak így sikerül régi birtokállományunkat visszaszerezni. Kisérjük hát figyelemmel az albániai eseményeket, amelyek — adja Isten, minél előbb — Magyarország föltámadására vezethetnek. Pérely Imre. A városunkban működő „Képző- és Iparművészeti Társulat" imént zárult képkiállításán mintegy 70 művével szerepelt Pérely (Hercz) Imre. Párely először iparművésznek készült, úgy tért át a festészetre, annak is egyik főképpen vonzó ágára, a grafikára, melyet tán legnagyobb szeretettel művel. Hazánkban temérdek rajza, vázlata, sok rézkarca, több cikke s különösen az 1922-ben jeleseink portréiból összeállított „Magyar Fejek" (32 arckép) cimü kiváló műve révén országosan jól ismert neve van. Jelenleg mintegy négy hónapos tanulmányutat tesz Olaszországban, most éppen Rómában él, s mint városunk szülötte régebbi, de főként római tanulmányaiból összeállított képsorozatát tiszteletreméltó hálából először is szülővárosában mutatta be. Az igen szép kollekció, mely olaszországi utjának természetesen csak egy része — s az egészből valószínűleg februárban Budapesten rendez kiállítást az Ernst-ben vagy a Belvedere-ben — négy kompozíciót, azokhoz készült több tanulmányfőt (nagyított méretben), sok pasztellt (fejek és tájak), rőtel- (vöröskréta) vázlatokat, tinta-képeket, ceruzarajzokat és akvarelleket tartalmaz. Nagy súlyt helyez négy kompozíciójára: a Hegyi beszéd, Lázár feltámasztása és két Utolsó vacsora cimü képére, melyek — saját érzése szerint is — római útja nélkül nem készültek volna. A koncepció újszerűsége, egyéniessége, kivált háromnál, az alakok, fény- és árnyékhatások szigorú kezelése valóban nagy várakozásra késztik az embert e vázlatos müveit illetőleg, melyeket először rézkarcokban készít el, majd nagyméretű olajfestményekben fest meg. Minden alakjához természetes nagyságú vázlatai is már készen vannak. Rézkarcai, melyek közül a Golgotha valóban tragikus hatású, az Ópium alakjai bizarrságukkal hatnak a mesteri technika mellett, — Dürer, Rembrandt és Goya grafikus műveit juttatják eszünkbe, de Pérely individiuuma egész más: fiatal, modern, s bár még keres és töpreng, e téren is sokat várhatunk tőle. Szólhatnánk remek pasztelljeiről, ceruza-, szépia-rajzairól; de hisz kik láttuk a sorozatot, bámultuk azokat, a kezelésnek hol egyszerűsége, hol festői volta, tárgyainak változatossága újra és újra visszavonzotíak bennünket műveihez. Sajnos, bár a Város jó példával járt elől, tehetősebbjeink a fiatal Művész alkotásait érdemük szerint nem méltányolták, azokat nem vásárolták eléggé, vagy tán Pápán is a pompás grafikai alkotások helyett inkább tetszenek még az utazók s ügynökök által terjesztett u. n. „eredeti olajfestménynek, értsd: értéktelen, silány, úgyszólván gyárilag készült „képek". — Egyébként a fiatal Mester e Szent Év-ben nagy értékű alkotással lepi majd meg tisztelőit: Rómában időzése alatt lerajzolta az összes ott időző kardinálisokat, s Vanu<elli-nek, a bíborosok Nesztorának — ki a mostani pápát is koronázta, közbenjárására magát a pápát is lerajzolja. E művei — melyekről maga írja, hogy : ' „olyan szép fejrajzokat még életemben nem csináltam" — a Magyar fejek-hez hasonló módon, könyvalakban jelennek meg, de igen díszes kiállításban. S így Pérely: könyvének internacionális szempontból való hatása folytán a művészen kivül nemzetére is csak dicsőséget hoz, aminek ő is igen örülne, mert nemzetének valóban hű fia ő. Adjon Isten igen-igen sok sikert neki! L. j. ÚJDONSÁGOK. — Szi!veszter-est. Az ó-év utolsó napját, mint máskor és mindig, pohárcsengés, zene búcsúztatta idén is, de hiába az a pohár sem úgy cseng, az a muzsika sem úgy szól tiz esztendő óta, mint annak előtte. Tizedik Szilveszterünk volt az idén, amióta a háború lélekemésztő gondjaival és aggodalmaival, sok-sok nyomoruságával, végzetes katasztrófájával reánk szakadt. És ha ma már nincs senkink a harctéren, akiért aggódnunk, akinek életéért remegnünk kellene, úgy érezzük, mintha mindnyájan harctéren járnánk, reményeink, álmaink harctéri temetőjén. Azért hát nem is igazi a mi szilveszteri mulatásunk és mindaddig nem az, amig meg nem változik mindaz aminek meg kell változnia. A város külső képe a szokott, szilveszteri volt idén is. Égtek az ívlámpák a hajdani bőség szimbólumaként. A társaskörökben: Kaszinóban, Polgári Körben, Katholikus Körben, a többiekben is mindenütt és egyéb nyilvános helyeken is szép számmal jöttek össze a szilveszteri hangulatot keresők, de még többen otthon, a család szűkebb körében vélték azt meglelhetni. És megjött az éjfél, mint máshol is mindig, a villany kialudt egy pillanatra, hogy aztán újra kigyúljon és mig a családtagok és jó ismerősök egymásnak boldog új évet kívántak, soha vágyóbban nem töltötte be szivüket az óhaj: Adjon Isten, ami nincs, Az új esztendőben! — Megyebizottsági tagválasztások. A megüresedett törvényhatósági bizottsági tagsági helyeket e héten hétfőn töltötték be. A választás iránt az I. kerületben, hol dr. Csoknyay János volt a választási elnök, nem nagy érdeklődés mutatkozott. Mindössze 87 szavazatot adtak le, melyek Varga József postafelügyelőre estek. A II. kerületben a Szűcs Dezső elnöklésével működő bizottság előtt több szavazatot adtak le, összesen 120-at. Itt egyhangúlag dr. Antal Géza, dunántúli református püspököt választották meg. E választást, mellyel különben a kerület önmagát tisztelte meg, azért is örvendetesnek tartjuk, mert ezzel városunk előreláthatólag a közigazgatási bizottságban is képviseltetéshez fog jutni. — B) lista a városnál. A város képviselőtestületének a létszámcsökkentés keresztülvitele tárgyában kiküldött bizottsága e héten tartotta meg ülését. A bizottság tárgyalásai bizalmas jellegűek voltak, annyit Írhatunk róla csupán, hogy az egész adminisztráció gépezetét beható kritikai szemle alá vették ez alkalomból. Végeredmény kép úgy döntöttek, hogy mivel a város a lefolyt évben megüresedett négy — kezelői, díjnoki és szolgai — állást éppen a létszámcsökkentési rendeletre való tekintettel amúgy sem töltötte be, újabb redukció gyanánt csupán három előrehaladottabb korú díjnokot bocsát el a szolgálatból, kik amúgy is, mint más helyről nyugdíjat élvezők működtek a városnál. Ami egyéb változás még szükségesnek mutatkozik, az nem a létszámcsökkentő rendelet keretében oldható meg.