Pápai Hírlap – XXI. évfolyam – 1924.
1924-05-17 / 20. szám
MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési áx» : Egy hónapra 6000 korona. Egyes szám ára 2000 korona. Laptuiajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Sok minden megragadja figyelmünket abban a beszédben, melyben Macdonald angol miniszterelnök miniszterelnöksége óta ezuítal először a legrészletesebben kifejti elveit, melyek alapján Angolországot s ennek példájával a világot kormányozni akarja. Jóleső érzéssel tölt el bennünket az a megállapítása, hogy a nyugodt megfontolás és a józan emberi ész szelleme kezd úrrá lenni az államok vezetésében s hogy Európa egén új politika, új szellem napsugarai derülnek. Ezek ragyogását mi ugyan még alig látjuk, pedig némileg Keletebbre vagyunk, de vigasztaljuk magunkat azzal, hogy talán későbbkeléshez vagyunk szokva vagy inkább bágyadtabbak voltunk, mikor lefeküdtünk, hogy ne mondjam mikor sirba tettek bennünket, nehezebben megy az ébredezés. Ám lehet a szeme is élesebb, bízzunk benne, hogy mi is látjuk még a hajnalt, amiről ő beszél. Megkapja figyelmünket, amit az általános leszerelésről mond. Ebben, valamint az örök békében soha egy percre sem hittünk s nem is fogunk hinni, mégis pillanatnyi eredménynek kellene tekintenünk, ha más nemzettel szemben is érvényesülne bizonyos mérséklő irányzat s ha nem állanánk így pőrén, védtelenül fülig felfegyverkezett vad ellenségek közepette. Új szellem, lefegyverzés — szép ideák, de kissé fantasztikusok. Van azonban egy, egy ami reális a beszédben, egy ami a szivünkből van merítve, ami a kinyilatkoztatás erejével hat reánk s kijózanító hatással lesz azokra, akik a nemzetköziség vörös szekeréhez fűzték a maguk talicskáját. íme szórul szóra Macdonaldnak, a munkásvezérnek szavai: „Meggyőződéses és törhetetlen nacionalista vagyok, elsősorban a nemzeti életfeltételeket tartom szem előtt és tisztelem és nagyon rossz napja volna az egész világon a nemzeti jellemnek és nemzeti sajátosságoknak, ha az emberiség különbségeit, amelyeket a történelem, a vallás és a sajátosságok hoztak létre, szivaccsal el akarnók törölni, hogy valami egységes képződménynél tömörítsük össze. Ez nekem épp oly kevéssé ideálom, mint ahogy sohasem volt ideálom a nacionalizmust annyira túlozni, hogy az megmászhatatlan legyen mindenki számára, aki az emberiségnek a békét akarja biztosítani. A • nacionalizmus nem jogtalan bitorlás, hanem önt?i§gbecsülés és azok, akik önmagukat megbecsülik, legalább is hajlamosak rá, hogy más nemzeteket is megbecsüljenek." Ez a hitvallás olyan hatalmas, a benne kifejezésre jutó meggyőződés oly mély, hogy vele szemben el kell némulnia minden olyan botor hangnak, mely a munkáspárt angoiországi diadalát a vörös internacionálé sikerének mondta. Nem, az angol sokkai józanabb, sokkal büszkébb, sokkai angolabb annál, semhogy a maga nemzeti mivoltát megtagadná; Vajha ezek a gyönyörű igék tanulságul szolgálnának megtévesztett ezrek és tízezrek számára ebben a mi országunkban is. Küzdeni a jobbért, helyes, harcolni a becsületes megélhetésért, jogos, de minek ehhez megtagadni múltunkat, jelenünket, egész mivoltunkat, mért ne lehessünk a küzdelemben magyarok, mért ne akarjuk, hogy nemzeti létünk érintetlenségében érjük el azt, ami emberileg elérhető. Macdonald intő szózata után megjöhet még nálunk is a kijózanodás. Nekünk ezerszer nagyobb szükségünk van arra, hogy magyarok és első sorban csak magyarok legyünk, hisz mi oly kevesen vagyunk, míg amazok annyi sokan! Nem szép-e, ami szomorú? Nem szép-e, ami szoxr^prú : Kemény arcunkon a ború, Cikázó villám, barna felhő, Havas hegy orma, hogyha fel jő A. játszi hold ? S nem szép talán a velszi dal, Melyben zokogva felrivall A bánat Itürtje és a Icába, Sültet, gonosz, vak éjszakába Belésikolt. I\ re zsongjanak ma halk szavak, Mik lágy selyemként omlanak, Mik úgy borúinak ránk zizegve, Mint ciprnság a sírkeresztre Hűs balzsamul: Legyünk a tetszhalálon át Kiadva zengő harsonák, Legyen dalunk bősz, mint az orkán, Mely a leláncolt bércek ormán Süvölt vadúl ! Ki most sem érti mély sebünk S a gyászt, amelytől vérezünk, Ki zord időkben a hazái-ól Jfes megfeszített igazáról ISTem énekel: Azt nem a múzsa isteni, Teremtő csókja ihleti, S bármennyi cifra dalt dalolt már A szive korog, a lantja kontár, Higyjétek el ! Szathmáry István. Értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy e hó 18-án cigányzene közreműködésével kerthelyiségemet megnyitom. A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérem: Pőíöskey István vendéglős. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hírek. Németh István püspök e héten hétfőn és kedden a hollandok látogatása alkalmából városunkban tartózkodott. — Gamerra Alberta Mária bárónő, a helybeli Mansz. elnöke, ki négy hónapon át a szász királyi udvarnál tartózkodott és Anna hercegnőt, József Ferenc kir. herceg menyasszonyát oktatta a magyar nyelvre, irodalomra és történetre, munkája befejezése után a héten visszaérkezett Pápára. — Dr. Darányi Kálmán győri főispán, és Czeglédy Sándor t. esperes, főiskolai gondnokok a helybeli főiskola és nőnevelő-intézet hivatalos meglátogatása céljából tegnap városunkban tartózkodtak. — A pápai csecsemőkért. A StefániaSzövetség pápai fiókszövetsége vasárnap, f. hó 18-án utcai gyűjtést rendez, kizárólag a helybeli csecsemővédelem céljaira. Felhívjuk olvasóink szives figyelmét e nemes emberbaráti akcióra. Adakozzanak minél többet a jövő magyar nemzedék megmentése érdekében l — Holland vendégek városunkban. Nemzetünk legjobb barátja, a holland nemzet ismét kiküldte két képviselőjét, hogy a kőztünk levő kapcsot még szorosabbra fűzzék. Vendégeink, Bowmann és Hoekstra campeni egyetemi tanárok, kedden délelőtt érkeztek városunkba. Az állomáson a kerületi intézetek vezetői fogadták s a város kocsiján hozták be őket a városba. Németh Istvánnál tett tisztelgő látogatás után megtekintették a főiskolát. Ennek könyvtárában Pongrácz József professzor külön holland vonatkozású kollekcióval lepte meg őket, melynek kincseit: a ritka könyveket, érmeket nagy érdeklődéssel és elismeréssel forgatták. Aztán megtekintették a kollégiumot, a nőnevelőintézetet, s mindkettő nagyon megnyerte tetszésüket. A nőnevelőhen elfogyasztott ebéd után 3 órakor az intézetj^oíszterli^ben nagy és díszes közönség gyárit össze meghallgatásukra. Czeglédy Sándor áhítatgerjesztő imája után Németh István püspök mondott megnyitó és üdvözlő beszédet. Megkapó színekkel festette azt a nyomorúságos, sivár helyzetet, amikor az összeomlás után mindenünnen rideg visszautasítás szava hangzott felénk, megértésé csak egy helyről: a hollandusoktól. Lelkesen méltatta a két nemzet közti kapcsolatot a múltban és jelenben és igaz szeretet hangján üdvözölte a két tudóst. Hoekstra professzor szólott ezután, látható melegséggel és ügyünk olyan átérzésével, hogy sok. magyar „hazafi" példát vehetne róla. Mikor a megszállt területen szerzett tapasztalatai során arról szólt, hogy énekelte Kolozsvárott tiszteletükre kétezer magyar ifjú, mert a magyar Himnusz ott tilos, a holland Himnuszt magyarul, s ennek 2 strófája, mely a zsarnokság elleni küzdelemről s a szabadság eljövendő diadaláról szól, hogy gyújtott és lelkesített, kitörő taps szakította meg előadását. Hasonlókép nagy sikere volt Bowmann tanárnak is, áki a nemzeti és egyházi kapcsolatok jelentőségét és ezek kimélyítésének szükségét hangsúlyozta s nemzeti gyászunkban szép jövő felvirradásával biztatott benii ünket,^ Htét~l3gj~ awdet-Qwikcy öáudui buüap'üsíi püspöKTttÍKÜr Nem kell a fővárosba menni SSÍ Keumann 3akab Nem hiába fárad, ha olykor-olykor ellátogat és — vételkényszer nélkül — megtekinti a legfinomabb árukkal rendelkező és a legkényesebb ízlést is kielégítő divatáruüzletet. — Irányelv mindenkor: minőségileg a legjobbat, árakban a legkedvezőbbet nyújtani. divatkülönlegességért mert Ízlésesen elegánsan öltözködik
