Pápai Hírlap – XXI. évfolyam – 1924.

1924-03-22 / 12. szám

12, szám Pápa, 1924 március 22, XXL évfolyam Szerkesztőség: Liget-utca 6. ElAflzctési &r : Egy hónapra 4000 korona. Egyes szám ára 1200 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivaüar könyv- és papirkereskedésében. A sírból szól hozzánk egy hang: „Magyar, magyar maradj! Magyar ne tekintsd soha hazádnak az idegen hazát, magyar ne feledd soha, hogy te csak hódoltságban élsz, magyar, bizzál benne, lesz még feltámadás." Széchenyi Miklós grófnak, Nagyvárad püspökének szelleme­beszél így hozzánk. Olvassátok el vég­rendeletét s áldjátok emlékét annak, aki a sírból is soha meg nem alkuvó ma­gyarságra tanítja nemzetét. Önkéntes jegyzés útján akarja biz­tosítani az u. n. belföldi kölcsön lebo­nyolítását az a 12-es bizottság, mely hi­vatva volt a kölcsön kibocsátásának mó­dozatait megállapítani. Önkéntes jegyzést vár a bizottság, s mondhatjuk bátran, azt vár a nemzet is mindazoktól, akik nagyobb adófizetők voltak eddig is. A kisebbek — 50.000 K-n alul — nagyon helyesen amúgy is teljesen mentesítet­tek. Viszont a nagyobbaktól, s kár, hogy itt a javaslat nem érvényesített bizonyos üdvös progresszivitást, olyan áldozatot kívánnak, aminőt válságos időkben min­dig meg kellett hozni máskor is. Igaz, a „mindig" az máskor volt. Soha még a közért való áldozatkészségnek oly ab­szolút hiányát nem láttufc, mint a háború óta eltelt korban. Egy végső próba^ ez az önkéntes jegyzésre való felhívás. Ha eredménye nem lesz, az államháztartás be fogja a maga szükségletét adó alak­jában is szerezni, de ennek a nemzedék­nek megint egy okkal több lesz, amért , pironkodhatik. A szabadság ünnepe. Március 15-ét végre törvényes ünneppé tették. Megjelenni láttunk ennek következtében nemzeti zászlókat ott is, ahol azelőtt e napon ritkán vagy sohasem lobogtak. Ha ezt a nem­zeti lélek egységének külső dokumentálása szem­pontjából örvendetesnek is tartjuk, örömünket megrontja viszont, hogy a hangok, melyek az ünnepet kisérik, bizony akárhány esetben éppen nem márciusi hangok. Cikkek jelennek meg, beszédek hangzanak el, amelyek bizonyös tör­téneti átértékelést kísérelnek meg. Vannak, akik egész nyiltan felemelik szentségtörő kezüket, hogy pld. egy Kossuth nimbuszát megtépázzák. Ez persze nekik soha sikerülni nem fog. De maga a szándék mély fájdalommal töltheti el mindazok szivét, akik március és 48 egész mélységét és jelentőségét átértik és átérzik, akik tudják, hogy e korszak dicsősége Kossuth nevétől elválaszthatlan s akik a múltban és jelenben egyformán ünnepeltek őszinte hódolat­tal a kor s igaz megbecsüléssel a kor minden napja iránt! A városunkban lefolyt márciusi ünnepek­ről a következőkben számolunk ae: A róm. kath. főtemplomban d. e. 10 óra­kor hivatalos istenitisztelet volt. Az ünnepi nagy­misét Gerstner Ignác apát-plébános celebrálta. Az istenitiszteleten az összes hatóságok kép­viseltették magukat. A református templomban d. e. 9 órakor volt istenitisztelet, melyen lic. Rácz Kálmán fő­gimn. vallástanár áhítatos imában emlékezve meg a márciusi napról, könyörgött a nemzet sorsának jobbrafordultáért. A főiskolai ifjúság az ünnep napján d. e. 11-kor zászlója alatt katonás rendben vonult fel a honvédszoborhoz, hol a télies idő ellenére szokatlanul nagy közönség gyűlt egybe. A Himnusz eléneklése után Pethő Antal lendü­letes pályanyertes adóját szavalta el sok tűzzel Mátyás Lajos papnövendék, rövid de hatásos beszédet mondott Pethő Antal az ifjúsági képző­társulat elnöke, Kovács János a Talpra magyart szavalta igen ügyesen, majd a közönség a Szó­zatot énekelte el. Az ifjúság innen a Petőfi ­házhoz vonult, hol Ábrahám János lelkes be­széde és Boda József sikerült szavalata után koszorút helyeztek az emléktáblára. Az ünnep a Magyar hiszekegy eléneklésével ért véget. Mint minden évben, idén is három zsúfolt ház nézte végig az ifjúság színházi előadását. Bár a fő-előadás az utolsó napra került, a sze­replőkön semmi nyoma nem látszott a fárad­ságnak. A műsor első két számát a főiskolai zene- és énekkar szolgáltatta, akik kiváló kar­nagyuk Tóth Lajos vezetésével ezúttal' is élve­zeteset nyújtottak. Újra hallottuk Pethő Antal ódáját, mely itt is tetszést aratott. Színielő­adásként Tóth Kálmán Dobó Katicája került szinre. A hazafias szellemű vígjátékban sok jó szerep van, mindegyik méltatására — sajnos — nincs terünk. Mégis ki kell hogy emeljük Rácz ( Ilust, aki a címszerepet bájos közvetlenséggel s kellemes rutinnal játszotta meg, partnere Pethő Antal is nagyon jó volt, főleg mikor az árulók bünhödéséről szóló ballada elszavalásával meg­téríti ez árulókat. Az intrikus nehéz szerepében jellegzetes, becses alakítást nyújtott Farkas Pál, Szabó Imre Homonnai uramat sok természetes humorral s amellett művészi önmérsékléssel adta. Illés Ilus, Bükky Zsigmond, Pataky László, Szabó Kálmán, Császár Károly, Németh Piroska, Varga Gyula, Fazekas Jenő, Valgóczy István, Bódás János, Németh Lajos, Kovács János s a többiek mind teljes ambícióval iparkodtak si­kerre vinni a darabot. A rendezés fáradságos, nagy munkájáért a. képzőtársulat érdemes tanár­elnökét, Sándor Pált illesse teljes elismerés. Di­csérőleg kell megemlékeznünk arról a szép ma­gyar táncról, melyet az első felvonásban Illés Iluska, Németh Piroska, Rácz Irénke, Gaál Olgi, Jerfy Magda, Saád Irénke, Horváth Sárika, Szabó Rózsika és Kovács József, Farkas Sándor, Bódás János, Valgóczy István, Hrabovszky Dezső, Péter Ernő, Bereményi Ferenc, Süvegh Imre igen szé­pen lejtettek el s melyet a felhangzó tapsokra meg is kellett ismételniök. A táncot sok gonddal Kominek Antal oki. tánctanár tanította be. A református nőnevelő-intézet ünnepén az intézet dísztermében igen nagy közönség jelent meg. Az igazgató mondta az ünnepi beszédet a Petőfi és Jókai centennáris Ünnepét áthidaló esztendőben az ő jelentőségüket méltatva a szabadságharc, illetve az elnyomatás korszaká­ban. Rendkívüli hatást tettek a Gáty Zoltán mesteri betanításában előadott énekszámok. Ezekkel a képzősök tűntek ki, de nem marad­tak el sikerben a polgáristák sem, akiknek Krausz Kató tanárnő a művészi vezetőjük. A zongora mellett Nádosy Bözsi ezúttal mint művészies kisérő és egy önálló nagy darab igen szép és finom előadásával Rácz Margitka tüntették ki magukat. Két sikerült szavalat — Német Lenkéé és Illés Ilonáé — és nemzeti éne­keink egészítették ki a lélekemelő ünnep műsorát. A bencés főgimnáziumban szombaton dél­előtt tartották a márciusi ünnepet, melyen dr. Szalay Semjén tanár méltatta a nap jelentőségét. Az állami tanítóképzőben — mint minden évben — idén nagy közönség jelenlétében a délután folyamán tartottak iskolai ünnepet, me­lyen az összes műsorszámok osztatlan tetszést arattak. Az evangélikusok vasárnap tartott ünne­pén Gaál József káplán tartott lelkes al­kalmi beszédet. Szavalatok, ének- és zongora­számok egészítették ki a műsort, melynek utolsó számaként egy kis hazafias darabot ad­tak elő igen sikerülten. A szabadoktató tanfolyam szintén vasár­nap este záróünnepélyét kapcsolta össze már­cius emlékének megünneplésével. Megnyitót a polgármester mondott, az ünnepi szónok pedig Szűcs Dezső volt, aki gondolatokban gazdag beszédben méltatta a márciusi eszmék jelentő­ségét. ÚJDONSÁGOK. — Új korinányfőtanácsos. A Kor­mányzó Csapó Kálmán, Veszprémvármegye tiszti főügyészének a kormányfőtanácsosi cimet adományozta. Két emberöltő ernyedetlen, tiszta munkájának méltó elismerése ! — Bírósági előléptetések. A kormányzó az igazságügyminiszter előterjesztésére Füredy Gyula járásbirónak, bírósági testületünk régi, puritán jellemű és nngyérdemü tagjának, a járásbirósági alelnöki cimet adományozta. — Dr. Jánosi Józsefet, a veszprémi törvényszék városunkban is jól ismert jeles biróját törvény­széki tanácselnökké nevezték ki. — Mérnöki oklevél. Főszerkesztőnk fia, Kőrös Béla Endre, a győri Magyar Waggon és Gépgyár r. t. vas- és acélöníödéjének mérnöke, a jelenleg Sopronban elhelyezett selmeczbányai bányászati főiskolán jeles sikerrel kiállott állam­vizsga után vaskohó-mérnöki oklevelet nyert. — Kirendelés. A pápai járási főszolga­bírói hivatalban dr. Jerfy József rendőri büntető­birónál a hivatal vezetésével járó teendők el­látása következtében felhalmozódott kihágási ügyek ellátására, minden második hétnek csü­törtök, péntek és szombat napjára dr. Buda István veszprémi szolgabírót rendelte ki az alispán, aki már e héten meg is kezdte meg­bízatása teljesítését. — A Vöröskereszt Egyesület f. hó 23-án, vasárnap d. u. 4 órakor a városháza kistermében tartja évi közgyűlését, melyre a tagokat tisztelettel meghívja az elnökség. — Vasúti forgalom Grác felé. Lap­társunk, a Győri Hirlap irja, hogy a Máv. igazgatósága, a Budapest—Grác között, ez idő szerint Győrön át irányított forgalmat, a Székesfehérváron át szándékoznék lebonyo­lítani azzal az indokolással, hogy a győri vonal forgalma úgy is túlterhelt. Ebből a célból a börgönd—fehérvári vonalat rendes szabványú vonallá alakítanák át úgy, hogy a Budapestről Grácba utazók átszállás nélkül utazhatnak Grácba, Székesfehérváron keresztül. Az elő­munkálatokat már meg is kezdették úgy, hogy a nyári forgalmat már arra irányítanák. Az út e szerint nem lenne hosszabb menetidejü, mint Győrön keresztül. — Ránk pápaiakra e terv megvalósulása hátrányos lenne, mert közvetlen grici vonatainkat elveszítenők s Győrön, vagy Czellen át csak átszállással közlekedhetnénk.

Next

/
Thumbnails
Contents