Pápai Hírlap – XXI. évfolyam – 1924.

1924-12-20 / 51. szám

V 3. Neumann cipőáruház Pápa, Fő-utca 33 (a nagytőzsdével szemben). ÁLLANDÓ NAOY RAKTÁÍ* MINDENFAJTA CIPŐKBEN! ÉGI HARMÓNIA. Irta: Fejes Zsigmond. I. Legkevésbbé se szándékom az, hogy tudományos értekezést írjak. Még csak azt sem akarom, hogy lekössem magamat a csillagászatnak, vagy általában a természettudományoknak valamelyik problémájához, hogy azt ismertessem. Csak kalandozni akarok a végtelen világűrben. Amit ott láthatunk, az nem csupán a tudós elméjét ragadja meg. Nem csupán annak látása tesz bennünket törpévé, alázatossá, hogy mi oly végtelenül kicsinyek vagyunk az óriás nagyok közt, hanem a szépség is megragad bennünket; a szabályosság, a harmónia, amit ezen óriások világában látunk. A harmónia, amely mint valami csodás orgonaszó zeng ebben a mindennél nagyobb templomban, amelybe ha belép a gondolkodó ember, „imádva borul le, mert az Istent sejti!" (Arany.) A mindennapi életnek gyakran piszkos forgatagából kiszabadítva magunkat, nézzünk néha fel a csillagos égre, nézzünk fel az ott ragyogó ezer és ezer csillagra. Mintha csak apró lámpák volnának, diszei gyanánt annak a nagy kupolának, amely a földi teremtményeket védve, borítja be. Pedig ezek a kis csillagok mind óriási napok, elképzelhetetlen távolságban tőlünk. Ezeknek a napoknak meg vannak a maguk bolygói, amelyek éppen olyan szép renddel keringenek körülöttünk, mint a Föld és a többi bolygók a mi Napunk körül. És ha most elképzeljük, hogy valahol messze, messze vagyunk a Földtől; olyan messzeségben, hogy onnan a mi óriás Napunk, ez a fényes tűzgolyó is csak parányi csillagnak látszik; a Föld mellette nem is látható; csak ha valami nagy messzelátó volna velünk, abba belenézve látnánk egy kicsiny kis csillagot, Naptól kölcsönzött fényével. „Pislog e parányi csillag, azt hinnéd, egy gyönge lámpa! Mégis millió teremtés mérhetetlen nagy világa!" (Madách.) És mindenfelé csak a fekete eget látjuk, ragyogó csillagszemekkel — fölfelé és lefelé egyaránt. Vagy nem is mondtam jól, mert ott többé nincs értelme ezeknek a szavaknak. A „lefelé" szónak csak itt a Földön van értelme; és még a Föld különböző helyein más és más ez a „lefelé", mert mindig a nehézségerő irányát jelenti, mindig a Föld középpontja felé irányul. Ott kinn a világűrben minden irány egyenlőrangú. És mindenfelé a nagy, fekete ürességet látjuk. Amikor most már másodszor használom a „fekete" szót, nem a „Nyugat" költőinek hatása alatt állok ám; mert valóban fekete égen ragyognak ott a csillagok. Hiszen az ég kék boltozatát a levegő alkotja; a Nap fényének a levegőrészecskékről való visszaverődése kelti bennünk azt a csalódást, hogy minket egy kék üvegharang borít le. Ott, ahol nincs már levegő, eltűnt a kék boltozat is. Fekete üresség van mindenfelé, végtelen távolságból felénk ragyogó csillagszemekkel. „E mélység fölött az értelem mér-ónja, mint könnyű pehelyszál fönnakad, föllebben! De a lélek érzi, hogy a mélység vonja, s a gondolat elszáll csodás sejtelemben!" (Arany.) Csodás sejtelem' ragad meg bennünket, ha nemcsak testünk, hanem lelkünk szemeivel is nézünk; ha lelkünk szemei föl vannak szerelve egy csodás messzelátóva), a tudás és a képzelet pompás műszerével. így merenghetett Kepler, csillagos,, sötét éjjeleken, amikor felfohászkodott : „Ó tárd ki, tárd ki végtelen nagy ég, rejtélyes és szent könyvedet előttem!" Ls jutalmat, pihenőt, megnyugvást talál a szenvedések közt: „Hisz nekem nem kell semmi a világon, csak az ég és tündöklő csillaga, csak szférák titkos harmóniája!" (Madách.) Ezelőtt két- és félezer esztendővel az öreg Pythagoras, a nagy görög matematikus és bölcselő, elmerengve a csillagos égen, csendes éjszakák magányos ór libán, csodás zenét hallott. Mintha távoli, rejtett, talán égi húrok zengenének és álomba ringatnák a világ végtelenségén szemlélődő lelket. E hangok csodás harmóniája belemarkol a lélekbe; de nem hallja mindenki, csak az, akinek van ez égi hangok felfogására alkalmas füle, csak akinek a lelke föl tud emelkedni azokba a régiókba, ahonnan e harmónia, a „szférák zenéje" származik. A görög képzelet azután reális formába öltöztette Pythagoras álmát. A látszatnak megfelelően úgy képzelték, hogy a Föld van a világmindenség középpontjában és a Föld körül kering minden égitest. A Föld körül óriási kristály-szférák, átlátszó gömbök vannak, amelyeknek közös középpontja a Föld. Minden egyes csillagnak, amelynek járása eltér a többitől, van egy ilyen kristály-szférája; tehát a Napnak, a Holdnak és az öt nagy bolygónak. Akkor még csak ötöt ismertek, mert a két külső bolygó, az Uranus és Neptunus, szabad szemmel nem látható. Végül pedig a legtávolabbi szférán vannak mind az állócsillagok; hiszen ezek valóban úgy mozognak az égen, mintha egymáshoz volnának kötve, mintha egyetlen nagy átlátszó gömbre volnának erősítve; hiszen látszólagos mozgásuk csak a Föld forgásának tükröződése. Az átlátszó kristály-szférákon át, a csillagok között, kilátunk a fekete végtelenbe. És ezeket a kristály-szférákat, a költői fantázia szerint, valami földöntúli lény pengeti; a szférák zenei hangot adnak, mindenik gömb más hangot. És ezek a hangok eljutnak a Földre és a bámuló, az álmodozó ember lelkében, aki valóban lelkével, képzeletével hallgat, valami csodás, lágy harmóniává egyesülnek. Szép, költői kifejezése ez annak a szabályosságnak, amely a csillagok világában uralkodik. Hiszen Pythagorasnak is csak a lelkében zengett ez a harmónia és nem a testi füleiben. Annak a valóságos ténynek a költői kifejezése ez, hogy a bolygók a Nap körül olyan pályákon keringenek, amelyeknek sugarai nem tetszőlegesek. Ha képzelünk olyan kifeszített húrokat, amelyeknek hosszúságai úgy aránylanak egymáshoz, mint a bolygóknak a Naptól való távolságai és ezeket az egyenlő erővel kifeszített húrokat megpendítenők, akkor a húrok hangjai harmóniában lennének egymással. Tehát bizonyos szabályosság, meghatározott arány van a Naprendszer tagjainak elrendezésében. ÜJDONSÁGOK. Lapunk t. olvasóinak boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk. — Ünnepi istenitiszteletek. A r. kath. templomban ünnep első és második napján Gerstner Ignác apátplébános mondja a szentmisét, prédikálni pedig Zsigmond József káplán fog. — A ref. templomban mindkét napon Kis József esperes végzi az istenitiszteletet. — Az ev. templomban ünnep első napján Fadgyas Aladár vallástanár, másnapján Mesterházy László lelkész prédikál. — Személyi hirek. Dr. Antal Géza püspök folyó hó 15. és 16. napjain városunkban tartózkodott és elnökölt a theológiai vizsgálatokon. — Dsida Ottó tankerületi kir. főigazgató a hét folyamán a helybeli bencésreálgimnázium hivatalos meglátogatása céljából városunkban tartózkodott. — Nyugdíjazás — kormányzói elismeréssel. Hermann Pál, a helyi állampénztár igazgatója 40 évet meghaladó szolgálata után saját kérelmére véglegesen nyugalomba helyeztetvén, a kormányzó Budapesten, 1924 nov. 13-án kelt magas elhatározásával megengedte, hogy ezen saját kérelmére történt nyugalomba j helyezése alkalmából neki sok évi hü és buzgó ! szolgálataiért elismerése tudtul adassék. Ehhez j a legfelsőbb elismeréshez járul a közönség elismerése. Hermann Pál évtizedeken át volt ! tisztviselője a helybeli állampénztárnak, több, mint 10 éven át főnöke. Mintája volt a tisztviselők azon típusának, mely amellett, hogy kötelességeit példásan teljesíti, tudja azt, hogy ő elsősorban a közönségért van, hiszen ha ő az államért, az állam viszont az állampolgárokért van. Hosszú kellemes éveket kívánunk neki a nyugalomban. — Ottó-internátus. A bencés-gimnázium mellé tervezett internátus Ottó főherceg nevét fogja viselni. Károlyi József gróf tudatta erre vonatkozólag az özvegy királyné engedélyét Niszner Teodóz igazgatóval. Maga Károlyi gróf ez alkalomból sajátjából 500 dollárt küldött az internátus céljaira. — Leszállították az áramdíjat. Azt hittük, hogy e mai korban csodák nem történnek és ime mégis. Villamos-telepünk felügyelőbizottsága hétfőn gyűlést tartott, amelyen mindenekelőtt örvendetes tudomásul vették a telep kedvező állapotát. A szénárak csökkenésére való tekintettel az áramdíjat hektowattóránként 100 K-val leszállították. Mivel az üzem az akkumulátor-telep költségét, amire óránként szintén 100 K-t kellett fizetni, immár egészen letörlesztette, ez újabb 100 K csökkenést jelentene. E pontnál azonban úgy határozott a bizottság, hogy az akkumulátor-telepet 6 lemezpárral teljes békekapacitásra emeli. E munkálatokra nézve elfogadták a Tudor-gyár ajánlatát. Fedezetül a telep 20 waggon tartalékszenet és óránként — egy éven át — 80 K-t jelöltek meg. így tehát az eddigi 1000 K helyett januártól 880 K lesz fizetendő óránként. Elhatározta végül a bizottság azt is, hogy a szénbeszerzési előleget a decemberi árambérdíjakból történő levonással visszatéríti. Az ülés végén Bőhm Samu szóvátette, hogy a vasúti állomáson a telepnek nagyobb mennyiségű szene a szén túlságos felhalmozása miatt elégett. A bizottság — az üzemvezető jelentésének meghallgatása után — utasítást adott a szén minél gyorsabb befuvarozására. Végül kimondta a bizottság, hogy — a normális viszonyok helyreáílván — az üzemhez szükséges anyagokat ezentúl újból árlejtés útján szerzi be. — Eljegyzés. Almersdorfer Iduskát Pápán eljegyezte Tóth Géza oki. mérnök Komáromból. — Képkiállítás. Mint lapunk mult heti számában jeleztük, a pápai „Képző- és Iparművészeti Társulat" képkiállítása folyó hó 21-én, vasárnap délelőtt 11 órakor nyílik meg ünnepélyes keretek között. A kiállítás december 27-ig (bezárólag) lesz nyitva (bejárat a Nagytakarékpénztár kapuján a városháza nagytermében) s megtekinthető naponta délelőtt 10-től 12-ig és délután 3—7-ig. Belépődíjak: személyjegy 5000 K, család jegy 10.000 K, névreszólő állandójegy 10.000 K, tanulójegy (állandó) 2000 korona. Uj köntösében, nevezetesen barna-kék-fehér címkével jelenik most meg a régóta bevált és kedvelt „valódi Franck-kávépótlék". Az új barna-kék-fehér címkén különösen előtérbe lépnek a „kávédaráló" ismertetőjelek, melyek megkülönböztetik az utánzatoktól. A „valódi Franck kávépótlék" úgy kell a kávéhoz, mint a leveshez a fűszer!